A fogamzásgátlás, a gyermekvállalás kihívásai és kérdései a 21. században

A fogamzásgátlás és a gyermekvállalás kérdéseiben nehéz nyilatkozni, különösen, ha valaki ezt hitből teszi. Selmeczi Ottilia cikkét Dr. Tolnay Lajos keresztény szülész-nőgyógyász főorvos előadásának anyaga alapján írta, ami a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársi hétvégéjén hangzott el, 2024 nyarán, Répáshután. Az írást változatás nélkül közöljük itt is.

Szükséges kimondani az igazságot, jó tanácsokra, hiteles véleményformálásra van szükség, melyek valós útmutatást adnak. Keresztény emberként vallom, hogy az életünk Istentől elkészített ajándék, amely képes megsokszorozni önmagát. Azok a párok, akik biológiailag a gyermekvállalás életszakaszában vannak, számtalan kérdéssel és nehézséggel szembesülnek. Isten igéje ma is változatlan, a Szentlélek bölcsességet ad, tehát fontos Istennél keresni a válaszokat, a megoldásokat korunk kihívásaira és kérdéseire.

Egy zsoltárral szeretném kezdeni

127. zsoltár
1 Zarándokének. Salamoné.
Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, az Úr ajándéka a gyermek,
az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak,
olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel
van szóváltása a kapuban.

Néhány évvel ezelőtt Jeruzsálemben jártunk, amely valóban szép, hegyen épült város. A salamoni énekben azt olvassuk, hogy rengetegen szorgoskodnak a város szebbé tételén. A ház- és lakástulajdonosok jól tudják, hogy ingatlanjaikon folyamatosan munkálkodni kell, mert ha ezt nem teszik, akkor az tönkremegy: beázik a tető, mállik a vakolat, szétesik a berendezés stb.

A házassággal is hasonló a helyzet. Ha nem építjük, akkor fokozatosan romlik.

Már csak az öregedés miatt: sem az egészségünk, sem a testünk, sem a mozgásunk nem a régi. Legtöbben külön figyelmet fordítunk szervezetünk lelki és fizikai állapotának a megfelelő szinten tartására, hogy egészségünk ne romoljon, hanem inkább épüljön. A házasságainkra is így kellene figyelnünk! Nagyon szép a magyar nyelvben, hogy gyermekeink és az utódaink születésére a gyermekáldás szót alkalmazzuk. (Elgondolkodtató, hogy korábban terhesség, jelenleg pedig leggyakrabban a várandósság szót használjuk.) Ugyanakkor mégis a gyermekáldás kifejezés tükrözi leginkább az eredeti üzenetet.

„Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet!” (1Mózes 1,28)

Alapesetben akkor tudjuk betölteni küldetésünket ebben a világban, ha szaporodunk és sokasodunk, betöltjük az egész földet. Tehát a gyermekáldás ajándék, amelynek fontos üzenete van. Olyan javunk, amiért nem dolgozunk meg, hanem Isten ajándéka a maga eredeti formájában. Ugyan mindannyiunkban kellemes érzetet kelt, amikor ajándékot kapunk, de csalódunk, ha az nem az elképzeléseinknek megfelelő. Természetesen itt senki sem gondol arra, hogy nem a megfelelő gyereket kapta! Az igazi csoda annak a felfedezése, ahogy fejlődik, ahogy tanúi lehetünk Istentől kapott utódunk/utódaink kibontakozásának és növekedésének. Jóllehet, a szülők az elején mindössze egy-egy sejttel járulnak hozzá a folyamathoz, de később rengeteg munkával jár a gyermekek felnevelése. A bibliai időkben ha valamilyen oknál fogva nem kapott gyermekáldást egy pár, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett az asszony. Ismerjük Sára, Ráhel, Anna vagy éppen Erzsébet, Keresztelő János édesanyjának a történetét. A meddőség kérdése végigvonul a Biblián, számos házaspár életébe bepillanthatunk a Szentíráson keresztül. Olvashatunk például Ráhelről, ahogy fenyegetőzik:
„Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákobnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákobnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” (1Mózes 30,1)

A meddőség olyan kérdés, amely az ember életének minden területét érinti.

