Álarc

Télűző farsang van. Magyarországon beöltöznek emberek riasztó öltözetbe, rémisztő álarcot viselnek – ami ma már inkább mókás – hogy elűzzék a hideget. Ha valahol, akkor szerintem ezt nem Mohács környékén kellene gyakorolni, hanem inkább Winnipegben, vagy Whitehorse-on – és nem februárban, hanem áprilisban, vagy júniusban…

Mit űz el az álarc? Kinél, mit: félelmet, kisebbrendűségi érzést, megfelelési kényszert, bánatot, haragot, sértettséget, érvényesülési vagy uralkodási vágyat… és a sor végtelen. Vannak védekező és támadó álarcaink. Még arra is képesek vagyunk, hogy rétegesen tegyük fel álarcainkat – ötöt, hatot egymásra. Ilyenkor még az is előfordulhat, hogy adott esetben nem azt az álarcot húzzuk elő, amelyiket kellene, és teljesen összezavarodunk… ilyenkor akár az igazi arcunkat is megláthatják. Pedig azt mindenki elrejti. Senki ne lássa, hogy bizony, valójában lusta, uralkodni vágyó, élvezethajhász, testi, erőszakos, mértéktelen, mérhetetlen önző, irigy, hűtlen, hazug, barátságtalan, csak a maga érdekeit néző, kétszínű (éppen ezért visel álarcot)… Természetesen nem a kedves olvasók, hanem mások, akiket a kedves olvasók is tudnának sorolni…

Nos, hogy mindezeket elrejtse, hogy ezek ne látszódjanak meg, hogy ne rontsák megítélését – ehhez álarc kell. Ahogyan a smink eltakarja a ráncokat – úgy takarják el álarcaik bűneiket. Egy időre. 10Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. (2Korinthus 5:10) Ahol leplezetlenség van, ott a valóságot látják.

Van, aki már annyi álarcot hord, hogy ő maga sem ismeri az igazi arcát. Az ellenben divat a mai maszkabálos társadalomban, hogy egyes, oda bele nem illő magatartásformákról, társadalmi csoportokról lerántják az álarcot, kipellengérezik – és kielégülnek, mert így az ő álarcuk még valóságosabbnak, igazabbnak, hitelesebbnek tűnik.

Így rántják le bizonyos közszereplőkről az álarcot, és pellengérezik ki őket ország-világ előtt, hogy szexuálisan zaklatták munkatársaikat szavaikkal, érintéseikkel, magatartásukkal. Ez a szándék-álarc lehull, mindenki megbotránkozik – és nagyon sok valódi, tettleges álarc rejtve marad. De a társadalom igazságérzete kielégül.

Az uralkodó ideológiának – mert nincs társadalmi létforma annak fenntarthatóságát biztosító ideológiai alapok nélkül – ugyanez a motivációja érhető tetten, amikor a vallás képviselőit leplezi le, pellengérezi ki hasonlóképpen. Félreértés ne essék, természetesen (mármint emberi természetünkből eredően) a vallás képviselői is viselnek álarcot, és ha lerántják, ott is az Isten kegyelmére szoruló bűnös ember marad. De ezt előszeretettel cibálja és citálja az uralkodó média, ezzel is igazolva önmagát és az ideológiát, amelyet képvisel. Pedig ők is álarcot hordanak, és néha még az is előtűnik, hogy nagy sötétségek vannak az álarcok alatt. Mert nincs különbség: 23mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. (Róma 3:22–23)

Mit bizonyít mindez? Azt, hogy farsang nem csak februárban van! 2Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. 3Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? 4Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. (Zsoltárok 53:2–4) Tökéletesen jót nem tesz soha – de aki valóban elfogadta Isten ajándékát a Krisztusban, az elkezdi levetkőzni, fokozatosan lebontani álarcait. Pontosabban, ezt végzi el benne az Isten szeretete, azaz Jézus Krisztus. Egyre kevesebb lesz az álarc – és egyre több a valóság. És még ha nincs is, ami eltakarja fogyatékosságait, bűneit, akkor is vonzó, mert hiteles, egyenes, őszinte, jószándékú, megújulásra és bűnbánatra nyitott. Közben pedig tartása van – már nem az álarcok miatt, hanem Krisztusért, aki benne él és növekszik. Aki az igazság, békesség és szeretet. Szomorú valóság, hogy nagyon sokszor a vallás maga is sziklaszilárd álarccá keményedik – és ezzel teljesen hiteltelenné lesz!

Álarcok folyamatos cseréje és karbantartása helyett Krisztus képére és hasonlatosságára formálódjunk! Ez nem művi álarc, nem farsang – hanem a szív, a viszonyulás, az egzisztencia cseréje. Ezért halt meg és támadt fel Krisztus – az álarcellenes megváltó!