Kategória archív: Cikkek

Dr. Tolnay Lajos keresztény szülész-nőgyógyász főorvos előadása, ami a BHSz képzési anyaga is egyben a szolgálat munkatársi hétvégéjén hangzott el 2024 nyarán. A cikk első részét megtaláljátok itt a honlapunkon, íme a folytatás.

A lombikbébiprogram egy sajátos kérdés, óriási téma. Dióhéjban annyit mondanék, hogy keresztény orvosként nem tartom ördögtől valónak az arteficiális/mesterséges részt. Ugyanolyan lehetőségnek látom, mint ahogy a laparoszkópiát/hasi tükrözést, vagy a robottechnikát a különböző sebészeti beavatkozásoknál. Természetesen felmerülnek bizonyos etikai kérdések.

Fontos, hogy az érintett házaspárnak legyen személyes vezetése és bizonyossága Istentől, hogy valóban ő készítette ezt az utat ilyen módon a gyermekvállaláshoz számukra.

Ha mindketten azonos módon látják útjukat, akkor Isten válaszolni fog a kéréseikre. A vonatkozó törvény alapján lehetnek jogi kikötéseik, kéréseik az orvosok felé, akiknek feladatuk végigkísérni őket az előírt protokoll szerint. Például kérhetik, hogy esetükben csak korlátozottan éljenek az ivarsejt-, illetve embriónyerés lehetőségével. Nyilván ezzel valamilyen mértékben csökken a beavatkozás eredményessége. Ellenben ha egy hívő házaspárnak ez az útja, és nincsen más lehetőség, akkor szerintem nem szabad tőlük megtagadni a mesterséges megtermékenyítést.

Ugyanilyen etikai kérdéseket vet fel a különböző betegségek hordozása vagy egy genetikai terheltség okozta állapot, amely a jelenlegi orvosi technológia segítségével már jól kezelhető. Például néhány évtizede egyes autoimmun betegségek lehetetlenné tették, hogy valaki tizenkét–tizennégy hetes kornál tovább hordjon ki egy terhességet. Ma már a megfelelő gyógyszerek alkalmazásával az édesanya minden gond nélkül végig ki tudja hordani gyermekét. Az 1-es típusú cukorbetegek terhessége is nagyon jól karbantartható. Rengeteg olyan veleszületett vagy kialakult szívbetegség van, amelyet ha csecsemő- vagy kisgyermekkorban megoperálnak, utána még évtizedeken keresztül úgynevezett kiegyensúlyozott vagy kompenzált állapotba kerül, és teljes életet tud így élni. A beteg szív megfelelően kiszolgálja a test összes fizikai szükségletét. Arra is elég, hogy adott esetben egy terhességet is kiszolgáljon. Tehát megfelelő kardiológiai háttérrel az egyes szívbetegek is képesek a megtermékenyülésre és a gyermekük teljes körű kihordására. A terhesgondozásnak és az orvosi segítségnek pontosan az a lényege, hogy megtaláljuk azokat a szakembereket, akik képesek abban segíteni, hogy se az anya, se a magzat életét ne veszélyeztesse egy veleszületett vagy szerzett betegség.

Következő kérdés a fogamzás szabályozása. A Biblia egyetlen szerzője sem értekezett erről a témáról.

Pál apostol kifejti, hogy a világ értelmes módon való vizsgálata és nyomon követése eljuttathatja az embereket a helyes következtetésekre. Mind a biológiában, mind az élettanban jártas keresztény emberként azt látom, hogy a női szervezetben éppen a korábban említett bonyolult szabályozási folyamat miatt található több olyan pont, amely természetes szabályozásként működik. Ha arra gondolunk például, hogy az asszonyok miért nem esnek teherbe a szoptatás ideje alatt, akkor ennek hátterében az úgynevezett prolaktinmediált ovulációgátlás (tejelválasztási hormon által gátolt peteérés) áll. A megfelelően magas prolaktinszint a pulzatilis GnRH hormont termelő sejtek gátlását végzi, amelyek működésén múlik, hogy érlelődik-e petesejt a petefészekben vagy sem. Tehát az elegendően magas prolaktinszint akadályozza meg a teherbe esést. Isten alkotta úgy, hogy a női szervezetben rendelkezésre állnak mindazok a szükséges anyagok, amelyek egy gyermek megfoganásától megszületésééig szükségesek lehetnek. Amikor világra hozza a hozzávetőleg háromkilónyi élő anyagot, akkor abban benne van a fehérje, a kalcium, a vas, a magnézium, a mikroelemek és az összes szükséges alkotóelem.

Kétszáznyolcvan nap alatt a gyermek fejlődéséhez minden szükséges anyag rendelkezésre áll! Mekkora teljesítményt jelent ez a női szervezet részéről!

Óriási mennyiségű és jó minőségű táplálékra, illetve egyéb anyagokra van szükség egy-egy magzat zavartalan fejlődéséhez. Ellenben az elemek felvételének lehetősége korlátozott. A belünk csak meghatározott mennyiségű mangánt, rezet, vasat stb. tud felvenni. Isten jól tudta, ha ezek nem pótlódnak, akkor a következő terhesség esélye számottevően alacsonyabb lesz. A hiánybetegségek miatt gyakoribb a koraszülés, vagy olyan magzati betegségek alakulnak ki, amelyek a születendő gyermek életét is veszélyeztethetik. Isten tehát csodálatos módon megalkotta a szoptatás idejére a prolaktin által szabályozott fogamzásgátlást, amely akár két és fél, három évig is működik. (A Szentírásban láthatjuk, hogy a kis Sámuelt körülbelül négyéves korában választották el az anyamelltől.)

