Utazás a házasságunk körül – 6. rész

VÁNDORÚT / ZARÁNDOKÚT

/1Pét.2,11./
„Szeretteim, kérlek titeket, mint idegeneket és vándorokat, hogy tartózkodjatok a test kívánságaitól, amelyek háborúznak a lélek ellen.”

A „vándorút” egy hosszú, fáradságos, de gyakran gazdag tapasztalatokkal teli utazást jelent úgy általában. Ha keresztényként vándorlunk, akkor ugyanerre azt mondjuk: „zarándokút”. Ez az utazás nem csupán fizikailag, hanem érzelmileg és szellemileg is egyaránt igénybe vesz bennünket, mint házaspárt, ahol új felfedezéseket tehetünk a világban és a saját lelkünkben is, s még nagy harcokat is láthatunk, tapasztalhatunk.

„Mert jobb lett volna ezeknek, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.” /2Pét.2,21./

Kemény Ige ez Zarándokok! Amely felhív a komoly elhatározásra, elköteleződésre, szövetségvállalásra, amely kitartásra késztett, bizonyosságot és kizárólagosságot vár el tőlünk, ami pedig biztonságba ágyazza a házaspári kapcsolatunkat, felbecsülhetetlenné téve annak értékét. A házassági eskü után az út egyirányú. Vigyázzunk és folyamatosan kormányozzunk ellen, ha sodornak, s végül majd az angyalok az Úréi közé sorolnak.

A házasélet vándor- és zarándokútjának ajándékai:

A fenntartható fejlődés: A házasságunk egy olyan utazás, ahol folyamatosan tanulhatunk egymástól és fejlődhetünk, s felgerjeszthetjük a Szentlélek tüzét egymásban is. Ahogy a vándor új világokat, helyeket fedez fel, úgy mi is új szakaszokat és kihívásokat élünk át házasságunkban egy-egy életszakaszi kihívásban, amelyek, ha túléljük, formálnak bennünket és a hitünket.

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz! Mert ő megsebesített, és meg is gyógyít minket; megverte, és bekötözi sebeit.” /Hós.6,1./

A közös cél: A vándorúton a zarándokló házaspárként közös célunk abszolút meghatározza és kijelöli magát az utat. ”Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” – mondja Jézus. (E három fő célt keresi minden ember. Itt áll előttünk.) A házasságban is fontos, hogy a közös legyen a fő cél, a mennyei haza és az odavezető úton a kisebb és alárendelt célok, amelyeket együtt tűzzünk ki, legyenek azok családi tervek, közös álmok vagy a lelki növekedés. A lényeg a Krisztus követés!

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”  /Zsolt.25,4./

A kihívások és nehézségek: A házaspáros zarándoklat, a vándorút nem mindig könnyű; sőt, a legritkábban az, legfeljebb időszakosan, hogy erőre kapjunk, felüdüljünk, lendületet vegyünk, az úton akadályokkal és nehézségekkel találkozhatunk, néha komolyabbakkal is. Hasonlóan, a házasságunkban is lehetnek nehéz pillanataink, merjük bevallani, még kínlódásaink is, amelyek próbára teszik a kapcsolatunkat ugyan, de ezeken keresztül lehetőség nyílik a megerősödésre, hisz amelyik hármas fonál nem szakad el, az erős, mégpedig attól az Úrtól, Aki fentről harmadikként azt átszövi. Nem ígért az Úr könnyű életet az övéinek, de áldottat igen.

„És mondták egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor szólott nékünk az úton, és mikor magyarázta nékünk az írásokat?” /Lk.24,32./

Az együttes felfedezés öröme: Ahogy a zarándok és a vándor új tájakat fedez fel, úgy a házastársak is felfedezhetik egymásban rejlő mélységeket és szépségeket, újra és újra, ugyanazt és mindig mást. A közös élmények és a felfedezések gazdagítják a kapcsolatunkat. Érdemes ezeket gyűjtenünk (Lássátok múlt heti Házi Feladatlistát!). Nem az élményeket kell hajszolnunk, ne essünk tévedésbe! A közös munkának (még a közönséges házimunkának is), szolgálatnak (kicsinek és magasztosnak is) sokkal gazdagítóbb és tartósabb öröme van, mint a semmitevő nyaralásnak csúfolt közös időtékozlásnak. Lássuk meg az együttben a gyümölcstermő örömöt a körülményektől függetlenül. Tudjunk együtt szűkölködni is, ne csak bővelkedni! S ne kaszával menjünk vetni, jó megadással lenni, s türelemmel élni.

„Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!” /Róm.11,33./

Az Isten vezetése: A vándorúton, zarándoklat közben sokan keresik az Isteni útmutatást, hogy biztonságban és helyesen haladjanak. A házaséletünkben is fontos, hogy Isten vezetését kérjük, hogy közösen járhassunk el a helyes úton, és megtalálják az örök értékeket, a múlhatatlan boldogságot: Jézus Krisztussal való együttlétet.

„Hagyd az Úrra a te utadat, bízzál benne, majd ő teljesíti.” /Zsolt.37,5./

A közösség és támogatás: A vándorúton gyakran találkozunk másokkal, más házaspárokkal, akik hasonló utat járnak. Erősíthetjük, vagy éppen gyengíthetjük is ám egymást. Vigyázzunk, hogy hogyan élünk, mit mutatunk, mit beszélünk! Ezért is fontos a hitben járók közössége, a barátok és a család támogatása, akik segíthetnek a nehéz időkben, akikre számíthatunk, és akik viszont számíthatnak ránk. Ahol szabad őszintén beszélnünk, ahol nem kell szerepet játszanunk, ahol kinyílhatunk, ahol találkozhatunk egymással és az Úrral. (Például egy keresztény házaskörben vagy táborban.)

„Ha letértek jobbra vagy balra, halljátok majd a fületekben a szót, amely így szól: ‘Ez a helyes út, ezen járjatok!’ /Ézs.30,21./

A vándorút és a zarándoklat a közös házaspári utazás jelentőségét festi elénk, a fejlődést az együtt megküzdött kihívások és közös imádságok által megerősödő Istenbe vetett hitünk, ami segít abban, hogy szövetséges házastársként együtt boldoguljunk az élet rögös ösvényein.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! A Műút fog következni.