Utazás a házasságunk körül – 8. rész

JÁRT ÚT

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, és nézzetek körül, és kérdezzétek meg a régi ösvényeket, hol van a jó út, és járjatok rajta; és nyugalmat találtok lelketeknek. De ők mondják: Nem járunk rajta.” /Jer.1,16./

A házasságunk útját járva olykor válaszutakhoz érkezünk. Ilyenkor meg kell állnunk, különösen, ha az Úr mondja, ahogy határozottan teszi ezt e fenti jeremiási Igében. Körül kell néznünk, és bölcs döntést kell hoznunk, hogy merre tovább?! Az Úr arra tanít minket, hogy ne felejtsük el a régi jól bevált ösvényeket, melyek tervrajza a Biblia első lapjain rajzolódik ki előttünk (lapozzuk fel bátran!), igazságos és Isten szerinti utakat, mert ezeken járva lelki békét és áldást találunk.

A mai világ sok új és csábító irányt kínál: önmegvalósítás, önző boldogságkeresés, az elköteleződés könnyed elhagyása, de jaj, ha ezekre térünk, a kapcsolatunk sérül, a családunk széthullhat, gyermekeink lelke reményvesztetté válhat. Az igazi, tartós szeretetre vágyó házaspár nem a könnyebb utat keresi maguknak, hanem a kipróbált, járt utakon halad előre Jézusnak való hálából egymásért és másokért, ahol az Isten által rendelt értékek elődeink által gondosan elhelyezett kilométer kövei vezetik a lépteit. (Erdélyben még láthatók sok helyen az utak mentén a Mária Terézia idejében kitűzött km kövek.)

„A járt utat a járatlanért el ne hagyd, fiam!” – tartja a közmondás, és valóban, az előttünk járók, hívő eleink tapasztalata támpontot jelenthet számunkra. Nézzük meg szüleink, nagyszüleink, dédszüleink életútját! Hogyan tudtak megmaradni a hűségben, a kitartásban, hogyan viselték el együtt a mienknél talán sokszor emberpróbálóbb nehézségeket? Akik pedig elbuktak előttünk, miért tették? – tanuljunk belőle! A rosszpéldáktól elriadhatunk, okulhatunk, a jó példákból pedig meríthetünk erőt és bölcsességet, hogy a mi házasságunk is szilárdan álljon az idők próbái között. Nem mindig a könnyebb, modern új utak, a sztrádák a legjobbak; sokszor a régi, jól bejáratott rómaikori macskaköves utak vezetnek el a valódi boldogsághoz és békességhez.

Ne legyünk azok, akik azt mondják: „Nem járunk rajta!” Ne utasítsuk el Isten kegyelmét és bölcsességét, hanem alázattal és engedelmességgel haladjunk a Jézus járta úton akkor is, ha ezt más utakat csak rövid ideig, házastárs-váltó futásban járók hangosan kritizálják, támadják és elavultnak kiáltják ki. 

Testvéreim, álljunk meg és vizsgáljuk hát meg házasságunk műútját, járható-e?! Vajon hitben járó eleink, keresztény hitéletben példaképeink járt ösvényen utazunk magunk is, vagy „úttörők” vagyunk? Ha letértünk róla, merjünk visszatérni a helyes útra, amelyet Isten rendelt számunkra. 

A folytatásban az életút következik.