A fogamzásgátlás, gyermekvállalás kihívásai és kérdései a 21. században – 2. rész
Dr. Tolnay Lajos keresztény szülész-nőgyógyász főorvos előadása, ami a BHSz képzési anyaga is egyben a szolgálat munkatársi hétvégéjén hangzott el 2024 nyarán. A cikk első részét megtaláljátok itt a honlapunkon, íme a folytatás.
A lombikbébiprogram egy sajátos kérdés, óriási téma. Dióhéjban annyit mondanék, hogy keresztény orvosként nem tartom ördögtől valónak az arteficiális/mesterséges részt. Ugyanolyan lehetőségnek látom, mint ahogy a laparoszkópiát/hasi tükrözést, vagy a robottechnikát a különböző sebészeti beavatkozásoknál. Természetesen felmerülnek bizonyos etikai kérdések.
Fontos, hogy az érintett házaspárnak legyen személyes vezetése és bizonyossága Istentől, hogy valóban ő készítette ezt az utat ilyen módon a gyermekvállaláshoz számukra.
Ha mindketten azonos módon látják útjukat, akkor Isten válaszolni fog a kéréseikre. A vonatkozó törvény alapján lehetnek jogi kikötéseik, kéréseik az orvosok felé, akiknek feladatuk végigkísérni őket az előírt protokoll szerint. Például kérhetik, hogy esetükben csak korlátozottan éljenek az ivarsejt-, illetve embriónyerés lehetőségével. Nyilván ezzel valamilyen mértékben csökken a beavatkozás eredményessége. Ellenben ha egy hívő házaspárnak ez az útja, és nincsen más lehetőség, akkor szerintem nem szabad tőlük megtagadni a mesterséges megtermékenyítést.
Ugyanilyen etikai kérdéseket vet fel a különböző betegségek hordozása vagy egy genetikai terheltség okozta állapot, amely a jelenlegi orvosi technológia segítségével már jól kezelhető. Például néhány évtizede egyes autoimmun betegségek lehetetlenné tették, hogy valaki tizenkét–tizennégy hetes kornál tovább hordjon ki egy terhességet. Ma már a megfelelő gyógyszerek alkalmazásával az édesanya minden gond nélkül végig ki tudja hordani gyermekét. Az 1-es típusú cukorbetegek terhessége is nagyon jól karbantartható. Rengeteg olyan veleszületett vagy kialakult szívbetegség van, amelyet ha csecsemő- vagy kisgyermekkorban megoperálnak, utána még évtizedeken keresztül úgynevezett kiegyensúlyozott vagy kompenzált állapotba kerül, és teljes életet tud így élni. A beteg szív megfelelően kiszolgálja a test összes fizikai szükségletét. Arra is elég, hogy adott esetben egy terhességet is kiszolgáljon. Tehát megfelelő kardiológiai háttérrel az egyes szívbetegek is képesek a megtermékenyülésre és a gyermekük teljes körű kihordására. A terhesgondozásnak és az orvosi segítségnek pontosan az a lényege, hogy megtaláljuk azokat a szakembereket, akik képesek abban segíteni, hogy se az anya, se a magzat életét ne veszélyeztesse egy veleszületett vagy szerzett betegség.
Következő kérdés a fogamzás szabályozása. A Biblia egyetlen szerzője sem értekezett erről a témáról.
Pál apostol kifejti, hogy a világ értelmes módon való vizsgálata és nyomon követése eljuttathatja az embereket a helyes következtetésekre. Mind a biológiában, mind az élettanban jártas keresztény emberként azt látom, hogy a női szervezetben éppen a korábban említett bonyolult szabályozási folyamat miatt található több olyan pont, amely természetes szabályozásként működik. Ha arra gondolunk például, hogy az asszonyok miért nem esnek teherbe a szoptatás ideje alatt, akkor ennek hátterében az úgynevezett prolaktinmediált ovulációgátlás (tejelválasztási hormon által gátolt peteérés) áll. A megfelelően magas prolaktinszint a pulzatilis GnRH hormont termelő sejtek gátlását végzi, amelyek működésén múlik, hogy érlelődik-e petesejt a petefészekben vagy sem. Tehát az elegendően magas prolaktinszint akadályozza meg a teherbe esést. Isten alkotta úgy, hogy a női szervezetben rendelkezésre állnak mindazok a szükséges anyagok, amelyek egy gyermek megfoganásától megszületésééig szükségesek lehetnek. Amikor világra hozza a hozzávetőleg háromkilónyi élő anyagot, akkor abban benne van a fehérje, a kalcium, a vas, a magnézium, a mikroelemek és az összes szükséges alkotóelem.
Kétszáznyolcvan nap alatt a gyermek fejlődéséhez minden szükséges anyag rendelkezésre áll! Mekkora teljesítményt jelent ez a női szervezet részéről!
