Házasságunk Isten műhelyében 37. rész

/Kategória: , ,

TISZTASÁG – Legyen megbecsült a házasság!

Kedves Házaspárok!

Ezen a vasárnapon a Zsidókhoz írt levél 13. részének 4. versével kapcsolatban osztunk meg veletek néhány gondolatot. Az Igét több fordításban tanulmányoztuk. Most csak néhányat hozunk elétek:

1. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.” /Újfordítású Biblia/

2. „Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és a feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket!” /Egyszerű ford./

3. „Tiszteletre méltó a házasság és a szeplőtelen házaságy. A paráznákat és a házasságtörőket ugyanis az Isten meg fogja ítélni.” /Csia Lajos ford./

Mindhárom fordításban hangsúlyt kap a házasság tisztelete, megbecsülése, s a testi kapcsolat tisztasága, vagyis a kizárólagosság, a monogámia. 

Isten a házasságot

egy férfi és egy nő

közötti örök szövetségnek adta.

A házaspárok  életre szóló örök hűségben, megbonthatatlan  egységben élhetnek együtt, s nehéz helyzetekben is  kitarthatnak egymás mellett, s ezáltal még mélyebbé, értékesebbé válhat a szövetségük. Atyánk oltalomból és szeretetből adta a házasságot, hogy örömünk legyen benne. Éljünk hát ezzel a csodálatos ajándékkal és lehetőséggel!

A szívünk az értékrendünk centruma, ezért tanácsolja Isten az övéinek: 

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” /Péld.4,23./

A szívünkből indulnak ki a gondolataink, s az azt követő cselekedeteink. Ezért kell idejében foglyul ejteni a kártékony gondolatokat. 

„Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!” /Énekek éneke 2,15./

„Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.” /Énekek éneke 4,12./

A kiskertünkben is könnyebb dolgunk van, ha gondozzuk, s idejekorán megtisztítjuk a gazoktól, s nem hagyjuk felnőni, elburjánzani azokat.

Ha Istenhez ragaszkodó keresztyén értékrendet valló házaspárok vagyunk, vagy azokké szeretnénk formálódni, akkor is érnek bennünket kísértések, csábítások. Bárhol, bármikor. Váratlanul, de reménység szerint nem felkészületlenül. Pl.: Munkahelyen, iskolában, edzőteremben, tömegközlekedési eszközön… stb. Ha felismerjük ezeket, s időben Isten elé visszük imádságban, Ő megerősít, s képessé tesz minket az ellenállásra. 

Alapigénk /Zsid.13,4./ második részéből kitűnik, hogy teremtő Atyánk meg fogja ítélni mindazokat, akik megszegik a fogadalmukat. Érdemes ezen is elgondolkodni. Tehát amikor a társam ellen vétek a hűtlenségemmel, megszegem Isten tilalmát, ugyanúgy, mint az első emberpár az édenkertben elkövetett első bűneset során. Az elkövetett hűtlenség mélységesen fájdalmas károkat okoz a házasságban és annak valamennyi közvetett-közvetlen érintettje életében is. Megrendül a bizalom, s beszennyeződik mindaz, ami egykor tiszta volt és szeplőtelen! Jaj!

Van azonban reménységünk! Jézus Krisztus! 

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” /1Ján.1,9./

Ahhoz hogy a bizalom helyre álljon a kapcsolatban, el kell hagyni a bűnt. Bocsánatot kell kérni, s megszakítani minden kapcsolat, amely a bűnhöz láncolhatna. Nem könnyű feladat, de lehetséges. 

Tudjuk, hogy az egér és a róka bármilyen bájos kis teremtmények is, számunkra kárt okozhatnak. Ezért igyekszünk távol tartani őket az otthonunktól, gazdaságunktól. Ha azonban a Tom és Jerryt, vagy a Vuk-ot nézzük a tv-ben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a macskával szemben az egérnek, a vadásszal szemben pedig a rókának drukkolunk. Hoppá! Kész átverés, ugye? – gondoltuk volna, olyan ártatlan kedves kis mesék. A filmművészetben is számtalan olyan alkotás van, ahol felszabadító pozitív önmegvalósításként ábrázolja a megcsalást. S ezáltal a hűtlenséget „megszelídíti”, s általánosan elfogadhatóvá igyekszik tenni. Jó ezeket kritikával nézni, vagy még inkább, elkerülni.

Sajnos nem csak a filmekben, de a valódi életünkben is megjelenik a hűtlenség. Sok esetben a félrelépett fél nem akarja abbahagyni a külső kapcsolatát, s ezzel leírhatatlan fájdalmat okoz házastársának, gyermekeinek. A becsapott, megcsalt fél leértékelődik a saját szemében is. Úgy érzi nem volt elég jó a párjának, lecserélték… A veszteség vagy válás okozta trauma feldolgozása mind a szülőket, mind a gyerekeket megviseli. A kisebb gyermekek gyakran magukat hibáztatják szüleik kisiklása, életgerinctörése, válása miatt. Egyre több csonka család van, s ebből számos nehézség következik. Anyagi és lelki következményekkel egyaránt. Nem akarjuk ezeket most részletezni, hiszen sajnos túl gyakran is találkozunk mindannyian ilyen szomorú valós borús helyzetben élőkkel. 

Tegyétek fel a kérdést önmagatoknak: Miben kell ma tudatosabban őriznetek a házasságotokat?!

Házasságunk Isten műhelyében 36. rész

/Kategória: , ,

A szeretet türelmes, nem rója fel a rosszat

Bibliánkban Pál első levele a Khorintusiakhoz 13. részének 4-5 verséből szeretnénk kiemelni néhány szót, s leírni néhány gondolatot. Javasoljuk előtte azonban az említett verseket olvassuk el egészében. A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 

Ha magamba nézek, be kell látnom, hogy alapvetően türelmetlen vagyok. Régi természetem szerint olyan nagyon jóságos sem vagyok, s a régi sérelmek is fel-fel bukkannak néha! Ha éppen nem vigyázok, nem figyelek, szóhoz is jutnak. Akkor nem is szeretem a feleségemet!? Dehogynem! Nem akarok türelmes és jóságos lenni!? Hogyne akarnék! Vagy a valós, vagy vélt sérelmeimet gondosan feljegyzem a kis noteszembe? Szó sincs ilyesmiről! Nincs is rá szükség. Néha egészen élesen felbukkannak gondolataimban régi emlékek. Jók és rosszak egyaránt, anélkül, hogy feljegyzést készítettem volna róluk. Istenünk a megtérésünk pillanatától elkezdte bennünk a jó munkát. A megszentelődés folyamatában tanít minket, s Krisztusra tekintve, tőle tanulva gyakorolhatjuk a türelmet. Az Efézusiakhoz írt levél 4,2-ben az apostol arra kéri a testvéreket, hogy éljenek elhívásukhoz méltó életet: „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel.” 

