Kategória archív: Cikkek a házasságról

Talán már mi is részesei voltunk az alábbihoz hasonló párbeszédnek.

A feleség hazaér, és miközben táskáját könnyedén a kanapéra dobja, megkérdezi a férjét:

„Drágám, milyen napod volt? Nekem ma hihetetlen napom volt. Felavattuk az egyetem új szárnyát, és engem bíztak meg az ünnepség előkészítésével és a program vezetésével. Annyira örülök, hogy nem hagytak ki, csak azért, mert nő vagyok. Tudod, a nők már évszázadok óta küzdenek a jogaikért, és jó látni, hogy haladuk előre. Egyébként hihetetlenül klassz, hogy te a női alkalmazottaidat annyi tisztelettel veszed körül. Meg az is, hogy te vagy az apja a lányunknak, ez engem eszméletlen büszkeséggel tölt el. Emlékszel még, hogy Zsófinak meccse van este? Fontos, hogy ott legyünk, mert Kőszegiék is ott lesznek, és szeretném, ha megismerkednétek. Zsófi és Eszter kezdenek egész jól összebarátkozni, tudod, együtt edzenek a meccsek előtt, és szerintem nekünk is meg kell ismernünk a szülőket. Szóval, milyen napod volt?”

Férj: „Jó.”

Feleség: „És mi történt?”

Férj: „Semmi.”

Feleség: „Egész nap semmi? Az lehetetlen. Úgy nézel ki, mintha nem is lennél itt. Gondolsz egyáltalán valamire? “

Férj: „Persze! Mi lesz a vacsora?”

 

A feleség élvezi a kommunikációt, a férj azonban elvesztette a fonalat. Nem érti, hogy jön az egyetem új szárnyának felavatása a lányuk meccséhez és a lányuk edzőtársának szüleivel való megismerkedéshez. A férj csodálja, hogy felesége képes látszólag teljesen össze nem függő gondolatokat összekapcsolni. Persze arra képtelen rájönni, hogyan csinálja.

 

Isten a férfit és a nőt egymástól eltérőnek teremtette, hiszen más-más szerepre szánta őket. Az agy- és kommunikációkutatás legújabb eredményei jelentős eltéréseket mutatnak a két nem között. Napjainkra a különbségek már nem csak a külső megjelenésben érhetőek tetten. A nők és a férfiak különféleképpen gondolkodnak, az érzelmeiket máshogy dolgozzák fel, másként hoznak döntéseket és még a tanulási módszereik is másmilyenek. A két nem agya különbözőképpen dolgozza fel az információkat, nők és férfiak eltérő módon észlelik a világot, más dolgokat tartanak fontosnak, és mindez viselkedésükben is különbségeket eredményez. Mégis gyönyörűen kiegészítik egymást, így egy egészséges kapcsolat mindkét felet teljesebbé teszi.

A férfiaknál a bal agyfélteke tagoltabb, mint a jobb, a nőknél viszont a féltekék közötti összeköttetés fejlettebb, így a női agy rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb, esetleges sérülés esetén a sértetlen agyfél könnyebben átveszi a sérült agyfél funkcióit.

A férfiak a jobb agyfélteke egy jól körülhatárolható területére zárják az érzelmeiket, míg a verbális kifejezőkészségeiket a bal félteke irányítja. Nem is csoda, hogy nehéz nekik arról beszélni, mi zajlik bennük, elemezni az érzelmeiket. Bizony, ez gyakran macerás és nagyon bonyolultnak látszik nekik. A nők érzelmeit és verbális kifejezőkészségei a jobb és a bal féltekében egyaránt megtalálhatóak, azért a hölgyek gondolkodását, beszédét az érzelmeik színezik és meglehetősen erősen befolyásolják. A férfi, ha beszél, tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik, mondandójával a lényegre tör. A nő lételeme – a beszéd segítségével teremt és ápol kapcsolatokat, számára tehát a beszéd testesíti meg magát a kapcsolatot.