Óriási mennyiségű és jó minőségű táplálékra, illetve egyéb anyagokra van szükség egy-egy magzat zavartalan fejlődéséhez. Ellenben az elemek felvételének lehetősége korlátozott. A belünk csak meghatározott mennyiségű mangánt, rezet, vasat stb. tud felvenni. Isten jól tudta, ha ezek nem pótlódnak, akkor a következő terhesség esélye számottevően alacsonyabb lesz. A hiánybetegségek miatt gyakoribb a koraszülés, vagy olyan magzati betegségek alakulnak ki, amelyek a születendő gyermek életét is veszélyeztethetik. Isten tehát csodálatos módon megalkotta a szoptatás idejére a prolaktin által szabályozott fogamzásgátlást, amely akár két és fél, három évig is működik. (A Szentírásban láthatjuk, hogy a kis Sámuelt körülbelül négyéves korában választották el az anyamelltől.)
Ma egy olyan világban élünk, ahol már nem divat a szoptatás. Már az is nagyszerű dolog, ha valaki nyolc hónapig vagy egyéves koráig szoptatja gyermekét. Nyilván ez idő alatt nem lesz végig tisztán anyatejes, mert féléves korától már lehet hozzátáplálni pépes krumplit, almát és egyéb bébiételeket. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen módon idő előtt megszűnik a fentiekben leírt természetes fogamzásgátló mechanizmus hatása, és újból termékennyé válik az asszony! A női szervezet szempontjából szerintem egy kb. kétéves követési távolság az ideális. A testnek ennyi időre van szüksége a regenerálódáshoz, hogy normál táplálkozás mellett legyen képes pótolni azokat a mikroelem-veszteségeket, amelyek az előző terhesség kapcsán a szervezetből kiürültek. Ma már léteznek ugyan kiváló összetételű multivitaminok, amelyekkel lehet a hiányt pótolni, de a tapasztalatom szerint általában nagyon egyoldalú és rendszertelen étkezéseket folytatunk. Sajnos ez sokféle anyagcsere-betegséghez vezet. Mivel nem járunk rendszeresen laborvizsgálatra, a nők esetében gyakran csak a terhesség közben derül ki, hogy vashiányban szenvednek. Ilyenkor lóhalálában kell pótolni a vasat, mert mind az anyának, mind a magzatnak szüksége van rá. A vasnak nemcsak a vérképzésben, hanem más enzim működésében is van szerepe. A hormonális szabályozási rendszerben a vasnak fontos szerepe van, ezért tartósan a szervezet nem nélkülözheti. A különféle felszívódási zavarokkal, például irritábilisbél-szindrómával élő betegek esetén a vashiány kiküszöbölésére fel kell készülni, hogy a terhesség ideje alatt ne adódjon probléma.
Egy kis kitérővel szeretném megemlíteni a gyermek szükségleteit is, amelyeket csak az anya tud biztosítani az első két évben. Melyek ezek?
Nemcsak a szoptatás, hanem a biztonságérzet, az odafigyelés és minden más. Manapság rengeteg a figyelemzavaros és beszédhibás gyermek. Nincs elég logopédus és gyógypedagógus, akik segíteni tudnának. Meggyőződésem szerint a probléma oka, hogy az anyák nem álltak gyermekeik rendelkezésére, amikor arra szükség lett volna. Egyedül az anya képes százötvenszer kijavítani a selypítést, ő tud odafigyelni a beszédalakításra, a meséi bővítik a kicsi szókincsét, és ő válaszol a kisgyermek minden kérdésére. Ellenben a mai anyák jelentős része telefont ad gyermekei kezébe, és az elektronikus pásztorok „vigasztalják”, hallgattatják el őket. Közben a kicsiknek az a jó, ha legalább kétéves korukig a szülők gondoskodnak róluk, ami természetesen egyfajta terhet jelent az anyának és az apának. A modern kor egyik vívmánya a korai gyermekhalandóság jelentős csökkentése. Nem halnak meg sokan torokgyíkban, vakbélgyulladásban, sem más, egykor rettegett és halálos betegségben. Különleges ajándék, hogy Magyarországon a szakemberek olyan oltási rendszert dolgoztak ki, amely párját ritkítja az egész világon. Olyan mértékű átoltottság csak nagyon kevés országban valósul meg, mint nálunk.
Ennyire kevés gyermeket sehol sem veszítenek el a világon a különböző fertőző betegségek miatt, mint hazánkban.
