Házasságunk Isten műhelyében 41. rész

Házasságunk Isten műhelyében 41. rész

Alázat

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”  /Fil.2,3-4/

Alázat? Nem tetszik ez a szó. Na, ne! Én nem alázkodok meg senki előtt! Természetünkből fakadóan inkább felé akarunk kerekedni a másiknak. „Én jobb vagyok”, „én ügyesebb”, „én szebb”, „én irányítok”, „én, én, én…”.

Azt gondolom ezt jól ismered te is, hogy hová vezet. Nincs olyan ember, akiben a fenti vágyak időnként ki nem türemkednének. Olyan sincs, aki ne tapasztalta volna ennek rossz ízét. Amikor legyőzzük a másikat és megromlik a kapcsolat, amikor uralkodunk és mégsem az történik, amire vágytunk, a szeretet, tisztelet biztosan elpárolog a kapcsolatból.

Akkor meg kell alázkodni? Az sem szeretet. Biztos nem az? Vizsgáljuk meg!

Először is Isten előtt kell megalázkodnunk. Játszunk egy kicsit szép magyar nyelvünkkel. Alázat: alá menni valaminek, valakinek. Őt engedni felülre. 

Isten egyedül méltó erre, mert erőseb, de erejét védelmünkre használja /Zsolt.68,8./, bölcsebb, de kész megosztani velünk bölcsességét, ha hittel, kételkedés nélkül kérjük /Jak.1,5-6./, Ő maga a tökéletes szeretet, a dicsőség királya, aki Jézusban nekünk adja dicsőségét, szeretetét /Jn.17,20-26./. Hű, akkor nem is olyan rossz aláállni. Ja, hogy Ő akkor is felettem van, ha én nem akarok aláállni! Milyen ostobák tudunk lenni. Mint a kis gyermek, aki nem hajlandó odaadni a kezében lévő játékát, mert akkor neki nem lesz, pedig a szülője gazdagon megjutalmazná érte. Valójában én nyerek azzal, ha engedem Istent magam felett uralkodni, ha lemondok arról, hogy én diktáljak. Ő fiává fogadott, családjának tagja, királyi gyermek, Jézus barátja és örökös társa vagyok. Van-e hiányom bármiben? Az Úr dicsősége ragyog rajtam. Mennyei Atyám Pártfogót küldött, aki által velem van, gondoskodik rólam. 

Milyen téves hozzáállás, amikor ezt elfelejtve önzővé válok, dicsőségre vágyom, a magam hasznát keresem. Mint egy árva, akinek egyedül kell az életben érvényesülnie, kikaparni a gesztenyét. Pedig pont ezt teszem, amikor házastársam hasznát nem keresem. Erre még külön is felhívja Isten a figyelmünket, segítve egy jó analógiával. Az Efezusi levél 5. része szépen kibontja ezt és 28 versben azt olvassuk, hogy aki feleségét (házastársát) szereti, az önmagát szereti, mert egy testté lettünk, tehát saját testemként szerethetem házastársamat.

Ahogy magamért sok mindent megteszek, ugyanígy tehetek érte is sok mindent, hiszen egyek vagyunk, akkor is magamnak teszem. Amikor másokkal beszélgetünk, akkor sem kell fényezni magamat, nem kell versengenem. Örömmel emelhetem, dicsérhetem társamat. sőt emelhetem őt. 

-Te kivel élnél szívesebben?

Aki nálad különb, szebb, okosabb, jobb, kedvesebb, előzékenyebb, szeretetteljesebb? Vagy inkább olyannal, aki lenézett, legyőzött, megalázott, ügyetlen, ostoba, semmire kellő, lusta, felelőtlen,… (csak idéztem dühünkben kimondott szavainkból – ha te ilyet még sosem gondoltál, bocsáss meg, ne vedd magadra!).

Ha az előbbi szimpatikusabb, akkor kezd el dícsérni, elismerni (biztos, hogy van mit), különbnek tartani, szeretettel keresni az ő hasznát is. Tapasztald meg a csodát: egyre jobban fogod szeretni, mert egyre jobban elhiszed, amit mondasz róla, és egyre jobban ezt gondolod, nemcsak mondod, és egyre jobban olyan is lesz. 

Ed Sheeran gyönyörű Perfect című dalát éneklik a Hamupipőke musicalben egy férfi és egy nő. Mindketten azt mondják, hogy nem érdemeltem meg ezt a szerelmet azt a másikat, akit karjaimban tarthatok. 

Amikor mindketten beteljesítjük a mai igénket, akkor Isten azzal az örömmel ajándékoz meg, hogy a másikban egy kincset kapunk, érdemtelenül -hát becsüljük meg!