Mivel a házasságban a felek kommunikációja jelentősen eltér egymástól, ezért perpatvarok sorozata béníthatja az intimitás kialakulását. Ha nem vagyunk tisztában a kommunikációs különbségekkel, akkor félreértjük házastársunkat, hiszen óhatatlanul magunkból fogunk kiindulni, és ez akár a kapcsolat végleges megromlásához is vezethet. Nézzük meg, hogy az eltérő agyi szerkezet, az eltérő kommunikáció hogyan emelik ki a két nem egyediségét!

A férfiak az élet dolgait „dobozokban” dolgozzák fel. Mindegyik doboz különálló, egymástól elválasztva létezik, kényelmesen elférnek egymás mellett. Egy dobozban azonban csak egy dolog van. Az élet egyik problémája bekerül az egyes dobozba, a következő a kettes dobozba és így tovább. A tipikus férfi egyszerre csak egy dobozban él. Ha dolgozik, akkor dolgozik és pont. Ha a garázsban van és ott molyol, akkor a garázsban van és ott molyol. Ha TV-t néz, akkor egyszerűen TV-t néz. Ezért látszik a nők számára kívülről úgy, mintha transzba esett volna, mert a férfi csak a TV-re koncentrál és minden mást kikapcsol. Mivel ilyen módon képesek egyetlen dologra koncentrálni, természetüknél fogva problémamegoldók. A kommunikációban a végeredményhez akarnak eljutni olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. A beszélgetésben őket a végeredmény érdekli.

A férfi az élet dolgainak megszervezésében is igazi stratéga. Ám mindennapjainak legnagyobb részét azokban a dobozokban igyekszik eltölteni, ahol sikeres. Ez olyan erős motiváció, hogy megkeresi azokat a dobozokat, amelyekről azt tartja, számára működőképesek, és figyelmen kívül hagyja azokat, amelyek összezavarják, vagy netán arra a végeredményre juthat, hogy eredménytelen, egy csődtömeg.  Ha a férfi számára a munka jelenti a sikert, akkor egyre több és több időt fog hivatásával tölteni – más értékes dolgok rovására. De ha a feladatával nem tud dűlőre jutni és hiábavalónak tartja, akkor rájön, hogy egészen kiválóan tud lustálkodni, és arra fog törekedni, hogy másnap is megvalósítsa, amit előző nap már sikerre vitt, és újfent lustálkodással tölti az idejét, mert tudja, hogy ebben profi.

Erős késztetést érez a feleségével való kommunikációra, ha hatékonynak tartja és eljutottak a vágyott célhoz. „Van értelme ennek a beszélgetésnek?” „Vezet ez a beszélgetés valahova?” „Rátérnél a lényegre?” Ezek a mélyértelmű kérdések akkor kerülnek elő, ha a férfi nem tudja hogyan beszélgessen a feleségével, vagy élete párjának megértése elérhetetlen célként a homályba vész.

A sikerért küzdő férfi könnyen átadja magát olyan hobbinak, amely felemészti az idejét, hiszen talált valamit, ami jó érzéssel tölti el önmagával és az életével kapcsolatban. Mivel a férfiak általában jók a mechanikában, a térbeli tájékozódásban, a térlátásban, ezért érzelmileg kapcsolódnak az építéshez, a javításhoz, és valaminek a felkutatásához. Például: a kert a személyiségének a kifejezése, az autó a névjegye. A horgászat teljes időt kitöltő rendszerként működik, amelyhez fel kell kutatni a megfelelő eszközöket, barátokat, területet. A számítógép nem eszköz, hanem szórakoztató barát: előre ki lehet számítani, milyen billentyűkombináció milyen eredményt hoz, és a végeredmény is kontrollálható. A kudarcmentes órák vonzóbbak, mint a feleséggel szemtől szembe átküzdött párbeszédek.

