Házasságunk Isten műhelyében 39. rész

BIZALOM

„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik” /Zsolt.37,5./

– Á, ezt nekem kell intéznem, az a biztos, megtervezem és kivitelezem. Nos igénk nem az olyan esetekre vonatkozik, amit így lehetne intézni. Sokkal inkább azokra a spontán helyzetekre, amikor első felindulásból reagálunk. Erre utal a folytatás: „⁶világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.⁷ Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!⁸ Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!”

Én azt tapasztalom, hogy Isten mindig kész leleplezni a tévedéseimet és segít a valódi igazsághoz igazodnom. Ehhez persze oda kell menni Hozzá, el kell mondanom neki, hogy mit gondolok, ahogy a zsoltáros is tette, kiöntötte a szívét Isten előtt, és azután kérte, hogy vizsgálja meg.

Ez sokszor önmegtagadást jelent, nehéz elengedni (vélt) igazamat. Egy házaspári, családi vitában, egy nézetkülönbségben hevesen tudunk ragaszkodni saját álláspontunkhoz. Többnyire érdekünk fűződik hozzá, kényelmünk, élvezetünk, máskor meg az értékrendünk, lelkiismeretünk diktálja a véleményünket. Ritkán gondolunk arra, hogy ez csak a saját nézőpontunkból látszik igaznak. Valóban önmegtagadásra van szükség ahhoz, hogy átmenjünk a másik oldalra és onnan is megvizsgáljuk a kérdést. Ebből az új nézőpontból megláthatjuk a másik igazát is. Ezt segíti az empátia – beleérezni a másik helyzetébe, majd felismerni az ő „igazát”, az ő nézőpontjából érvényes meglátását. 

– Akkor most kinek van igaza? Itt jön a bizalom. Hiszem-e, bízom-e Istenben, hogy Ő tényleg „⁶felhozza igazságodat, mint a világosságot, és jogodat, mint a delet”? (Károli fordítása -A nap egészen biztosan feljön, és eljön a dél feltartózhatatlanul. Bízom-e így Istenben? Bízom-e abban, hogy tényleg az lesz az igazság és jogosság, Ő látja jól?

Bízom-e abban, hogy házastársam felett is Isten az Úr, hogy van hatalma vele szemben is? Amikor a másik nagyon ragaszkodik a saját igazához, el tudom-e engedni, tudok-e várni csendben az Úrra? Hogyan tegyek le a haragomról? Azt érzem, hogy az elönt, és tehetetlen vagyok, indulataim uralkodnak rajtam. Nehéz kérdések!

Milyen áldás rendszeresen olvasni a Bibliát, Isten szerelmes levelét, mely által vezetni tudja azt, aki kész odabízni magát. Ahogy elmélkedtem mai igénken, Szentlélek sorba elém hozta az igéket, melyek választ adtak kérdéseimre.

62. Zsoltár 6-9. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”  Ha neki öntöm ki szívemet, akkor Ő le tud csendesíteni, meg tud védeni.

Vajon minden esetben igazam van? Arra is fényt derít az Úr, amikor csak vélt igazságom van. Ezt a folyamatot írja le a 139. Zsoltár vége. A zsoltáros heveskedik, azt gondolja igaza van, hiszen azokat gyűlöli, akik Istent gyűlölik (no meg neki is ellenségei lettek) és vágyik arra, hogy Isten megölje a bűnöst. Mégsem nyugszik itt meg, hanem kéri, hogy „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (139. Zsoltár 23-24) Milyen jó, hogy a Mindenható és Gondviselő Istenre bízhatom az igazságot, mert Ő az igaz bíró.

Van még egy kérdés, melyre végkép nem gondolunk: – Vajon Isten nem a házastársamon keresztül akar valamit üzenni vagy kimunkálni bennem?: Ha feleségem hozzám illő, segítőtárs, vagy férjem felelős vezetőm, akkor lehet, hogy általa nyitogatja a szememet arra, amit magamtól nem látok. Erről legközelebb!