Ma egy olyan világban élünk, ahol már nem divat a szoptatás. Már az is nagyszerű dolog, ha valaki nyolc hónapig vagy egyéves koráig szoptatja gyermekét. Nyilván ez idő alatt nem lesz végig tisztán anyatejes, mert féléves korától már lehet hozzátáplálni pépes krumplit, almát és egyéb bébiételeket. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen módon idő előtt megszűnik a fentiekben leírt természetes fogamzásgátló mechanizmus hatása, és újból termékennyé válik az asszony! A női szervezet szempontjából szerintem egy kb. kétéves követési távolság az ideális. A testnek ennyi időre van szüksége a regenerálódáshoz, hogy normál táplálkozás mellett legyen képes pótolni azokat a mikroelem-veszteségeket, amelyek az előző terhesség kapcsán a szervezetből kiürültek. Ma már léteznek ugyan kiváló összetételű multivitaminok, amelyekkel lehet a hiányt pótolni, de a tapasztalatom szerint általában nagyon egyoldalú és rendszertelen étkezéseket folytatunk. Sajnos ez sokféle anyagcsere-betegséghez vezet. Mivel nem járunk rendszeresen laborvizsgálatra, a nők esetében gyakran csak a terhesség közben derül ki, hogy vashiányban szenvednek. Ilyenkor lóhalálában kell pótolni a vasat, mert mind az anyának, mind a magzatnak szüksége van rá. A vasnak nemcsak a vérképzésben, hanem más enzim működésében is van szerepe. A hormonális szabályozási rendszerben a vasnak fontos szerepe van, ezért tartósan a szervezet nem nélkülözheti. A különféle felszívódási zavarokkal, például irritábilisbél-szindrómával élő betegek esetén a vashiány kiküszöbölésére fel kell készülni, hogy a terhesség ideje alatt ne adódjon probléma.

Egy kis kitérővel szeretném megemlíteni a gyermek szükségleteit is, amelyeket csak az anya tud biztosítani az első két évben. Melyek ezek?

Nemcsak a szoptatás, hanem a biztonságérzet, az odafigyelés és minden más. Manapság rengeteg a figyelemzavaros és beszédhibás gyermek. Nincs elég logopédus és gyógypedagógus, akik segíteni tudnának. Meggyőződésem szerint a probléma oka, hogy az anyák nem álltak gyermekeik rendelkezésére, amikor arra szükség lett volna. Egyedül az anya képes százötvenszer kijavítani a selypítést, ő tud odafigyelni a beszédalakításra, a meséi bővítik a kicsi szókincsét, és ő válaszol a kisgyermek minden kérdésére. Ellenben a mai anyák jelentős része telefont ad gyermekei kezébe, és az elektronikus pásztorok „vigasztalják”, hallgattatják el őket. Közben a kicsiknek az a jó, ha legalább kétéves korukig a szülők gondoskodnak róluk, ami természetesen egyfajta terhet jelent az anyának és az apának. A modern kor egyik vívmánya a korai gyermekhalandóság jelentős csökkentése. Nem halnak meg sokan torokgyíkban, vakbélgyulladásban, sem más, egykor rettegett és halálos betegségben. Különleges ajándék, hogy Magyarországon a szakemberek olyan oltási rendszert dolgoztak ki, amely párját ritkítja az egész világon. Olyan mértékű átoltottság csak nagyon kevés országban valósul meg, mint nálunk.

Ennyire kevés gyermeket sehol sem veszítenek el a világon a különböző fertőző betegségek miatt, mint hazánkban.

Emiatt azután annál nagyobb riadalmat okozott a szamárköhögés, amikor itthon ismét megjelent. Személyes érintettségem, hogy ismerem az egyik anyukát, aki nálunk hordta ki a gyermekét. A kisfiú sajnos egy hónapos korában halt meg szamárköhögésben. Az új jelenség annak a következménye, hogy rengeteg olyan ember vonul át az országon, vagy tartósan itt él, akik nem kapták meg saját hazájukban a szükséges védőoltásokat. Hordozzák magukkal az olyan fertőző betegségeket, amelyeket Magyarországon már évtizedek óta felszámoltunk. Mindig azt tanácsolom a hozzám forduló anyáknak, hogy az egész családjuk vegye fel a szükséges oltásokat. Amíg gyermekük nem kapja meg (körülbelül hathetes korban), addig tartsanak tőle távol mindenkit. Vagyis az első hat hétben senki se látogassa meg a gyereket, csak az egyébként beoltott szülei legyenek ott körülötte.