 

Összefoglalva tehát, a férfiak akkor érzik magukat a legjobban, ha problémákat oldanak meg, azzal töltik a legtöbb idejüket, amiben a legjobbak, miközben megpróbálják figyelmen kívül hagyni, amiben hiányosak. A kommunikációt eszköznek tekintik, hogy kifejtsék véleményüket, tanácsot vagy instrukciókat adjanak, vagy megoldjanak egy problémát. Ezért általában lényegre törő, rövidebb mondatokat használnak, mellőzik a részleteket. Kérdéseik tömörebbek és egy információra irányulnak, az általuk folytatott párbeszéd egyszerűbbnek tűnik, mint a nőké, kevesebb részletet tartalmaz. A férfiak általában csak akkor osztják meg a problémáikat, ha nem tudják azokat egyedül megoldani és segítségre van szükségük.

Stresszes helyzetben a férfiak jobban szeretik, ha békén hagyják őket, inkább visszavonulnak, hogy a probléma megoldására tudjanak koncentrálni. Nem is szeretnek beszélni róla, amíg meg nem találták a megoldást.  A világért sem terhelnének másokat a problémájukkal.

 

A női agy, olyan, mint egy tányér főtt spagetti: sok-sok spagetti szál van benne és mind-mind kapcsolatban van egymással. Ha kiválasztunk egy tésztaszálat, körbe érhetjük akár az egész tányért, sőt, minden gond nélkül, észrevétlenül és zökkenőmentesen átmehetünk az egyik szálról a másikra. A nők számára az életben minden gondolat és minden érzés, kérdés összekapcsolódik. Hangosan gondolkodnak, és meg akarják osztani magukat, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz. Ha úgy érzik, a másik odafigyel és együttérzést tanúsít, máris jobb a közérzetük, a továbbiakban már tudnak koncentrálni a problémák megoldására, és a tanácsot is el tudják fogadni anélkül, hogy úgy éreznék, „a másik meg akarja szerelni” őket. Jobban felfogják és értelmezik a nonverbális kommunikáció jeleit, a mimikát, a gesztusokat, a testbeszédet, érzékenyebbek a hanghordozásra is. Mivel a hétköznapi kommunikációnak mintegy 70-80 %-a zajlik ezen a nonverbális csatornán, a nők jobban megérzik, illetve értelmezik beszélgetőtársuk hangulatát, a rejtett érzéseket. A női nyelv körülíróbb, több jelzőt, asszociációt, kérdő mondatot használ, de nem feltétlenül azért, mert valóban kérdésük van, sokkal inkább a párbeszéd fenntartása érdekében. Megosztott figyelemmel képesek „egyszerre” több dolgot végezni, például telefonálni, utasításokat osztani a gyerekeknek, átfutni a bevásárlólistát, fél lábbal egyensúlyozva becsukni az ajtót, felkapkodni a leejtett játékokat. Mindeközben egy percre sem esnek ki a ritmusból. A nőknek állandóan át kell a dolgokat beszélni, és a kommunikáció erőfeszítés nélkül halad előre.

Sok feszültséget eredményez férfi és nő között, hogy miközben a nő mindennel mindent összeköt, a férfi eszeveszetten ugrál a dobozok között és próbál lépést tartani. Feszülten figyel, miközben egy valóságos információ-cunami söpri el. Amikor a nő befejezte, megkönnyebbül, a férfi pedig megsemmisül.

 

A kommunikáció a házasságban nehéz, munkát igényel, érzékenységet, türelmet és nagy gondosságot. Gyakran megterhelő feladat, mégis olyasvalami, amit meg kell valósítani ahhoz, hogy a házasság teljes legyen. Ha a kommunikációt a házasságban akadályozza valami, akkor az a házasság bajban van, ha meghiúsul, halálra van ítélve.

