Miért született Jézus?
23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti:
Velünk az Isten. Máté evangéliuma 1:23
Mindenki céllal születik erre a földre! Nincs senki, aki véletlenül van itt. Éppen ezért születünk úgy, hogy keressük „önmagunkat”, életünk célját, értelmét. Isten belénk teremtette, mindenkiben ott van erre a vágy, az ösztön – de nem mindenki találja meg. Van, akinek félresiklik az életpályája, nem „úgy alakulnak a dolgok” az élete körülményei, vagy rossz döntései miatt, ahogyan szeretné. Van, aki mindenki szemében sikeres, befutott, bálványozott, „bejött neki az élet” – és kiderül, mégse találta meg, mert öngyilkosságba menekül. Te miért születtél? Mivégre vagyunk a világon?
Sokan azt mondják: értelmetlen, önmarcangoló, örömtelen kérdés – pedig szerintem pont ellenkezőleg: felszabadító, az életnek megingathatatlan alapot, tartást adó, ha valaki erre meggyőződéssel, hittel tud felelni.
A mi életünk (szinte) mindenben hasonlít az Úr Jézuséra. Úgy született, mint mi, úgy élt, mint mi – ugyanazokkal kihívásokkal, nehézségekkel szembesült, mint mi. Ugyanúgy volt örömben és hálaadásban része – egészen hasonló volt hozzánk. Miért születetett Jézus?
Milyen érdekes, hogy élete első harminc évéről alig tudunk valamit. Élt, tanult, dolgozott – felkészült. Viszont már gyermekként is tudta, hogy miért született. A 12 éves Jézus a szüleivel felment Jeruzsálembe a templomba az ünnepre. Már hazafelé tartottak, amikor észrevették, hogy Jézus nincs a rokonok, ismerősök közt. Visszamentek. 46Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? (Lukács 2:46–49)
Egész életére jellemző volt, hogy nem a változó körülmények határozták meg – hogy éppen tisztelik, kikezdik, ünneplik, vagy bántják: hanem az, hogy tudta, miért született. Nagyon sokféleképpen, sokaknak, sokszor elmondta, bemutatta, hogy miért jött és ki ő. Azt mondta: 10…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (János 10:10) És ezt ki is fejtette: én vagyok… út, igazság, élet; jó pásztor; juhok ajtaja; a feltámadás és az élet… Kivégzése előtt ezt mondta az őt faggató római helytartónak, Pilátusnak: Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (János 18:37) Amikor meghalt nem azt mondta: itt a vége, elvesztem – hanem azt: 30Elvégeztetett! (János 19:30) Vagyis, amiért jöttem, azt betöltöttem, az készen van. Ez pedig a bűnbocsánat és az örök élet! Elvégezte, hogy békességünk legyen az Istennel, hogy helyreálljon a tönkrement kapcsolat, és újra atyánkká legyen a Teremtő, a Mindenható Isten.
Mindezt egyedül értünk tette, értünk jött, végezte el – hogy Benne, szabadításában legyen életünk biztos alapja, horgonya, kősziklája. Hogy ne sodorjon az élet: a világ, a divat, a rendszer, a szerencse vagy balszerencse, a kiszámíthatatlan körülmények, rossz döntéseink, bűneink vagy mások bűneinek, rossz döntéseinek következményei – hanem sziklaszilárd alapon állva, mindenkor reménységben, hitben, erőben és szeretetben éljük az életünket: mert tudjuk, hogy már az Övéi vagyunk, aki önmagát adta értünk! Ott van, mindent lát, intéz, tud. Gondja van rám, a gyermekére – mindig formál, nevel, mert figyelnem kell rá, tanulnom, keresnem akaratát. Mindig, amíg élek!
Mert, ha az Övé vagyok, ha neki adom életem, akarata alá rendelem magam önként – akkor él bennem hit által. Akkor megértem helyem, küldetésem, célom a világban. Akkor helyére kerül mindaz, ami össze-vissza és zavaros. Akkor tapasztalom, hogy jelen van az életemben: szól, kijelent, meghallgat, válaszol, intéz, alakít, formál… mint Atyám, a Jézus Krisztus által. 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1:23)
Veled, velem, velünk. Tapasztalod-e, élsz-e már az ő jelenlétében? Karácsonykor ismét ez az evangélium, örömhír hangzik: Velünk az Isten! 17…eljött, békességet hirdetett a távoliaknak, és békességet a közelieknek. (Efézus 2:17) Legyen velünk: legyen békesség Istennel, élettel, önmagunkkal, egymással – karácsonykor (is)! És mindörökké!
Szigeti Miklós