Visszatérve az eredeti témához, hogy miért lehet a fogamzást szabályozni, láthatjuk, hogy van egy Isten adta természetes szabályozó rendszer is. Napi életritmusunk, a gyermekek idő előtti elválasztása megszünteti a hatásmechanizmusát, ezért valamilyen más megoldást szükséges találni. A gyermekvállalás hívő házaspárok esetén közös imádság és döntés tárgya Isten előtt. A női ivaros ciklus kezdete és vége közötti időszak eseményeiért a házaspár közösen vállalja a felelősséget. Van, akinek kettő, másnak meg kilenc gyermeke születik. Az a meggyőződésem, hogy ez isteni felhatalmazás kérdése. Hasonlóan, ahogy a nagykövetet kinevezik egy másik országba. Kap egy felhatalmazó levelet, amellyel jelentkezik az adott országban, hogy ezentúl ő fogja képviselni hazáját addig, amíg a megbízatását vissza nem vonják.

Ugyanígy a mi megbízatásunk Isten előtt van a gyermekvállalás tekintetében is. Keressük és ismerjük meg akaratát azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz az ideje a születésnek, és mikor lesz ideje a gyermekvállalástól való tartózkodásnak!

Ne vegyünk fel szemellenzőt, ne gondoljuk, hogy mindent tudunk! Főként ne akarjuk megmondani másoknak, hogy mit tegyenek! Minden házaspár maga küzdje meg a gyermekvállalásra vonatkozó saját küzdelmét! Ha úgy döntenek, hogy élnek a fogamzásszabályozás lehetőségével, például egy adott élethelyzet miatt, akkor abban ők ketten egységesek lehetnek a döntésükben, és kitarthatnak mellette. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” – írja Pál apostol a Róma 14,4-ben. Kívülről nem ítélhetjük meg helyesen egyetlen házaspár döntését, sem felelősségét ebben a kérdésben. A keresőknek adjunk iránymutatást, a kérdezőknek válaszoljunk, a bizonytalanokat erősítsük! Mint mindenben, a legfontosabb, hogy keressék az Isten akaratát. Az emberi élet isteni ajándék, de nem tiltott a fogamzásszabályozás sem. Csak olyan eszközt használjunk, amely nem egy megfogant, élő gyermek elpusztításával szünteti meg a terhességet, hanem amely megakadályozza a megfoganást! Korábban már említettem, hogy szinte korlátlan mennyiségű petesejt, illetve spermium áll rendelkezésünkre. Ezek a sejtek ugyanúgy elhalnak/távoznak a szervezetből, mint a milliónyi hámsejt, amely naponta válik le a bőrünkről; vagy amint kihullik a hajunk, és ott marad a fésűben. Természetesen testünk sejtjeire nem tekinthetünk úgy, mint a leendő embriókra, mert csak a megfogant embriónak van önálló élete. Amint létrejön a két ivarsejt egyesülése, egy új és közös genetikai anyag keletkezik. Innentől kezdve a női méh már csak „szállásadó”. Ha kiderül valamilyen genetikai probléma, vagy egy súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenesség, akkor is igaz ez az állítás. Az ilyen terhességeket sem feltétlenül szükséges megszüntetni a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik hét környékén. Sajnos a fenti vélemény nagyon nehezen megy át az orvosok gondolkodásában. Tapasztalataim szerint az ilyen terhességek túlnyomó többsége elviselhető a kihordási idő végéig. Nagyrészt így spontán megszülethetnek a gyermekek, és utána még mindig „kitehetjük a gyapjút”, hogy életben maradnak-e vagy sem.

Láttam már erre az esetre és arra az esetre is példát. Előfordult, hogy amikor nagyon reménykedtünk a kisbaba életben maradásában, végül mégis meghalt. Más alkalommal úgy éreztük, hogy nem is tudtuk, miért küzdünk, majd később örvendező szívvel láttuk a videófelvételt a három-négy éves kisgyermekről. Sajnos az általános hozzáállás manapság, hogy a genetikai rendellenességgel érkező embriókat/gyermekeket lehetőleg mielőbb abortálni kell.

Ugyanakkor a fejlett nyugati társadalmakban léteznek olyan mozgalmak, amelyek a sérült emberek értékeire mutatnak rá. Például a Down-szindrómás embereket abban segítik, hogy teljes életet élhessenek – természetesen a maguk korlátaival.

A fiatal felnőttek közül nagyon sokan tudnak dolgozni, tehát részévé válhatnak a társadalomnak. Ugyanúgy fogyasztanak, örülnek, szerelmesek, házasodnak, mint az egészséges embertársaik. Tehát milyen alapon mondhatjuk, hogy a terhességet azért kell megszakítani, mert a magzat Down-szindrómás? Ha valaki úgy dönt, hogy mégis megszüli az egyébként beteg gyermekét, akkor fontos a segítségnyújtás, az érintett családnak támogatást adni, nemcsak orvosi, pszichológiai, hanem más egyéb szempontból is. Sajnos nagyon kevés az olyan hely, ahol ezt felvállalják, erre lehetőséget biztosítanak. Hallottam egy asszony bizonyságtételét, aki készen állt felvállalni a beteg gyermeke kihordását. Igaz, szülés után negyedórával a csecsemő meghalt, de az édesanya a mai napig hálás, hogy megismerhette őt, és emberhez méltó módon megszülethetett, és tisztességes körülmények között elbúcsúzhatott tőle. A gyermek rövid, de teljes értékű életet élt itt a földön, Isten rendezte így. Ha az édesanyát kötelezik a terhességmegszakítás melletti döntésre, akkor soha nem lenne lelki békessége.