A kommunikáció elsősorban a megismerés, a tudás eszköze, a házasságban egyszerűen azt jelenti, két ember ismeri egymást. A kommunikáció célja a tudás – nem absztrakt, elméleti, személytelen tudás, hanem intim, bensőséges. A házasság legfontosabb céljai közé tartozik, hogy megtapasztalhassuk: megismertek és mégis szeretnek. Sokan gondoljuk, hogy ha az emberek valóban ismernének, nem szeretnének. A bűneset előtt Ádám és Éva élvezték az életet az Édenben, meztelenül és szégyen nélkül. A bűneset után tudatára ébredtek a meztelenségüknek, és szégyenükben elrejtették magukat. Bűntudatukban nem akarták, hogy Isten lássa őket, így szökevényekké váltak. Mégis, Isten ruhát készített zavarban levő teremtményeinek és betakarta őket. A szégyen nélküli meztelenség állapotába való visszatalálás vágya ott maradt Ádám és Éva szívében. Szerették volna elrejteni a csupaszságukat és szégyenüket, mégis vágyakoztak egy olyan biztonságos hely után, ahol meztelenek lehetnek. Ahol levethetik a ruhájukat és megismerhetővé válhatnak, félelem nélkül. Isten biztosított ennek egy helyet a házasság intézményében. Adott nekünk egy helyet, ahol létrejöhet a megismerés, amelynek szinonimája a szóbeli kommunikáció.

 

A kommunikáció egyfajta mezítelenséggel jár. Bizonyos helyzeteken ez nagyon kínos lehet, máskor meg éppen ellenkezőleg, nagyon izgalmas. Ugyanígy van a kommunikációban is. Ha a házasságban megfelelő módon zajlik, kimondhatatlan örömmel jár. Ha nem sikerül, akkor a két fél visszavonul, rejtőzködik.

 

Isten mindent tud rólam, mégis megengedi, hogy megismerhessem, amely az emberi lét legfőbb célja. Isten mindent tud rólam, mégis szeret engem, ez a legvégső vigaszom.

A házasság intézményének emberi szinten tükröznie kell ezt a vigasztalást. Minél inkább megtapasztaljuk a párunk részéről az elfogadást, annak ellenére, hogy egyre többet fedünk fel magunkból, annál inkább képesek vagyunk megérteni, miről is szól valójában az Istennel való kapcsolat.

Weberné Zsikai Mária

„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kol 3,18-19)

Amikor még csak ismerkedtem a Bibliával sokat berzenkedtem magamban Pál apostol kijelentésein, intésein. Úgy gondoltam, hogy könnyű neki ilyeneket mondani, hiszen nem élt házasságban, nem volt felesége, nem élt le 30-40 évet egy asszony mellett jóban, rosszban. Gyermeke sem volt, így azt sem tudhatta, hogy milyen jókat lehet veszekedni a gyerekek miatt, amikor egyébként a házasságunk éppen zökkenőmentes. Mit kezdett volna egy házsártos feleséggel, aki kiszekírozta volna a lelkét nap mint nap. Vajon mosolygott volna-e élete párjára ilyen körülmények között is, s félre tudta volna tenni keserű kedvét és mogorvaságát. Mindig arra gondoltam, hogy könnyű így okos tanácsokat adni. Úgy gondoltam, hogy abban a férfiközpontú társadalomban még csak elmentek ezek a sorok, de a mai világban ezek már nagyon korszerűtlenek.

Berzenkedtem tovább, hogy persze, ezt is egy férfi írta, mert nekik így kényelmes. Játsszák a kiskirályt otthon, s ha ez nekünk, asszonyoknak nem tetszik, akkor meglengetik a Bibliát, hogy ebben is benne van. Az engedelmesség szótól viszolyog a legtöbb ember. Arról pedig, hogy az asszonyok engedelmeskedjenek férjeiknek, sokaknak azt juttatja az eszébe, hogy nem elég, hogy évszázadokon át elnyomták a nőket, még a Biblia is ebben segít? A valósítsd meg önmagad, a neked ez jár című alapelv kimozdított bennünket az egyensúlyunkból.

Nem szeretünk engedelmeskedni. Sokkal kényelmesebb, ha megszegjük a szabályokat, a parancsokat. Még szuper okos mondások is alátámasztják, miszerint: A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket. S ez nemcsak ránk nőkre igaz, ugyanígy szegik meg az engedelmesség parancsát a férfiak is. Nem akarnak vezetők lenni a családban, mert kényelmesebb a háttérből szemlélni, ahogy az asszonyok sok hibát elkövetve, botladozva próbálják hátukon vinni a család gondját, baját, s ilyenkor kárörvendően odaszólni: Mit erősködsz? Nem jól csinálod! Gyenge vagy!

