Asszonyi engedelmesség

„Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kol 3,18-19)

Amikor még csak ismerkedtem a Bibliával sokat berzenkedtem magamban Pál apostol kijelentésein, intésein. Úgy gondoltam, hogy könnyű neki ilyeneket mondani, hiszen nem élt házasságban, nem volt felesége, nem élt le 30-40 évet egy asszony mellett jóban, rosszban. Gyermeke sem volt, így azt sem tudhatta, hogy milyen jókat lehet veszekedni a gyerekek miatt, amikor egyébként a házasságunk éppen zökkenőmentes. Mit kezdett volna egy házsártos feleséggel, aki kiszekírozta volna a lelkét nap mint nap. Vajon mosolygott volna-e élete párjára ilyen körülmények között is, s félre tudta volna tenni keserű kedvét és mogorvaságát. Mindig arra gondoltam, hogy könnyű így okos tanácsokat adni. Úgy gondoltam, hogy abban a férfiközpontú társadalomban még csak elmentek ezek a sorok, de a mai világban ezek már nagyon korszerűtlenek.

Berzenkedtem tovább, hogy persze, ezt is egy férfi írta, mert nekik így kényelmes. Játsszák a kiskirályt otthon, s ha ez nekünk, asszonyoknak nem tetszik, akkor meglengetik a Bibliát, hogy ebben is benne van. Az engedelmesség szótól viszolyog a legtöbb ember. Arról pedig, hogy az asszonyok engedelmeskedjenek férjeiknek, sokaknak azt juttatja az eszébe, hogy nem elég, hogy évszázadokon át elnyomták a nőket, még a Biblia is ebben segít? A valósítsd meg önmagad, a neked ez jár című alapelv kimozdított bennünket az egyensúlyunkból.

Nem szeretünk engedelmeskedni. Sokkal kényelmesebb, ha megszegjük a szabályokat, a parancsokat. Még szuper okos mondások is alátámasztják, miszerint: A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket. S ez nemcsak ránk nőkre igaz, ugyanígy szegik meg az engedelmesség parancsát a férfiak is. Nem akarnak vezetők lenni a családban, mert kényelmesebb a háttérből szemlélni, ahogy az asszonyok sok hibát elkövetve, botladozva próbálják hátukon vinni a család gondját, baját, s ilyenkor kárörvendően odaszólni: Mit erősködsz? Nem jól csinálod! Gyenge vagy!

Aki ügyeskedik, tisztességtelen eszközökhöz nyúl a célja elérése érdekében, azt nem kiközösíti a társadalom, nem megvetett ember lesz, hanem gazdag, elismert. Aki engedelmeskedik, tisztességesen próbál élni, igyekszik betartani a szabályokat, azt a társadalom élhetetlennek, mai szóval lúzernek nevezi. A gyermekek is azt látják, hogy nincsenek következményei a szabályok áthágásának.

De hová vezet az, ha nem engedelmeskedünk? Ha nem adom meg az elsőbbséget az előírások szerint egy kereszteződésben, mert úgy sincs a közelben rendőr. Ha a gyerekünk közli, hogy ma nincs kedve iskolába menni, mert inkább a barátaival menne el valami jobb helyre, s mi esetleg még igazoljuk is a napját. Ha a férjünk felhív a munkahelyéről, hogy csak később jön haza, amikor tudja, hogy aznap ment el a festő és munka van, s közben beül a barátaival sörözni, mert az sokkal jobb időtöltés.

Az Édenkertben Isten nem azért kért engedelmességet Ádámtól és Évától, hogy iga alatt tartsa őket, s elnyomja az emberpárt, hanem azért, hogy meg tudja őket védeni. Elsősorban saját maguktól. Megvédeni engedetlen gyereket is nagyon nehéz, ezt pedagógusi munkám során is gyakran megtapasztalom. A korlátok nemcsak behatárolják a mozgásterünket, hanem meg is védenek.

Igaz ez a házasságunkra is. A ránk vonatkozó intések először lehet, hogy megalázónak, ósdinak, betarthatatlannak tűnnek, de Isten azt is tudja, hogy ez még mindig kisebb nehézséggel, fájdalommal jár, mintha megszegnénk őket. Azok már durva következményekkel járnak, vannak olyanok, amik visszafordíthatatlanok. Ettől akar minket megvédeni.