Ez a kérés a ma élő hívő emberekre is vonatkozik. Imádságban kérhetjük Istentől a türelmet, s az Ő Szentlelke képessé tesz minket a nehézségek, kellemetlen, fájdalmas események türelmes elhordozására. Az életünk nehéz próbatételei között Isten egészen közel jön hozzánk.  Szinte átölel, vigasztal, erősít. Olyan dolgokra is képessé tesz, amit nem is feltételeztünk volna magunkról. Aki bizalommal fordul hozzá, azt hihetetlen erővel és türelemmel ruházza fel. Mi hajlamosak vagyunk felemlegetni régi sérelmeket. pedig ez nem helyes! Ahogyan Isten megbocsátotta a mi bűneinket, s a tenger mélyére vetette, nekünk is úgyanúgy kell megbocsátani. Többé már nincsenek azok a bűnök, mert eltörölte álnokságainkat, mint a felleget. Krisztus felvitte a keresztre minden undokságunkat, haragunkat, s az Ő halála egyszeri, tökéletes, mindenre elég áldozat! 

  • Te mit „tartasz számon” a párodban, amit ideje lenne elengedni?

Az agapé szeretet elengedi a tartozáslistát, nem könyvel, hanem épít és remél. 

Az apostol az AGAPÉ-ról , az önzetlen, Isteni szeretetről beszél! Egyedül Ő képes feltételek –és személyválogatás nélküli, soha el nem múló szeretetre. Mi lesz akkor így a mi házasságainkkal, s egyéb kapcsolatainkkal, közösségeinkkel?

Az újjászületett ember, aki az élő Istennel és az Ő fiával, Jézus Krisztussal éli földi életét, kapja ajándékul, hogy Isten szeretetét megtapasztalja és tovább adja azt. . Elengedve minden sérelmet, nem bosszút forralva, hanem felmentést keresve a fájdalmat okozó számára. Kegyelmet nyert bűnösként megbocsátva az ellene vétkezőnek. 

Ez nem könnyű! Az agapé idegen óénünk számára. A szeretet nem csak érzelem, amit egymás iránt táplálunk. Ha így lenne Jézus nem parancsolta volna meg, hogy egymást szeressük! Amikor azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /János 13, 34-/ –egy tudatos döntésre, s engedelmességre szólít fel. Ha engedelmeskedünk a felszólításának, s követjük Őt, betölt minket Szentlelkével, s képessé tesz a türelemre, s a sérelmek elengedésére. 

Az 1 Kor. 13 tehát nem a mi ideig való és feltételekhez kötött szeretetünkről, hanem Teremtő Urunk soha el nem múló, önzetlen szeretetéről szól. 

Kérjük Istent, hogy a mi szíveinkbe is adja ezt a szeretetet, s tegyen képessé minket mások javát keresve békességben élni, az Ő dicsőségére! Ámen.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 3. rész

/Kategória: , ,

Mit keres az ESG a házasságban?

Egy XXI. századi példázat

„Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik.”
/Mt 13,34./

Különös társaság érkezik ma a házasságunk ajtajához, mert az E, az S és a G betűk első pillantásra nagyjából úgy festenek egy keresztyén házasságról szóló cikksorozat címében, mint három sötét öltönyös hivatalnok egy falusi lakodalomban: talán udvariasan hellyel kínáljuk őket, de azért fél szemmel figyeljük, vajon ki hívta meg őket, mit keresnek itt, és mikor veszik elő a nyomtatványokat.

A gyanakvás ráadásul nem is teljesen indokolatlan, hiszen az ESG a XXI. századi gazdasági és vállalati élet nyelvéből érkezik közénk, ahol környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kérdéseket rendeznek e három betű alá, s innen valóban meglehetősen hosszú útnak látszik eljutni a férjhez, aki este fáradtan ér haza, a feleséghez, aki talán már egész nap várta, hogy végre beszélhessen vele, a gyerekekhez, a vasárnapi ebédhez, a közös imádsághoz vagy ahhoz a régi mondathoz, amelyet tíz éve nem sikerült egészen megbocsátani.

Mégis van valami érdekes abban, ahogyan Jézus tanított, mert amikor Isten országának örök valóságairól beszélt, nem valamiféle földi élettől gondosan megtisztított vallásos nyelvet használt, hanem körülnézett azon a világon, amelyben hallgatói éltek, s egyszer csak beszélni kezdett a magvetőről, aki kiment vetni, a pásztorról, aki elveszített egy juhot, a gazdáról, aki munkásokat fogadott, a kereskedőről, aki igazgyöngyöt keresett, a sáfárról, akinek egyszer számot kellett adnia, s a szőlőről, amelyről a gazda joggal várt gyümölcsöt. A kép a hétköznapokból érkezett, az igazság azonban Istentől.

Valami hasonlóra vállalkozunk mi is, természetesen azzal a fontos különbséggel, hogy az ESG-t nem tesszük bibliai tanítássá, és a Bibliát sem próbáljuk egy modern vállalati rendszer kézikönyvévé alakítani; egyszerűen kölcsönveszünk egy mai szemüveget, hogy segítségével olyan kérdéseket vegyünk észre, amelyekre azután már nem az ESG, hanem Isten Igéje ad választ.

FŐ ÜZENET

Az ESG ebben a sorozatban nem új mérce a Biblia mellett, hanem egy mai kérdezési rend, amely segít több oldalról megvizsgálni házasságunk működését; a módszer lehet új, de a mérce, az igazság és a helyreállítás útja változatlanul Isten Igéjében és Krisztusban van.

IGE ÉS AUDIT

Az előző részben letettük az audit mércéjét az asztalra: nem a közvéleményhez, nem a kor divatjához, nem más házasságokhoz és még csak nem is saját érzéseinkhez mérünk, hanem Isten Igéjéhez. Éppen ezért most már biztonságosan elővehetünk egy modern módszert is, mert tudjuk, hol a helye: nem ülhet a bírói székbe, legfeljebb kérdéseket tehet föl.

Az ESG három betűje három nagy nézőpontot jelöl. Az E – Environmental a környezetre kérdez rá; az S – Social az emberi kapcsolatokra, felelősségekre és egymásra gyakorolt hatásokra; a G – Governance pedig arra, hogyan történik a vezetés, milyen rend szerint születnek döntések, és ki vagy mi határozza meg végül az irányt.

Ha ezt a három ablakot óvatosan átemeljük a házasság házára, egyszerre érdekes kérdések jelennek meg előttünk.

Az E (Environment/Környezet) – ablakán át majd azt vizsgáljuk, milyen „környezetet” teremtünk egymás számára, mert egy otthonnak nemcsak hőmérséklete, világítása és levegője van, hanem lelki klímája is; lehet olyan hely, ahol az ember mer beszélni, hibázni, örülni és hazatérni, de lehet olyan is, ahol mindenki előbb a másik arcáról olvassa le az aznapi időjárás-jelentést. Hogy mindez pontosan mit jelent, azt később külön auditáljuk majd.

Az S (Social/Társadalom) ablakán át kapcsolataink kerülnek látótérbe: férj és feleség, egység és különbözőség, Istentől kapott szerepek, egymás szolgálata és az a különös valóság, hogy a házasság sohasem csupán két ember magánügye, mert ami közöttünk történik, annak hullámai elérik gyermekeinket, családunkat és másokat is.

A G (Goverment/Vezetés) ablakán át pedig majd a Szentlélek a kormányzáshoz vezet bennünket, ahol azt kérdezzük meg, ki vezeti valójában közös életünket, hogyan születnek döntéseink, minek van vétójoga fölöttünk, s vajon Krisztus uralma csak szépen hangzó alapelv-e házasságunk „irányítási politikájában”, vagy hétfő este is jelent valamit, amikor két különböző akarat ül ugyanannál az asztalnál.

