Kiegészítjük egymást
Talán már mi is részesei voltunk az alábbihoz hasonló párbeszédnek.
A feleség hazaér, és miközben táskáját könnyedén a kanapéra dobja, megkérdezi a férjét:
„Drágám, milyen napod volt? Nekem ma hihetetlen napom volt. Felavattuk az egyetem új szárnyát, és engem bíztak meg az ünnepség előkészítésével és a program vezetésével. Annyira örülök, hogy nem hagytak ki, csak azért, mert nő vagyok. Tudod, a nők már évszázadok óta küzdenek a jogaikért, és jó látni, hogy haladuk előre. Egyébként hihetetlenül klassz, hogy te a női alkalmazottaidat annyi tisztelettel veszed körül. Meg az is, hogy te vagy az apja a lányunknak, ez engem eszméletlen büszkeséggel tölt el. Emlékszel még, hogy Zsófinak meccse van este? Fontos, hogy ott legyünk, mert Kőszegiék is ott lesznek, és szeretném, ha megismerkednétek. Zsófi és Eszter kezdenek egész jól összebarátkozni, tudod, együtt edzenek a meccsek előtt, és szerintem nekünk is meg kell ismernünk a szülőket. Szóval, milyen napod volt?”
Férj: „Jó.”
Feleség: „És mi történt?”
Férj: „Semmi.”
Feleség: „Egész nap semmi? Az lehetetlen. Úgy nézel ki, mintha nem is lennél itt. Gondolsz egyáltalán valamire? “
Férj: „Persze! Mi lesz a vacsora?”
A feleség élvezi a kommunikációt, a férj azonban elvesztette a fonalat. Nem érti, hogy jön az egyetem új szárnyának felavatása a lányuk meccséhez és a lányuk edzőtársának szüleivel való megismerkedéshez. A férj csodálja, hogy felesége képes látszólag teljesen össze nem függő gondolatokat összekapcsolni. Persze arra képtelen rájönni, hogyan csinálja.
Isten a férfit és a nőt egymástól eltérőnek teremtette, hiszen más-más szerepre szánta őket. Az agy- és kommunikációkutatás legújabb eredményei jelentős eltéréseket mutatnak a két nem között. Napjainkra a különbségek már nem csak a külső megjelenésben érhetőek tetten. A nők és a férfiak különféleképpen gondolkodnak, az érzelmeiket máshogy dolgozzák fel, másként hoznak döntéseket és még a tanulási módszereik is másmilyenek. A két nem agya különbözőképpen dolgozza fel az információkat, nők és férfiak eltérő módon észlelik a világot, más dolgokat tartanak fontosnak, és mindez viselkedésükben is különbségeket eredményez. Mégis gyönyörűen kiegészítik egymást, így egy egészséges kapcsolat mindkét felet teljesebbé teszi.
A férfiaknál a bal agyfélteke tagoltabb, mint a jobb, a nőknél viszont a féltekék közötti összeköttetés fejlettebb, így a női agy rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb, esetleges sérülés esetén a sértetlen agyfél könnyebben átveszi a sérült agyfél funkcióit.
A férfiak a jobb agyfélteke egy jól körülhatárolható területére zárják az érzelmeiket, míg a verbális kifejezőkészségeiket a bal félteke irányítja. Nem is csoda, hogy nehéz nekik arról beszélni, mi zajlik bennük, elemezni az érzelmeiket. Bizony, ez gyakran macerás és nagyon bonyolultnak látszik nekik. A nők érzelmeit és verbális kifejezőkészségei a jobb és a bal féltekében egyaránt megtalálhatóak, azért a hölgyek gondolkodását, beszédét az érzelmeik színezik és meglehetősen erősen befolyásolják. A férfi, ha beszél, tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik, mondandójával a lényegre tör. A nő lételeme – a beszéd segítségével teremt és ápol kapcsolatokat, számára tehát a beszéd testesíti meg magát a kapcsolatot.
Mivel a házasságban a felek kommunikációja jelentősen eltér egymástól, ezért perpatvarok sorozata béníthatja az intimitás kialakulását. Ha nem vagyunk tisztában a kommunikációs különbségekkel, akkor félreértjük házastársunkat, hiszen óhatatlanul magunkból fogunk kiindulni, és ez akár a kapcsolat végleges megromlásához is vezethet. Nézzük meg, hogy az eltérő agyi szerkezet, az eltérő kommunikáció hogyan emelik ki a két nem egyediségét!