A fogamzásszabályozás lényege, hogy megakadályozzuk a hímivarsejt és a női ivarsejt találkozását anélkül, hogy az emberi életet veszélyeztetjük.

Élhetünk különböző eszközökkel, amelyek megfelelnek e feltételnek. Lehet gyógyszeres kezelés, gyógyszeres spirál, sterilizáció vagy egyéb módszer – ez igazából részletkérdés. Alapjában véve ma már többféle eszköz áll rendelkezésre, amelyekről részletes tájékoztatást lehet kapni. A megfelelő tájékozódás megkönnyíti a döntéshozatalt. Az abortusz semmiképp sem tekinthető elfogadható születésszabályozó módszernek vagy a termékenységet csökkentő eszköznek. Magyarországon a kilencvenes évek elején évi száznegyvenezer volt a természetes elhalálozások száma. Mellette százhúszezer élve születés, és ugyanennyi abortusz évente. Manapság az élve születések száma kilencvenezer, az abortuszoké huszonkilencezer. Tehát bő harminc év alatt sokat változott a világ, de az évi közel harmincezer abortusz így is nagyon sok. Ráadásul az érintett nők egyharmada kiskorú vagy egészen fiatal, húsz év alatti anya.

Könnyen lehet ebből következtetni, hogy a gyermekek egy része nincs megfelelően felkészítve a nemi életre, és annak következményére, hogy ők is teherbe eshetnek. Véleményem szerint többet lehetne tenni ebben az ügyben, mert a következő generációk nevelése a felnőtt társadalom felelőssége. Az abortusz súlyos következményei fizikailag és lelkileg is megterhelik az egyént, a házasságokat. Kiemelkedő szerepet játszik a lelkigondozás a gyógyulás, a felépülés időszakában. Az abortusz utáni súlyos veszteséget ugyanúgy fel kell dolgozni, mint a gyászt, amikor megözvegyül valaki, vagy elveszíti gyermekét. Gyakran csak a hitre jutást követő években kerülnek felszínre az ilyen esetek, de akkor is fontos segíteni az érintetteket.

Jézus mindenkire kiterjesztette a kegyelmét. Ha megvalljuk bűneinket, akkor hű és igaz ő, hogy megszabadítson azoktól.

Még ha valamilyen formában gyilkosnak is tekintjük magunkat az abortusz elkövetése miatt, Isten akkor is kész és képes Krisztusra tekintve megbocsátani. Teljes értékű hitbeli életet élhet, aki a saját életére vonatkoztatva képes elfogadni ezt a bocsánatot. Ennek az örömhírét bátorításként tovább kell adnunk! Valódi vigasztalást jelent, sőt bátorítja az érintett párokat arra, hogy újabb gyermeket/gyermekeket vállaljanak. A praxisomban sok érintett családot láttam.

Selmeczi Ottilia

A következő részt kérdések megválaszolásával folytatjuk.

A fogamzásgátlás, gyermekvállalás kihívásai és kérdései a 21. században – 3. rész

* Az előadás elhangzott a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársi hétvégéjén 2024. augusztus 10-én Répáshután, ami a BHSZ képzési anyaga is egyben.

A cikk első része itt olvasható: https://bhsz.hu/a-fogamzasgatlas-a-gyermekvallalas-kihivasai-es-kerdesei-a-21-szazadban/

Jelen írás az Igeidők online magazinban is megjelent. Igeidok

Képek és formázás: pexels.com, Igeidok

A fogamzásgátlás és a gyermekvállalás kérdéseiben nehéz nyilatkozni, különösen, ha valaki ezt hitből teszi. Dr. Tolnay Lajos keresztény szülész-nőgyógyász főorvos előadása, ami a BHSz képzési anyaga is egyben a szolgálat munkatársi hétvégéjén hangzott el 2024 nyarán.

Szükséges kimondani az igazságot, jó tanácsokra, hiteles véleményformálásra van szükség, melyek valós útmutatást adnak. Keresztény emberként vallom, hogy az életünk Istentől elkészített ajándék, amely képes megsokszorozni önmagát. Azok a párok, akik biológiailag a gyermekvállalás életszakaszában vannak, számtalan kérdéssel és nehézséggel szembesülnek. Isten igéje ma is változatlan, a Szentlélek bölcsességet ad, tehát fontos Istennél keresni a válaszokat, a megoldásokat korunk kihívásaira és kérdéseire.

Egy zsoltárral szeretném kezdeni

127. zsoltár
1 Zarándokének. Salamoné.
Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Ha az Úr nem őrzi a várost,
hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn:
fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, az Úr ajándéka a gyermek,
az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak,
olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét:
nem szégyenül meg, ha ellenségeivel
van szóváltása a kapuban.

Néhány évvel ezelőtt Jeruzsálemben jártunk, amely valóban szép, hegyen épült város. A salamoni énekben azt olvassuk, hogy rengetegen szorgoskodnak a város szebbé tételén. A ház- és lakástulajdonosok jól tudják, hogy ingatlanjaikon folyamatosan munkálkodni kell, mert ha ezt nem teszik, akkor az tönkremegy: beázik a tető, mállik a vakolat, szétesik a berendezés stb.

A házassággal is hasonló a helyzet. Ha nem építjük, akkor fokozatosan romlik.