Ennyit azonban most elég látnunk belőlük, mert a következő hetekben mindhárom ajtót külön kinyitjuk; ha már most bejárnánk minden szobát, mire odaérnénk, nem maradna mit fölfedeznünk. ☺

Az ESG számunkra tehát nem tanítás, hanem rendszerező eszköz, s talán éppen ebben lehet hasznos. A házasság ugyanis olyan összetett élő valóság, amelyben könnyen arra a területre figyelünk, amely éppen fáj, miközben észrevétlen marad valami más, ami lassan ugyan, de évek óta formál bennünket. Egy jól fölépített audit ezzel szemben arra kényszerít, hogy ne csak oda nézzünk, ahová amúgy is néznénk, hanem végigjárjuk a teljes rendszert.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Az ESG nem mondja meg, milyen legyen a biblián alapuló házasság; csupán segít rendszerezni a kérdéseinket arról, milyen környezetet teremtünk, hogyan élünk kapcsolatainkban, és mi irányítja közös életünket. A válaszokat és a mércét továbbra sem a módszertől, hanem Isten Igéjétől várjuk.

Talán ezért nevezhetjük ezt az egész vállalkozást egy XXI. századi példázatnak: mai fogalmakat veszünk kézbe, de nem azért, hogy azok átírják az örök igazságot, hanem hogy segítsenek odavezetni bennünket hozzá.

S itt kell egy másik veszélyre is figyelnünk, mert minden rendszernek megvan az a kísértése, hogy önmagát fontosabbnak gondolja annál, amit szolgál. Ha tizennyolc rész után remekül tudjuk majd, mi az auditkritérium, a GAP, a gyökérok vagy a helyesbítő intézkedés, de közben nem lettünk alázatosabb férjek és feleségek, nem tanultunk jobban szeretni, megbocsátani, szolgálni és Krisztusnak engedelmeskedni, akkor legfeljebb sikeresen auditáltuk a kudarcunkat.

A jó módszer ugyanis nem cél, hanem szolga.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Kész vagyok-e úgy végigjárni ezt a tizennyolc részes auditot, hogy ne csupán érdekes gondolatokat gyűjtsek, hanem engedjem, hogy a kérdések valóban elérjék házasságunk működését és benne az én felelősségemet?

2. Ha ma e három ablakon át néznék rá közös életünkre — a közöttünk uralkodó légkörre, kapcsolatainkra és döntéseink irányára — melyiknél érezném leginkább, hogy érdemes lesz majd hosszabban megállnunk?

HETI LÉPÉS

Ezen a héten még ne akarjunk javítani, elemezni vagy pontozni semmit, hanem egy nyugodt alkalommal próbáljuk meg három szóval leírni házasságunk jelenlegi állapotát, majd — ha társunk is szívesen részt vesz benne — kérjük meg őt ugyanerre, anélkül, hogy egymás három szavát azonnal megmagyaráznánk, megcáfolnánk vagy kijavítanánk!

Ez még nem minősítés és nem hibajegyzék, csupán egy pillanatfelvétel arról, honnan indulunk; mert egy auditnak, akárcsak egy hosszabb útnak, nemcsak célja, hanem kiindulópontja is van.

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy Igéd igazsága nem változik együtt a korok divatjával, s miközben körülöttünk új fogalmak, módszerek és rendszerek születnek, Te ugyanaz maradsz, és szavad ma is világosság az utunkon. Adj nekünk bölcsességet ahhoz, hogy mindabból, amit korunk eszközként a kezünkbe ad, azt használjuk, ami segít tisztábban látni, de semmit ne engedjünk arra a helyre, amely egyedül Téged és Igédet illet.

Kérünk, amikor házasságunk környezetét, kapcsolatainkat, vezetését és döntéseit vizsgáljuk majd, őrizz meg bennünket a puszta elemzés hidegségétől, és ne engedd, hogy a módszer fontosabbá váljék annál, akit szolgálnia kell. Add, hogy minden kérdés végül Hozzád vezessen, minden felismert eltérés bűnbánatra indítson, minden bűnbánat a keresztedhez vigyen, és kegyelmedből valódi változás szülessen bennünk, hogy ne csupán többet tudjunk a házasságról, hanem egyre inkább úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Most már tudjuk, kit vizsgálunk: önmagunkat, tudjuk, mihez mérünk: Isten Igéjéhez, és azt is tisztáztuk, mire használjuk az ESG-t: kérdezési és rendszerezési keretként.

Most végre beléphetünk az auditált „szervezet” ajtaján, ahol egy valódi auditor talán először az alapító okiratot, a tevékenység célját és a felelősségi rendet kérné el tőlünk; a házasság esetében azonban különös dokumentum kerül majd az asztalra, mert kiderül, hogy ezt a szövetséget nem mi találtuk ki, s még az alapításának gondolata sem tőlünk származik.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 4. rész

A házasság alapító okirata

Ki alapította, kié, és miért van?

A módszer új. Az üzenet örök.

Házasságunk Isten műhelyében 34. rész

/Kategória: , ,

Naplemente

„Ha megharagszotok, ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon, ne adjatok helyet az ördögnek.” /Ef. 4,26-27./

A naplemente egy Istentől kapott csodálatos ajándék, természeti jelenség. A narancssárga, vörös és lila árnyalatokban pompázó égbolt gyakran a béke, a megnyugvás és a lecsendesedés pillanatát hozza el számunkra. Amikor a nap lemegy, a természet elcsendesedik, és kezdetét veszi az éjszakai pihenés. Pál apostol azonban az Efezusiakhoz írt levelében egy egészen más, sokkal élesebb jelentést társít a naplementéhez: a harag lezárásának sürgető határidejét adja meg benne.

Sokan élünk azzal a hallgatólagos megegyezéssel a konfliktusainkban, hogy „az idő majd mindent megold”. Úgy gondoljuk, ha egy feszültséget nem bolygatunk, az magától elsimul, és a sérelmek hamar a feledés homályába vesznek. Azonban a valóságban ennek az ellentettje történik.

A halogatott konfliktus olyan, mint a meg nem tisztított seb: idővel begyulladhat, és mérgezni kezdi az egész testet. Amikor elkerüljük a nehéz beszélgetéseket, és hagyjuk, hogy a nap úgy menjen le, hogy a feszültség még mindig köztünk izzik, akaratlanul is teret adunk a távolságtartásnak, mígnem a végére mély szakadék nem lesz közöttünk. A konfliktus megoldás halogatásáért komoly árat fizethetünk, szép lassan csendesen elhidegülünk egymástól.

Nem történik hangos veszekedés, nincs ajtócsapkodás, mégis napról napra vékonyabbá válik a láthatatlan szál, amely összeköt bennünket. A kimondatlan szó, a meg nem bocsátott sérelem és a hűtlenkedő hallgatás lassan, de biztosan felemészti a bizalmat. Ahogy Pál mondja: ezzel „helyet adunk az ördögnek” – teret engedünk a gyanakvásnak, a keserűségnek és fájdalomnak. Korábbi áhítatokban –emlékesztek – ezt már taglaltuk. Azért beszélünk róla harmadjára is, mert fontos.