Ahhoz, hogy egy meddő házasságból termékeny házasságot „varázsoljunk”, a mai orvostudomány álláspontja szerint életünk összes vonatkozását figyelembe kell venni – lelkileg és fizikailag egyaránt. Rengeteg beavatkozás, diagnosztikus mérés és egyéb feltétel szükséges ehhez. Nyilván a bibliai időkben ezek nem álltak rendelkezésre, inkább a személyes tapasztalatoknak volt jelentősége az érintetteknél. Isten látva az elesettségüket, meghallgatta az imádságaikat, és megkönyörülve rajtuk teljes nemzetségek vagy kiemelkedő személyek (például Keresztelő János) édesanyjává emelte őket. Emellett számos olyan család is akadt, amelyek nem kapták meg a gyermekáldás ajándékát. Ismerve a mindenkori társadalom hozzáállását, az ilyen emberek kicsúfolva, bizonytalanságban, kirekesztettségben és magányosan megöregedve élték le az életüket. A meddőség kérdése miatt is gyakori volt abban a korban a többnejűség. Például Sámuel édesanyja, Anna is ilyen házasságban élt. Nagyon átérezte a helyzetet, és sokat szenvedett, amíg nem születhetett gyermeke. Társa, Peninna, folyamatosan csúfolta, amíg Isten meg nem ajándékozta Annát Sámuellel. Ismerjük az elbeszélésekből, hogy abban a korban egy családnak a dicsőséget az jelentette, ha náluk minél több gyermek született, illetve minél többet nevelhettek fel, hiszen így járultak hozzá Izrael házának építéséhez. Aki nem tudta Izrael házát építeni, azt megvetették, és nem is lehetett része Izrael közösségének.

Ma egészen máshogy látjuk a világot! Egy kicsit Istennek képzelhetjük magunkat a jól képzett orvosok, tudósok láttán, az eddig soha nem látott kutatási eredmények és eszközök birtokában. Néhány éve az USA-ban klónozott embrió megalkotását jelentették be. Természetesen csak egy kísérleti alanynak minősítve, nem engedték a megszületését és a további fejlődését. Mindenesetre az emberiség eljutott odáig, hogy képes ilyesmit is alkotni. A génmanipuláció már az emberi genom szintjén is megjelent. Nem tudhatjuk, hogy mikor fognak olyan élőlényeket létrehozni, melyek génmanipulációk következményeként születhetnek meg. Milyen különleges tulajdonságokkal fognak rendelkezni, vagy éppen mekkora veszélyt fognak jelenteni mindannyiunk számára.

Másfelől láthatjuk a saját felekezeteinkben, gyülekezeteinkben, hogy vannak szigorú és még annál is szigorúbb „látnokai” Krisztus mai seregének.

Minden beavatkozást tiltanak vagy legalábbis nem javasolják azokat, amelyek a meddőség, illetve a túlszaporodás kezelésének érdekében történnek.

Természetesen a Biblia tükrében fontos megvizsgálni a kérdést. Az 1Mózes 1,26-ban az előbbihez képest egy kissé bővebben olvashatjuk: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlót, uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó, minden élőlényen!” Az emberi utódlás beilleszkedik a teremtett világ folyamatainak rendjébe: egy gyermekünk születik, majd kettő. Ha a harmadik is megszületik, akkor szaporodunk. A negyedik világra jötténél már sokasodunk, majd minden további megszületett gyermekünk a sokasodás fokozása. Tehát benne van a felelősségünk a körülöttünk levő világért, és annak a genetikai állománynak a továbbadásáért, amellyel Isten megajándékozott bennünket. Gyakran tudomást sem veszünk erről. Érzésem szerint a mai világban a születéssel kapcsolatos összes „klasszikus” elképzelést relativizáljuk. Az emberi szaporodóképesség értékét sem kezeljük a helyén, pedig azt nem mi állítjuk elő. Miért mondom ezt? Amikor a szakmát kezdtem, egyszerűen nem emlékszem rá, hogy egyetlen nőbetegem is kijelentette volna: ő sohasem akar gyermeket vállalni. (Azóta néhány tízezer orvos-beteg találkozón már túl vagyok.) Ellenben manapság gyakran megismétlődik a következő helyzet: felteszem a kérdést egy-egy harmincegynéhány éves fiatal, egyedülálló nőnek, hogy tervez-e szülést, illetve gyermekvállalást. A válasz sokszor az, hogy ő nem számol ezzel az opcióval, sőt sohasem akar gyermeket. Nyilván ez egy vadonatúj megközelítése a fogamzóképesség kérdésének, amelynek szellemisége a mai korhoz köthető.

Az emberek nem tartják és nem is kezelik valódi értékként a fogamzóképességet. Mások meg pont ellenkezőleg, visszaélnek ugyanezzel.