Már csak az öregedés miatt: sem az egészségünk, sem a testünk, sem a mozgásunk nem a régi. Legtöbben külön figyelmet fordítunk szervezetünk lelki és fizikai állapotának a megfelelő szinten tartására, hogy egészségünk ne romoljon, hanem inkább épüljön. A házasságainkra is így kellene figyelnünk! Nagyon szép a magyar nyelvben, hogy gyermekeink és az utódaink születésére a gyermekáldás szót alkalmazzuk. (Elgondolkodtató, hogy korábban terhesség, jelenleg pedig leggyakrabban a várandósság szót használjuk.) Ugyanakkor mégis a gyermekáldás kifejezés tükrözi leginkább az eredeti üzenetet.

„Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet!” (1Mózes 1,28)

Alapesetben akkor tudjuk betölteni küldetésünket ebben a világban, ha szaporodunk és sokasodunk, betöltjük az egész földet. Tehát a gyermekáldás ajándék, amelynek fontos üzenete van. Olyan javunk, amiért nem dolgozunk meg, hanem Isten ajándéka a maga eredeti formájában. Ugyan mindannyiunkban kellemes érzetet kelt, amikor ajándékot kapunk, de csalódunk, ha az nem az elképzeléseinknek megfelelő. Természetesen itt senki sem gondol arra, hogy nem a megfelelő gyereket kapta! Az igazi csoda annak a felfedezése, ahogy fejlődik, ahogy tanúi lehetünk Istentől kapott utódunk/utódaink kibontakozásának és növekedésének. Jóllehet, a szülők az elején mindössze egy-egy sejttel járulnak hozzá a folyamathoz, de később rengeteg munkával jár a gyermekek felnevelése. A bibliai időkben ha valamilyen oknál fogva nem kapott gyermekáldást egy pár, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett az asszony. Ismerjük Sára, Ráhel, Anna vagy éppen Erzsébet, Keresztelő János édesanyjának a történetét. A meddőség kérdése végigvonul a Biblián, számos házaspár életébe bepillanthatunk a Szentíráson keresztül. Olvashatunk például Ráhelről, ahogy fenyegetőzik:
„Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákobnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákobnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” (1Mózes 30,1)

A meddőség olyan kérdés, amely az ember életének minden területét érinti.

Ahhoz, hogy egy meddő házasságból termékeny házasságot „varázsoljunk”, a mai orvostudomány álláspontja szerint életünk összes vonatkozását figyelembe kell venni – lelkileg és fizikailag egyaránt. Rengeteg beavatkozás, diagnosztikus mérés és egyéb feltétel szükséges ehhez. Nyilván a bibliai időkben ezek nem álltak rendelkezésre, inkább a személyes tapasztalatoknak volt jelentősége az érintetteknél. Isten látva az elesettségüket, meghallgatta az imádságaikat, és megkönyörülve rajtuk teljes nemzetségek vagy kiemelkedő személyek (például Keresztelő János) édesanyjává emelte őket. Emellett számos olyan család is akadt, amelyek nem kapták meg a gyermekáldás ajándékát. Ismerve a mindenkori társadalom hozzáállását, az ilyen emberek kicsúfolva, bizonytalanságban, kirekesztettségben és magányosan megöregedve élték le az életüket. A meddőség kérdése miatt is gyakori volt abban a korban a többnejűség. Például Sámuel édesanyja, Anna is ilyen házasságban élt. Nagyon átérezte a helyzetet, és sokat szenvedett, amíg nem születhetett gyermeke. Társa, Peninna, folyamatosan csúfolta, amíg Isten meg nem ajándékozta Annát Sámuellel. Ismerjük az elbeszélésekből, hogy abban a korban egy családnak a dicsőséget az jelentette, ha náluk minél több gyermek született, illetve minél többet nevelhettek fel, hiszen így járultak hozzá Izrael házának építéséhez. Aki nem tudta Izrael házát építeni, azt megvetették, és nem is lehetett része Izrael közösségének.

Ma egészen máshogy látjuk a világot! Egy kicsit Istennek képzelhetjük magunkat a jól képzett orvosok, tudósok láttán, az eddig soha nem látott kutatási eredmények és eszközök birtokában. Néhány éve az USA-ban klónozott embrió megalkotását jelentették be. Természetesen csak egy kísérleti alanynak minősítve, nem engedték a megszületését és a további fejlődését. Mindenesetre az emberiség eljutott odáig, hogy képes ilyesmit is alkotni. A génmanipuláció már az emberi genom szintjén is megjelent. Nem tudhatjuk, hogy mikor fognak olyan élőlényeket létrehozni, melyek génmanipulációk következményeként születhetnek meg. Milyen különleges tulajdonságokkal fognak rendelkezni, vagy éppen mekkora veszélyt fognak jelenteni mindannyiunk számára.

Másfelől láthatjuk a saját felekezeteinkben, gyülekezeteinkben, hogy vannak szigorú és még annál is szigorúbb „látnokai” Krisztus mai seregének.

Minden beavatkozást tiltanak vagy legalábbis nem javasolják azokat, amelyek a meddőség, illetve a túlszaporodás kezelésének érdekében történnek.