Aki ügyeskedik, tisztességtelen eszközökhöz nyúl a célja elérése érdekében, azt nem kiközösíti a társadalom, nem megvetett ember lesz, hanem gazdag, elismert. Aki engedelmeskedik, tisztességesen próbál élni, igyekszik betartani a szabályokat, azt a társadalom élhetetlennek, mai szóval lúzernek nevezi. A gyermekek is azt látják, hogy nincsenek következményei a szabályok áthágásának.

De hová vezet az, ha nem engedelmeskedünk? Ha nem adom meg az elsőbbséget az előírások szerint egy kereszteződésben, mert úgy sincs a közelben rendőr. Ha a gyerekünk közli, hogy ma nincs kedve iskolába menni, mert inkább a barátaival menne el valami jobb helyre, s mi esetleg még igazoljuk is a napját. Ha a férjünk felhív a munkahelyéről, hogy csak később jön haza, amikor tudja, hogy aznap ment el a festő és munka van, s közben beül a barátaival sörözni, mert az sokkal jobb időtöltés.

Az Édenkertben Isten nem azért kért engedelmességet Ádámtól és Évától, hogy iga alatt tartsa őket, s elnyomja az emberpárt, hanem azért, hogy meg tudja őket védeni. Elsősorban saját maguktól. Megvédeni engedetlen gyereket is nagyon nehéz, ezt pedagógusi munkám során is gyakran megtapasztalom. A korlátok nemcsak behatárolják a mozgásterünket, hanem meg is védenek.

Igaz ez a házasságunkra is. A ránk vonatkozó intések először lehet, hogy megalázónak, ósdinak, betarthatatlannak tűnnek, de Isten azt is tudja, hogy ez még mindig kisebb nehézséggel, fájdalommal jár, mintha megszegnénk őket. Azok már durva következményekkel járnak, vannak olyanok, amik visszafordíthatatlanok. Ettől akar minket megvédeni.

Mi van, ha egy házasságban nem tartjuk be a „Ne paráználkodj!” parancsot, hűtlenek leszünk házastársunkhoz? A mai társadalmunkban már szinte elfogadott dolog a hűtlenség. Egy új kapcsolatot kezdünk, mert a régi már megszokottá, szürkévé vált. Megengedhető, csak ügyes légy! A másik fél meg ne tudja! Még meg is dicsőülsz, hogy milyen ügyes vagy, hogy már hónapok óta tart a viszonyod azzal a másikkal, s a párod még nem jött rá, nem is sejti.

Nem voltunk engedelmesek. Isten tudta pontosan, hogy mit miért tiltott. Minket akart megvédeni attól, hogy átéljük a házasságunk válságát, a párunk bizalmának elvesztését, esetleg egy durva válást, ahol egymást mocskoljuk a bíróság előtt. Meg akart kímélni azoktól az érzésektől, hogy elárultuk a kapcsolatunkat, megszegtük az eskünket, amit Isten színe előtt kötöttünk, hogy a párunk szemében észrevegyük azt a mérhetetlen fájdalmat, amit okoztunk. Minket akart megvédeni.

Megszeghetjük, lehetünk engedetlenek, kinevethetjük, ósdinak, korszerűtlennek nevezhetjük Isten intéseit. Ő nem korbáccsal áll mögöttünk, nem csördít oda, ha letérünk az útról. Időnként ugyan figyelmeztet, de ezt nem mindig halljuk meg, sőt időnként direkt elengedjük a fülünk mellett. Szabad választást kaptunk, de tetteinkért a következményeket vállalnunk kell. Ebben az igében is szelíden figyelmeztet.

