Hitvallásunk

  1. Hisszük, hogy a teljes Biblia Isten végső kinyilatkoztatása, eredeti szövegében tévedhetetlen, hitünk és életünk egyedüli zsinórmértéke.
     
  2. Egy Isten van, aki örökkévaló, mindenható és személyes, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyében nyilvánul meg. Ő a forrása minden életnek, de nem személytelen életerő.
     
  3. Jézus Krisztus – a Fiú – valóságos Isten, valóságos ember és történelmi személy, aki a Szentlélektől fogantatott, szűz Máriától született, bűntelen életet élt, a kereszten értünk áldozta magát, hogy megváltson bűneinkből, feltámadt testben és felment a mennybe – amint azt Isten igéje előre kijelentette.
     
  4. Az ember Isten teremtménye (nem a törzsfejlődés vagy a véletlen hozta létre), test és lélek szétválaszthatatlan egysége. Isten az embert bízta meg azzal, hogy képviselje Őt a világban: uralkodjék a természet fölött az Ő nevében.
     
  5. Az ember azonban bűnbe esett, engedetlenné vált. A bűn lényege az, hogy az ember maga akarja megítélni, hogy mi jó és mi rossz (erkölcsi értelemben), Istentől függetlenül (sajátmaga isteneként) maga akarja irányítani az életét. Az ember tehát elszakadt Istentől (az élet forrásától), és ezzel Isten számára elveszett, meghalt.
     
  6. Az ember halott (elveszett, bűnös) állapotában nem képes segíteni magán. Megmentéséről Isten gondoskodott: Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus, emberi testben jelent meg a földön, hogy az embert képviselve önmagát engesztelésül feláldozza az ember bűnéért. Az Atya ezt a helyettes áldozatot (megváltást) elfogadta, ennek bizonyságául feltámasztotta Jézust a halálból. Azokat az embereket, akik Jézus Krisztust hit által elfogadják Megváltójuknak – és ezzel beismerik, hogy az önmegváltásra képtelenek és bűnbocsánatra (kegyelemre) szorulnak – Isten gyermekeivé fogadja és igaznak (bűntelennek) nyilvánítja. Ezzel az Istenhez megtérő bűnös ember átment a halálból az életbe. A megváltás tehát teljes egészében Isten műve, nem kell (de nem is lehet) megszolgálni vagy kiérdemelni. Minthogy a kegyelmet és az üdvösséget Isten adja, nem lehet elveszíteni sem.
     
  7. A halott (elveszett, bűnös) állapotból megszabadult (újjászületett) emberben lakozást vesz a Szentlélek, és képessé teszi arra, hogy hálából Istennek szentelje az életét, és élete a Lélek gyümölcsét teremje. Isten előtt a keresztyén ember életének minden területe szent: például fizikai és szellemi munkája, pihenése, étkezése, szexuális megnyilvánulásai, családi élete, közéleti tevékenysége, sikereinek és kudarcainak, örömeinek és szenvedéseinek átélése éppúgy, mint az imádkozás, az Isten igéjével való foglalkozás, vagy a gyülekezeti szolgálat. Élete tehát nem oszlik meg szent és profán területre.
     
  8. A keresztyén embert a Szentlélek arra ösztönzi, hogy aktívan bekapcsolódjék egy keresztyén gyülekezetbe, testvéreit segítse a szent életben való növekedésben, és a megváltásról és a megigazulásról szóló örömhírt másoknak is tovább adja. A társadalomban zajló eseményeket figyelemmel kíséri, és támogat minden olyan törekvést, amely népünk erkölcsi és gazdasági felemelkedését szolgálja, és az evangélium terjedését elősegíti. Ugyanakkor tudja, hogy a valódi béke és igazság országa Urunk második eljövetele után valósul meg.
     
  9. Az ember életében minden belső és személyek közötti (így házassági) válság valódi oka a bűn (az Istentől függetlenített élet), ezért a válság gyökeres megoldása az Istennel való kapcsolat helyreállításán vagy erősítésén nyugszik. Ezért a bibliai lelkigondozás – akár személyre, akár személyek közötti kapcsolatra irányul – elsődleges célként azt tűzi ki, hogy a bajba jutott ember – megismerve Isten kegyelmét – megbékéljen Istennel, illetve közelebb kerüljön hozzá.
     
  10. A személyes bibliai lelkigondozás és az emberi kapcsolatok (így a házasság) bibliai gondozása – bár közvetlenül földi életünk problémáira irányul – végső soron az örökkévalóság perspektívájában történik. Az ember nem szűnik meg a biológiai halállal (amikor „a por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt”), hanem az utolsó ítélet napján feltámad örök életre vagy örök kárhozatra.