Kovács Károly – interjú a Reformátusok Lapjában

A hűségben válok szabaddá – A házasság hete évről évre arra késztet bennün­ket, hogy megálljunk egy pillanatra, és ne csak az érzésekről, hanem a döntésekről, a felelősségről, a közösen vállalt útról is beszéljünk. Mit jelent ma hűségesnek lenni, és miért nem teher, hanem lehetőség az elköteleződés? Kovács Károly keresztyén pszichológust, családterapeutát, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársát kérdeztük az idei programsorozathoz kapcsolódva. A házasság hete alkalmából országszerte számos program és rendezvény várja az érdeklődőket. A részletes programkínálat – a központi eseményektől a helyi kezdeményezések­ig – a hazassaghete.hu oldalon érhető el. Számos alkalom online formában is követhető lesz, így bárhonnan be lehet kapcso­lódni az eseménysorozatba február 8–15. között. Mire van ma a legnagyobb szükség egy házasságban? Erre is választ kapnak hatodik lapszámunkban. #házassághete#hűség#szeretet#szabadság

Fotó: Zelenka Attila

A Reformátusok Lapját keressék a gyülekezetekben, az újságárusoknál és online is: www.reformatusoklapja.hu

Házasságunk Isten műhelyében – Meglátta – 1. áhitat

Házasságunk Isten műhelyében – 52 vasárnapi áhítat házaspároknak

„Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” /Lk.10,33./

Van egy fájó igazság, amelyet ritkán merünk kimondani: az ember sokszor épp azt nem látja, ami a szeme előtt van.

A távolit megpillantjuk, az idegent észrevesszük, a hírek megrendítenek – de a mellettünk élő arca lassanként a háttérbe olvad. A megszokás finom pora rátelepszik a tekintetünkre, és mire észbe kapnánk, már nem látunk, csak nézünk. Vagy még úgy sem: csak elmegyünk egymás mellett.

A házasságban sok minden nem viharban törik össze, hanem némaságban. Nem mindig az a baj, hogy nagy vétkek történnek, hanem az, hogy a kicsik napirenddé lesznek: elfordított tekintetek, elharapott mondatok, kimondatlan kérések, meg nem hallott sóhajok, meg nem sejtett vágyak. S az első szeretet, amely, úgy feszített, megfárad. Nem azért, mert elfogyott, hanem mert nem tápláljuk a tüzet eléggé.

Az irgalmas samaritánus történetében van egy fontos szó:
meglátta. Nem csodát tett. Nem beszélt hosszan. Nem tartott kiselőadást: – miért nem volt tanácsos erre az útra lépni. Csak meglátta. Mert volt szeme a látásra. Pedig ő is úton volt. Ahogy mi is mindig úton vagyunk. Úton a munkába, rohanunk a feladataink után, a gyerekek körül szaladgálunk, űznek a gondok, a teendők terhe nyom, az “ezt még el kell intézni” súlya szorítja össze a szívünket. De íme: lehet úgy menni, hogy a fókuszt nem veszítjük el.

Kedves férj/feleség! – Hadd kérdezzelek meg: – Látod-e még (vagy már újra) a társadat?

Nem a szerepét, úgy, mint férj, feleség, anya, apa, hanem a személyét, a szívét, a szerelmedet, látod-e még?

Nem úgy, mint problémát: aki már megint „ilyen/olyan”, aki már megint „így/úgy” reagál(t). Hanem úgy, mint embert: Isten teremtményét, lelki testvéredet, akit neked formált az Úr, akit rád bízott, s akivel nem szerződést, hanem életszövetséget kötöttél a Teremtőd színe előtt téve fogadalmat.

Mert a „házastársunk” – mondjuk ki – nem csupán “párunk”, hanem a „felebarátunk” is. És ez a felismerés egyszerre megnyugtató és felelőségteljes. Vigasztaló, mert Isten szövetségbe rendezte az életünket. Félelmes, mert a felebarát iránti szeretet parancsa nem áll meg a templomajtó küszöbén. Belép velünk az otthonunkba. S ott kérdez meg (pl. a 4.269-dik napon): szereted-e őt igazán ma is? Nem csupán érzelmileg, hanem krisztusi módon: hogy meglátod, megszánod, odalépsz, hordozod?!

