Jézus a menyegzőn

János2,1-11

Jézus első csodájának története nagyon jól ismert. Röviden annak az ifjú párnak a szemszögéből néznénk meg ezt a történetet, akikkel igazából ez a csoda történt. Ugyanis ez a történet arról is szól, hogy hogyan jelent meg a mi Urunk ennek a fiatal párnak az életében. Csak néhány dologra szeretném felhívni a figyelmünket.

Az első dolog, amiről az Ige beszél, az, hogy Jézus elment erre a menyegzőre. Az ifjú pár többek között Őt is meghívta tanítványaival együtt. Elsőre ez átlagos, hétköznapi dolognak tűnik: meghívták valahová, és ő el is ment. Azonban, ha megnézzük, hogy Jézus hová, milyen helyekre ment el, vámszedők, paráznák közé, akkor emellett a megállapítás mellett nem mehetünk csak úgy el. Jézus korában nagyon sok rabbi, erkölcsprédikátor nemet mondott volna erre a meghívásra: olyan helyre menjek, ahol az emberek leisszák magukat? Én ugyan nem! Jézus azonban elment, és csodálatos ezt látni: Ő ott akart lenni ennek az ifjú párnak az első közös ünnepségén! Isten teremtette a házasságot is, és emiatt velünk együtt örül annak, amikor az Ő színe előtt egy férfi és egy nő az Ő áldását kérik egymásnak tett fogadalmuk betartásához. Urunk ott akar lenni életünk legboldogabb perceiben, ott akar lenni a házasságunk kezdetén, de a folytatásban is, amikor nehézségek jönnek.

Márpedig próbatételek és nehézségek mindig jönnek, a házasságban is. Ez a pár már nagyon hamar megtapasztalhatta ezt: a lakodalmukon ugyanis elfogyott a bor. Egy ifjú pár számára úgy gondolom, hogy ez egy rémálomba illő jelenet: a lakodalom alatt elfogy a vendégek innivalója. Nem pusztán kellemetlen dolog ez, hanem akár az egész esküvői ünnepségre is rányomhatja a bélyegét és tönkreteheti azt. Az öröm és boldogság hirtelen szégyenbe fordulhat. Egy életfogytig tartó szégyenbe taszíthatta volna ez a helyzet az ifjú párt. Különösen a vőlegény jó híre forgott kockán, akinek a feladata volt a vendégekről való gondoskodás.

És Jézus hagyta, hogy ez megtörténjen. Nem akadályozta meg, hogy elfogyjon a bor, pedig megtehette volna, hanem hagyta, hogy megtörténjen mindez. Hagyta, hogy megmutatkozzék a hiány, hogy nyilvánvalóvá legyen a helyzet: elfogyott a bor. Isten nagyon sokszor hagyja, hogy a házasságban megmutatkozzanak a hiányok, amiket mi legszívesebben eltakarnánk, a nehézségek, kísértések és bűnök, hogy egyértelmű legyen az Ő szabadítása is.

Odáig jutott a helyzet, olyan nyilvánvalóvá lett, hogy már Jézus édesanyja, Mária is tudomást szerzett a bajról. Szólt is Urunknak, hogy közbeléphetne, szólhatna néhány jó szót a vendégek előtt az ifjú pár érdekében, hogy csökkentse, vagy éppen elkerülje az esetleges szégyent. Mária jól ismerte fiát, tudta, hogy képes lecsendesíteni az embereket. Hálásak lehetünk Istennek az ilyen rokonokért, barátokért, testvérekért, akiknek ennyire gondja van ránk, akik mindenre figyelnek. Észreveszik a bajt, ami minket fenyeget, és nem verik nagydobra azt, mert nem az a céljuk, hogy mások előtt csámcsogjanak a mi terheinken, hanem segíteni akarnak nekünk. És adjunk még inkább hálát azokért, akik segítségért Istenhez fordulnak, imádkoznak értünk – ugyanis a lehető legjobb személytől kérnek segítséget.

Jézus nem úgy hallgatta meg Máriát, ahogyan ő szerette volna, mert nem cselekedett azonnal. Jézus mindig a maga idejében cselekszik úgy, ahogyan azt mennyei Atyja parancsolja Neki. Nem azért késik, mert nem akar segíteni, nem azért nem cselekszik, mert nem törődik az ifjú párral, hanem azért mert Ő tudja a megfelelő időt, amikor cselekedni kell. Ő ismeri az alkalmas időt, a megfelelő pillanatot, amikor közbe kell lépnie.