A Szentírás nem azt mondja, hogy soha ne haragudjunk. Emberi létünkből adódóan a feszültségek, a csalódások és a nézeteltérések elkerülhetetlenek, és ez a házasságunkban sincs másként, a kérdés hogy hogyan rendezzük. A harag önmagában még nem bűn; reakció egy sérelemre. A veszély ott kezdődik, amikor a haragunkat állandósítjuk, és teret adunk neki a szívünkben.

A bibliai megoldás radikális és felszabadító: gyors rendezés. A naplemente itt egy határvonal. Azt üzeni, hogy ne vigyük át a tegnapi sérelmet a holnapi napba. Ne hagyjuk, hogy az éjszaka sötétsége még mélyebbre ássa a sebeket a lelkünkben. A gyors rendezés azt jelenti, hogy még mielőtt lepihennénk, időt szánunk a tisztázásra. Nem söpörjük félre a gondokat azzal, hogy „hagyj most békén”, hanem elszánjuk magunkat a bocsánatkérésre, a megbocsátásra és a kibékülésre. Ez alázatot kíván, mert le kell győznünk a büszkeségünket, de ez az egyetlen útja annak, hogy megvédjük a kapcsolatainkat a pusztulástól. Ez magától nem fog menni, de Jézus Krisztus Urunk segítségével – aki képes összekötni a házaspárokat összekötő, esetleg már teljesen elvékonyodott szálat is – igen. („A hármas fonál nem szakad el egyhamar” – Préd. 4,12b.)

Most álljunk meg egy pillanatra, és engedjük, hogy Isten igéje tükröt tartson elénk:

  • Vajon mit szoktunk a „szőnyeg alá söpörni” a mindennapjainkban?
  • Melyek azok a visszatérő apró sérelmek vagy bosszúságok, amelyeket inkább elhallgatunk, mert félünk a konfrontációtól?
  • És ha őszinték vagyunk magunkhoz: ezek az elhallgatott dolgok idővel mivé váltak? Nem nőttek-e át parányi magból hatalmas, áthatolhatatlan falakká köztünk és a szeretteink között?

Ne engedjük, hogy a mai nap úgy érjen véget, hogy terheket cipelünk a szívünkben. A kegyelem lehetőséget ad arra, hogy még most, mielőtt lemenne a nap, elrendezzük a dolgainkat. Kérjük Istentől a bátorságot és a szelídséget az Ő Lelke által, hogy szavainkkal ne a távolságot növeljük, hanem a békességet építsük újjá. Ámen.

Házasságunk Isten műhelyében 33. rész

/Kategória: , ,

Szavaink jelentősége

„A szelíd válasz elfordítja a haragot, a bántó beszéd pedig fölszítja az indulatot.” 

/Péld. 15,1./

Életünk során rengeteg szót ejtünk ki a szánkon, jót is, rosszat is. Szavaink nem csupán információk átadására szolgálnak, hanem láthatatlan építőkövei a mindennapi kapcsolatainknak. Amikor megszólalunk, nemcsak mondanivalót közlünk, hanem egy bizonyos „légkört” teremtünk magunk körül. A Példabeszédek könyve éles kontrasztot állít elénk: a szelíd válasz és a bántó beszéd között.

Gondoljunk csak bele egy hétköznapi szituációba! Amikor konfliktusba kerülünk – legyen az a munkahelyen, baráti körben vagy leginkább a házasságunkban –, a szavak tartalma gyakran háttérbe szorul a hangnem mögött. A hangsúly, a hanglejtés és a mimika sokkal hangosabban beszél, mint maguk a mondatok.

Egy házaspár életében a vita gyakran nem az ügyről szól, hanem arról, hogyan beszélünk egymással. Milyen „hangszínben, frekvencián” kezdjük a párbeszédet? Kritikus, vádló, ingerült éppen rezignált a hangnemünk? Ha a hangnemünk támadó, az automatikusan védekezésre kényszeríti a másikat. Ahogy Newton óta tudjuk: a fizikai világban a hatás-ellenhatás törvénye működik, úgy a kapcsolatainkban is: a bántó beszéd, a cinizmus vagy a gúny azonnal „fölszítja az indulatot”, és falakat emel két ember, adott esetben a szeretett házaspár tagjai közé egyik-másik, vagy rosszabb, mindkét oldalról emelve azt egy-egy téglával. A harag tüzére a bántó szó olyan, mint a benzin: nem oltja, hanem éppen ellenkezőleg, pusztítóbbá teszi a lángokat.

Sokan tévesen a szelídséget a passzivitással vagy a gyengeséggel azonosítják. Azt gondolják, hogy aki szelíd, az hagyja magát elnyomni, vagy egyszerűen nincs bátorsága kiállni az igazáért. A Biblia tanítása azonban gyökeresen más: „A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.”/Zsolt. 37,11./

A szelídség bibliai értelemben fegyelmezett erő. Olyan, mint a megzabolázott paripa: a ló ereje nem vész el attól, hogy van rajta zabla, hanem célzottá és irányítottá válik. A szelídség azt jelenti, hogy képes vagyok uralkodni az indulataimon, nem hagyom, hogy a pillanatnyi dühöm irányítsa a szavaimat. Ehhez nem emberi erőlködésre van szükség, hanem a Szentlélek gyümölcsére. Amikor „szelíd választ” adunk, valójában a Lélek hatalmát engedjük be a konfliktusba. Ez a fajta visszafogottság nem az elnyomott gyengeség jele, hanem az Úr jelenlétét tükrözi.

Ha megállunk meg egy pillanatra, és végig gondoljuk a legutóbbi feszült pillanatunkat, vajon milyen hangnemben beszéltünk, amikor éreztük, hogy a vitánk élesedik? Vajon a győzni akarás vezérelt, vagy a megértés keresése? Mindig legyen szemünk előtt, hogy vajon hogyan reagál a házastársunk arra a bizonyos hanglejtésre, amit használunk! Gondoljuk csak végig, az ő védekezése vagy elhallgatása nem éppen a mi szavaink „hőmérsékletének” a következménye volt?

A Példabeszédek tanácsa nem azt kéri, hogy hallgassunk el, vagy hogy a problémákat söpörjük a szőnyeg alá. Nem! Épp ellenkezőleg. Arra hív, hogy váltsunk stratégiát! A szelíd válasz „elfordítja” a haragot – ez nem passzív, hanem egy igen aktív – szeretetből fakadó – cselekvés. Isten segítségével megvan a hatalmunk arra, hogy egy feszült helyzetben ne olajat, hanem vizet öntsünk a tűzre, ha csak nincs feszültség alatt, mert akkor a porhintés a jobb megoldás ☺. A szelídség a kapcsolatunk „légkondicionálója”: lehűti a forró indulatokat, és teret enged annak, hogy a másikra figyeljünk. Nem csak az elhangzott szóra, mondatokra figyelünk, hanem a másik szívébe is belelátunk.

Kérjük hát a Szentlélek vezetését, hogy amikor legközelebb megszólalunk, szavaink ne fegyverek legyenek, hanem hidak, amelyek közelebb visznek minket az Úrhoz, egymáshoz, és dicsőséget szereznek Istennek a mindennapi kapcsolatainkban. Ámen.