Vannak olyan nők, akik azért jelennek meg a rendelésen, mert úgy érzik, hogy eljött az idő „szaporodni és sokasodni”. A probléma sajnos hamar kiderül: korábbi párkapcsolataikból összeszedett, egy éppen kiindulófélben levő méhnyakdaganatot vagy néhány másfajta nemi betegséget hordoznak. Mindezeken felül az anyagcserében és annak szabályozásában is megjelent pár jelenség, ami mögött akár autoimmun folyamatok is állhatnak, mint a policisztásovárium-szindróma, vagy a pajzsmirigy-elégtelenség. A fenti tényezők szinte ellehetetlenítik a spontán fogantatást, ezért a következő évben azzal bíbelődünk, hogy többé-kevésbé rendbe tegyük a felmerülő problémákat. Ha szerencsénk van, akkor nem szükséges csonkító műtétet végezni a méhen, vagy gyógyszeres kezeléssel ismét működésbe lehet hozni a rendszert. Valójában Isten nem erre teremtette a női nemi szerveket! A valódi küldetése egy asszonynak és a nemi egészségének az, hogy be tudja tölteni a szerepét. Vagyis spontán megfogan, a méhen belül zavartalanul fejlődhet a magzat, és amikor kétszáznyolcvan nap múlva eljön az ideje, akkor képes élve megszülni (minden orvosi beavatkozás nélkül is) az egészséges gyermekét. Ha nem értjük az emberi szaporodóképesség értékét, akkor nem tudjuk azt a helyén kezelni, és nem vigyázunk rá.

A fejlett biológiai kutatásoknak köszönhetően ma már mindenki tudhatja, hogy milyen nagyságrendben jelennek meg petesejtek a petefészekben. Születéskor a petesejtek száma kb. hatszázezer, ami a nemi érés idejére megfeleződik. Normál nemi működés esetén ciklusok során a termékeny időszakban négy-ötszáz petesejtet érint, amelyek közül egy ciklusban csupán egy-kettő érik meg. Továbbá ismert tény, hogy kb. száz évvel ezelőtt ha egy fiatal nő, mondjuk tizenkilenc-húsz éves korában férjhez ment, akkor szült négy, öt, hat, de adott esetben akár nyolc-kilenc gyermeket is. Közülük lehet, hogy kettő-három a különböző fertőző betegségek vagy más veszélyek miatt idő előtt elhunyt. Mégis a nők átélhették, hogy részesei a szaporodásnak és a sokasodásnak. Mára az ivarzóképes kor kiszélesedett, a lányok akár tíz-tizenegy évesen elkezdenek menstruálni. Száz évvel korábban kb. tizenhat éves kor környékén jött meg először a menstruáció. A korábbi generációk negyvenöt évesen kezdtek klimaxolni, ma akár hatvanévesen is menstruálnak.

Valami megváltozott körülöttünk, de azt hiszem, a lényeg és a hangsúlyok is megváltoztak, mert nem vagyunk képesek megfelelő módon kezelni az emberi szaporodás természetes rendjét. Pedig Isten alkotása csodálatos!

Ha egy kis betekintést nyerünk, akkor mindjárt láthatjuk az összetett rendszert, amely rendkívül szabályozottan működik. Mennyire bonyolult például az a hormonális rendszer, amely a női szervezet belső nemi működését szabályozza! Minden hónapban kiszabadul egy petesejt, és optimális helyzetben, körülmények között megtermékenyülhet. Hogy lehetséges pont a háborúk idején, hogy lényegesen több fiú magzat fogan meg, mint amennyi leány? Hogy lehetséges a háborúkkal és éhínséggel járó időszakokban, hogy nem fogannak meg az asszonyok, még akkor sem, ha rendszeres nemi életet élnek? Emögött egy bonyolult, nagyon precízen szabályozott rend áll, amely hasonló egy számítógép működéséhez. A központi processzorhoz folyamatosan érkeznek jelzések, amelyek alapján figyeli a perifériákat, a billentyűzetet, az egeret, a képernyőt, a nyomtatót, egyszóval a teljes rendszert. Ha a processzor bármilyen hibát talál a periférián, akkor letilt bizonyos folyamatokat. Ha valaki túl kövér, akkor leáll a szaporodás. Ha valaki túl sovány – mondjuk egy pszichés zavar miatt a fiatal lányoknál elmarad a havi vérzés –, akkor leáll a szaporodás. Túl jól élünk, túl sok cukrot eszünk, ezért gyakran inzulinrezisztencia jön létre. Az inzulin maga gátolja a peteérést serkentő hormontermelődést, amely természetesen akadályozza a megtermékenyülést – és még lehetne sorolni az emberi szaporodást hátráltató tényezőket. A női szervezeten belül egy olyan mechanizmus működik, amelyet Isten csodálatos módon megalkotott. Most csak a hormonális és az anyagcsere-folyamatokat említettem. Arról még nem is volt szó, hogy mindennek pszichésen, az életkorral, a gondolkodással, az egyént körülvevő környezettel milyen kapcsolata van.