Emiatt azután annál nagyobb riadalmat okozott a szamárköhögés, amikor itthon ismét megjelent. Személyes érintettségem, hogy ismerem az egyik anyukát, aki nálunk hordta ki a gyermekét. A kisfiú sajnos egy hónapos korában halt meg szamárköhögésben. Az új jelenség annak a következménye, hogy rengeteg olyan ember vonul át az országon, vagy tartósan itt él, akik nem kapták meg saját hazájukban a szükséges védőoltásokat. Hordozzák magukkal az olyan fertőző betegségeket, amelyeket Magyarországon már évtizedek óta felszámoltunk. Mindig azt tanácsolom a hozzám forduló anyáknak, hogy az egész családjuk vegye fel a szükséges oltásokat. Amíg gyermekük nem kapja meg (körülbelül hathetes korban), addig tartsanak tőle távol mindenkit. Vagyis az első hat hétben senki se látogassa meg a gyereket, csak az egyébként beoltott szülei legyenek ott körülötte.
Visszatérve az eredeti témához, hogy miért lehet a fogamzást szabályozni, láthatjuk, hogy van egy Isten adta természetes szabályozó rendszer is. Napi életritmusunk, a gyermekek idő előtti elválasztása megszünteti a hatásmechanizmusát, ezért valamilyen más megoldást szükséges találni. A gyermekvállalás hívő házaspárok esetén közös imádság és döntés tárgya Isten előtt. A női ivaros ciklus kezdete és vége közötti időszak eseményeiért a házaspár közösen vállalja a felelősséget. Van, akinek kettő, másnak meg kilenc gyermeke születik. Az a meggyőződésem, hogy ez isteni felhatalmazás kérdése. Hasonlóan, ahogy a nagykövetet kinevezik egy másik országba. Kap egy felhatalmazó levelet, amellyel jelentkezik az adott országban, hogy ezentúl ő fogja képviselni hazáját addig, amíg a megbízatását vissza nem vonják.
Ugyanígy a mi megbízatásunk Isten előtt van a gyermekvállalás tekintetében is. Keressük és ismerjük meg akaratát azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz az ideje a születésnek, és mikor lesz ideje a gyermekvállalástól való tartózkodásnak!
Ne vegyünk fel szemellenzőt, ne gondoljuk, hogy mindent tudunk! Főként ne akarjuk megmondani másoknak, hogy mit tegyenek! Minden házaspár maga küzdje meg a gyermekvállalásra vonatkozó saját küzdelmét! Ha úgy döntenek, hogy élnek a fogamzásszabályozás lehetőségével, például egy adott élethelyzet miatt, akkor abban ők ketten egységesek lehetnek a döntésükben, és kitarthatnak mellette. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” – írja Pál apostol a Róma 14,4-ben. Kívülről nem ítélhetjük meg helyesen egyetlen házaspár döntését, sem felelősségét ebben a kérdésben. A keresőknek adjunk iránymutatást, a kérdezőknek válaszoljunk, a bizonytalanokat erősítsük! Mint mindenben, a legfontosabb, hogy keressék az Isten akaratát. Az emberi élet isteni ajándék, de nem tiltott a fogamzásszabályozás sem. Csak olyan eszközt használjunk, amely nem egy megfogant, élő gyermek elpusztításával szünteti meg a terhességet, hanem amely megakadályozza a megfoganást! Korábban már említettem, hogy szinte korlátlan mennyiségű petesejt, illetve spermium áll rendelkezésünkre. Ezek a sejtek ugyanúgy elhalnak/távoznak a szervezetből, mint a milliónyi hámsejt, amely naponta válik le a bőrünkről; vagy amint kihullik a hajunk, és ott marad a fésűben. Természetesen testünk sejtjeire nem tekinthetünk úgy, mint a leendő embriókra, mert csak a megfogant embriónak van önálló élete. Amint létrejön a két ivarsejt egyesülése, egy új és közös genetikai anyag keletkezik. Innentől kezdve a női méh már csak „szállásadó”. Ha kiderül valamilyen genetikai probléma, vagy egy súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenesség, akkor is igaz ez az állítás. Az ilyen terhességeket sem feltétlenül szükséges megszüntetni a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik hét környékén. Sajnos a fenti vélemény nagyon nehezen megy át az orvosok gondolkodásában. Tapasztalataim szerint az ilyen terhességek túlnyomó többsége elviselhető a kihordási idő végéig. Nagyrészt így spontán megszülethetnek a gyermekek, és utána még mindig „kitehetjük a gyapjút”, hogy életben maradnak-e vagy sem.
Láttam már erre az esetre és arra az esetre is példát. Előfordult, hogy amikor nagyon reménykedtünk a kisbaba életben maradásában, végül mégis meghalt. Más alkalommal úgy éreztük, hogy nem is tudtuk, miért küzdünk, majd később örvendező szívvel láttuk a videófelvételt a három-négy éves kisgyermekről. Sajnos az általános hozzáállás manapság, hogy a genetikai rendellenességgel érkező embriókat/gyermekeket lehetőleg mielőbb abortálni kell.
