A cikk első része ide kattintva olvasható el.
Mikor?
„Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van, a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
Titokban kellene imádkozni? És mit tegyen az, akinek csak egy szobája van? Nem ilyesmiről van itt szó! Sokkal inkább arról, hogy az imádság a szív belsejéből jövő legyen. Akkor imádkozzál, amikor a belső szobádban vagy. Legyen meg a helye és ideje az életedben, a napodban. Reggel vagy este mindegy, az a fontos, hogy legyen helye és hogy őszinte legyen. Persze jó, ha olyan időpontban és helyen van, ahol nem zavarhatnak meg közben, ahol valóban nyugodtan elmondhatok, kimondhatok mindent, ami a szívemben van. Senki sem hallgat ki, nem kérdez bele. Amikor van idő arra, hogy elmélyüljek Isten jelenlétében.
Van, amikor könnyebb ezt megérezni. Amikor nagy a szükség, vagy amikor nagyon boldogok vagyunk. De mi van a szürke hétköznapokon? Ha nem érzed Isten jelenlétét, hiába imádkozol? Akkor is tarts ki és szüntelen imádkozz. Mondd ki, ami a szíveden van, mert az ima nem Istennek jó, hanem neked. Kimondani, megfogalmazni. Van, amikor magunk sem tudjuk mi fáj, de odamegyünk imádságban az Úr elé, és lassan megtaláljuk a hibát. Legyetek olyanok mint a kisgyerekek – erre is gondolhatunk –, akik nem tudják mi a baj, csak nyűglődnek, de amikor megöleljük őket, ölbe vesszük és kérdezgetjük, lassan kiderül, mi a hiba.
Nekem az ének, a zene segít az imádságra való odafigyelésben. Ha nem érzem Isten jelenlétét, vagy a magam őszinte odaszánt idejét és figyelmét, olyankor előveszem a gitáromat. Vagy csak egy-két éneket és segítségemre van.
Hadd hozzam előre a szakasz végét:
„mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
Valóban, ő mindig tudja, de van, amikor mi nem tudjuk. S ki kell mondani ahhoz, hogy gyógyulhassunk. Ki kell mondani: félek, magányos vagyok, beteg vagyok, gyógyulni szeretnék; segítségre van szükségem, ölelj át atyai szereteteddel…
Mindezt azonban csak olyan helyen jó tenni, ahol senki nem zavar. Ezért kell az ajtót bezárni. Nem azt kell titkolni, hogy imádkozol, hanem Isten előtti alkalmat kell teremteni magadnak az imádságra, ahol titokban vagy. Ahol a titkaidat elmondhatod, feltárhatod és jó helyre leteheted. Bűnt, örömöt, fájdalmat, kételyt, betegséget, magányt, megbántottságot… mindent.
Isten ismeri a szívedet! Bízz benne!
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hozzájuk hasonlók”
Ebben az értelemben mindenki pogánynak számít, aki nem Izráel népéhez tartozik. Kíváncsi voltam miért ezt mondta Jézus. Az ókori Görögországban az imádság az istenséghez szóló többszólamú himnusz volt. Égre emelt tekintettel, kitárt kézzel imádkoztak. Ezek az imák arra voltak hivatottak, hogy meggyőzzék az Istent a kérés jogosságáról, s hogy eltöröljék a bűnt.
Miért beszél Jézus bőbeszédűségről? Azért, mert a ókori Keleten például az egyiptomi halottaskönyv tanúsága szerint igen hosszú imákat kellett elmondani, azt is többször, hogy biztosan elérje célját.
Jézus ez ellen szól. Nem arról van szó, hogy ne lehetne mindent elmondani az Úrnak. Vagy arról, hogy ő nem ér rá meghallgatni, esetleg közben kikapcsol egy kicsit… Hanem arról, hogy maradjunk alázatosak vele szemben. Nem mi formáljuk őt, hanem ő minket!
S arra is utal Jézus, hogy nem csak a kéréseinkért, vágyainkért és szükségleteinkért lehet imádkozni, hanem lehet a hálás szívünket is Isten elé vinni. Vagy csak úgy dicsérni és dicsőíteni őt. Lehet megvallani a bűneinket és lehet kegyelmet kérni. Nem úgy, mint a pogányok, akik ma is azt kérdezik: Hol volt Isten ekkor meg akkor?
Szabad visszakérdezni: Barátom, te hol voltál, amikor őt magasztalni lehetett?
„mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. „
Amikor a nagy gyermekeink kicsik voltak, még éppen csak gondoltam arra, hogy nagyobb ruha kellene nekik, érkezett valaki, aki ruhákat hozott…
Vagy amikor a kiránduláson az egyik társunk csupa víz lett, és valakinél volt egy plusz pulcsi, amit oda tudott adni.
Olvastam történeteket árvaházakról a világháború idején, ahol már semmi étel nem volt, csak az imádság maradt… Reggel csöngettek és friss zsemlék voltak a kosárban. Minden reggel…
Isten tudja a szükségeidet! Szeretetében megforgatja, lehetőséget kovácsol, s mire elér hozzád, meglehet sokkal több lesz belőle, mint amit kértél volna. Ez nem jelenti azt, hogy ne szabadna kérni. Ez inkább arra figyelmeztet, hogy az Úr jobban ismeri a szívünket, mint akár magunk ismerjük önmagunkat. Azt jelenti, hogy Isten jobban tudja.
Ó, milyen nagy nehézség az, hogy ma a gyerekek gyakran jobban tudják. S vannak felnőttek is, akik jobban tudják. Elgondoltam, hogy ha én ennyire szenvedek tőle, milyen nagy szenvedés az Istennek, hogy ő jót készít, az ember pedig jobban tudja. Az egész világ a bűneset óta jobban tudja, mi kell neki. S lám milyen lett az élet, milyen ez a világ! Hány háború, milyen fájdalmak övezik napjainkat! Mert az ember jobban tudja.
Merd rábízni magadat Istenre, Ő tudja igazán, mire van szükséged!
S azt is jelenti, hogy kérj bátran, de azzal az alázattal, hogy Isten jobban tudja. Nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk, amit kérünk, de mindig azt, amire szükségünk van.
Henri Viscanti: A meghallgatott imádság (részlet)
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja,
a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól
és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt…
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket…
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.
Összefoglalva:
Mikor imádkozzunk? Szüntelen.
Hol imádkozzunk? Ahol senki sem zavar meg benne.
Miért imádkozzunk? Mert erre szólít Isten Igéje!
Hogyan imádkozzunk? A szívünk őszinteségében. Lehet gyertyát gyújtani, lehet egyszerűen csendben lenni, lehet megírt imádságot olvasva, vagy saját szavainkkal, lehet egyedül és lehet együtt. Lehet kérés önmagadért, másokért, Isten nagyságát áldva, dicsérve, dicsőítve, másokért közbenjárva, bűneim bocsánatát kérve.
Mit mondj? Ami a szívedben van!
Hogyan kezdd el? Mindegy, csak ne halogassad! Szólítsd meg őt!
Következő imádságodban vidd Isten elé, ami a szívedben van. Legyen a te szavad őszinte, nem kell eltitkolnod semmit. Sem bűnt, sem hitetlenséget, sem kétséget, sem örömet vagy boldogságot, sem kérdéseket, sem kéréseket. Sem a magadét sem a másikért. Hidd, hogy amit hittel kérsz, megkapod. Bízz az Úrban és az Ő szavában. Ne fáradj bele az imádkozásba, hanem tedd szünet nélkül!
Nagy Krisztina