Természetesen a Biblia tükrében fontos megvizsgálni a kérdést. Az 1Mózes 1,26-ban az előbbihez képest egy kissé bővebben olvashatjuk: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlót, uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó, minden élőlényen!” Az emberi utódlás beilleszkedik a teremtett világ folyamatainak rendjébe: egy gyermekünk születik, majd kettő. Ha a harmadik is megszületik, akkor szaporodunk. A negyedik világra jötténél már sokasodunk, majd minden további megszületett gyermekünk a sokasodás fokozása. Tehát benne van a felelősségünk a körülöttünk levő világért, és annak a genetikai állománynak a továbbadásáért, amellyel Isten megajándékozott bennünket. Gyakran tudomást sem veszünk erről. Érzésem szerint a mai világban a születéssel kapcsolatos összes „klasszikus” elképzelést relativizáljuk. Az emberi szaporodóképesség értékét sem kezeljük a helyén, pedig azt nem mi állítjuk elő. Miért mondom ezt? Amikor a szakmát kezdtem, egyszerűen nem emlékszem rá, hogy egyetlen nőbetegem is kijelentette volna: ő sohasem akar gyermeket vállalni. (Azóta néhány tízezer orvos-beteg találkozón már túl vagyok.) Ellenben manapság gyakran megismétlődik a következő helyzet: felteszem a kérdést egy-egy harmincegynéhány éves fiatal, egyedülálló nőnek, hogy tervez-e szülést, illetve gyermekvállalást. A válasz sokszor az, hogy ő nem számol ezzel az opcióval, sőt sohasem akar gyermeket. Nyilván ez egy vadonatúj megközelítése a fogamzóképesség kérdésének, amelynek szellemisége a mai korhoz köthető.

Az emberek nem tartják és nem is kezelik valódi értékként a fogamzóképességet. Mások meg pont ellenkezőleg, visszaélnek ugyanezzel.

Vannak olyan nők, akik azért jelennek meg a rendelésen, mert úgy érzik, hogy eljött az idő „szaporodni és sokasodni”. A probléma sajnos hamar kiderül: korábbi párkapcsolataikból összeszedett, egy éppen kiindulófélben levő méhnyakdaganatot vagy néhány másfajta nemi betegséget hordoznak. Mindezeken felül az anyagcserében és annak szabályozásában is megjelent pár jelenség, ami mögött akár autoimmun folyamatok is állhatnak, mint a policisztásovárium-szindróma, vagy a pajzsmirigy-elégtelenség. A fenti tényezők szinte ellehetetlenítik a spontán fogantatást, ezért a következő évben azzal bíbelődünk, hogy többé-kevésbé rendbe tegyük a felmerülő problémákat. Ha szerencsénk van, akkor nem szükséges csonkító műtétet végezni a méhen, vagy gyógyszeres kezeléssel ismét működésbe lehet hozni a rendszert. Valójában Isten nem erre teremtette a női nemi szerveket! A valódi küldetése egy asszonynak és a nemi egészségének az, hogy be tudja tölteni a szerepét. Vagyis spontán megfogan, a méhen belül zavartalanul fejlődhet a magzat, és amikor kétszáznyolcvan nap múlva eljön az ideje, akkor képes élve megszülni (minden orvosi beavatkozás nélkül is) az egészséges gyermekét. Ha nem értjük az emberi szaporodóképesség értékét, akkor nem tudjuk azt a helyén kezelni, és nem vigyázunk rá.

A fejlett biológiai kutatásoknak köszönhetően ma már mindenki tudhatja, hogy milyen nagyságrendben jelennek meg petesejtek a petefészekben. Születéskor a petesejtek száma kb. hatszázezer, ami a nemi érés idejére megfeleződik. Normál nemi működés esetén ciklusok során a termékeny időszakban négy-ötszáz petesejtet érint, amelyek közül egy ciklusban csupán egy-kettő érik meg. Továbbá ismert tény, hogy kb. száz évvel ezelőtt ha egy fiatal nő, mondjuk tizenkilenc-húsz éves korában férjhez ment, akkor szült négy, öt, hat, de adott esetben akár nyolc-kilenc gyermeket is. Közülük lehet, hogy kettő-három a különböző fertőző betegségek vagy más veszélyek miatt idő előtt elhunyt. Mégis a nők átélhették, hogy részesei a szaporodásnak és a sokasodásnak. Mára az ivarzóképes kor kiszélesedett, a lányok akár tíz-tizenegy évesen elkezdenek menstruálni. Száz évvel korábban kb. tizenhat éves kor környékén jött meg először a menstruáció. A korábbi generációk negyvenöt évesen kezdtek klimaxolni, ma akár hatvanévesen is menstruálnak.

Valami megváltozott körülöttünk, de azt hiszem, a lényeg és a hangsúlyok is megváltoztak, mert nem vagyunk képesek megfelelő módon kezelni az emberi szaporodás természetes rendjét. Pedig Isten alkotása csodálatos!

