Utazás a házasságunk körül – 7. rész
MŰÚT
IMÁDSÁG
Mennyei Édesatyánk!
Hálát adunk Neked, mert hívsz és vezetsz bennünket házaspárként a keskeny úton, amely nem a könnyebb, hanem az egyetlen igaz és egyenes, életre vivő út. Tudod, hogy olykor elfáradunk, hogy szívünk elnehezedik a gondok, a kísértések és a kudarcok súlya alatt, de Te erőt adsz, és bíztatsz is, hogy támogassuk, segítsük egymást, amikor egyikünk elgyengül, és világosságot gyújtsz, amikor elbizonytalanodunk a sötétben. Kérünk, támogass minket, hogy ne térjünk le a könnyebbnek látszó széles útra, hanem hittel és bizalommal lépjünk tovább, még akkor is, ha a keskeny kapu előtt nehézségek tornyosulnának, tudván, hogy Jézus érdeméért Te átvezetsz rajt bennünket!
Urunk, taníts meg minket arra, hogy házasságunk erős szövetség legyen, s a Te kezedbe helyezett szent elhívatás betöltésének ajándéka is egyben! Segíts, hogy ne a világ kényelmes, széles útjaira tévelyedjen a lábunk, hanem vállaljuk fel bátran mindenki előtt a szeretetből fakadó áldozatot, a türelmet és a hűséget! Add, hogy egymás terheit örömmel hordozzuk, hogy minden jóban-rosszban meglássuk a növekedés és az erősödés lehetőségét!
Adj nekünk bátorságot, hogy a hétköznapok sodrásában is Rád figyeljünk, hogy a megszokás ne tegye művé a természetes utat, hogy ne fussunk zsákutcákba, semmi se homályosítsa el azt a szeretetet, amely Tőled árad ránk! Segíts, hogy minden nap újra és újra átmenjünk a tű fokán, elhagyva önzésünket, lustaságunkat, fásultságunkat, és helyette a Te kegyelmedbe kapaszkodva építsük közös életünket!
Kérünk, töltsd meg szívünket irgalommal és megbocsátással, hogy ne egymás hibáit tartsuk számon, hanem mindig a megértés és a békesség útját válasszuk! Segíts, hogy a próbák idején is együtt haladjunk előre, kéz a kézben, nem a saját erőnkből, hanem a Te kegyelmed erejéből! S örömünk is add, hogy Téged dicsérjen, a boldogságunk pedig Rólad tegyen bizonyságot.
Hálát adunk Neked, hogy velünk vagy, hogy soha nem hagysz magunkra, és hogy szereteted megtart minket minden élethelyzetben. Áldj meg minket kérünk, hogy házasságunk a Te dicsőségedet hirdesse, és életünk végéig hűségesen járjunk a keskeny úton, amely az örök életre vezet! Ámen.
Békesség Istentől! Kedves Testvérek!
Örömmel köszöntünk benneteket újra a házasságunk körül folytatott „út-azásunk” hetedik részében! A Főút •Mellékút • Rövid(ebb)út • Tévút Körút • Vándorút/Zarándokút megismerése után, ahogy az Úr vezetése alatt haladunk a műút, következik. Öveket becsatolni!
MŰÚT
„Kiáltás: Az Úr előtt készítsétek elő a pusztában az Úr útját, egyengessétek a kopár földön Istenünk ösvényeit!”/Ézs.40,3./
A házaspáros közös utunk olyan, mint egy gondosan épített műút. Kezdetben sima, egyenes, könnyen járható. Örömmel lépünk rá, és tele vagyunk reménnyel, hogy rajta haladva eljutunk közös végcélunkhoz. Ám, ahogy az idő múlik, az út felszínén repedések keletkezhetnek, az idő és az élet viharai nyomot hagyhatnak rajta, és ha nem figyelünk, kátyúk jelenhetnek meg, amelyek akadályozhatják az előrehaladást.
Így van ez a házasság országútján is. Ha nem ápoljuk, ha nem fordítunk figyelmet egymásra, ha nem töltjük be szeretettel és türelemmel a keletkező hézagokat, hajszálrepedéseket, akkor a gondatlan mulasztás (a megelőző útkarbantartás elmaradása) az első keményebb tél beálltakor a befolyt víz jéggé dermedt feszítő erejének ellenállni egyre kevésbé bíró tágabb repedéseket eredményeznek a felső, kopó aszfaltfelületen, a kapcsolat is elhidegülve megrongálódik, az út járhatatlanná válik. De Isten kegyelme olyan, mint a hűséges útfelújítóé: ha Őrá bízzuk magunkat, ha közösen kérjük vezetését, akkor megerősít bennünket, és Ő képes kisimítani a megfáradt szívek útját. Az Úr az útfenntartó, de mi vagyunk az útkarbantartók s az utazók is egyben.
Testvéreim, építsük, gondozzuk hát házasságunk műútját! Töltsük meg a réseket szeretettel, megbocsátással és figyelemmel, hogy az ne váljon repedezetté, veszélyesen göröngyössé, keréktörően kátyússá, hanem egyenes és biztonságos haladást elősegítő legyen a magunk, a mellettünk haladó kisebbek és az utánunk jövő nemzedékek számára is, amelyen egymás kezét fogva, Isten vezetésével juthatunk a célfelé előre, felfelé mi és a többiek egyaránt! Áldott útkarbantartásra fel!
Arra azonban figyeljünk, hogy a műutat az Úr előtt készítsük! Ez annyit tesz, hogy az Ő tekintete előtt. Ne egymás szemében akarjuk tündökölni kátrányos kantáros ruhánkban a lapátnyélre fáradtan támaszkodva a nap végén műmosolyt erőltetve magunkra, hogy az arra járók csodálják az utunkat, házasságunkat, amit kifelé mutatunk, nem! Ne legyen embereknek való megfelelés, művi tettetés a házas útépítők erőfeszítéseiben, hanem inkább alázattal arra törekedjünk, hogy a felszínen a legfelső réteg alatt mélyen legyen az út kellően megalapozott, művészien kidolgozott. Nem az aszfalt finom egyenletes tükörsimasága, a ráfestet útjelek dizájnja teszi az utat tartósan járhatóvá, hanem a megalapozottsága, a kellő mélység, a megfelelő rétegrend azok erős kapcsolata és tömörsége. A házasságunk is csak akkor áll ki földrengéseket, esőzéseket, fagyot, ha a Kősziklára alapoztuk. Útkarbantartáskor tehát, ha kell, kátyúfoltozás helyett merjük fölmarni az aszfaltot, a felső látszó réteget, s erősítsük meg a mélyben az alapot! Keressük meg a pusztában a homokréteg lefúvásával a kősziklaalapot, s vezessük tovább azon házasságunk útját!
A következő rész a Járt út lesz.