Pál apostol szájába adja az intelmeit, egy olyan férfi szájába, akinek nincs felesége, nincsenek gyerekei, semmit se tud a házasságról, de általa üzen nekünk. Kinevethetjük, leszólhatjuk, de azon is elgondolkodhatunk, hogy mi az, amit az Úr nekünk akar adni általa.

Engedelmes felesége akarok lenni a páromnak. Olyan asszony, akire büszke lehet, szerethet, s akire támaszkodhat a bajban is. Engedelmeskedem, mert egy olyan férj mellett, aki szeret és becsül engem, ez is könnyebb, mint más esetben. Engedelmeskedem, mert tudom, hogy a férjem az Úr Jézus tanítása szerint igyekszik vezetni a családját, s jó pásztora az övéinek. S akkor is engedelmes szeretnék lenni, amikor ez nagyon nehéz, s nem érzem ezt a biztos hátteret, mert kicsúszott a lábam alól a talaj. Akkor is tudnom kell, hogy az Úr ezzel engem, s a házasságomat védi meg a súlyos következményektől.

Ha az Úr tanításai szerint élnek a házastársak, akkor nincs alárendeltségi és tekintély problémájuk. Egy jó házasságban egyenértékűek a felek, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha az első helyet a családban Jézus foglalja el, akkor nem küzdenek a házastársak saját igazukért, hanem szeretetből le tudnak mondani elgondolásaikról. Családunk tagjai ne parancsokat teljesítsenek, hanem szeretetből tegyék a jót, a másiknak örömet szerezve.

Amit a férfiaknak mond az ige: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák” nem az én feladatom értelmezni, az sem feladatom, hogy számon kérjem a férjemen, ha nem teszi meg, vagy úgy érzem, hogy vannak hiányosságok abban, ahogy teszi. Az a férj, aki engedelmes az Úrnak, nem fog zsarnokoskodni a felesége, a családja felett.

Azt mindkettőnknek tudnunk kell, hogy ha engedetlenek vagyunk, mert az adott pillanatban könnyebb útnak látszik nem betartani az Úr intelmeit, a következmények rendkívül fájdalmasak lesznek.

Megértettem, hogy ez a korszerűtlennek látszó, mai szemmel szinte nevetségesnek tűnő ige az Úr szeretetét tükrözi, benne van az ölelése, a védő karja, semmivé lett a berzenkedésem. Rájöttem, hogy lehetőséget kaptam, hogy jól csináljam. Lehetőséget, hogy ne járjam végig a fájdalmas, testet és lelket ölő utat.

S már nem maradt más, mint megköszönni, hálát adni, amiért ezt megérthettem, s az én életemben élővé lehet az Ő tanítása.

Komjáthyné Zsolnay Éva

János2,1-11

Jézus első csodájának története nagyon jól ismert. Röviden annak az ifjú párnak a szemszögéből néznénk meg ezt a történetet, akikkel igazából ez a csoda történt. Ugyanis ez a történet arról is szól, hogy hogyan jelent meg a mi Urunk ennek a fiatal párnak az életében. Csak néhány dologra szeretném felhívni a figyelmünket.

Az első dolog, amiről az Ige beszél, az, hogy Jézus elment erre a menyegzőre. Az ifjú pár többek között Őt is meghívta tanítványaival együtt. Elsőre ez átlagos, hétköznapi dolognak tűnik: meghívták valahová, és ő el is ment. Azonban, ha megnézzük, hogy Jézus hová, milyen helyekre ment el, vámszedők, paráznák közé, akkor emellett a megállapítás mellett nem mehetünk csak úgy el. Jézus korában nagyon sok rabbi, erkölcsprédikátor nemet mondott volna erre a meghívásra: olyan helyre menjek, ahol az emberek leisszák magukat? Én ugyan nem! Jézus azonban elment, és csodálatos ezt látni: Ő ott akart lenni ennek az ifjú párnak az első közös ünnepségén! Isten teremtette a házasságot is, és emiatt velünk együtt örül annak, amikor az Ő színe előtt egy férfi és egy nő az Ő áldását kérik egymásnak tett fogadalmuk betartásához. Urunk ott akar lenni életünk legboldogabb perceiben, ott akar lenni a házasságunk kezdetén, de a folytatásban is, amikor nehézségek jönnek.

