Ki mondja meg, hogyan működjön a házasság?

Az audit mércéje

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
/2Tim 3,16–17./

Régi műhelyek falán még látni olykor olyan mérőeszközöket, amelyeknek fája megsötétedett az évtizedektől, fémrészein nyomot hagyott a sok kéz, mégis féltve őrzik őket, mert aki valamit készít, annak előbb-utóbb szüksége lesz valamire, amihez a munkáját hozzámérheti. A szem ugyanis csal, a megszokás még inkább, s ami mellett hosszú időn át naponta elmegyünk, annak görbeségét egy idő után már észre sem vesszük, különösen akkor, ha minden más körülötte ugyanabba az irányba hajlik.

Egy rosszul beállított mérleggel mérve minden mérésünk következetesen pontosnak látszhat, miközben következetesen rossz; egy iránytű, amely néhány fokkal eltér északtól, az út elején alig okoz észrevehető különbséget, ám ha elég sokáig haladunk utána, egyszer csak olyan vidéken találjuk magunkat, ahová sohasem készültünk. S ha valaki ekkor azt bizonygatja, hogy ő mindvégig hűségesen követte a műszert, bizonyára igaza van — csak éppen nem mindegy, hogy a műszer mihez volt igazítva, volt-e kalibrálva, hitelesítve, s mi volt az eredeti etalon.

A házasságunkban is sok ilyen iránytűt hordunk magunkkal, többnyire anélkül, hogy valaha tudatosan választottuk volna őket. Hoztunk mintákat apánktól és anyánktól, láttunk jó és rossz házasságokat, hallottunk tanácsokat, olvastunk könyveket, figyeljük a körülöttünk élőket, s közben korunk is szüntelenül magyarázza nekünk (bár ne tenné!), mit jelent férfinak és nőnek, férjnek és feleségnek, szabadnak, boldognak vagy önmagunkhoz hűnek lenni.

Mindezek között azonban előbb-utóbb föl kell tennünk azt a kérdést, amely nélkül a múlt héten megnyitott belső auditunknak sem volna sok értelme folytanunk:

Ki mondja meg, hogyan kell működnie a házasságnak?

FŐ ÜZENET

A házasság auditjának mércéje nem a saját érzésünk, nem a környezetünk gyakorlata és nem is az, hogy másokhoz képest hogyan teljesítünk, hanem Isten kijelentett Igéje, mert a házasság Alkotójának joga és bölcsessége van meghatározni annak rendjét.

IGE ÉS AUDIT

Egy valamirevaló auditban az auditor (ellenőr) nem saját hangulata szerint dönti el, mi megfelelő és mi nem, hanem előbb rögzíti az auditkritériumot (elvárásokat, peremfeltételeket), vagyis azt a követelményt s elvárt szintet, amelyhez az aktuális tényleges állapotot viszonyítani fogja; különben a megállapítás nem volna több ízlésnél, véleménynél vagy benyomásnál, amelyekből egy házasságban rendszerint amúgy is legalább kettő áll rendelkezésre.

A mi BHSZ-ESG auditunkban azonban különös helyzetben vagyunk, mert nem mi írtuk a szabványt: a Bibliát, azt csak felismertük s követni szándékozunk magunk is.

A Szentírás első lapjain a házasság nem úgy jelenik meg, mint valamely emberi társadalom lassan kialakult, majd később vallásos tartalommal megtöltött szokása, hanem úgy, mint amelynek gondolata megelőzi a mi véleményünket róla: Isten teremti az embert férfivá és nővé, Ő mondja ki, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, Ő szerez társat, s az Ő teremtő rendjében hangzik el az a mondat is, amely évszázadokon át minden házasságról való bibliai gondolkodás egyik alapköve marad: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” /1Móz 2,18.24./

Ha pedig Isten a házasság Alkotója, akkor aligha volna bölcs dolog a használati utasítást kizárólag a felhasználók tapasztalatai alapján megírni. Egy bonyolult berendezés mellett sem az a legbiztatóbb mondat, hogy „mi ezt mindig így szoktuk”, különösen akkor, ha a gyártó dokumentációja közben egészen mást mond; márpedig házasságainkban meglepően sok olyan működési szabályt őrzünk, amelynek végső indoka nem több annál, hogy ezt láttuk otthon, nálunk ez vált be, mindenki így csinálja, vagy egyszerűen nekünk ez tűnik természetesnek mai (elfajult) világunkban.

Pál ezért nem azt mondja Timóteusnak, hogy az Írás hasznos mindaddig, amíg megerősít bennünket abban, amit egyébként is gondolunk, hanem azt, hogy tanít, fedd, megjobbít és nevel. Már ezek az igék is arra figyelmeztetnek, hogy Isten szava olykor szembe fog jönni velünk, megállít, helyreigazít, sőt esetenként visszaküld ahhoz az útelágazáshoz, ahol valamikor magabiztosan rossz irányba fordultunk.