A férfiaknál a hímivarsejtek dömpingje, milliónyi spermium termelődik a fiatal korban. A spontán ejakuláció éjszakánként számtalan spermiumot termel, amelyek céltudatosan mozogva képesek lennének elérni a női petesejtet egy nemi aktus során. Ha az egyesülés megtörténik, akkor az ondósejtek nagy mennyiségben bejutnak a hüvelybe, mégis csak egyetlenegy lesz az közülük, amely képes a megtermékenyítésre. Közben óriási verseny zajlik, amely hasonló az olimpiához, ahol csak egyetlen győztes lehet. Ritkán kettő, ha több petesejt is rendelkezésre áll. Többen azt gondolják, hogy ez pazarlás.

A fiúk, a fiatal férfiak nem találják helyüket a nemiség kérdésében. Elveszítettük a férfiasság nimbuszát, amely a gyermekek nemzésében való helytállásban nyilvánul meg.

Amikor átélheti egy férfi az érzést, amelyről a 127. zsoltárban is olvashatunk. Az a bizonyos kapu annak idején, amelyről itt szó van, tulajdonképpen a nagy nyilvánosság agoráját jelentette, ahol a felnőtt férfiak megtárgyalhatták falujuk, városuk ügyeit, különféle döntéseket hozhattak, vagy éppen jogsegélyt kérhettek. Ha valakinek több fia született, akkor kevesebb esély adódott a megszégyenülésre, hiszen a háta mögött egy kisebb sereg állt. Amikor Sámuel próféta felkente Dávidot királlyá, akkor ebbe egy kis bepillantást nyerhetünk. Előtte járó testvérei, Isai fiai, felnőtt férfiak, akik a katonaságban is vitték valamire, Dávid mellett álltak, aki még szinte egy kisfiú, később pedig Izrael egyik legnagyobb királyává vált. Ma bizony kevés férfi van közöttünk, aki elmondhatja magáról, hogy négy, öt, hat vagy még ennél is több gyermeknek az édesapja. Meggyőződésem szerint ez egy férfi lelki állapotát, Istennel való viszonyát és önértékelését nagyban befolyásolja. Sajnos a mai férfiak a szabados élettel, a szexuális partnereik gyakori váltogatásával összeszedhetnek néhány olyan nemi fertőzést, amelyeket egyszerűen továbbadnak. Viszonylag ritkán szenvednek el emiatt daganatos betegségeket, bár az urológusok szerint a prosztatát érintő daganatok jelentős többsége a férfiak gyakori partnerváltásához köthető, illetve fiatal korban több nemi kapcsolatot létesítők gyakrabban érintettek. Tehát a férfiak nem igazán vigyáznak a megtermékenyítőképességük egészségére. Sokan olyan sportot űznek, amely veszélyezteti a spermatermelést. Például a búvárkodás, melynek során lecsökken az oxigénszint, vagy a hegymászás, ahol ritka a magaslati levegő, és emelkedett a környezeti sugárzás, vagy a kerékpározás, melynek során a nyereg kárt tehet a herékben, illetve azok élettani folyamataiban. Lehetne még hosszan folytatni a sort a here épségét veszélyeztető sportokkal, nincs megfontoltság. A megtermékenyítőképesség egyszeri ajándék, amelyre szükségünk van.

Ellenben a mai világ nem úgy tekint a nemiség ajándékára, mint a szaporodás és a sokasodás eszközére, amelyet fontos megóvni és megbecsülni.

Az emberek szabadosságban élnek, ezért nem is érzik az ebből fakadó veszélyeket. Vajon az apa-fia vagy az anya-lánya kapcsolatokban megvalósul-e a szükséges generációs információáramlás? Vajon a valódi értékükön kezeljük-e a nemiséggel kapcsolatos kérdéseket? Gyakran tapasztalom, hogy egy fiatal anya boldogan várja gyermekét, de életében akkor találkozik először egy három kiló körüli csecsemővel, amikor a kezébe adják azt a szülést követően. Csak néz rá, és nem tudja, mit csináljon, mert ekkora gyermeket még soha életében nem látott. Hálás vagyok a feleségemnek, Mártinak, hogy a lányaink nem mástól tanulták meg, hogyan kell a rántást elkészíteni, vagy hogyan kell egy kisbabát füröszteni. Mindezt édesanyjuktól tanulhatták meg, és jól is alkalmazzák ismereteiket az életben. A szülésre való felkészítésben az anyáknak van-e/marad-e szerepük manapság? Fontos, hogy a szülők és gyermekeik élete érintkezzen a közös tevékenységekben, a közös játékokban, a közös beszélgetésekben és az Isten előtti közös lecsendesedésekben.