BHSZ-ESG Belső audit – 1. rész

/Kategória: , ,

A háló, amelyet magunkra vetünk

Megnyílik a házassági belső audit

„Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
/Lk 5,5./

Van az úgy, hogy az ember, miután hosszú időn keresztül becsülettel, erejét nem kímélve, talán még hittel is próbálkozott valamivel, egy idő után elfárad, leül a vízpart szélére, s miközben a kezében maradt kötél erős szálai lassan beleállnak a tenyerébe, már nem annyira azt mérlegeli, hogyan kellene még egyszer nekifognia, hanem inkább azt, vajon van-e egyáltalán értelme újra elindulni, vagy inkább lábat lógatni, mert az éjszaka hosszú volt, a víz sötét, a háló üres, az ember pedig minden becsületes igyekezete ellenére is egyre nehezebben hiszi el, hogy ugyanabban a tóban, ugyanazokkal a társakkal, ugyanabból a csónakból és ugyanazzal a hálóval bármi más történhet, mint ami eddig történt.

Péter valami ilyesmit élhetett át azon a hajnalon, amikor az egész éjszakai munka után a parton mosta az üres hálókat, s bizonyára nem sejtette, hogy éppen akkor készül életének egyik legemlékezetesebb halfogása, amikor ő „szakmailag már lezártnak tekintette a műszakot”; hiszen nem kezdő halász volt, nem könyvből tanulta a mesterséget, hanem egész életét a vízhez kötötte, ismerte annak szagát és szeszélyét, a szél járását, az éjszaka óráit és a háló súlyát, s emberi tapasztalata joggal mondhatta volna: ennek most már nincs értelme.

Jézus azonban megszólal, Péter pedig nem tagadja le az elmúlt éjszakát, nem tesz úgy, mintha nem volna fáradt, s nem kényszerít magára valamiféle kegyes derűlátást sem, hanem egyetlen mondatban odateszi Jézus elé mindazt, amit tud, amit átélt, ami emberileg a nemet indokolná, majd egyetlen apró szóval mindezek fölé emeli Krisztus szavát:

„…de a te szavadra mégis…”

Ebben a mégisben benne van az egész éjszaka hiábavalósága, a kudarc, a józanész, az üres háló és az a keserű belső mondat is, amelyet oly sokszor mondunk magunknak: – „én már megpróbáltam”; ugyanebben a mondatrészben azonban ott feszül valami mindezeknél erősebb is, mert Péter nem a következő kivetés sikerében kezdett hinni, hanem annak szavában, Aki szólt hozzá.

Talán a házasságban is vannak ilyen hosszú éjszakák, amikor az ember már annyi beszélgetést lefolytatott, annyi jó elhatározást tett, annyi sértődést elsimított vagy éppen a szőnyeg alá söpört, hogy lassanként már nem azt kérdezi, hogyan lehetne jobban csinálni, hanem azt, vajon lehet-e még egyáltalán másként; s talán éppen ilyenkor kell meghallanunk ugyanazt a kérdést: mi van akkor, ha az Úr mást mond, mint amit mi már régen kész tényként elfogadtunk?

El tudjuk-e mondani Péterrel: „Uram, én eddig így láttam, így tanultam, így próbáltam, talán még igazam is van sok mindenben – de a te szavadra mégis…”?

Fő üzenet

A házassági ESG belső audit első szabálya az, hogy nem a házastársamat vizsgálom, hanem engedem, hogy Isten Igéje először engem vizsgáljon meg.

MI EZ A SOROZAT, ÉS HOVÁ TARTUNK?

Ezzel a cikkel egy tizennyolc részes közös ESG belső auditra hívjuk a házaspárokat, amelyben hétről hétre más oldalról tartjuk majd Isten Igéjének világosságába közös életünket, miközben egy mai, első hallásra kissé idegennek tűnő gondolkodási keretet, az ESG és a belső audit (felülvizsgálat) világát vesszük kölcsön a világból, mint módszertant ahhoz, hogy régi és örök kérdéseket egy merészen új rendben tegyük föl, ha vállaljátok velünk ezt a kockázatot. ☺

Nem azért, mert a házasság vállalat volna, szó sincs róla, s még kevésbé azért, mert Isten Igéjét korszerűsíteni kellene, az is kizárva, hanem éppen ellenkezőleg: a módszer lehet új, az üzenet azonban örök elve mentén felrázva az érdeklődésünket, s a következő hónapokban mindig a Szentírás marad a mérce, amelyhez nem egymást, hanem önmagunkat szeretnénk odatartani.

Először tisztázzuk majd, ki mondja meg, hogyan működjön a házasság, és mit keres egyáltalán az ESG ebben a különös történetben; azután megismerjük az auditált „szervezetet”, vagyis magát a házasságot, annak Alapítójával, küldetésével és mindazokkal, akikre közös életünk hatással van; később megvizsgáljuk azt a környezetet, amelyet egymás számára teremtünk, kapcsolatainkat, Istentől kapott szerepeinket, közös életünk vezetését és döntéseit, végül pedig eljutunk a feltárt eltérésekhez, azok gyökereihez, a helyesbítéshez és a megújuláshoz.

ESG := E – Environmental (Környezet) – S – Social (Társadalom) – G – Governance (Vezetés)

Mérnöki nyelven valahogy így rajzolható föl előttünk az út:

jelen állapot → mérce → megállapítás → eltérés → gyökérok → helyesbítés → megújulás

Csakhogy mindez nem egy Excel-táblázat hideg rubrikái között történik majd, hanem két ember élő szövetségében, ahol minden eltérés mögött történet, seb, döntés és mulasztás van, s ahol a helyesbítő-megelőző intézkedés, helyreállítás végső reménysége sem valamiféle tökéletes házassági menedzsment, hanem Krisztus kegyelme.

IGE ÉS AUDIT

Van azonban ennek az egész sorozatnak egy szabálya, amelyet már a nyitóértekezlet bejáratánál vastag betűkkel kellene az ajtó fölé írnunk: ezen az auditon nem a házastársunkat vizsgáljuk.

Mert milyen könnyű volna ezt az egész módszert úgy kézbe venni, mint valami gondosan kifent eszközt, amelynek segítségével végre szakszerűen is bizonyíthatjuk, amit amúgy régóta sejtünk, hogy a házasságunk problémáinak tekintélyes része a másik oldalon található; s milyen különös tehetségünk van ahhoz, hogy még a Szentírás tükrét is úgy tartsuk, hogy valamiképpen mindig a mellettünk álló arca látszódjék benne.

Dávid egészen másként áll Isten elé:

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
/Zsolt 139,23–24./

Ebben az imádságban nincs vádlottként odahívott házastárs (Betsabé pl. – mit illeget-billeget ugye a királyi palota ablaka előtti ház fürdőjébe?), nincs összehasonlítás és nincs magyarázat arra, hogy a másik miért nagyobb hibás, hanem egy ember áll Isten előtt, s olyan ajtót nyit ki előtte, amely mögött ő maga lakik.

Az Ige ugyanis nem kézi reflektor, amellyel a másik hiányosságait világítjuk meg, hanem tükör, amely elé nekünk kell odaállnunk, s ennek a tükörnek az a kellemetlenül becsületes tulajdonsága, hogy nem azt mutatja, akiről éppen gondolkodunk, hanem azt, aki előtte áll.