Márpedig próbatételek és nehézségek mindig jönnek, a házasságban is. Ez a pár már nagyon hamar megtapasztalhatta ezt: a lakodalmukon ugyanis elfogyott a bor. Egy ifjú pár számára úgy gondolom, hogy ez egy rémálomba illő jelenet: a lakodalom alatt elfogy a vendégek innivalója. Nem pusztán kellemetlen dolog ez, hanem akár az egész esküvői ünnepségre is rányomhatja a bélyegét és tönkreteheti azt. Az öröm és boldogság hirtelen szégyenbe fordulhat. Egy életfogytig tartó szégyenbe taszíthatta volna ez a helyzet az ifjú párt. Különösen a vőlegény jó híre forgott kockán, akinek a feladata volt a vendégekről való gondoskodás.

És Jézus hagyta, hogy ez megtörténjen. Nem akadályozta meg, hogy elfogyjon a bor, pedig megtehette volna, hanem hagyta, hogy megtörténjen mindez. Hagyta, hogy megmutatkozzék a hiány, hogy nyilvánvalóvá legyen a helyzet: elfogyott a bor. Isten nagyon sokszor hagyja, hogy a házasságban megmutatkozzanak a hiányok, amiket mi legszívesebben eltakarnánk, a nehézségek, kísértések és bűnök, hogy egyértelmű legyen az Ő szabadítása is.

Odáig jutott a helyzet, olyan nyilvánvalóvá lett, hogy már Jézus édesanyja, Mária is tudomást szerzett a bajról. Szólt is Urunknak, hogy közbeléphetne, szólhatna néhány jó szót a vendégek előtt az ifjú pár érdekében, hogy csökkentse, vagy éppen elkerülje az esetleges szégyent. Mária jól ismerte fiát, tudta, hogy képes lecsendesíteni az embereket. Hálásak lehetünk Istennek az ilyen rokonokért, barátokért, testvérekért, akiknek ennyire gondja van ránk, akik mindenre figyelnek. Észreveszik a bajt, ami minket fenyeget, és nem verik nagydobra azt, mert nem az a céljuk, hogy mások előtt csámcsogjanak a mi terheinken, hanem segíteni akarnak nekünk. És adjunk még inkább hálát azokért, akik segítségért Istenhez fordulnak, imádkoznak értünk – ugyanis a lehető legjobb személytől kérnek segítséget.

Jézus nem úgy hallgatta meg Máriát, ahogyan ő szerette volna, mert nem cselekedett azonnal. Jézus mindig a maga idejében cselekszik úgy, ahogyan azt mennyei Atyja parancsolja Neki. Nem azért késik, mert nem akar segíteni, nem azért nem cselekszik, mert nem törődik az ifjú párral, hanem azért mert Ő tudja a megfelelő időt, amikor cselekedni kell. Ő ismeri az alkalmas időt, a megfelelő pillanatot, amikor közbe kell lépnie.

És meg is teszi: segít az ifjú páron. Nem is akárhogy! Pótolja a pótolhatatlant. Gondoljunk bele a helyzetbe: bort keríteni az egyik pillanatról a másikra egy hatalmas vendégsereg számára szinte lehetetlen. Mégis Jézus csodát tesz. Pótolja azt, ami elfogyott. És ez a tette többről beszél, mint pusztán a borról. Lássuk meg Istent e mögött a tette mögött. Mit árul el ez Istenről? Arról beszél, hogy Isten gondoskodik rólunk. Jézus ezzel a csodájával reménységet ad mindazoknak, akiknek valamijük fogytán van, hogy nem kell újra és újra erőlködve megpróbálniuk pótolni a pótolhatatlant. Mert az embertől magától kevés telik. Mi Istenhez fordulhatunk! Ő képes megtenni, amit mi emberek képtelenek vagyunk!