S amikor itt elakadnánk – mert mindannyian elakadunk néha –, akkor kell az evangélium: nem az a gond, hogy nem ismerjük a jót, hanem az, hogy nincs hozzá erőnk megtenni. Látjuk a társunkat, és mégsem szánjuk meg. Tudjuk, hogy szólni kellene, de hallgatunk. Tudjuk, hogy odalépni lenne jó, de elfordulunk. Tudjuk, hogy szeretni kellene, de keménnyé válunk. Miért? Mert a bűn nemcsak nyílt romlottság, hanem szívbeli közöny is lehet. A bűn az, amikor nem látjuk a másikat önmagunktól.

És ezért van szükségünk Krisztusra a házasságunkban is. Jézus úgy szeretett előbb, hogy meglátott bennünket a nyomorúságunkban, és nem fordult el. Nem ment tovább. Lehajolt. Megkönyörült. És bekötözött olyan sebeket is, amiket mi okoztunk magunknak.

Taníts Uram, meglátni! – kiáltsunk fel! Mert ahol a házastársunk valódi szükségletét meglátjuk, ott az Úr is elkezd munkálkodni, előbb bennünk, majd általunk: bűnbánatot ad, alázatot ad, új szívet ad és változásra ösztönöz. És ha új szív van, új szavak is jönnek. Új hang. Új tekintet. Új érintés. Új élet. Folytatjuk…

Képek: AI generált képek

52 hetes házaspáros áhítatsorozat indul a BHSZ-en!

Szeretnél idén többet épülni házaspárként – nem túl bonyolultan, hanem egyszerűen, mégis mélyen? Akkor ezt ne hagyd ki! 2026. február 1-től (vasárnap 13:00) elindul a BHSZ 52 részes heti házaspáros áhítatsorozata!

📌 Minden vasárnap:
✨ 1 rövid, 3 perc alatt elolvasható áhítat
📖 1 igevers köré építve
❤️ házasságot és családot erősítő üzenettel
🌿 BHSZ-es „ízzel”, Krisztus-központúan, életközelien

Hisszük, hogy Isten a házasságunkon keresztül is formál, gyógyít, épít.
És most 52 héten át minden vasárnap segít ebben egy kis „mennyei muníció”. 🙏

📍 Indulás: 2026.02.01.
👉 Kövesd az oldalt, és oszd meg házaspár barátokkal is!

„Az ÚRra tekintek szüntelen…” (Zsolt 16,8)

Kátoli Veronikával készített interjút a Parókia portál

„Imádkozom egyenként a rám bízott gyermekekért is, akiknek az örömébe kapaszkodom, de van, hogy csak annyit mondok: „Uram, elfáradtam.” Számtalanszor tapasztaltam ilyenkor, hogy Isten új erőt ad.”

Kátoli Veronikával készített interjút a @Parókia portál.

Szeretettel ajánljuk bizonyságtételét.

A teljesítménycentrikusság gyerekkortól mérgez. Napokon belül landol a félévi bizonyítvány az asztalon. Hogy nézünk egymásra fölötte gyerekek, tanárok és szülők? Kátoli Veronika gyógypedagógus, „méltóságharcos” gyógyító gondolatait nem csak félévzárásra ajánljuk.

„Hálás vagyok, hogy az anyaság miatt nem kellett lemondanom a hivatásomról, csak későbbre került annak az ideje, hogy hangsúlyt kapjon az életemben. Visszanézve látom Isten szabályos vezetését, ő hozta a harmóniát a szakmai utamba is. Számomra fontos volt, hogy mindig az igére támaszkodva hoztam döntéseket, de a körülmények is megfelelően alakultak a számomra. A Pécsi Tudományegyetemen először akkor indult gyógypedagógus-, logopédusképzés, amikor elkezdtem gondolkodni a pályamódosításról.
Családi jelmondatunk: „jelen lenni” – egymás és Isten számára. Ez volt a titka annak, hogy rá tudtam állni az Ő időzítésére, mert Ő tudta, mikor minek van helye az életemben.”