Ugyanakkor a fejlett nyugati társadalmakban léteznek olyan mozgalmak, amelyek a sérült emberek értékeire mutatnak rá. Például a Down-szindrómás embereket abban segítik, hogy teljes életet élhessenek – természetesen a maguk korlátaival.
A fiatal felnőttek közül nagyon sokan tudnak dolgozni, tehát részévé válhatnak a társadalomnak. Ugyanúgy fogyasztanak, örülnek, szerelmesek, házasodnak, mint az egészséges embertársaik. Tehát milyen alapon mondhatjuk, hogy a terhességet azért kell megszakítani, mert a magzat Down-szindrómás? Ha valaki úgy dönt, hogy mégis megszüli az egyébként beteg gyermekét, akkor fontos a segítségnyújtás, az érintett családnak támogatást adni, nemcsak orvosi, pszichológiai, hanem más egyéb szempontból is. Sajnos nagyon kevés az olyan hely, ahol ezt felvállalják, erre lehetőséget biztosítanak. Hallottam egy asszony bizonyságtételét, aki készen állt felvállalni a beteg gyermeke kihordását. Igaz, szülés után negyedórával a csecsemő meghalt, de az édesanya a mai napig hálás, hogy megismerhette őt, és emberhez méltó módon megszülethetett, és tisztességes körülmények között elbúcsúzhatott tőle. A gyermek rövid, de teljes értékű életet élt itt a földön, Isten rendezte így. Ha az édesanyát kötelezik a terhességmegszakítás melletti döntésre, akkor soha nem lenne lelki békessége.
A fogamzásszabályozás lényege, hogy megakadályozzuk a hímivarsejt és a női ivarsejt találkozását anélkül, hogy az emberi életet veszélyeztetjük.
Élhetünk különböző eszközökkel, amelyek megfelelnek e feltételnek. Lehet gyógyszeres kezelés, gyógyszeres spirál, sterilizáció vagy egyéb módszer – ez igazából részletkérdés. Alapjában véve ma már többféle eszköz áll rendelkezésre, amelyekről részletes tájékoztatást lehet kapni. A megfelelő tájékozódás megkönnyíti a döntéshozatalt. Az abortusz semmiképp sem tekinthető elfogadható születésszabályozó módszernek vagy a termékenységet csökkentő eszköznek. Magyarországon a kilencvenes évek elején évi száznegyvenezer volt a természetes elhalálozások száma. Mellette százhúszezer élve születés, és ugyanennyi abortusz évente. Manapság az élve születések száma kilencvenezer, az abortuszoké huszonkilencezer. Tehát bő harminc év alatt sokat változott a világ, de az évi közel harmincezer abortusz így is nagyon sok. Ráadásul az érintett nők egyharmada kiskorú vagy egészen fiatal, húsz év alatti anya.
Könnyen lehet ebből következtetni, hogy a gyermekek egy része nincs megfelelően felkészítve a nemi életre, és annak következményére, hogy ők is teherbe eshetnek. Véleményem szerint többet lehetne tenni ebben az ügyben, mert a következő generációk nevelése a felnőtt társadalom felelőssége. Az abortusz súlyos következményei fizikailag és lelkileg is megterhelik az egyént, a házasságokat. Kiemelkedő szerepet játszik a lelkigondozás a gyógyulás, a felépülés időszakában. Az abortusz utáni súlyos veszteséget ugyanúgy fel kell dolgozni, mint a gyászt, amikor megözvegyül valaki, vagy elveszíti gyermekét. Gyakran csak a hitre jutást követő években kerülnek felszínre az ilyen esetek, de akkor is fontos segíteni az érintetteket.
Jézus mindenkire kiterjesztette a kegyelmét. Ha megvalljuk bűneinket, akkor hű és igaz ő, hogy megszabadítson azoktól.
Még ha valamilyen formában gyilkosnak is tekintjük magunkat az abortusz elkövetése miatt, Isten akkor is kész és képes Krisztusra tekintve megbocsátani. Teljes értékű hitbeli életet élhet, aki a saját életére vonatkoztatva képes elfogadni ezt a bocsánatot. Ennek az örömhírét bátorításként tovább kell adnunk! Valódi vigasztalást jelent, sőt bátorítja az érintett párokat arra, hogy újabb gyermeket/gyermekeket vállaljanak. A praxisomban sok érintett családot láttam.
Selmeczi Ottilia
A következő részt kérdések megválaszolásával folytatjuk.
* Az előadás elhangzott a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársi hétvégéjén 2024. augusztus 10-én Répáshután, ami a BHSZ képzési anyaga is egyben.
A cikk első része itt olvasható: https://bhsz.hu/a-fogamzasgatlas-a-gyermekvallalas-kihivasai-es-kerdesei-a-21-szazadban/
Jelen írás az Igeidők online magazinban is megjelent. Igeidok
Képek és formázás: pexels.com, Igeidok
