BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 10. rész

NEM MAGÁNÜGY

S – Social: a házasság kapcsolati és társadalmi lábnyoma

„Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak […] levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva…”
/2Kor 3,3./

Van valami megnyugtató abban, amikor este becsukódik mögöttünk a bejárati ajtó. Odakint marad a munkahely, a forgalom, a határidő, a hírek, a világ ezernyi kéretlen véleménye, mi pedig végre itthon vagyunk. Könnyű azt gondolni, hogy ami innentől történik, az már kizárólag kettőnkre tartozik. Magánterület. Belépni csak engedéllyel!

Csakhogy egy házasság határai különös módon működnek. Az ajtót bezárhatjuk, a kapcsolati rendszert nem. Reggel magunkkal visszük a munkahelyre azt, ami este családunkban történt; gyermekeink akkor is tanulnak belőlünk, amikor éppen nem neveljük őket; barátaink, gyülekezeti testvéreink, rokonaink érzékelnek valamit abból, ahogyan egymással élünk. Közben mi is hordozzuk a szüleinktől kapott mondatokat, gesztusokat, jó és rossz mintákat, s mindehhez naponta hozzáteszi a magáét a munka, a társadalom, a média, a korszellem.

Ha mérnöki szemmel nézem, nincs mit szépíteni: a házasság kapcsán nyitott rendszerrel van dolgunk. Hatások érkeznek, hatások távoznak, vannak közvetlen és közvetett következmények, sőt olyanok is, amelyek csak egy következő nemzedékben válnak láthatóvá.

Az ESG nyelvén ezzel megérkeztünk az S-hez – Social. A Biblia nyelvén pedig az emberhez.

Ahhoz az emberhez, akit Isten mellénk adott, és azokhoz, akik valamiképpen belekerültek életünk hatókörébe.

FŐ ÜZENET

A házasság Isten előtt kötött kétszemélyes szövetség, de hatása sohasem marad két ember között: valamit magunkkal hozunk, valamit együtt létrehozunk, és valamit továbbadunk – ezért az S-láb legmélyebb auditkérdése az, hogy kapcsolataink hálójában felismerhetővé válik-e rajtunk Krisztus.

IGE ÉS AUDIT

Az ESG Social dimenziója arra készteti a szervezetet, hogy körbenézzen: kikre hat a működése, kik hatnak rá, hol vannak függőségek, felelősségek, kockázatok és lehetőségek? A házassági belső auditban ugyanez a látószögváltás történik. Körülöttünk hamar kirajzolódik egy egész stakeholder-háló: házastárs, gyermekek, szülők, testvérek, rokonok, barátok, gyülekezet, munkatársak, szomszédok. Nem tartozunk mindannyiukért azonos felelősséggel, és nem is rendelkezhetnek azonos befolyással a házasságunkra. Érintettnek lenni ugyanis nem ugyanaz, mint döntéshozónak lenni. A Biblia ezt a kapcsolati rendet egyszerre védi a „tiszteld apádat és anyádat” parancsával és azzal, hogy a házasságban az ember „elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. A szeretet nem szűnik meg, de a felelősség rendje megváltozik.

Itt válik igazán érdekessé a kettős lényegesség korábban megismert gondolata. Mi hat a házasságunkra – és a házasságunk hogyan hat másokra? Az első irányt naponta tapasztaljuk. Munka, pénz, fáradtság, betegség, családi feszültségek, média és társadalmi elvárások mind átlépik a küszöböt. A világ ráadásul nemcsak termékeket kínál, hanem kész válaszokat is ad arra, kik vagyunk, mitől értékes az életünk, mit jelent férfinak vagy nőnek lenni, mire való a házasság, meddig érdemes kitartani, és mikor kell végre „önmagunkat választani”.

Ezért az S-audit egyik legmélyebb kérdése valójában identitáskérdés. Ha tudom, hogy Isten teremtménye, Krisztusban szeretett és megváltott ember vagyok, nem kell minden szerepemből önigazolást gyártanom. Ha viszont nem tudom, ki vagyok, akkor a teljesítményemmel, karrieremmel, külsőmmel, gyermekeimmel, sőt még a házasságommal is bizonyítani próbálhatom az értékemet. Innen már csak egy lépés az előadásainkon használt kissé játékos, de annál komolyabb választóvonal: EGO-LEGO vagy SOLI DEO? Az életemből önmagamat építem, amelybe mindenki másnak illeszkednie kell, vagy felismerem, hogy házasságom sem önmegvalósítási projekt, hanem Istentől kapott küldetés az Ő dicsőségére?

Pál ezért nem egyszerűen jobb alkalmazkodást javasol: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” /Róm 12,2./ Nem az a kérdés, ér-e bennünket a korszellem, hanem az, felismerjük-e még, amikor már a saját hangunkon szólal meg bennünk.