Kátoli Veronika a MEIXNER EGYMI-n belül az utazó ellátásban végez gyógypedagógiai habilitációt és logopédiai fejlesztést a következő baranyai falvak integráló intézményeiben: Babarc, Szajk, Szederkény, Versend, Olasz.

Huszonöt éve él házasságban. Férjével, Gáborral együtt öt gyermeket nevelnek egy Mohács melletti kis faluban. A Szekszárdi Református Gyülekezet tagjai, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat szolgálattevője.

A teljes interjút itt találjátok:

https://www.parokia.hu/v/jok-ugy-ahogy-vannak-es-isten-terveben-potolhatatlan-helyuk-van

Képek fottása: Parokia.hu

Mózes Áron zsinati kitüntetést kapott

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a reformatus.hu-n megjelent interjút Áronnal, akinek mindennapi munkája nem mindennapi, figyelmet érdemel. Hála és dicsőség Istennek érte és öröm, hogy a csapatunk tagja lehet.

Tízéves vezetői munkája után egyedi elismerésben részesült a Wáli István Református Cigány Szakkollégium igazgatója, aki pályája során rengeteg roma fiatal útját egyengette. Mózes Áron büszkén tekint vissza az elmúlt időszakban elvégzett munkájára, akivel küldetéstudatról és lelki háttérről is beszélgettünk.

https://reformatus.hu/misszio/hirek/mi-nem-egy-rendszerszintu-problemaval-foglalkozunk-hanem-egyenekkel

Képek forrása: reformatus.hu

2026 – Az új év küszöbén

Az új év küszöbén

Ahogyan belépünk 2026-ba, szeretnénk megerősíteni: az új évben is itt vagyunk, várunk benneteket. Szolgálatunk továbbra is azért van, hogy a házasságok Krisztus-központúak legyenek, Istennel élő, személyes kapcsolatban formálódjanak, és Hozzá vezessenek a mindennapokban.

A világ körülöttünk folyamatosan változik, az élethelyzetek, tervek és körülmények átalakulhatnak. Egyvalami azonban nem változik: Isten. Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Biztos pont, szilárd alap a földi életünkben és a házasságainkban is.

Az új évre ezt kívánjuk minden házaspárnak: Istennel mélyülő kapcsolatot, Krisztusban megélt egységet, és azt a megtartó erőt, amely túlmutat minden változáson.

Deformáció – Reformáció, avagy miért menjünk HázasságÚjító Hétvégére?

Több, mint 500 éve eljött a pillanat az Egyházban, amikor bátor emberek kédéseket mertek megfogalmazni és válaszokat kerestek. Vajon tényleg jól működik minden? Vajon ez volt a célja Istennek az Egyházzal, amilyen akkor volt a 16. században? Vissza a forráshoz, vissza a kezdetekhez, vissza az Igéhez – mondták Luther Mártonék. Nézzük meg, mit mond a Biblia, mit mond az Ige, hogyan is kellene a dolgoknak mennie, mit kellene másképp csinálni. Alázat és nyitott szív kell, hogy valaki belenézzen ebbe az őszinte tükörbe.

Mivel folyamatosan érnek bennünket külső hatások, változások, így kimondták, hogy szünetelen megújulásra van szükség.

Nem elég egyszer megújítani, mindig jól jön a felülvizsgálat, hogy vajon nem tértünk-e el a forrástól, vajon még mindig abba a jó irányba tartunk-e? A deformáció a sok külső hatás miatt elkerülhetetlen. Ezért is kell a szüntelen reformáció a hétköznapi életünkben is. Állandóan újítunk és megújulni vágyunk és szeretnénk, ha minden jól menne.