Ugyanakkor éppen itt válik el ez az audit minden puszta önfejlesztő módszertől, mert amikor Isten világosságot gyújt bennünk, nem azért teszi, hogy megszégyenítve ott hagyjon, hanem azért, hogy Krisztusban visszahívjon önmagához; amit bűnnek mutat meg, arra bocsánatot, amit elrontottunk, arra újrakezdést, amit pedig saját erőnkből már nem tudunk megváltoztatni, arra kegyelmet készített.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Az önvizsgálat nélküli házassági audit könnyen a társunk elleni vádirattá válik, miközben az Ige nem arra adatott, hogy másokat mérjünk vele, hanem arra, hogy először mi magunk álljunk meg előtte.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Készen állok-e arra, hogy ma s a következő hetekben ne a házastársamat, hanem önmagamat vizsgáljam?

2. Amikor Isten Igéje valami kellemetlent mutat meg bennem, kész vagyok-e engedelmeskedni, vagy előbb megkeresem, miben hibásabb nálam a másik?

HETI LÉPÉS

Ezen a héten egyetlen helyzetet figyeljünk meg tudatosan: amikor társunk valamely jól ismert gyengesége fölbosszant, mielőtt megszólalnánk vagy a régi védekezési rend szerint reagálnánk, tegyük föl magunkban ezt a kérdést:

„Uram, ebben a helyzetben mit szeretnél bennem elvégezni?” (WWJD)

Nem kell egy hét alatt megjavítani a házasságunkat, s még csak látványos eredményt sem kell produkálnunk; az első helyesbítő lépés most csupán annyi, hogy a vizsgálat irányát a másikról visszafordítjuk önmagunk felé. Aztán, ha élünk, folytatjuk….

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, Te jobban ismersz bennünket annál, mint ahogyan mi ismerjük önmagunkat, s látod házasságunknak azokat a szép részeit is, amelyekért hálásak lehetünk, és azokat az elrejtett zugait is, amelyekbe mi már talán régóta nem szeretünk benézni. Kérünk, adj bátorságot ahhoz, hogy ne társunk hibáit gyűjtsük össze, hanem először önmagunkat engedjük a Te Igéd világosságába állítani; őrizz meg attól, hogy a Szentírást fegyverként használjuk egymás ellen, és taníts úgy hallgatni szavadra, hogy amikor mást mondasz, mint amit mi megszoktunk, akkor is ki tudjuk mondani: „de a te szavadra mégis”!

Vizsgálj meg bennünket, Urunk, ismerd meg szívünket, mutasd meg, hol járunk téves úton, s ahol bűnt találunk magunkban, vezess bennünket Krisztus keresztjéhez, ahol nemcsak ítéletet, hanem bocsánatot és újrakezdést is találunk. Add, hogy ezen az úton ne egymás bíráivá, hanem egymásért imádkozó, alázatosabb társakká váljunk, és munkáld bennünk azt, amit mi saját erőnkből nem tudunk elvégezni! Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Ha már tudjuk, kit vizsgálunk, a következő kérdés az lesz, mihez mérjük azt, amit találunk, mert eltérésről csak akkor beszélhetünk, ha van hiteles mércénk.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 2. rész

Ki mondja meg, hogyan működjön a házasság?

Az audit mércéje

„…de a te szavadra mégis…”

A módszer új. Az üzenet örök.
Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

Búcsúzás Istvántól

/Kategória: , ,

A Budapest-Kelenföldi Református Gyülekezet házaspárok között végzett szolgálatához évek óta kapcsolódik a BHSZ. Nyári házaspáros csendeshetükön minden évben egy-egy BHSZ-es szolgáló házaspár vezeti a délelőtti előadásokat és közös alkalmakat.

Ezt a szép együttműködést az első kelenföldi házaspáros csendeshéten Gödör István és felesége, Zita szolgálata indította el. István halálhíre a gyülekezet házaskörének tagjait is mélyen megrendítette. Szeretettel adjuk közre a kelenföldi házaskör búcsúzását, amellyel Istvánra emlékeznek.

Mennyei Édes Atyám!

Itt állunk megrendülten, összetörten. A hétköznapok természetes folyása hirtelen megszakadt, kimondhatatlan veszteség és fájdalom költözött a helyére. Minden ami, addig adatott: a gyönyörű, Neked szolgáló, Téged dicsőítő család élete, egyik pillanatról a másikra megszakadt. S mi itt vagyunk, míg István már Veled, Uram.

Valahol tudjuk, hogy a döntés csak Tenálad van, mégis amikor meg kel állni akaratod előtt, és elfogadni az elmúlás könyörtelen bizonyságát, és elveszítünk valakit, akkor minden összetörik. Ilyenkor érezzük minden porcikánkban a fizikai valónkat, ember voltunk terhét, ilyenkor törnek fel bennünk a legmélyebb életkérdéseink. Zúgnak, morajlanak:

Ő komolyan vette, amit kértél Uram, hogy “menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!” /Mt.28,19./ Feleségével, Zitával járta a gyülekezeteket, bizonyságot tettek Rólad hitükkel, házastársakként, férjként, feleségként, családként. Annyit adtál rajtuk keresztül, hitet, szeretetet és életet, ott ahová küldted Őket. 2022-ben hozzánk küldted Őket, Kelenföldre, a református gyülekezet körébe. Tőled kaptunk Tőlük, Drága Úr Jézus, szeretnénk mi is adni most Nekik, mi is megállunk most előtted Uram, megrendülve, Zitával és a családdal együtt érezve, hordozva terhüket esténként imaközösségeinkben.

Felfoghatatlan. Nincsenek válaszaink, a mi értelmünk nem fér össze Uram, a Te hatalmas bölcsességeddel, még csak a közelébe sem érhet. – Drága Urunk, két világ közt vagyunk, “tükör által homályosan” /1Kor.13,12-/ látunk. Itt vagyunk a Te csodálatos teremtett világodban, amin láthatjuk, ahogyan Te alkottad. Téged dicsér minden teremtmény, téged dicsér föld és ég, téged dicsér István családja. Olyan hirtelen, olyan váratlanul… Benned való hitük az egyetlen reménység. Hatalmas szereteted, felénk nyújtott karod Jézus Krisztusban a miénk, az örök élet reménysége, az újra találkozás reménységébe vetett bizalom az egyetlen vigasztalásunk. Találkozni fogunk. Nyújtsd ki kezed Uram, nap, mint nap, óráról órára, minden pillanatban, erősítsd Őket, Tőled jövő szent erővel! Add meg Uram, hadd kapaszkodjanak Beléd, vezesd Őket, Te légy a világosság, az Út, az élet minden napjukon!

Drága István, testvérünk is így élt, így küzdött, így járta földi útját: Veled. Veled örült, Veled sírt, Rád tekintett, erősen fogta a kezed. – Add meg Uram, hogy ez az erő ott lehessen most is, a mi fizikai valóságunkban, terjeszd ki rájuk bölcsességed határát, mert ott lehetnek csak válaszok, ott lehet csak vigasztalás. Így itt állva, mást nem tehetünk, el kell, hogy fogadjuk, meg kell, hogy nyugodjunk abban az egyedül Tőled jövő, “minden értelemet meghaladó békességben”, ami csak Tőled van, ami megnyugvást adhat. A Beléd vetett hit ad erőt elviselni, a Beléd vetett hit ad erőt felfogni és elfogadni, hogy Nálad van minden bölcsesség, hogy Te vagy, aki bölcsen igazgatsz mindeneket. A Te véget nem érő szereteted vigasztal, mert “sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” /Róm.8,38-39./

István felmutatja a Bibliai Házassággondozó Szolgálat egyesület legnagyobb üzenetét, a mi Urunk Jézus Krisztus legfőbb parancsolatát, hogy szeressük egymást!

“Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /Jn.13,34./

Házasságunk Isten műhelyében 31. rész

/Kategória: , ,

HELYREÁLLÍTÁS – Mi a megbocsájtás? (70×7-szer)

„„…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek.”/Kol.3,13./

A kincses láda kulcsa – a MEGBOCSÁJTÁS-KÉPESSÉGE – kegyelemből a ti kezetekben van.

„mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” /Jak.1,20./

E heti áhítatunk rendhagyó módon verses formában jelenik meg, mert „Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt, Ki helyettem mutatja meg, Hogy mi lakik mélyen a szívemben.” /Sztevanovity Dusán/. Engedjük át a szívünken őszintén, s cselekedjünk az Ige szerint!

Mi a megbocsájtás?

(70×7-szer)

Ismered?

Voltál-e már valaha

dacos kisgyerek?

Voltál-e már haragvó,

magadban fortyogó,

másikat átkozó,

vagy jól odamondó,

oda is sózó,

vagy alattomban lopódzó,

halk bosszúálló,

vagy hangosan rikoltó,

kiskakast utánzó,

magadon kívül álló?

Voltál-e már valaha

dacos kisgyerek?

Emlékszel – jó volt az neked?

Mikor igazságod elnyerted,

boldogságod is meglelted?

Szép emlékeid között

találsz-e veszekedő képet?

Vagy már mind összetépted:

„Nem emlékszek!”

Ugye elfeledted, hány sebet ejtettél,

míg a magadén keseregtél?

Lehet-e tüzet oltani tűzzel? – kérdem –

Vagy szomjat oltani sóval?

Lehet-e szeretni csak szóval?

Vagy tenni is kell szívvel, 

melyet Jézus maga vezérel,

Aki a megbocsájtást elénkbe élte,

adós levelünket a keresztre vitte?!

Szívedben meddig őrzöd még

házastársad vétkét,

melyért Jézus rég kiontatta vérét?

Meddig róvod fel a rosszat,

míg nem a halál az ajtódon kopogtat?

Akarsz-e még „csak” visszaütni,

esetleg Jézus lábához leülni?

Akarsz-e még dacos kölyök lenni,

vagy Jézus előtt hősként tündökölni?

Ki legyőzve önmagát bocsánatot ad,

Isten kegyeleméből életet arathat.

Jézus megbocsájt neked,

ha te is azt teszed,

azzal, ki ellened vétkezett.

Testvérek, házastársak,

egymásnak bocsássatok meg!

Szerző: az Úr Jézus és a BHSz szolgálója

Gödör István – Temetési gyászjelentés

/Kategória: ,

Mély fájdalommal, de Isten szeretetében és a feltámadás reménységében bízva tudatjuk, hogy Gödör István, szeretett testvérünk 2026. augusztus 17-én, életének 55. évében elköltözött a Mennyei Atyához.

Temetése 2026. augusztus 31-én, hétfőn 15 órakor lesz a Gárdonyi Református Temetőben
(2483 Gárdony, Arany János utca 10.).

„Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlatosságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.”
Róma 6,5

Isten vigasztaló szeretete ölelje körül a gyászoló családot és mindazokat, akik ismerték és szerették Istvánt!

A gyászoló család kérése, hogy aki teheti, koszorú helyett annak összegével Zita és a gyermekek további életét támogassa.

Adományok az alábbi bankszámlára küldhetők:

Gödörné Csontos Zita
18203291-01410927-10010011

Minden felajánlást hálásan köszönünk.

Hisszük, hogy közösségként most nemcsak együtt sírhatunk és imádkozhatunk velük, hanem szeretetünkkel és kézzelfogható segítségünkkel is körülvehetjük Zitát és hat gyermekét.

Kérjük az Urat, hogy amikor elfogynak a szavak és az emberi erő, Ő legyen közel hozzájuk, Ő hordozza, vigasztalja és tartsa meg őket.

Házasságunk Isten műhelyében 30. rész.

/Kategória: , ,

Amikor nincs mit mondani

„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.”
/Róm 12,15./

Békesség Istentől, Kedves Házaspárok!

Vannak napok, amikor egy család életében egyszer csak megáll az idő, mert tegnap még terveztünk, beszélgettünk a jövő hétről, az iskolakezdésről, a gyerekekről, a munkáról, talán még össze is zördültünk, de valami ma már fájdalmasan jelentéktelennek tűnő dolgon, aztán érkezik egy telefonhívás, egy orvosi lelet, egy baleset, egy váratlan halál, trauma, egy családi tragédia, s egyetlen pillanat elegendő ahhoz, hogy az addig oly biztosnak hitt világunk megrepedjen, a holnapra gondosan felrajzolt terveink összegyűrődjenek, s mindaz, ami tegnap még betöltötte látóterünket, egyszerre eltörpüljön a veszteség mindent beborító árnyékában.

Mintha váratlan ősz szakadna a család kertjére, s ahol tegnap még nyár volt, madárdal, terített asztal, gyermekzsivaj és a holnap magától értetődő ígérete, ott reggelre hirtelen dér ülne a megmaradt leveleken; ugyanott áll a ház, ugyanott marad az asztal, az ágy, a tegnap félbehagyott könyv, a fogason a kabát, a hűtőszekrényen a következő hét programja, a naptárban pedig ott sorakoznak rendületlenül azok a napok, amelyekről tegnap még azt hittük, hogy éppen úgy elérkeznek majd, ahogyan megterveztük őket – de belül valami visszavonhatatlanul elmozdult, mert valaki, akiről azt hittük, hogy a holnapunknak is része lesz, egyszer csak nincs többé, s az ember döbbenten áll az elnémult kertben, és csak most veszi észre, milyen hangos volt tegnap az élet, s mily széles ma a csend.

S a gyász különös, kegyetlen természetéhez tartozik az is, hogy férj vagy feleség, bár ugyanazon megdermedt kertben, ugyanazon családi ház megrepedt falai között állnak, még ugyanazt a veszteséget sem ugyanúgy hordozzák: míg az egyik újra és újra beszélne róla, mintha a kimondott szavakból próbálná összerakni a felfoghatatlant, a másik inkább hallgat, mert fél, hogy ha egyszer megnyitja szívének fájdalommal telt zsilipjét, nem tudja többé visszatartani az áradatot; míg az egyik sír, a másik intézkedik, az egyik emberek közé vágyik, a másik magára zárná az ajtót, s az egymást szerető két ember között, éppen amikor leginkább egymásra volna szükségük, még az a keserű gondolat is fölütheti fejét: „Miért nem érzed azt, amit én?” Pedig érzi – csak talán egészen másként vérzik ugyanattól a sebtől.

A gyászban ezért nem az a legfontosabb, hogy ugyanott tartsunk, ugyanakkor hulljanak könnyeink, ugyanazokat a kérdéseket szegezzük az égnek, hanem hogy ne engedjük el egymást ott, ahol éppen tartunk, mert annak, akivel Isten egy testté kötötte életünket, lehet más a csendje, más a zokogása, más az összeomlása, és talán még az a hajnal is máskor virrad fel számára, amikor a hosszú, sötét éjszaka után először képes újra fölemelni a fejét.