Ha egy kis betekintést nyerünk, akkor mindjárt láthatjuk az összetett rendszert, amely rendkívül szabályozottan működik. Mennyire bonyolult például az a hormonális rendszer, amely a női szervezet belső nemi működését szabályozza! Minden hónapban kiszabadul egy petesejt, és optimális helyzetben, körülmények között megtermékenyülhet. Hogy lehetséges pont a háborúk idején, hogy lényegesen több fiú magzat fogan meg, mint amennyi leány? Hogy lehetséges a háborúkkal és éhínséggel járó időszakokban, hogy nem fogannak meg az asszonyok, még akkor sem, ha rendszeres nemi életet élnek? Emögött egy bonyolult, nagyon precízen szabályozott rend áll, amely hasonló egy számítógép működéséhez. A központi processzorhoz folyamatosan érkeznek jelzések, amelyek alapján figyeli a perifériákat, a billentyűzetet, az egeret, a képernyőt, a nyomtatót, egyszóval a teljes rendszert. Ha a processzor bármilyen hibát talál a periférián, akkor letilt bizonyos folyamatokat. Ha valaki túl kövér, akkor leáll a szaporodás. Ha valaki túl sovány – mondjuk egy pszichés zavar miatt a fiatal lányoknál elmarad a havi vérzés –, akkor leáll a szaporodás. Túl jól élünk, túl sok cukrot eszünk, ezért gyakran inzulinrezisztencia jön létre. Az inzulin maga gátolja a peteérést serkentő hormontermelődést, amely természetesen akadályozza a megtermékenyülést – és még lehetne sorolni az emberi szaporodást hátráltató tényezőket. A női szervezeten belül egy olyan mechanizmus működik, amelyet Isten csodálatos módon megalkotott. Most csak a hormonális és az anyagcsere-folyamatokat említettem. Arról még nem is volt szó, hogy mindennek pszichésen, az életkorral, a gondolkodással, az egyént körülvevő környezettel milyen kapcsolata van.

A férfiaknál a hímivarsejtek dömpingje, milliónyi spermium termelődik a fiatal korban. A spontán ejakuláció éjszakánként számtalan spermiumot termel, amelyek céltudatosan mozogva képesek lennének elérni a női petesejtet egy nemi aktus során. Ha az egyesülés megtörténik, akkor az ondósejtek nagy mennyiségben bejutnak a hüvelybe, mégis csak egyetlenegy lesz az közülük, amely képes a megtermékenyítésre. Közben óriási verseny zajlik, amely hasonló az olimpiához, ahol csak egyetlen győztes lehet. Ritkán kettő, ha több petesejt is rendelkezésre áll. Többen azt gondolják, hogy ez pazarlás.

A fiúk, a fiatal férfiak nem találják helyüket a nemiség kérdésében. Elveszítettük a férfiasság nimbuszát, amely a gyermekek nemzésében való helytállásban nyilvánul meg.

Amikor átélheti egy férfi az érzést, amelyről a 127. zsoltárban is olvashatunk. Az a bizonyos kapu annak idején, amelyről itt szó van, tulajdonképpen a nagy nyilvánosság agoráját jelentette, ahol a felnőtt férfiak megtárgyalhatták falujuk, városuk ügyeit, különféle döntéseket hozhattak, vagy éppen jogsegélyt kérhettek. Ha valakinek több fia született, akkor kevesebb esély adódott a megszégyenülésre, hiszen a háta mögött egy kisebb sereg állt. Amikor Sámuel próféta felkente Dávidot királlyá, akkor ebbe egy kis bepillantást nyerhetünk. Előtte járó testvérei, Isai fiai, felnőtt férfiak, akik a katonaságban is vitték valamire, Dávid mellett álltak, aki még szinte egy kisfiú, később pedig Izrael egyik legnagyobb királyává vált. Ma bizony kevés férfi van közöttünk, aki elmondhatja magáról, hogy négy, öt, hat vagy még ennél is több gyermeknek az édesapja. Meggyőződésem szerint ez egy férfi lelki állapotát, Istennel való viszonyát és önértékelését nagyban befolyásolja. Sajnos a mai férfiak a szabados élettel, a szexuális partnereik gyakori váltogatásával összeszedhetnek néhány olyan nemi fertőzést, amelyeket egyszerűen továbbadnak. Viszonylag ritkán szenvednek el emiatt daganatos betegségeket, bár az urológusok szerint a prosztatát érintő daganatok jelentős többsége a férfiak gyakori partnerváltásához köthető, illetve fiatal korban több nemi kapcsolatot létesítők gyakrabban érintettek. Tehát a férfiak nem igazán vigyáznak a megtermékenyítőképességük egészségére. Sokan olyan sportot űznek, amely veszélyezteti a spermatermelést. Például a búvárkodás, melynek során lecsökken az oxigénszint, vagy a hegymászás, ahol ritka a magaslati levegő, és emelkedett a környezeti sugárzás, vagy a kerékpározás, melynek során a nyereg kárt tehet a herékben, illetve azok élettani folyamataiban. Lehetne még hosszan folytatni a sort a here épségét veszélyeztető sportokkal, nincs megfontoltság. A megtermékenyítőképesség egyszeri ajándék, amelyre szükségünk van.

Ellenben a mai világ nem úgy tekint a nemiség ajándékára, mint a szaporodás és a sokasodás eszközére, amelyet fontos megóvni és megbecsülni.