A férfiak az élet dolgait „dobozokban” dolgozzák fel. Mindegyik doboz különálló, egymástól elválasztva létezik, kényelmesen elférnek egymás mellett. Egy dobozban azonban csak egy dolog van. Az élet egyik problémája bekerül az egyes dobozba, a következő a kettes dobozba és így tovább. A tipikus férfi egyszerre csak egy dobozban él. Ha dolgozik, akkor dolgozik és pont. Ha a garázsban van és ott molyol, akkor a garázsban van és ott molyol. Ha TV-t néz, akkor egyszerűen TV-t néz. Ezért látszik a nők számára kívülről úgy, mintha transzba esett volna, mert a férfi csak a TV-re koncentrál és minden mást kikapcsol. Mivel ilyen módon képesek egyetlen dologra koncentrálni, természetüknél fogva problémamegoldók. A kommunikációban a végeredményhez akarnak eljutni olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. A beszélgetésben őket a végeredmény érdekli.
A férfi az élet dolgainak megszervezésében is igazi stratéga. Ám mindennapjainak legnagyobb részét azokban a dobozokban igyekszik eltölteni, ahol sikeres. Ez olyan erős motiváció, hogy megkeresi azokat a dobozokat, amelyekről azt tartja, számára működőképesek, és figyelmen kívül hagyja azokat, amelyek összezavarják, vagy netán arra a végeredményre juthat, hogy eredménytelen, egy csődtömeg. Ha a férfi számára a munka jelenti a sikert, akkor egyre több és több időt fog hivatásával tölteni – más értékes dolgok rovására. De ha a feladatával nem tud dűlőre jutni és hiábavalónak tartja, akkor rájön, hogy egészen kiválóan tud lustálkodni, és arra fog törekedni, hogy másnap is megvalósítsa, amit előző nap már sikerre vitt, és újfent lustálkodással tölti az idejét, mert tudja, hogy ebben profi.
Erős késztetést érez a feleségével való kommunikációra, ha hatékonynak tartja és eljutottak a vágyott célhoz. „Van értelme ennek a beszélgetésnek?” „Vezet ez a beszélgetés valahova?” „Rátérnél a lényegre?” Ezek a mélyértelmű kérdések akkor kerülnek elő, ha a férfi nem tudja hogyan beszélgessen a feleségével, vagy élete párjának megértése elérhetetlen célként a homályba vész.
A sikerért küzdő férfi könnyen átadja magát olyan hobbinak, amely felemészti az idejét, hiszen talált valamit, ami jó érzéssel tölti el önmagával és az életével kapcsolatban. Mivel a férfiak általában jók a mechanikában, a térbeli tájékozódásban, a térlátásban, ezért érzelmileg kapcsolódnak az építéshez, a javításhoz, és valaminek a felkutatásához. Például: a kert a személyiségének a kifejezése, az autó a névjegye. A horgászat teljes időt kitöltő rendszerként működik, amelyhez fel kell kutatni a megfelelő eszközöket, barátokat, területet. A számítógép nem eszköz, hanem szórakoztató barát: előre ki lehet számítani, milyen billentyűkombináció milyen eredményt hoz, és a végeredmény is kontrollálható. A kudarcmentes órák vonzóbbak, mint a feleséggel szemtől szembe átküzdött párbeszédek.
Összefoglalva tehát, a férfiak akkor érzik magukat a legjobban, ha problémákat oldanak meg, azzal töltik a legtöbb idejüket, amiben a legjobbak, miközben megpróbálják figyelmen kívül hagyni, amiben hiányosak. A kommunikációt eszköznek tekintik, hogy kifejtsék véleményüket, tanácsot vagy instrukciókat adjanak, vagy megoldjanak egy problémát. Ezért általában lényegre törő, rövidebb mondatokat használnak, mellőzik a részleteket. Kérdéseik tömörebbek és egy információra irányulnak, az általuk folytatott párbeszéd egyszerűbbnek tűnik, mint a nőké, kevesebb részletet tartalmaz. A férfiak általában csak akkor osztják meg a problémáikat, ha nem tudják azokat egyedül megoldani és segítségre van szükségük.
Stresszes helyzetben a férfiak jobban szeretik, ha békén hagyják őket, inkább visszavonulnak, hogy a probléma megoldására tudjanak koncentrálni. Nem is szeretnek beszélni róla, amíg meg nem találták a megoldást. A világért sem terhelnének másokat a problémájukkal.