Jób barátai, amikor meglátták összetört barátjukat, leültek mellé a földre, s hét nap és hét éjjel nem szóltak hozzá egyetlen szót sem, „mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.”
/Jób 2,13./

Milyen különös, hogy talán éppen akkor segítettek neki a legtöbbet, amikor még hallgattak, amikor nem akarták Isten titkait megfejteni, nem kerestek gyors magyarázatot a megmagyarázhatatlanra, hanem egyszerűen ott maradtak mellette a porban, mert vannak veszteségek, amelyek mélysége fölött minden emberi bölcsesség sekélyessé válik, s vannak fájdalmak, amelyekre a szeretet nem azért nem talál megfelelő mondatot, mert kevéssé szeret, hanem mert annyira szeret, hogy már nem mer beszélni.

Talán ezt a nehéz, szavak nélküli szeretetet kell megtanulnunk a házasságban is: nem mindig megoldani, nem mindenáron választ találni, nem a magunk erőltetett erejével megtámasztani azt, ami összeroskadt, hanem leülni a másik mellé a porba, megfogni a kezét, együtt hordozni vele a csend súlyát, vele sírni, amikor sírni tud, s hallgatni, amikor szavai nincsenek; ha pedig már imádkozni sem képes, imádkozni helyette és érte, s ha egyszer közöttünk elfogynak a szavak, akkor merjünk ketten összetörten és üres kézzel odaállni Isten elé, amíg tart a ma, amíg lehetőség van az együttre.

S talán éppen a mások vesztesége mellett állva érinti meg az embert egy másik, még nehezebben kimondható igazság is: nemcsak úgy érkezhet el a gyász a házasságunkba, hogy ketten együtt veszítünk el valakit, akit együtt nagyon szerettünk, hanem egyszer – ha az Úr másként nem rendeli – kettőnk közül az egyiknek a másikat is el kell majd engednie. Hiszen mi sem kaptuk egymást örökre erre a földi életre, bármennyire természetesnek vesszük is ma a mellettünk lélegző másikat, a hangját a szomszéd szobából, a kezét az asztalon, a lépteit a folyosón, azt a sok ezerszer látott arcot, amelyre talán már oda sem figyelünk eléggé, mert azt hisszük, holnap is ott lesz.

Pedig Jakab apostol szelíd józansággal hajol oda minden teleírt naptárunk, családi tervünk, következő nyarunk és távoli álmunk fölé: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” /Jak 4,15./

Nem azért mondja ezt az Ige, hogy a holnap árnyékával megmérgezzük a mát, s félve számolgassuk, vajon hány közös ősz adatott még nekünk, hanem éppen ellenkezőleg: hogy megtanuljuk végre becsülni a nyarat, amíg nyár van, a hangot, amíg hallható, az ölelést, amíg viszonozható, a kezet, amíg belesimulhat a miénkbe, s ne maradjon holnapra az a „szeretlek”, amelyet ma még kimondhatunk, az a bocsánatkérés, amelyet ma még elrebeghetünk, az a megbocsátás, amelyet ma még megadhatunk.

Szeressük hát nagyon egymást, amíg lehet. Ne a haláltól való félelem miatt, hanem az életért való Úr iránti hálából; úgy, mint amikor késő ősszel két ember megy hazafelé a korán sötétedő úton, s egyikük egyszer csak, minden különösebb szó nélkül, erősebben fogja meg a másik kezét, mert megérezte az esti levegő hidegében, hogy rövidülnek a nappalok – és ettől nem kevésbé, hanem még drágábbá válik számára az út, amelyen még együtt mennek.

Mert van fájdalom, amelyre nincs emberi mondat – de van isteni jelenlét.

Amikor Lázár meghalt, Jézus tudta, hogy hamarosan feltámasztja, ismerte a történet végét, látta már a még el sem hengerített sírkő mögött az élet győzelmét, tudta, hogy a halál ezen a napon nem mondhatja ki az utolsó szót, mégsem magyarázta Máriának, hogy fölösleges sírnia, hanem amikor meglátta őt és a vele együtt gyászolókat, az örökkévalóság Ura megállt az emberi gyász mélysége előtt, és ezt olvassuk:

„Jézus könnyekre fakadt.” /Jn 11,35./

Mert a mi Urunk nem a fájdalmunk partjáról kiált felénk vigasztaló mondatokat, hanem belép velünk annak mély vizébe, nem szégyeníti meg könnyeinket, nem sürgeti gyógyulásunkat, s miközben mi még csak a bezárult sírt, az üresen maradt helyet, a tegnap még ismerős, mára idegenné vált jövőt látjuk, Ő már azt is látja, amit a könnyektől elhomályosult szemünk még képtelen meglátni: hogy a halál nem az utolsó fejezet, s a tél csendje mögött sem a semmi lakik.

Ezért egy családi tragédia után talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy „Mikor leszünk végre megint olyanok, mint régen?”, mert lehet, hogy soha nem leszünk egészen olyanok; vannak veszteségek, amelyek nyomát életünk végéig hordozzuk, mint a villám sújtotta fa a törzsén végigfutó sebhelyet, amely fölött újra meg újra eljár az ősz, ráhull a tél hava, s amely mégis ott marad az élő fa testében, immár elválaszthatatlanul hozzátartozva ahhoz, amivé lett.

Talán ilyen az emlékezés is: magunkkal visszük azokat, akiket szerettünk; nem tagadva a halált, nem beszélve hozzájuk, mintha még itt lennének, hanem hálával őrizve mindazt, amit Isten általuk beleírt életünkbe, míg mi magunk is tovább ballagunk azon az úton, amelynek hosszát nem ismerjük, de végén hittel reméljük azt az otthont, ahonnan többé nem kell elmenni.

Krisztus ugyanis nem azt ígéri, hogy életünk minden tragédiáját visszafordítja, hanem valami egészen mást, valami olyat, aminek igazsága talán éppen akkor válik mindennél drágábbá, amikor már minden más bizonyosságunk kihullott a kezünkből:

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez,
és a sebzett lelkűeket megsegíti.” /Zsolt 34,19./

Micsoda különös isteni rend: amikor összetörik a szívünk, Ő nem távolabb kerül, hanem közelebb jön; amikor leszáll életünkre az ősz, Ő ott jár velünk a hulló levelek között, amikor pedig elnémul körülöttünk a télbe forduló táj, Ő a csendben sem hallgat el, hanem hordoz bennünket azon az úton, amelyen nekünk talán már egyetlen lépéshez sincs erőnk.

Ha tehát most fáj, engedd, hogy fájjon, s engedd sírni a másikat is; ha hallgat, ne feszegesd szívének még vérző ajtaját, ha pedig beszél, ne siettesd a csend felé; ha egyikőtök elfárad, hordozza a másik, s ha egyszerre fogy el mindkettőtök ereje, kapaszkodjatok Abba, akinek megtartó ereje éppen ott kezd igazán láthatóvá válni, ahol a miénk véget ér, mert a megtört szív repedésein át talán egyszer éppen annak az Istennek a fénye ragyog majd be, aki soha nem ígérte, hogy nem lesz sírásunk – de megígérte, hogy sírásunkban sem hagy magunkra.

Ámen.