Az autót elvisszük olajcserére – pedig működik és jól megy. Elmegyünk egészségügyi szűrővizsgálatokra, vérvételre, menedzserszűrésre – pedig jól vagyunk és nem fáj semmi. Vízlágyítót teszünk a mosószerhez, megelőzve a mosógép vízkövesedését – pedig működik és szépen mos. Sorolhatnám a hétköznapi példákat, amikor minden erőnkkel és pénzünkkel azon vagyunk, hogy megelőzzük a deformációt, kicseréljük a kisebb alkatrészeket, bevegyük a gyógyszereket, hiszen drágák, értékesek és van, hogy pótolhatatlanok ezek.

A házasság egy új formáció, amikor kettőből egy új jön létre. A házasságunknak is szüksége van a „vizsgálatokra”. Isten a szívek ismerője, Ő tudja, hogy minek hogyan kell működnie ahhoz, hogy boldog házasságunk legyen, így a legjobb, ha hozzá visszük a szívünket és házasságunkat kivizsgálásra, átnézésre és javításra, ha szükséges.

„Állandó megújulás, szüntelen reformáció, vissza a forráshoz”: ezek a házasságunk jelszavai is lehetnének.

Nem véltelen a HázasságÚjító Hétvége elnevezés és biztos az sem, hogy pont most van a jelentkezési határidő a novemberi hétvégére. Élejetek a lehetőséggel!

Bővebb információ a programok között: bhsz.hu/huh

HÚH – a megújulásért

Ahogy a természetnek is szüksége van időről időre megújulásra, úgy a házasságainknak is. A lélegzetvétel, a felfrissülés nem luxus, hanem életjel. És igaz ez a kapcsolatainkra is. A házasságunk akkor lehet egészséges, ha annak alkotójával, az Istennel élő a kapcsolatunk.

Ahogy a mobiltelefont is tölteni kell és a munkahelyünkről is eljövünk szabadságra, úgy a lelkünknek és a hitünknek is kell a megpihenés. Ez akkor a legjobb, ha intenzíven tudunk figyelni Istenre és „időt töltünk vele”. A házasságot Isten úgy alkotta, hogy a férj és a feleség együtt ábrázolja ki Krisztust és az Isten szeretetét. Ez a hétvége sok más mellett nem csak a személyes hitünkben adhat megújulást, hanem a házastársunkkal és Istennel való kapcsoltunkat erősíti, a hármas fonalat, ami megtart a szürke és nehéz hétköznapokban.

Lehet, hogy épp jól vagytok egymással. Lehet, hogy most nehezebb időszakot éltek. De bárhol is tartotok — ez a hétvége értetek van. Ajándékozzatok magatoknak időt, figyelmet és megújulást. A Házasságújító Hétvégére 2025. november 5-ig tudtok jelentkezni! Szeretettel várunk mindenkit.

📅 2025. november 14-16.

📍 Dömös, Biblia Centrum

ℹ️bhsz.hu/huh

Nincs b terv

A Parókia Portálon olvasható a Bibliai Házassággondozó Szolgálat SzeKa-táborának szervezőivel készült interjú. Az írásban nemcsak Kátoli Gábor és Veronika bizonyságtétele kap helyet, hanem a többi szervező is megosztja gondolatait a négynapos tábor élményeiről és a szolgálatról. Az interjú betekintést nyújt a BHSz munkájába, a szervezett táborok világába, valamint a Szerelmes Kalandtúra szervezésének tapasztalataiba és a megélt csodákba. Ebből emelünk ki néhány idézetet és szívből ajánljuk elolvasásra a teljes cikket.

„Akik öt gyerekük nevelése mellett olyan elkötelezettek a házasságok táplálásában, hogy tizennégy éve minden nyáron több hetet szentelnek arra az idejükből, anyagi lehetőségeikből, hogy vadidegen emberek szövetségét támogassák, azok őrültek.
Ha mégsem, akkor valami olyan erő működik az életükben, ami már nem csak őket élteti.”

Ki miért is csinálja? A szolgálói csapatra érvényes egyszerű válasz: Krisztus iránti hálából. A BHSZ heteit önkéntesek szervezik, sokszor érthetetlen, honnan van erre erejük, lelkesedésük, hitük. Ezért kérdeztük meg, miért is csinálják tulajdonképpen.