A női agy, olyan, mint egy tányér főtt spagetti: sok-sok spagetti szál van benne és mind-mind kapcsolatban van egymással. Ha kiválasztunk egy tésztaszálat, körbe érhetjük akár az egész tányért, sőt, minden gond nélkül, észrevétlenül és zökkenőmentesen átmehetünk az egyik szálról a másikra. A nők számára az életben minden gondolat és minden érzés, kérdés összekapcsolódik. Hangosan gondolkodnak, és meg akarják osztani magukat, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz. Ha úgy érzik, a másik odafigyel és együttérzést tanúsít, máris jobb a közérzetük, a továbbiakban már tudnak koncentrálni a problémák megoldására, és a tanácsot is el tudják fogadni anélkül, hogy úgy éreznék, „a másik meg akarja szerelni” őket. Jobban felfogják és értelmezik a nonverbális kommunikáció jeleit, a mimikát, a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Mivel a hétköznapi kommunikációnak mintegy 70-80 %-a zajlik ezen a nonverbális csatornán, a nők jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a rejtett érzéseket. A női nyelv körülíróbb, több jelzőt, asszociációt, kérdő mondatot használ, de nem feltétlenül azért, mert valóban kérdésük van, sokkal inkább a párbeszéd fenntartása érdekében. Megosztott figyelemmel képesek „egyszerre” több dolgot végezni, például telefonálni, utasításokat osztani a gyerekeknek, átfutni a bevásárlólistát, fél lábbal egyensúlyozva becsukni az ajtót, felkapkodni a leejtett játékokat. Mindeközben egy percre sem esnek ki a ritmusból. A nőknek állandóan át kell a dolgokat beszélni, és a kommunikáció erőfeszítés nélkül halad előre.
Sok feszültséget eredményez férfi és nő között, hogy miközben a nő mindennel mindent összeköt, a férfi eszeveszetten ugrál a dobozok között és próbál lépést tartani. Feszülten figyel, miközben egy valóságos információ-cunami söpri el. Amikor a nő befejezte, megkönnyebbül, a férfi pedig megsemmisül.
A kommunikáció a házasságban nehéz, munkát igényel, érzékenységet, türelmet és nagy gondosságot. Gyakran megterhelő feladat, mégis olyasvalami, amit meg kell valósítani ahhoz, hogy a házasság teljes legyen. Ha a kommunikációt a házasságban akadályozza valami, akkor az a házasság bajban van, ha meghiúsul, halálra van ítélve.
A kommunikáció elsősorban a megismerés, a tudás eszköze, a házasságban egyszerűen azt jelenti, két ember ismeri egymást. A kommunikáció célja a tudás – nem absztrakt, elméleti, személytelen tudás, hanem intim, bensőséges. A házasság legfontosabb céljai közé tartozik, hogy megtapasztalhassuk: megismertek és mégis szeretnek. Sokan gondoljuk, hogy ha az emberek valóban ismernének, nem szeretnének. A bűneset előtt Ádám és Éva élvezték az életet az Édenben, meztelenül és szégyen nélkül. A bűneset után tudatára ébredtek a meztelenségüknek, és szégyenükben elrejtették magukat. Bűntudatukban nem akarták, hogy Isten lássa őket, így szökevényekké váltak. Mégis, Isten ruhát készített zavarban levő teremtményeinek és betakarta őket. A szégyen nélküli meztelenség állapotába való visszatalálás vágya ott maradt Ádám és Éva szívében. Szerették volna elrejteni a csupaszságukat és szégyenüket, mégis vágyakoztak egy olyan biztonságos hely után, ahol meztelenek lehetnek. Ahol levethetik a ruhájukat és megismerhetővé válhatnak, félelem nélkül. Isten biztosított ennek egy helyet a házasság intézményében. Adott nekünk egy helyet, ahol létrejöhet a megismerés, amelynek szinonimája a szóbeli kommunikáció.
A kommunikáció egyfajta mezítelenséggel jár. Bizonyos helyzeteken ez nagyon kínos lehet, máskor meg éppen ellenkezőleg, nagyon izgalmas. Ugyanígy van a kommunikációban is. Ha a házasságban megfelelő módon zajlik, kimondhatatlan örömmel jár. Ha nem sikerül, akkor a két fél visszavonul, rejtőzködik.
Isten mindent tud rólam, mégis megengedi, hogy megismerhessem, amely az emberi lét legfőbb célja. Isten mindent tud rólam, mégis szeret engem, ez a legvégső vigaszom.
A házasság intézményének emberi szinten tükröznie kell ezt a vigasztalást. Minél inkább megtapasztaljuk a párunk részéről az elfogadást, annak ellenére, hogy egyre többet fedünk fel magunkból, annál inkább képesek vagyunk megérteni, miről is szól valójában az Istennel való kapcsolat.