Vonatkoztassunk el egy kicsit a bortól! Hány ember indult el az élet útján bizakodva, jókedvűen, erejére és tehetségére támaszkodva és egyszer csak arra kellett ébrednie, hogy mindez kevés, nincs tartalék, fogyóban van, ami segítene. Hány házaspár indult el közös útján különféle álmokkal, örökké tartónak hitt szerelemmel, s egyszer csak azt veszik észre, hogy kiábrándultan vádolják egymást boldogtalanságuk miatt. Elfogy a szeretet, a türelem, az egymásra figyelés, a bátorító szavak, a boldog együttlét, és helyette jönnek a veszekedések, a figyelmetlenség, a saját bajokkal való törődés, a sértegetések és még sok minden más. És amikor ezek elfogynak, amikor az ember belátja saját korlátait, akkor lép közbe Isten. Jézus csodát tesz, hogy hirdesse: Ő biztosítani akarja annak a feltételeit, hogy a házasság a bajok és terhek, próbatételek és bűnök között is örömmel, boldogsággal teli, és maradandó legyen. Ennek feltételeit egyedül Ő tudja megadni! Milyen szomorúak azok a házasságok, amelyekben nincs jelen Jézus, és ezért nincs, aki az üres poharat megtöltse! Kiüresedik a közös együttlét, a beszélgetés, és erő hiányában mindenki szabadulni akar terheitől ahelyett, hogy közösen hordoznák azokat.

Jézus azonban azért jött, hogy pótolja a pótolhatatlant, hogy megtegye, ami az ember számára lehetetlen. Őbenne bízhatunk, Őhozzá fordulhatunk a legnagyobb baj közepette is, mert Ő tud és akar segíteni rajtunk. Ő nem csak a vizet tudja megváltoztatni, hanem bennünket magunkat is át tud formálni!

Milyen csodálatos az, hogy amikor Ő megjelenik egy házasságban, akkor azt mások is észreveszik. Ott valami jobb jelenik meg a megszokotthoz képest. Ahogyan a Jézus által adott bor is jobb volt a korábbihoz képest. És ezt néhányan észre is veszik. Mert amikor Isten közbelép, nem elégszik meg azzal, hogy csak maguk a házastársak legyenek boldogabbak, hanem azon a házasságon keresztül már maga mutatkozik meg. Ezzel Isten lehetőséget ad nekünk arra, hogy Őrá mutassunk házasságunkkal is, hogy az Ő dicsőségét jelenítsük meg. A történetben a násznagy nem tudott Jézus csodájáról, a vőlegényt dicsérte meg. János evangélista azonban rögtön ez után hozzátette: Jézus ez által a csodája által megmutatta saját dicsőségét. Amikor egy házasságban Jézus cselekszik, és pótolja az elfogyott szeretetet, figyelmet, erőt, bátorságot, akkor ne azt mondjuk, hogy én magamtól lettem jobb, vagy éppen hogy mi ketten a párommal dolgozunk azon, hogy a házasságunk megjavuljon, hanem ismerjük el, hogy Isten cselekszik a mi életünkben. Ki kell mondanunk: nem a magamé, amit látsz, nem az enyém a bor, hanem úgy kaptam az én Megváltómtól. Csodálatos lehetőséget ad nekünk ezzel Isten, hogy még a házasságunkon keresztül is Őrá mutathassunk, Róla beszéljünk, hogy az Ő dicsősége jelenhessen meg. Hogy mások is megtalálhassák Őt, hogy mások is elkezdjenek Őbenne bízni, Őbenne hinni, segítségért hozzá fordulni, mint tanítványok.

Jézus első csodája meghatározta egy ifjú pár első napjait, sőt, valószínűleg egész életét. Istennek a mi házasságunkkal is terve és célja van – velünk akar élni, megmutatja a hiányosságainkat, de pótolja is azokat. Ő megmutatja magát rajtunk, szerelmünkön, házasságunkon keresztül másoknak. Adja meg nekünk az Úr, hogy a mi életünkben is valósággá legyen mindez!

Szepesy László