Házasságunk Isten műhelyében 40. rész

Teherhordozás

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”    /Gal.6,2./

A múlt héten azzal a kérdéssel zártuk, hogy a párunk ellentétes álláspontja, nagyon más meggyőződése vajon nem Isten segítsége a javunkra?

Hogyan lehet segítőm az, akinek a gondolatai, tettei szöges ellentétei az én meggyőződéseimnek? Kérdezd csak meg az Urat, és ne lepődj meg a felismeréseden! Hadd segítsek néhány saját megdöbbenésemen:

Először egy könnyen érthető analógiát mutatok. Amikor az autópályán megyek, egyszer csak a GPS feldobja, hogy menjek le egy mellékútra, az gyorsabb lesz, mert itt később dugóba jutok. Bízom-e a GPS-ben, ráállok az ajánlatára, vagy nem, tudok jobbat? 

Isten így akar vezetni bennünket, néha a látásunkkal ellentétes irányba. Ezek a helyzetek tesztelik, hogy komolyan gondoljuk-e, vagy csak mondogatjuk: „Hitben járok, nem látásban”.

Saját házasságunkból ízelítőül:

1.) „-Már megint otthagytad a mosatlant!” Bosszant, amikor ezzel jön a feleségem. Egyezségünk szerint ő főz, én mosogatok. Miért nem hagyja meg nekem, hogy kivigyem a szemetet és elmosogassak akkor, amikor azt én gondolom. Még ma is dohogok emiatt, pedig megbeszélve a dolgot, az eszemmel már belátom, hogy miért lenne fontos az ő kéréséhez igazodnom. Ha este otthagyom a mosatlant, akkor reggel – amikor én még alszom – ő nem tud főzni, hanem először rendet kell raknia. Azért vállaltam a mosogatást, hogy megosszuk a terheket, de így csak papíron az enyém, valójában ez is rámarad. A szemét kérdésében sem vagyunk egységben. Én félig szemetes zsákot nem vinnék ki, mert pazarlás. Az ő orra viszont érzékenyebb. Vajon mi a nagyobb szeretet, ha beáldozom a fél zsákot, vagy ha megspórolom, de az ő szenvedése árán. A szeretet kreatív. Feleségem jobban szeretett, mert egy jó ötlettel állt elő. Használjuk a kisebbik kukát, kisebb zsákkal, ami hamarabb tele lesz. Így az én szempontom se lett leseperve! 

2.) Párom szeret időben, vagy percekkel hamarabb odaérni, nekem ez nehéz és nem is olyan fontos, úgy gondolom, hogy néhány perc késés belefér. Az viszont nagyon zavar, amikor el kezd noszogatni. Azért is, mert sokszor én gondolok arra is, amit ő otthon felejtene. Ezért igazságtalannak tartom a sürgetést. Javasoltam neki, hogy ne sürgessen, hanem induljon el. Az sokkal jobb ösztönző. Egyszer megtette. Valóban segített: félig felhúzott nadrággal szaladtam utána, de így időben odaértünk. Láttam, hogy milyen jól érezte magát, hogy nem késtünk. Mivel nem a sürgetés miatti zúgolódás volt bennem, ekkor szabad lettem arra, hogy megértsem, neki milyen terhet jelent késni, amit miattam elszenved. Azóta, amikor sürget, azt átfordítom magamban és kérésnek tekintem (valójában az is), nem bántásnak, így nem harcolok, hanem terhet hordozok (ez segít gondolatban, hogy sokkal jobban tudjak hozzáállni).

3.) Párom sok mindenért aggódik. Kiakadok rajta, hogy miért nem viszi az Úrhoz, miért nem bízik benne jobban. Mai igénk úgy folytatódik, hogy „⁴Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg…!” Megértettem, hogy szeretetlenül bánok vele, ahelyett, hogy imádkoznék érte. Isten a közbenjárásra akar ösztönözni.

Sok ilyen „apró” probléma van a hétköznapokban, amit, ha nem oldunk meg, akkor megkeserítik az életünket. Apróságok? Vajon ezeken keresztül az Úr miben, hogyan akar formálni? Újra olvasva nevetségesnek tűnik, hogy milyen apróságok és mennyire félre tudunk menni, harcot csinálunk egy megoldandó feladatból. A másikat korholjuk, ahelyett, hogy magunkat vizsgálnánk.

Megértettem, hogy a szeretet, a másik terhének hordozása fontos, és nem söpörhetjük félre, kreatív szeretetre van szükség, erőfeszítésre. Ha megtesszük, az a jutalmunk és megelégedésünk, hogy betöltjük vele „Krisztus(szeretet) törvényét”. 

Te látod már, hogy szövetséges társadon keresztül Isten mit munkál benned? Ehhez alázatra van szükséged -erről legközelebb.