Nagy szerepe lenne a családnak abban, hogy a leányok az anyaságra, a szoptatásra, a fizikai állóképesség kialakítására, a fiúk a szeretetre, a figyelmességre, a házastárs segítésére (és még sok másra) otthon láthassanak pozitív példákat.

A következő generáció jövője és biztonsága múlik ezen.
Gyakori a párok esetében, hogy harmincéves koruk elmúltával tudatosul bennük: nincs még gyermekük. Minden tizedik házaspárnak meddőségi gondjai adódnak. A legfrissebb kutatások szerint a párkapcsolatok huszonöt százaléka szenved valamilyen szinten a meddőségtől vagy annak valamilyen határterületétől. A férfiak sebezhetőbbek ezen a területen. Még a múlt század húszas éveiben történtek az első élettani kutatások, amelyek a férfispermák számát és alaki leírását kezdték megismerni. Az átlagos spermaszám akkor körülbelül a harmincszorosa volt annak, mint amit ma a termékenyítőképesség határértéknek tartunk. Tehát kb. száz év alatt a harmincad részére esett vissza a spermaszám normál értéke. Nem tudjuk, vagy csak részben sejtjük, hogy mi állhat ennek a hátterében. Szinte biztos, hogy a nyugati kultúrában a környezeti hatásoknak nagy szerepük van. Csak néhányat kiemelve a sok közül: a dohányzás gyilkolja a férfispermát mint az egyik leggyorsabban szaporodó szövetet a szervezetünkben. A műanyagot lágyító anyagok, amelyek a műanyag palackokban, a hétköznapi használatú nejlonzacskókban és csomagolóanyagokban találhatók bejutva a szervezetünkbe nem képesek azonnal kiürülni, mert zsírban oldódnak. Ennek köszönhetően az összes sejtünk zsírrétegében megjelennek. Ezek az anyagok a herében olyan változásokat hoznak létre, amelyek önmagukban is képesek csökkenteni a termelődő spermiumszámot. Energiaitalok, cukrozott üdítők helyett miért nem iszunk megbízható csapvizet? Egyes munkakörülmények is veszélyt jelenthetnek a férfiak számára. Sugárzó anyagok, a túlzott meleg környezet vagy a folyamatos vibráció a teherautó- vagy buszsofőrök esetében. Manapság nagyon sok fiúgyereknek nem száll le a heréje, ami önmagában is veszélyes állapot. A le nem szállt here daganat forrása is lehet. Ha erre később, csak a felnőttkorban találnak rá, akkor a férfi feltehetően képtelen lesz a megtermékenyítésre. Vagy egyáltalán nem termel spermiumokat a heréje, vagy csak nagyon kifejletleneket és mennyiségileg keveset.

A női meddőség sem egyszerűbb kérdés. Már említettem a fiatalkori szexuális visszaéléseket, amelyeket nem tudok másnak nevezni. Amikor valaki csendesen érkezik hozzám, és bejelenti, hogy nem tud teherbe esni, pedig most már három éve házasok, a férjével megtalálták egymást, és hitre jutottak, már élek a gyanúperrel, hogy a házasság előtti öt, tíz, tizenöt évnek következménye van mindkettőjük életében. Valamelyest azért javítható a helyzet. Az elkészített tesztek során kimutathatók a kezelendő nemi betegségek, illetve hormonális szabályozási zavarok. Akik terhességmegszakításon estek át, a vetélés vagy koraszülés következménye náluk gyakoribb. A betegségek egy része bizonyos technikákkal, gyógyszeres kezeléssel megoldható, illetve rendelkezésre áll a művi megtermékenyítés lehetősége is.

Selmeczi Ottilia írása

Folytatás következik…

* Az előadás elhangzott a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársi hétvégéjén 2024. augusztus 10-én Répáshután.

A cikk az Igeidő.hu oldalon jelent meg.

Kiemelt kép: Photo by Isaac Quesada on Unsplash