Miért jó apukának lenni?

Nagy ajándékkal lepett meg a családom a negyvenedik születésnapomra. Egyik kedves barátunk segítségével, akinek van DVD-kamerája, készítettek egy húsz perces videót „a papának”. A képeken mindhárom gyermekem meglep egy-egy produkcióval – Noémi bemutatja, hogy már tud „ tapsi-tapsizni ”, és hogy bátran teszi meg első lépéseit, Gergő verset mond, azt, amit előadott az iskolai évnyitón is, Réka pedig zongorázik nekem. Feleségem is szép muzsikával köszönt. Mégis, a filmecske legmeghatóbb jelenete az, amikor sorban elmondják a kicsik (Noémi csak a szemével), hogy miért szeretik a papát. Például azért, mert én csinálom a legjobb sült krumplit, meg azért, mert én tanítottam meg őket biciklizni. Ez a néhány filmkocka gondolkodtatott el engem is, miket is tudnék hirtelen felsorolni: miért is jó apukának lenni?

Íme néhány tapasztalat:

– Azért, mert amikor abbahagyod a csikizést, mert azt hiszed, hogy már fáj, a fiad azt ordítja: apa, még, még!

– Mert amikor elmagyarázod, hogy a kenyérrel nem szabad játszani, mert Jézus testét is jelképezi, a fiad megállapítja, hogy akkor a sátán teste bizonyára a spenót vagy a babfőzelék.

– Mert úgy tudnak a picik mosolyogni a legnagyobb huncutság, rosszaság után is, hogy alig tudod visszatartani a nevetést, hogy szigorúnak tűnj.

– Mert amikor a gyermekeidre nézel iskolába menet, ahogy boldogan cipelik a túlsúlyos iskolatáskát, öröm és büszkeség tölt el.

– Mert a fiad akkora gólt lő neked a jobb alsóba, hogy magad is megdöbbensz.

– Mert amikor hazaérsz, irdatlan tempóban száguld valaki feléd négykézláb, hogy a lábadhoz bújjon.

– Mert a lányod úgy csapja vissza a nagyképű pörgetésedet, hogy azt sem tudod, merre keresd a pingponglabdát.

– Mert a fiad képes mindig egy kicsivel több csokit megenni, mint te.

– Mert amikor a gyermekeid imádságra kulcsolják a kezüket a templomban, akkor könnybe lábad a szemed, és nem győzöl hálát adni Istennek.

– Mert kevés jobb dolog van egy olyan snapszerpartinál , amelyben te vagy a vesztes, ha a fiaddal játszol.

– Mert a lányod úgy játszik Bartókot, ahogy senki más.

– Mert amikor először hallod, hogy „ páppáppápá …”, elolvadsz.

– Mert fantasztikus érzés a focimeccsen együtt kiáltani velük, hogy „hajrá magyarok!”

– Mert a gyerekeidet figyelve egyre jobban magadra ismerhetsz.

– Mert a tanító nénik néha megdicsérik a fogalmazásodat…

– Mert a papa-féle sült krumpli akkor is dicséretet kap, ha nem is olyan finom.

– Mert tőlük lehet megtanulni a legjobban sírni és nevetni.

– Mert zavarba jössz, amikor azt kérdezi a lányod, milyenre vágassa a haját.

– Mert a gyermekeid tudnak a legőszintébben figyelmeztetni a hibáidra és a bűneidre.

– Mert nincs ajándék, aminek jobban örülnél, mint egy apró cetli, amelyre az van írva: „szeretlek papa”, vagy egy rajz: „papának szeretettel”.

– Mert olyan jó velük együtt énekelni.

– Mert szeretik birizgálni a szakálladat, s ez valójában neked esik a legjobban.

– Mert néha kiderülhet, hogy azért te is tanultál erről vagy arról, még akkor is, ha a végén a tankönyv bebizonyítja, mégsincs igazad.

– Mert bármilyen rossz történik is veled, ha a családodra gondolsz, rájössz, hogy ha ők jól vannak és boldogok, téged semmi más nem érdekel.

– Mert a lányod úgy keringőzik életében először, és olyan gyönyörű a báli ruhában, hogy elájulsz.

– Mert a fiad mindig eggyel több jutalom-mozaikot hoz haza az iskolából, mint amennyire számítasz.

– Mert nem marad időd fáradtnak lenni.

– Mert ha a gyermekeidre nézel, még jobban szeretheted és tisztelheted a feleségedet.

– Mert a gyermekeid életén keresztül még jobban megismerheted Istent.

– Mert nagyon nagy öröm és boldogság apukának lenni.

– Mert egész „apukaságoddal” is az Urat dicsőítheted.