Búcsúzás Istvántól
A Budapest-Kelenföldi Református Gyülekezet házaspárok között végzett szolgálatához évek óta kapcsolódik a BHSZ. Nyári házaspáros csendeshetükön minden évben egy-egy BHSZ-es szolgáló házaspár vezeti a délelőtti előadásokat és közös alkalmakat.
Ezt a szép együttműködést az első kelenföldi házaspáros csendeshéten Gödör István és felesége, Zita szolgálata indította el. István halálhíre a gyülekezet házaskörének tagjait is mélyen megrendítette. Szeretettel adjuk közre a kelenföldi házaskör búcsúzását, amellyel Istvánra emlékeznek.
Mennyei Édes Atyám!
Itt állunk megrendülten, összetörten. A hétköznapok természetes folyása hirtelen megszakadt, kimondhatatlan veszteség és fájdalom költözött a helyére. Minden ami, addig adatott: a gyönyörű, Neked szolgáló, Téged dicsőítő család élete, egyik pillanatról a másikra megszakadt. S mi itt vagyunk, míg István már Veled, Uram.
Valahol tudjuk, hogy a döntés csak Tenálad van, mégis amikor meg kel állni akaratod előtt, és elfogadni az elmúlás könyörtelen bizonyságát, és elveszítünk valakit, akkor minden összetörik. Ilyenkor érezzük minden porcikánkban a fizikai valónkat, ember voltunk terhét, ilyenkor törnek fel bennünk a legmélyebb életkérdéseink. Zúgnak, morajlanak:
Ő komolyan vette, amit kértél Uram, hogy “menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!” /Mt.28,19./ Feleségével, Zitával járta a gyülekezeteket, bizonyságot tettek Rólad hitükkel, házastársakként, férjként, feleségként, családként. Annyit adtál rajtuk keresztül, hitet, szeretetet és életet, ott ahová küldted Őket. 2022-ben hozzánk küldted Őket, Kelenföldre, a református gyülekezet körébe. Tőled kaptunk Tőlük, Drága Úr Jézus, szeretnénk mi is adni most Nekik, mi is megállunk most előtted Uram, megrendülve, Zitával és a családdal együtt érezve, hordozva terhüket esténként imaközösségeinkben.

Felfoghatatlan. Nincsenek válaszaink, a mi értelmünk nem fér össze Uram, a Te hatalmas bölcsességeddel, még csak a közelébe sem érhet. – Drága Urunk, két világ közt vagyunk, “tükör által homályosan” /1Kor.13,12-/ látunk. Itt vagyunk a Te csodálatos teremtett világodban, amin láthatjuk, ahogyan Te alkottad. Téged dicsér minden teremtmény, téged dicsér föld és ég, téged dicsér István családja. Olyan hirtelen, olyan váratlanul… Benned való hitük az egyetlen reménység. Hatalmas szereteted, felénk nyújtott karod Jézus Krisztusban a miénk, az örök élet reménysége, az újra találkozás reménységébe vetett bizalom az egyetlen vigasztalásunk. Találkozni fogunk. Nyújtsd ki kezed Uram, nap, mint nap, óráról órára, minden pillanatban, erősítsd Őket, Tőled jövő szent erővel! Add meg Uram, hadd kapaszkodjanak Beléd, vezesd Őket, Te légy a világosság, az Út, az élet minden napjukon!
Drága István, testvérünk is így élt, így küzdött, így járta földi útját: Veled. Veled örült, Veled sírt, Rád tekintett, erősen fogta a kezed. – Add meg Uram, hogy ez az erő ott lehessen most is, a mi fizikai valóságunkban, terjeszd ki rájuk bölcsességed határát, mert ott lehetnek csak válaszok, ott lehet csak vigasztalás. Így itt állva, mást nem tehetünk, el kell, hogy fogadjuk, meg kell, hogy nyugodjunk abban az egyedül Tőled jövő, “minden értelemet meghaladó békességben”, ami csak Tőled van, ami megnyugvást adhat. A Beléd vetett hit ad erőt elviselni, a Beléd vetett hit ad erőt felfogni és elfogadni, hogy Nálad van minden bölcsesség, hogy Te vagy, aki bölcsen igazgatsz mindeneket. A Te véget nem érő szereteted vigasztal, mert “sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” /Róm.8,38-39./
István felmutatja a Bibliai Házassággondozó Szolgálat egyesület legnagyobb üzenetét, a mi Urunk Jézus Krisztus legfőbb parancsolatát, hogy szeressük egymást!
“Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /Jn.13,34./


