Házasságunk Isten műhelyében 33. rész

Szavaink jelentősége

„A szelíd válasz elfordítja a haragot, a bántó beszéd pedig fölszítja az indulatot.” 

/Péld. 15,1./

Életünk során rengeteg szót ejtünk ki a szánkon, jót is, rosszat is. Szavaink nem csupán információk átadására szolgálnak, hanem láthatatlan építőkövei a mindennapi kapcsolatainknak. Amikor megszólalunk, nemcsak mondanivalót közlünk, hanem egy bizonyos „légkört” teremtünk magunk körül. A Példabeszédek könyve éles kontrasztot állít elénk: a szelíd válasz és a bántó beszéd között.

Gondoljunk csak bele egy hétköznapi szituációba! Amikor konfliktusba kerülünk – legyen az a munkahelyen, baráti körben vagy leginkább a házasságunkban –, a szavak tartalma gyakran háttérbe szorul a hangnem mögött. A hangsúly, a hanglejtés és a mimika sokkal hangosabban beszél, mint maguk a mondatok.

Egy házaspár életében a vita gyakran nem az ügyről szól, hanem arról, hogyan beszélünk egymással. Milyen „hangszínben, frekvencián” kezdjük a párbeszédet? Kritikus, vádló, ingerült éppen rezignált a hangnemünk? Ha a hangnemünk támadó, az automatikusan védekezésre kényszeríti a másikat. Ahogy Newton óta tudjuk: a fizikai világban a hatás-ellenhatás törvénye működik, úgy a kapcsolatainkban is: a bántó beszéd, a cinizmus vagy a gúny azonnal „fölszítja az indulatot”, és falakat emel két ember, adott esetben a szeretett házaspár tagjai közé egyik-másik, vagy rosszabb, mindkét oldalról emelve azt egy-egy téglával. A harag tüzére a bántó szó olyan, mint a benzin: nem oltja, hanem éppen ellenkezőleg, pusztítóbbá teszi a lángokat.

Sokan tévesen a szelídséget a passzivitással vagy a gyengeséggel azonosítják. Azt gondolják, hogy aki szelíd, az hagyja magát elnyomni, vagy egyszerűen nincs bátorsága kiállni az igazáért. A Biblia tanítása azonban gyökeresen más: „A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.”/Zsolt. 37,11./

A szelídség bibliai értelemben fegyelmezett erő. Olyan, mint a megzabolázott paripa: a ló ereje nem vész el attól, hogy van rajta zabla, hanem célzottá és irányítottá válik. A szelídség azt jelenti, hogy képes vagyok uralkodni az indulataimon, nem hagyom, hogy a pillanatnyi dühöm irányítsa a szavaimat. Ehhez nem emberi erőlködésre van szükség, hanem a Szentlélek gyümölcsére. Amikor „szelíd választ” adunk, valójában a Lélek hatalmát engedjük be a konfliktusba. Ez a fajta visszafogottság nem az elnyomott gyengeség jele, hanem az Úr jelenlétét tükrözi.

Ha megállunk meg egy pillanatra, és végig gondoljuk a legutóbbi feszült pillanatunkat, vajon milyen hangnemben beszéltünk, amikor éreztük, hogy a vitánk élesedik? Vajon a győzni akarás vezérelt, vagy a megértés keresése? Mindig legyen szemünk előtt, hogy vajon hogyan reagál a házastársunk arra a bizonyos hanglejtésre, amit használunk! Gondoljuk csak végig, az ő védekezése vagy elhallgatása nem éppen a mi szavaink „hőmérsékletének” a következménye volt?

A Példabeszédek tanácsa nem azt kéri, hogy hallgassunk el, vagy hogy a problémákat söpörjük a szőnyeg alá. Nem! Épp ellenkezőleg. Arra hív, hogy váltsunk stratégiát! A szelíd válasz „elfordítja” a haragot – ez nem passzív, hanem egy igen aktív – szeretetből fakadó – cselekvés. Isten segítségével megvan a hatalmunk arra, hogy egy feszült helyzetben ne olajat, hanem vizet öntsünk a tűzre, ha csak nincs feszültség alatt, mert akkor a porhintés a jobb megoldás ☺. A szelídség a kapcsolatunk „légkondicionálója”: lehűti a forró indulatokat, és teret enged annak, hogy a másikra figyeljünk. Nem csak az elhangzott szóra, mondatokra figyelünk, hanem a másik szívébe is belelátunk.

Kérjük hát a Szentlélek vezetését, hogy amikor legközelebb megszólalunk, szavaink ne fegyverek legyenek, hanem hidak, amelyek közelebb visznek minket az Úrhoz, egymáshoz, és dicsőséget szereznek Istennek a mindennapi kapcsolatainkban. Ámen.