Faragó Gyuri és Ica
„Hiszünk abban, hogy a házasság fantasztikus kaland – de csak akkor tudja élvezni igazán minden résztvevő, ha figyelnek egymásra. A házasság akkor az igazi, ha gondosan ápoljuk, mint egy kertet.
A BHSZ-ben olyan testvéri közösség vesz körül minket, ahol ezt együtt is meg tudjuk élni. Kertészkedjünk együtt!” – mondja Gyuri, akin keresztül a férjek kaphattak gyakorlati tanítást a céltudatosságról.
„Mert nekünk is szükségünk volt a közös épülésre annak idején, a beszélgetésekre más házaspárokkal is. Amikor Isten köré rendeződött a házasságunk, minden más a helyére került, persze, nem automatikusan. Ezért szeretnénk Isten jelenlétében való elcsendesedéssel és közös kalandok megélésével segíteni másoknak is” – vallja Ica, aki nemcsak élettapasztalataival erősítette a következő generáció hitét.

Ambrusz Gábor és Zsuzsi
„Szeretnénk lehetőséget biztosítani minden házaspárnak, aki nem utasítja el a kereszténységet, hogy a házasságuk fejlődjön. Ezekben a napokban újra egymásra találhatnak, vagy megerősíthetik azt, ami már működik, ráadásul gyönyörű környezetben, jó társaságban.”

Lovas István és Kriszti
Pisti szerint a tábor lehetőség arra, hogy nyilvánvalókká legyenek Isten tettei. „A tábortűz melletti bizonyságtételek megkerülhetetlenek. Amikor már nincs feladat, mindenki lelassul és őszintén meg tudjuk osztani egymással, mit végzett el bennünk az Úr, az nem csak a résztvevőket gazdagítja.”
„Ha egy pár a hét végén azt mondja: ‘Ez a pár nap új lendületet adott nekünk.’ – Na, ezért csináljuk” – mondja Kriszti.

Csehi Gábor
„Magam a háttérben szolgálok – szakácsként, beszerzőként, sofőrként, logisztikusként, egyszóval mindenesként. Ezek nem látványos feladatok, de mégis alapvetően szükségesek ahhoz, hogy a tábor gördülékenyen működjön. Úgy érzem, ez a fajta szolgálat a krisztusi szeretet egy formája: csendes, nem magamutogató, de nagyon is valóságos.
Egy asztalnál enni, jóízűen beszélgetni, megadni a másiknak a mindennapi kenyér biztonságát – ez is Isten ajándéka. Számomra a közös kertészkedés a házasság mezején pontosan ezt jelenti: nem mindig a virágokat ültetjük együtt, néha a földet kell előkészíteni, a gyomokat kiszedni, a nehéz zsákokat cipelni. De mindez közös élmény, ami közelebb visz Istenhez és egymáshoz.
A háttérmunka közben én is újra és újra átélhetem, hogy nem a látható siker a fontos, hanem az, hogy az Úr munkáját szolgálhatom. Ha ezzel más házaspároknak tudok segíteni a kapcsolatuk mélyítésében, akkor minden fáradság megéri.”

„Egy-egy próba mögött ott húzódott a bibliai kép: közösen terhet hordani, együtt irányt találni, a vezetés – követés dinamikája, a másik hangjának felismerése, konfliktushelyzet megoldása élesben. Cél volt, hogy az itt nyert felismerések a hétköznapokra átmentődjenek.” – Kátoli Gábor

Parti Judit írását az alábbi linket olvashatjátok: https://www.parokia.hu/v/nincs-b-terv

Hogyan erősíthetjük házasságunk ellenálló képességét?

A BHSz Családos hetén idén 12 házaspár vett részt 22 tíz év alatti gyermekkel. A hét vezérigéje “A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.” (18. Zsoltár 26-27.) Hálásak vagyunk, hogy Kristóf és Lídia, a hét résztvevői, megosztották velünk gondolataikat a témáról és a családos hétről, aminek a reziliencia volt a központi témája.