A Szentírás ezért nem díszes családi szabályzat, amelyet ünnepélyesen elhelyezünk a polcon, hanem olyan mérce, amelynek éppen az a dolga, hogy akkor is egyenes maradjon, amikor mi már hozzászoktunk a görbéhez. Szabjuk hát rendszeresen, reggel-este közös családi áhítatot tartva imádsággal magunkat az Ige mércéjéhez!

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Ha a mércét hozzáigazítjuk a saját életünkhöz, előbb-utóbb minden megfelelőnek fog látszani; a bibliai audit azonban éppen fordítva működik: nem Isten Igéjét igazítjuk magunkhoz, hanem saját életünket tartjuk oda az Ige változatlan mércéjéhez.

Ezért ezen az auditon nem az a kérdés, hogy jobb férj vagyok-e a szomszédnál, hogy a mi házasságunk rendezettebb-e másokénál, vagy hogy kívülről példás keresztyén családnak látszunk-e, hanem az, hogy amit szeretetről, hűségről, egységről, szolgálatról, megbocsátásról, férjről és feleségről, döntésekről és egymás hordozásáról Isten mond, ahhoz képest hol tartunk mi?

S itt válik a mérés igazán személyessé, mert az ember hajlamos rövidebbre vágni a mérőrudat éppen azon a területen, ahol ő maga nem fér bele a követelménybe; könnyebb átértelmezni az önfeláldozást, amikor nekem kellene engednem, a megbocsátást, amikor engem bántottak meg, vagy a szeretetet, amikor a másik éppen egyáltalán nem szeretetre méltó.

Jakab ezért különös pontossággal nevezi az Igét tükörnek, amikor arról ír, hogy aki hallgatja az Igét, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki megnézi arcát a tükörben, majd elmegy, és azonnal elfelejti, milyen volt /Jak 1,22–24/. A mérés ugyanis önmagában még semmit sem javít meg, ahogyan egy gondosan elkészített auditjelentés sem változtat egyetlen folyamaton sem, ha azt lefűzzük, iktatjuk, majd minden folytatódik ugyanúgy, mint előtte.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Valóban Isten Igéje házasságunk legfőbb mércéje, vagy csak addig tekintjük annak, amíg egybeesik azzal, amit egyébként is gondolunk?

2. Van-e olyan területe a házasságomnak, ahol pontosan tudom, mit mond Isten Igéje, mégis kialakítottam magamnak egy kényelmesebb, rövidebb „házi szabványt”?

HETI LÉPÉS

Ezen a héten ne próbáljuk meg egyszerre az egész házasságunkat hozzámérni a Bibliához, hanem válasszunk ki egyetlen visszatérő helyzetet, amelyben gyakran feszültség támad közöttünk — lehet ez a hangnemünk, az időnk, egy régi sérelem, a megbocsátás, a döntések módja vagy az egymásra fordított figyelem, bármi —, és mielőtt eldöntenénk, kinek van igaza, keressük meg először azt, mit mond erről Isten Igéje.

Majd tegyük föl a nehezebb kérdést is: ha az Ige nem engem igazol, hanem engem igazít helyre, hajlandó vagyok-e engedni neki?

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, olyan könnyen mérjük magunkat másokhoz, korunk szokásaihoz, családunkból hozott mintáinkhoz vagy saját igazságunkhoz, és közben észre sem vesszük, hogy a mérőrúd lassan a kezünk között rövidül meg. Köszönjük, hogy Te nem változó véleményt, hanem örök Igéd világosságát adtad nekünk, amely tanít, megfedd, helyreigazít és nevel, s amely akkor is igaz marad, amikor nekünk kényelmetlen igazodnunk hozzá.

Kérünk, ne engedd, hogy Igédet egymás ellen használjuk, hanem taníts először önmagunkat odatartani elé; mutasd meg, hol neveztük már jónak azt, amit csupán megszoktunk, hol igazítottuk saját életünkhöz azt, amihez nekünk kellett volna igazodnunk, s adj alázatot ahhoz, hogy amikor szavad keresztezi akaratunkat, ne magyarázni kezdjük, hanem engedelmeskedjünk! S amikor meglátjuk, milyen messze vagyunk attól, amire elhívtál bennünket, ne engedd, hogy kétségbeessünk, hanem vezess újra a kereszthez, ahol igazságod és kegyelmed találkozik, s ahol nemcsak megmérettetünk, hanem Krisztusért bocsánatot és erőt is kapunk az újrakezdéshez. Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Most már tudjuk, kit vizsgálunk: önmagunkat, és azt is, mihez mérünk: Isten Igéjéhez. Mielőtt azonban megnyitnánk házasságunk első konkrét „auditfejezetét”, tisztáznunk kell egy különös rövidítést, amely végigkísér majd bennünket ezen az úton: mit keres egyáltalán az ESG a házasságban, és hogyan lehet egy XXI. századi vállalati gondolkodási keretből úgy kölcsönvenni kérdéseket, hogy közben egyetlen milliméterrel se mozdítsuk el a bibliai mércét?

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 3. rész

Mit keres az ESG a házasságban?

Egy XXI. századi példázat

A módszer új. Az üzenet örök.