A kettős lényegesség másik iránya még személyesebb: mit viszünk mi kifelé? (Nem a világból, onnan semmit, hanem a világba.) Több bizalom, hűség, békesség, szolgálatkészség születik-e körülöttünk azért, mert keresztényként és együtt vagyunk jelen benne, vagy kapcsolatunk feszültségeit mások is kénytelenek hordozni? Mit olvas le a házasságról az, aki közelről lát bennünket? A még hitetlen ember Bibliája a hívő házaspárok élete.

Gyermekeink különösen érzékeny érintettek, mert ők nem csupán azt hallják, amit tanítunk, hanem hosszú éveken át nézik, hallják és tapasztalják azt is, amit élünk. Figyelik, hogyan beszélünk egymással, hogyan vitatkozunk, hogyan szeretünk, hogyan bánik apa anyával, és fordítva, és mit fogad el vagy utasít el anya/apa a kapcsolatban. Ezért fogalmaztuk meg korábban ilyen egyszerűen: nem elég jó apának vagy jó anyának lenni – jó házastársnak is kell lenni, mert abból tanul legfőképpen a gyermekünk.

És itt az S-láb már messzebb ér a saját családunknál. Egy másik család fia vagy lánya számára neveljük a leendő férjet vagy feleséget. Tudjuk ezt, ugye? Amit gyermekünk ma közöttünk lát, egyszer magával viheti egy olyan ember mellé, akit mi talán még nem is ismerünk. A házasságunknak tehát nemcsak jelen idejű kapcsolati hatása, hanem generációkon átívelő társadalmi lábnyoma is van. Nem kell ezt most gyermeknevelési előadássá szélesítenünk; elég felismernünk a súlyát: amit ketten élünk, azt mások valamilyen formában továbbvihetik.

Ez a család egyik legerősebb rezilienciahatása is. A gyermeknek ugyanis nemcsak szabályokra van szüksége ahhoz, hogy ellenálljon a világ minden irányból érkező identitáskínálatának, hanem gyökerekre. Arra, hogy lássa: apa és anya sem a korszellemtől kérdezi meg naponta, kicsoda, hanem a Teremtőtől; hogy a férfi és nő közötti különbözőség nem háború, hanem ajándék; hogy hűség, önuralom, áldozat és szeretet nem idejétmúlt szavak, hanem megélhető valóságok. Az ilyen otthon nem kivonja őt a világból, hanem belső tartást ad ahhoz, hogy majd megálljon benne.

Csakhogy ehhez jelen kell lennünk. Nem elméletben, nem majd egyszer, amikor kevesebb lesz a munka, véget ér a projekt, felnőnek a gyerekek vagy nyugdíjba megyünk. Szerepeink ugyanis versenyeznek az időnkért: házastársak, szülők, gyermekei idősödő szüleinknek, munkatársak, vezetők, barátok, szolgálók vagyunk, és valamennyi szerep jogosan kér belőlünk. A Social-audit egyik fájdalmas kérdése ezért az, hogy amikor minden szerepem kér valamit, ki kapja belőlem rendszeresen a maradékot?

Lehet valaki kiváló vezető, megbízható munkatárs, készséges gyülekezeti szolgáló és nagyszerű barát úgy, hogy estére éppen annak nem marad belőle figyelem, akinek egykor azt ígérte, hogy hozzá ragaszkodik. Az audit itt már nem időgazdálkodást, hanem értékrendet vizsgál. Nem minden sürgős dolog fontos, és nem minden fontos dolog kiabál. Vannak kapcsolataink, amelyeknek az ajtaja ráadásul csak egy ideig áll úgy nyitva, ahogyan ma; amit ma elmulasztunk jelenléttel megtölteni, azt nem biztos, hogy tíz év múlva ugyanott pótolhatjuk.

És végül ezért olyan megrendítő Pál képe: „Krisztus levele vagytok.” Nem azt mondja, hogy időnként írjunk valamit Krisztusról, hanem hogy életünk válik olvashatóvá. Ha tehát a házasságunk levél, mit olvas ki belőle az, aki soha nem hallotta a bizonyságtételünket, de látja, hogyan bánunk egymással? Mit ért meg a hűségből, a kegyelemből, az önmagát odaadó szeretetből? Elhiszi-e rólunk, hogy valóban ismerünk Valakit, aki nem önmagát kereste, hanem „önmagát adta értünk”?

Itt azonban könnyű volna az egész S-auditból újabb teljesítménykényszert készíteni: mostantól példás keresztyén házasságként kell működnünk, hiszen figyel a társadalom. Ez volna talán az audit legnagyobb félreértése. Nem mi vagyunk az evangélium. Jézus az. Nekünk pedig éppen azért van reménységünk, mert amikor az Ige feltárja a GAP-et – az önzésünket, a rossz sorrendeket, az örökölt sebeket, a világhoz igazodó gondolkodást –, Krisztus nem kívülről szemléli a nemmegfelelőségünket. Belépett közénk, magára vette bűneinket, és a kereszten nem auditjelentést adott át, hanem önmagát adta értünk.