Hogyan erősíthetjük házasságunk ellenálló képességét? Ez volt a központi témánk a BHSz idei családos hetén, Bonyhádon.

Megbántás és megsértődés, haragtartás, időhiány, fásultság, elhidegülés, magány, hűtlenség… annyi oldalról támadja a sátán a házasságokat! A védekezésben is résen kell lenni és ahol csak lehet, preventív módon elébe menni a támadónak. Mindez ugyan emberi erővel kilátástalan küzdelem, de Istennel semmi sem lehetetlen.

Reményt adó volt hallani arról, hogy a múltunkból hozott nehézségek, terhek sem jelentenek akadályt Isten számára abban, hogy megújítson, megáldjon és a helyes irányba állítsa életünket. A problémák elől való menekülés helyett szembenézés, áldozatként kesergés helyett hálaadás az áldásokért.

Megdöbbentő volt tudatosítani azt, hogy nem pusztán a megcsalás jelenti a hűtlenséget, hanem az is, ha elkezdem másokkal összehasonlítgatni a páromat, ha más figyelmére jobban vágyok, ha más felé érzelmileg jobban megnyílok, ha van bármi titkolnivalóm… A hűtlenség ott kezdődik, ahol megszűnik a szív odaadása.

Ezek után vigasztaló volt a megbocsátás titkáról szóló előadás – Jézus Krisztus kereszten értünk és helyettünk áldozott életéről, amire nézve Isten megbocsátott nekünk, örök halálra ítélteknek. Ha Ő így szeretett minket, mi hogy tehetnénk meg, hogy nem bocsátunk meg feltétel nélkül (és akár bocsánatkérés nélkül is) a házastársunknak?

Gyermekes szülőként elgondolkodtató de egyben bátorító is volt hallani azokról a lehetőségekről, amelyekkel gyermekeink érett férfivá és nővé válását tudjuk elősegíteni – imádsággal, példaadással, tanítással…

Az előadások után az adott nap témáját kettesben is volt lehetőség átbeszélni. Majd a kiscsoportos beszélgetés során egymás tapasztalatai által gazdagodhattunk.

Az utolsó nap az „imaséta” alkalmával kettesben tudtunk beszélgetni a kapcsolatunkról különböző témákban, úgymint Isten jelenlétének megtapasztalása a nehézségekben; bocsánatkérés és megbocsátás; egymás támogatása; együtt gondolkodás gyermeinkről és az ő jövőjükről; közös célok és elhatározások.

Már negyedik éve vettünk részt a családos heteken ám továbbra sem unjuk – még a jól ismert témák is tartogatnak újdonságokat, főleg ha más előadótól, más megközelítéssel hangzanak el. Emellett a szervezők igyekeznek odafigyelni arra, hogy minden évben legyen néhány új (avagy már régen elővett) téma is.

A családos hét nagyszerű lehetősége, hogy gyerekekkel együtt lehet részt venni, hiszen a délelőtti és esti előadások illetve beszélgetések alatt a csemetéknek korcsoportok szerinti foglalkozások vannak, még a totyogósokra is egyenként vigyáznak a szolgálók. Délutánonként pedig a családok szabadon szervezhetnek maguknak programokat a környéken, amire ez a városka vagy a közeli Szekszárd és Pécs is sok lehetőséget biztosít.

Szívből ajánljuk mind ezt a családos hetet, mind a BHSz „gyerekmentes” házaspáros hetét minden házaspár számára, akár hívő akár nem; akár friss házas, akár tapasztalt; akár problémás a házassága, akár (látszólag) felhőtlen kapcsolatban él…

A hét végén a gyermekeinkkel együtt biztosan azt fogjuk kérdezni, hogy miért nem két hetes a program, illetve hogy hazatérve azon gondolkozunk majd, ki mindenkit akarunk elhívni magunkkal a következő évi családos hétre!

Baksai-Szabó Kristóf és Lídia