Mi van, ha egy házasságban nem tartjuk be a „Ne paráználkodj!” parancsot, hűtlenek leszünk házastársunkhoz? A mai társadalmunkban már szinte elfogadott dolog a hűtlenség. Egy új kapcsolatot kezdünk, mert a régi már megszokottá, szürkévé vált. Megengedhető, csak ügyes légy! A másik fél meg ne tudja! Még meg is dicsőülsz, hogy milyen ügyes vagy, hogy már hónapok óta tart a viszonyod azzal a másikkal, s a párod még nem jött rá, nem is sejti.

Nem voltunk engedelmesek. Isten tudta pontosan, hogy mit miért tiltott. Minket akart megvédeni attól, hogy átéljük a házasságunk válságát, a párunk bizalmának elvesztését, esetleg egy durva válást, ahol egymást mocskoljuk a bíróság előtt. Meg akart kímélni azoktól az érzésektől, hogy elárultuk a kapcsolatunkat, megszegtük az eskünket, amit Isten színe előtt kötöttünk, hogy a párunk szemében észrevegyük azt a mérhetetlen fájdalmat, amit okoztunk. Minket akart megvédeni.

Megszeghetjük, lehetünk engedetlenek, kinevethetjük, ósdinak, korszerűtlennek nevezhetjük Isten intéseit. Ő nem korbáccsal áll mögöttünk, nem csördít oda, ha letérünk az útról. Időnként ugyan figyelmeztet, de ezt nem mindig halljuk meg, sőt időnként direkt elengedjük a fülünk mellett. Szabad választást kaptunk, de tetteinkért a következményeket vállalnunk kell. Ebben az igében is szelíden figyelmeztet.

Pál apostol szájába adja az intelmeit, egy olyan férfi szájába, akinek nincs felesége, nincsenek gyerekei, semmit se tud a házasságról, de általa üzen nekünk. Kinevethetjük, leszólhatjuk, de azon is elgondolkodhatunk, hogy mi az, amit az Úr nekünk akar adni általa.

Engedelmes felesége akarok lenni a páromnak. Olyan asszony, akire büszke lehet, szerethet, s akire támaszkodhat a bajban is. Engedelmeskedem, mert egy olyan férj mellett, aki szeret és becsül engem, ez is könnyebb, mint más esetben. Engedelmeskedem, mert tudom, hogy a férjem az Úr Jézus tanítása szerint igyekszik vezetni a családját, s jó pásztora az övéinek. S akkor is engedelmes szeretnék lenni, amikor ez nagyon nehéz, s nem érzem ezt a biztos hátteret, mert kicsúszott a lábam alól a talaj. Akkor is tudnom kell, hogy az Úr ezzel engem, s a házasságomat védi meg a súlyos következményektől.

Ha az Úr tanításai szerint élnek a házastársak, akkor nincs alárendeltségi és tekintély problémájuk. Egy jó házasságban egyenértékűek a felek, és kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha az első helyet a családban Jézus foglalja el, akkor nem küzdenek a házastársak saját igazukért, hanem szeretetből le tudnak mondani elgondolásaikról. Családunk tagjai ne parancsokat teljesítsenek, hanem szeretetből tegyék a jót, a másiknak örömet szerezve.

Amit a férfiaknak mond az ige: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák” nem az én feladatom értelmezni, az sem feladatom, hogy számon kérjem a férjemen, ha nem teszi meg, vagy úgy érzem, hogy vannak hiányosságok abban, ahogy teszi. Az a férj, aki engedelmes az Úrnak, nem fog zsarnokoskodni a felesége, a családja felett.

Azt mindkettőnknek tudnunk kell, hogy ha engedetlenek vagyunk, mert az adott pillanatban könnyebb útnak látszik nem betartani az Úr intelmeit, a következmények rendkívül fájdalmasak lesznek.

Megértettem, hogy ez a korszerűtlennek látszó, mai szemmel szinte nevetségesnek tűnő ige az Úr szeretetét tükrözi, benne van az ölelése, a védő karja, semmivé lett a berzenkedésem. Rájöttem, hogy lehetőséget kaptam, hogy jól csináljam. Lehetőséget, hogy ne járjam végig a fájdalmas, testet és lelket ölő utat.

S már nem maradt más, mint megköszönni, hálát adni, amiért ezt megérthettem, s az én életemben élővé lehet az Ő tanítása.

Komjáthyné Zsolnay Éva