Házasságunk Isten műhelyében – 12. rész
A párod Isten ajándéka. Vigyázz rá!
„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és a házasélet legyen tiszta.” /Zsid.13,4./
Ha veszünk, vagy ajándékba kapunk valami értékes tárgyat, akkor arra nagyon vigyázunk, óvjuk, gondozzuk. Gondoljunk csak Antoine de Saint-Exupéry a Kis herceg című művéből megismert rózsára, amely művészien fejezi ki a feltétlen szeretet, az igazi kötődés és felelősségvállalás fontosságát.
”Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám”.
Amikor összeházasodtunk fogadalmat tettünk az Úr színe előtt, hogy szeretni fogjuk egymást egy életen át, hűek leszünk egymáshoz, s házastársunkkal szentül fogunk élni.
A házasság Isten életre szóló ajándéka, szent szövetség. A szent élet alapja a kizárólagos szeretet, a bizalom, s az őszinteség. Mindig, minden körülmények között meg kell őrizni a megbízhatóságot, s az igazmondást!
„….Mondjatok igazat egymásnak!…” /Zak.8,16./
„… vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat….” /E.4,2./
A bizalom alapja az őszinteség, vagyis, hogy igazat mondunk. Mindig.
A kapcsolatépítés csak az igazság talaján képzelhető el. Amikor két ember (egy férfi és egy nő!) ismerkedik egymással, az a vágyuk, hogy minél jobban megismerjék egymást. Kezdetben mindenki szebbnek, jobbnak látja a másikat. Valójában igyekszünk is jobb színben feltüntetni magunkat. A szerelem elvakíthat. Sokszor nem is a valóságot, hanem egy képzelt képet lát maga előtt az ember, amely irreális is lehet. (Rózsaszínű szemüveg!) Fantáziájával kiszínezi az ember a valóságot.
Az ifjú pár házasságot köt, s boldogan, szerelemben él. S telik múlik az idő, s lassan kitisztul a kép. Sőt, az is előfordul, hogy ismét irreális képet lát, de most szürkében (lekerült a rózsaszínű szemüveg). Kezdi észre venni a másik hibáit, megismeri gyenge pontjait, furcsa, esetleg zavaró szokásait.
Minden kapcsolatban vannak nézeteltérések, konfliktusok, viták. Ez nem baj, ha tudjuk Isten tanítása szerint kezelni a helyzetet. Az igazság kimondása nem támadás, hanem a kapcsolat építése, jobbítása, ha szeretettel tesszük. A cél nem a társunk feletti győzelem, hanem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” /Ef.4,31./
Vagyis: szeretetben mondjuk meg az igazat!
„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”/Ef.4, 32./
Ha Isten igaznak nyilvánított engem (megtértem, elfogadtam a bűnbocsánatot) hogyan mondhatnék nem igaz dolgokat?! Aki igazat mond, Istent dicsőíti. Aki hazudik, az ördögöt szolgálja.
Kérdések:
– El tudom-e fogadni a „kényes” igazságot, még, ha szeretettel mondják is?
– Mi az a „kényes” téma, amit halogatsz kimondani, és hogyan tudnád ezt nem vádolva felhozni?
A házasságban az is alapvető igény, hogy vonjuk be egymást életünk történéseibe. Osszuk meg egymással az élményeinket, magyarán mondjuk el, hogy mi történt velünk, amikor távol voltunk napközben egymástól! Ne legyenek titkaink egymás előtt! S, ha netán elbuktunk egy kisértésben, vagy elkövettünk valami bűnt, s gyötrődünk lelkünkben, azt minél előbb mondjuk el a házastársunknak!
Amikor feszültség van egy házasságban gyakori probléma, hogy a társunk csak hiányt szenved valamiben, vagy hiányzik a szeretet kifejezése, esetleg kimondása. Hiányzik egy ölelés, egy kicsit több egymásra figyelés. Talán úgy érzi az egyik fél, hogy nem kap elég szeretetet, vagy tiszteletet a másiktól, vagy fordítva. Nagy ajándék és nagy áldás, ha az estét Isten előtt együtt elcsendesedve tudjuk befejezni. Tudunk hálát adni, s megköszönni mindazt, amit a nap során kaptunk. Nagy öröm, ha békességgel a szívünkben tudunk nyugovóra térni.
„a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” /Ef.4,26-27./