Az emberek szabadosságban élnek, ezért nem is érzik az ebből fakadó veszélyeket. Vajon az apa-fia vagy az anya-lánya kapcsolatokban megvalósul-e a szükséges generációs információáramlás? Vajon a valódi értékükön kezeljük-e a nemiséggel kapcsolatos kérdéseket? Gyakran tapasztalom, hogy egy fiatal anya boldogan várja gyermekét, de életében akkor találkozik először egy három kiló körüli csecsemővel, amikor a kezébe adják azt a szülést követően. Csak néz rá, és nem tudja, mit csináljon, mert ekkora gyermeket még soha életében nem látott. Hálás vagyok a feleségemnek, Mártinak, hogy a lányaink nem mástól tanulták meg, hogyan kell a rántást elkészíteni, vagy hogyan kell egy kisbabát füröszteni. Mindezt édesanyjuktól tanulhatták meg, és jól is alkalmazzák ismereteiket az életben. A szülésre való felkészítésben az anyáknak van-e/marad-e szerepük manapság? Fontos, hogy a szülők és gyermekeik élete érintkezzen a közös tevékenységekben, a közös játékokban, a közös beszélgetésekben és az Isten előtti közös lecsendesedésekben.

Nagy szerepe lenne a családnak abban, hogy a leányok az anyaságra, a szoptatásra, a fizikai állóképesség kialakítására, a fiúk a szeretetre, a figyelmességre, a házastárs segítésére (és még sok másra) otthon láthassanak pozitív példákat.

A következő generáció jövője és biztonsága múlik ezen.
Gyakori a párok esetében, hogy harmincéves koruk elmúltával tudatosul bennük: nincs még gyermekük. Minden tizedik házaspárnak meddőségi gondjai adódnak. A legfrissebb kutatások szerint a párkapcsolatok huszonöt százaléka szenved valamilyen szinten a meddőségtől vagy annak valamilyen határterületétől. A férfiak sebezhetőbbek ezen a területen. Még a múlt század húszas éveiben történtek az első élettani kutatások, amelyek a férfispermák számát és alaki leírását kezdték megismerni. Az átlagos spermaszám akkor körülbelül a harmincszorosa volt annak, mint amit ma a termékenyítőképesség határértéknek tartunk. Tehát kb. száz év alatt a harmincad részére esett vissza a spermaszám normál értéke. Nem tudjuk, vagy csak részben sejtjük, hogy mi állhat ennek a hátterében. Szinte biztos, hogy a nyugati kultúrában a környezeti hatásoknak nagy szerepük van. Csak néhányat kiemelve a sok közül: a dohányzás gyilkolja a férfispermát mint az egyik leggyorsabban szaporodó szövetet a szervezetünkben. A műanyagot lágyító anyagok, amelyek a műanyag palackokban, a hétköznapi használatú nejlonzacskókban és csomagolóanyagokban találhatók bejutva a szervezetünkbe nem képesek azonnal kiürülni, mert zsírban oldódnak. Ennek köszönhetően az összes sejtünk zsírrétegében megjelennek. Ezek az anyagok a herében olyan változásokat hoznak létre, amelyek önmagukban is képesek csökkenteni a termelődő spermiumszámot. Energiaitalok, cukrozott üdítők helyett miért nem iszunk megbízható csapvizet? Egyes munkakörülmények is veszélyt jelenthetnek a férfiak számára. Sugárzó anyagok, a túlzott meleg környezet vagy a folyamatos vibráció a teherautó- vagy buszsofőrök esetében. Manapság nagyon sok fiúgyereknek nem száll le a heréje, ami önmagában is veszélyes állapot. A le nem szállt here daganat forrása is lehet. Ha erre később, csak a felnőttkorban találnak rá, akkor a férfi feltehetően képtelen lesz a megtermékenyítésre. Vagy egyáltalán nem termel spermiumokat a heréje, vagy csak nagyon kifejletleneket és mennyiségileg keveset.

A női meddőség sem egyszerűbb kérdés. Már említettem a fiatalkori szexuális visszaéléseket, amelyeket nem tudok másnak nevezni. Amikor valaki csendesen érkezik hozzám, és bejelenti, hogy nem tud teherbe esni, pedig most már három éve házasok, a férjével megtalálták egymást, és hitre jutottak, már élek a gyanúperrel, hogy a házasság előtti öt, tíz, tizenöt évnek következménye van mindkettőjük életében. Valamelyest azért javítható a helyzet. Az elkészített tesztek során kimutathatók a kezelendő nemi betegségek, illetve hormonális szabályozási zavarok. Akik terhességmegszakításon estek át, a vetélés vagy koraszülés következménye náluk gyakoribb. A betegségek egy része bizonyos technikákkal, gyógyszeres kezeléssel megoldható, illetve rendelkezésre áll a művi megtermékenyítés lehetősége is.

Selmeczi Ottilia

Folytatás következik…

* Az előadás elhangzott a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársi hétvégéjén 2024. augusztus 10-én Répáshután, ami a BHSZ képzési anyaga is egyben.

Jelen írás az Igeidők online magazinban is megjelent.

Olvass tovább itt: https://bhsz.hu/a-fogamzasgatlas-gyermekvallalas-kihivasai-es-kerdesei-a-21-szazadban-2-resz/

A fogamzásgátlás, gyermekvállalás kihívásai és kérdései a 21. században – 2. rész

Képek és formázás: Igeidők.hu

Kiemelt kép: Photo by Isaac Quesada on Unsplash