Bibliaolvasás: Mt 6, 5-8.
„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.
Amikor imádkoztok ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
1 Thessz 5,17: „…szüntelen imádkozzatok…”
Arról szól ez az írás, hogy miért is imádkozzunk, hogyan imádkozzunk, mikor imádkozzunk, mit mondjunk. Segítségünkre lesz és határt szab a közös gondolkodásnak mind a hosszabb igeszakasz, mind ez a kis rövid két szavas. Menjünk hát sorra és haladjunk pontról pontra vele.
Miért?
Máté evangéliuma 6. része a hegyi beszéd közepe, a mi igénk pedig az úri imádság bevezetője. Lukácsnál úgy olvassuk mindezt, hogy a tanítványok kérik Jézust, tanítsa őket imádkozni. Itt azzal kezdődik:
„Amikor imádkoztok…” – Az Úr Jézus még nem is feltételezi, hogy az ember ne imádkozna.
Mi az imádság? Istennel való beszéd, kommunikáció. Sokan mondják, hogy ez csak monológ, én elmondom, amit akarok és kész. De ez nem így van. Aki ezt gondolja, az még nem imádkozott eleget, vagy nem imádkozott őszinte szívvel.
Valakinél olvastam a következő mondatot: „Az imádság ott kezdődik, mikor az ember megsejti Isten nagyságát és hódolva meghajol előtte…”
Az imádságban vagyunk Isten jelenlétében. Éppen ezért mondja Pál a thesszalonikaiaknak is azt, hogy szüntelen imádkozzatok. Legyetek Isten jelenlétében, az ő erőterében.
Miért imádkozzál? Akit szeretünk, azzal jó időt eltölteni, találkozni, beszélgetni. Ha valóban szereted Istent nem is kérdés az imádság, hiszen egy találkozási lehetőség Vele! S miért ne akarnál találkozni az Egek Urával?
Az imádság az ember legőszintébb kitárulkozása, és legmélyebb bizalma, hódolata a Teremtő előtt. Azt mondom vele, benned megbízom, hozzád bármikor jöhetek, neked mindent elmondhatok. Te meghallgatsz és tanácsolsz engem. A baj, a bűn ott kezdődik, amikor azt a kommunikációs csatornát bezárjuk, elfelejtjük.
Minden évben tanítom az elsősöknek a teremtés történetét, így aztán újra és újra alkalmamban áll átgondolni a bűnesetről szóló részt is. Éva odamehetett volna az Úrhoz, sőt még Ádám is odakiálthatott volna Istennek. Teremtőm, itt van ez a kígyó és ezt meg ezt mondja… de nem tették. Azóta is ilyen a kísértés. Nem hagyja gondolkodni az embert, nem hagyja odamenni az Úrhoz és tanácsot kérni.
1Kor 10. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen.
Imádkozni szükséges! Ha másért nem gondoljuk komolyan, akkor tegyük azért, mert a Bibliában benne van.
Hogyan?
„ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat.”
A képmutató imádkozásról ott van nekünk a farizeus és vámszedő története. Milyen sokat beszél a farizeus, és mennyire csak önmagával van elfoglalva – ez nem helyes. A vámszedő pedig odamegy Istenhez és azt mondja: Irgalmazz nekem! Tudja ki a nagyobb, tudja méltatlan, de azt is tudja Isten irgalmas, bízik, hisz. S ami a legfőbb Istenre néz, őszinte szívvel.
Mindig zavart engem ebben az igében, hogy miért kellene az utcasarkokon megállva imádkozni. Mélyebbre ástam tehát ezekben a zsidó hagyományokban.
A Tóra tanítása szerint a zsidó ember imádkozzon reggel, délben, este, mégpedig Jeruzsálem felé fordulva, kitárt kézzel. Ezzel a gyakorlattal találkozunk például Dániel könyvében. Ahol Dániel nem fél még a király törvényétől sem, sem az oroszlánok vermétől, ő kinyitja az ablakát és imádkozik.
A templom udvarában volt helye az imádságnak, a papok a szentély felé fordulva imádkoztak. Az imádsághoz használták a TÁLIT – az imaköpenyt. Ami eredetileg egy négyszög alakú ruhadarab volt, és a sarkaira kellet az úgynevezett szemlélő rojtokat tenni, amelyek emlékeztették az imádkozót Isten nagyságára.
A zsidó hagyományban van egy imaszíj, a tefillin. ami tulajdonképpen arra szolgál, hogy egy kis dobozkát a homlokra erősítsen. A dobozkában a tízparancsolatot tartják és fontos passzusokat a Tórából. A zsidó ember hite szerint ezzel kötelezi el magát arra, hogy a karjával és a fejével Istent szolgálja. Milyen érdekes, hogy az elnevezés a héberben az imádságra utal, az Újszövetségben a neve fülaktérion, ami éberséget, vigyázást jelent; a görögben pedig az amulett arra utal, hogy az imádkozó vigyázzon arra, hogy imáját ne zavarja semmi külső kísértés. Tehát figyelmeztetésül szolgál!!!
A képmutatók említése arra utal, hogy az imádság csak hittel párosulva értékes. Isten nem egy gép.
Gyerekkoromban a nyitott mondatokat úgy ábrázolták a matematikában, hogy a tanító rajzolt a táblára egy tölcsér szerű rajzot. Felül is volt egy szám, alul is volt egy, és azt kellett kitalálni, hogy mit csinált a gép, hogy az lett az eredmény.
Az imádság nem arra szolgál, hogy bejelentsük Istennek, a jelenvaló állapotunkból alakítson valami olyat, amit szeretnénk.
Az imádság nem teszi Istent a mi eszközünkké, hanem bennünket tesz Isten eszközévé. De kell hozzá tiszta szív!!!
A zsidó ember az imádságnál áll, néha ül, olykor van benne meghajlás, évente 3-5 alkalommal teljes leborulás, s a leggyakoribb a hajlongás. Az imakendő azt jelezte az illető imádkozik. A kendő a zsidó bölcsek szerint azt a célt szolgálja, hogy az imádkozót megszállja az Isten iránti tisztelet.
Aki tehát szeretett volna jó színben feltűnni, megállhatott az utcán is akár, fejére tette ezt a kendőt – amit egyébként mindennapi viseletként a vállukon hordtak – és úgy csinált, mint aki imádkozik. Jézus ez ellen szól – ne képmutatásból!!!!
„Jaj nektek képmutató farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig telve vannak rablásvággyal és féktelenséggel.”Mt 23,25.
Nem arról beszélek, aki még nem tud imádkozni. Aki először jön a templomba, és csak figyeli, hogy a többiek mit csinálnak…hanem azokról, akik jól tudnak úgy csinálni, mintha…
Ef 6,18: Állhatatosan, a Lélek által, hálás szívvel, teljes bizalommal, hittel, őszintén…
Ha a keresztyén ember nem hiszi teljes szívvel, hogy amit kér, az Isten elé kerül, akkor ki fogja elhinni nekünk?
Egy alkalommal, amikor iskolai hittan órára mentem, láttam, hogy igencsak esőre áll az idő. Kértem Istent, hogy csak addig ne essen, amíg odaérek, nehogy a gitárom és a sok holmi, amit vittem magammal, megázzon. Testvérek, az Úr meghallgatott. Amíg odaértem nem esett, de tényleg! Ám, ahogy beléptem az iskola ajtaján elkezdett esni. Akkor gondoltam ám, hogy többet is kérhettem volna, mert bizony amikor hazafelé mentem akkor még mindig esett az eső.
Ide kattintva olvasható el a cikk második része.
Nagy Krisztina