Talán ezért a keresztyén házasság legerősebb Social-hatása sem a hibátlanság. Sokkal inkább az, amikor két nagyon is esendő emberen láthatóvá válik, hogy a bűnt lehet nevén nevezni, bocsánatot lehet kérni, kegyelmet lehet kapni, újra lehet kezdeni, mert van Valaki, aki újra meg újra visszavezet bennünket önmagához – és ezáltal egymáshoz is.

A világ pedig, miközben bennünket olvas, talán egyszer felismeri a levél valódi szerzőjét.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Házasságunk nem elszigetelt magánterület, hanem hatásokat befogadó és továbbadó szövetség: identitásunk, hozott mintáink, kapcsolataink és szerepeink formálják működésünket, miközben mi is formáljuk környezetünket és a következő nemzedéket; ezért az S-láb legmélyebb megfelelőségi kritériuma az, hogy mindebben mennyire válik olvashatóvá rajtunk Krisztus.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Mi formálja ma legerősebben házasságunkat és identitásunkat: Isten Igéje vagy észrevétlenül a körülöttünk élő világ – SOLI DEO vagy EGO-LEGO szerint építjük az életünket?
2. Szerepeink és kapcsolataink Isten szerinti rendben állnak-e, vagy miközben sok jó és fontos feladatot teljesítünk, éppen a hozzánk legközelebb állók kapják rendszeresen időnk, figyelmünk és erőnk maradékát?
3. Ha házasságunk valóban „Krisztus levele”, mit olvasnak ki belőle ma gyermekeink, családunk, gyülekezetünk, munkatársaink és mindazok, akik közelről látják az életünket?

HETI LÉPÉS

Egy közös csendességben rajzoljuk fel házasságunk egyszerű S-térképét: kik és milyen hatással vannak ránk, kikre hatunk mi, és hol borult fel valamely kapcsolat vagy szerep Isten szerinti rendje? Ne akarjunk egyszerre mindent helyrehozni. Válasszunk egyetlen pontot, amelyet Isten most különösen elénk hoz, és tegyük meg ezen a héten azt az egy konkrét lépést, amely rajtunk áll!

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy egymásra bíztál bennünket, és házasságunkat nem elszigetelt szigetként, hanem családunk, gyülekezetünk és embertársaink között adtad nekünk. Köszönjük mindazt a jót, amit előttünk járóktól kaptunk; adj bölcsességet ahhoz, hogy hálával továbbvigyük, és bátorságot ahhoz, hogy amit nem Tőled kaptunk, azt Nálad letegyük.

Bocsásd meg, amikor Igéd helyett a világ hangjához igazodtunk, amikor önmagunkat építettük a Te országod helyett, amikor szerepeink között felborult a rend, és azok kapták belőlünk a maradékot, akiket Te a legközelebb bíztál ránk! Vizsgálj meg bennünket, de ne engedd, hogy önmagunkkal maradjunk az audit végén! Vezess a keresztedhez, ahol van bocsánat arra, amit elrontottunk, és új kezdet arra, amit már nem tudunk önerőből megjavítani!

Szentlelkeddel írj tovább bennünket, hogy házasságunk ne önmagát mutogató kirakat, hanem Rólad szóló hiteles levél legyen; és akik életünket olvassák, ne nálunk álljanak meg, hanem rajtunk keresztül Hozzád találjanak! Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Az S-láb nagylátószögű auditjában most azt vizsgáltuk, hogyan formál bennünket a környezetünk, és hogyan formáljuk mi kapcsolatainkon keresztül a körülöttünk élőket. A következő lépésben közelebb húzzuk a mérőműszert, mert az „egy test” nem névtelen szervezet, hanem egy férfi és egy nő szövetsége, akiknek Isten azonos méltóságuk mellett sajátos felelősséget is adott.

Először a férj kerül a tükör elé – nem azért, hogy a feleség végre megfelelő auditbizonyítékokat gyűjthessen róla, hanem hogy ő maga álljon Krisztus elé, és megkérdezze: mit jelent vezetni úgy, ahogyan az vezetett, aki letérdelt tanítványai elé, és mit jelent szeretni úgy, ahogyan Ő szeretett – önmagát adva értünk?

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 11. rész

AKI ELÖL MEGY A KERESZT FELÉ

S – Social: felelősség, jelenlét és krisztusi szeretet

A módszer új. Az üzenet örök.

„…de a te szavadra mégis…” /Lk 5,5./