És meg is teszi: segít az ifjú páron. Nem is akárhogy! Pótolja a pótolhatatlant. Gondoljunk bele a helyzetbe: bort keríteni az egyik pillanatról a másikra egy hatalmas vendégsereg számára szinte lehetetlen. Mégis Jézus csodát tesz. Pótolja azt, ami elfogyott. És ez a tette többről beszél, mint pusztán a borról. Lássuk meg Istent e mögött a tette mögött. Mit árul el ez Istenről? Arról beszél, hogy Isten gondoskodik rólunk. Jézus ezzel a csodájával reménységet ad mindazoknak, akiknek valamijük fogytán van, hogy nem kell újra és újra erőlködve megpróbálniuk pótolni a pótolhatatlant. Mert az embertől magától kevés telik. Mi Istenhez fordulhatunk! Ő képes megtenni, amit mi emberek képtelenek vagyunk!

Vonatkoztassunk el egy kicsit a bortól! Hány ember indult el az élet útján bizakodva, jókedvűen, erejére és tehetségére támaszkodva és egyszer csak arra kellett ébrednie, hogy mindez kevés, nincs tartalék, fogyóban van, ami segítene. Hány házaspár indult el közös útján különféle álmokkal, örökké tartónak hitt szerelemmel, s egyszer csak azt veszik észre, hogy kiábrándultan vádolják egymást boldogtalanságuk miatt. Elfogy a szeretet, a türelem, az egymásra figyelés, a bátorító szavak, a boldog együttlét, és helyette jönnek a veszekedések, a figyelmetlenség, a saját bajokkal való törődés, a sértegetések és még sok minden más. És amikor ezek elfogynak, amikor az ember belátja saját korlátait, akkor lép közbe Isten. Jézus csodát tesz, hogy hirdesse: Ő biztosítani akarja annak a feltételeit, hogy a házasság a bajok és terhek, próbatételek és bűnök között is örömmel, boldogsággal teli, és maradandó legyen. Ennek feltételeit egyedül Ő tudja megadni! Milyen szomorúak azok a házasságok, amelyekben nincs jelen Jézus, és ezért nincs, aki az üres poharat megtöltse! Kiüresedik a közös együttlét, a beszélgetés, és erő hiányában mindenki szabadulni akar terheitől ahelyett, hogy közösen hordoznák azokat.

Jézus azonban azért jött, hogy pótolja a pótolhatatlant, hogy megtegye, ami az ember számára lehetetlen. Őbenne bízhatunk, Őhozzá fordulhatunk a legnagyobb baj közepette is, mert Ő tud és akar segíteni rajtunk. Ő nem csak a vizet tudja megváltoztatni, hanem bennünket magunkat is át tud formálni!

Milyen csodálatos az, hogy amikor Ő megjelenik egy házasságban, akkor azt mások is észreveszik. Ott valami jobb jelenik meg a megszokotthoz képest. Ahogyan a Jézus által adott bor is jobb volt a korábbihoz képest. És ezt néhányan észre is veszik. Mert amikor Isten közbelép, nem elégszik meg azzal, hogy csak maguk a házastársak legyenek boldogabbak, hanem azon a házasságon keresztül már maga mutatkozik meg. Ezzel Isten lehetőséget ad nekünk arra, hogy Őrá mutassunk házasságunkkal is, hogy az Ő dicsőségét jelenítsük meg. A történetben a násznagy nem tudott Jézus csodájáról, a vőlegényt dicsérte meg. János evangélista azonban rögtön ez után hozzátette: Jézus ez által a csodája által megmutatta saját dicsőségét. Amikor egy házasságban Jézus cselekszik, és pótolja az elfogyott szeretetet, figyelmet, erőt, bátorságot, akkor ne azt mondjuk, hogy én magamtól lettem jobb, vagy éppen hogy mi ketten a párommal dolgozunk azon, hogy a házasságunk megjavuljon, hanem ismerjük el, hogy Isten cselekszik a mi életünkben. Ki kell mondanunk: nem a magamé, amit látsz, nem az enyém a bor, hanem úgy kaptam az én Megváltómtól. Csodálatos lehetőséget ad nekünk ezzel Isten, hogy még a házasságunkon keresztül is Őrá mutathassunk, Róla beszéljünk, hogy az Ő dicsősége jelenhessen meg. Hogy mások is megtalálhassák Őt, hogy mások is elkezdjenek Őbenne bízni, Őbenne hinni, segítségért hozzá fordulni, mint tanítványok.

Jézus első csodája meghatározta egy ifjú pár első napjait, sőt, valószínűleg egész életét. Istennek a mi házasságunkkal is terve és célja van – velünk akar élni, megmutatja a hiányosságainkat, de pótolja is azokat. Ő megmutatja magát rajtunk, szerelmünkön, házasságunkon keresztül másoknak. Adja meg nekünk az Úr, hogy a mi életünkben is valósággá legyen mindez!

Szepesy László