Házasságunk Isten műhelyében 29. rész

Gyors hallás – Lassú beszéd

„Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” 

/Jak 1,19./

Az elmúlt két hétben körbe jártuk, hogyan lehet haragudni és nem vétkezni, az ördögnek helyet sem adni. Amikor megjelenik bennem a harag, akkor már közel járok ahhoz, hogy vétkezzek. Hogy haragudjak úgy, hogy ne vétkezzek? Járjunk most ennek is utána! Haragomban hamar felkapom a vizet, vagyis indulatosan kezdem megvédeni magam kifakadva a másikra, vagy erőszakosan akarom érvényesíteni akaratomat. Nem a haragommal van a baj, hanem azzal, hogy indulatom mibe érkezik bele. Sértő szavakba vagy duzzogásba, a másik kritizálásába, csapkodásba, vagy passzív-agresszív cselekedetekbe, mint az elfelejtett ígéretek, elkésett tettek, visszatartott szeretet 

A kommunikáció kutatói azt tanítják, hogy felindultamban ne a másikról, cselekedeteiről beszéljek (te-közlés), hanem mondjam ki a bennem lévő érzelmeket (harag, félelem, szorongás, undor, sértettség) -ez az én-közlés. Így haragszom, de nem vétkezek. Sőt a másikat is segítem, mert megmutatom, hogy amit tett, az bennem milyen érzelmeket váltott ki. De jó is lenne, ha felindultamban mindig tudnék énközléssel kommunikálni -de nem tudok. Tanítom másnak, én meg naponta elbukom, mert ami elindul bennem, az olyan gyorsanutat talál valamilyen cselekedetben. Nálam főleg a szavaimban. Van, akinél más, fentebb említett cselekedetben.

Mikor rádöbbenek, hogy már megint kirobbant belőlem egy kritika, egy bántó szó, akkor eszembe jut Pál felkiáltása: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Szerencsére van válasz: ^„Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” /Róm.7,24-25./

Hallgatnom kell tehát, de nem csak a másikat -persze az nagyon fontos, hogy meghallgassam, megértsem. Már ez is segít, hogy ne reflexből reagáljak, de még fontosabb, hogy fölfele füleljek, hallgatózzak! A mai igénk előtt azt olvassuk, hogy minden jó adomány az Atyától száll alá, és „Az ő akarata szült minket az igazság igéje által,…”, majd később: “mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.”

Fölfele fülelve Isten tud vezetni. Azt mondja, hogy vessek el magamtól minden tisztátalanságot. A Római level 8.13 versében ezt úgy olvassuk, hogy “ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” Tehát arra vezet a Lélek, hogy mondjak le, tegyek le arról, hogy én akarjam megoldani a helyzetet indulatból. Helyette engedjem, hogy Szentlélek vezessen és azt cselekedjem, amire Isten indít. Ő mindig a szeretet cselekedeteire fog vezérelni.

Ez nekem cask úgy megy, hogy amikor tudok felfülelni, akkor először kiáltok, de nem a másikra, hanem az Úrhoz: Uram könyörülj rajtam, mert elöntött az indulat. Akár néven nevezem az adott érzelmet (dühös lette, merges, csalódott, frusztrált, stb.). Korábbi áhítatban beszéltünk a 62. Zsoltár 9. verséről, ami pont erre bátorít -neki öntsem ki a szívemet. Ő le tud csendesíteni és eszembe juttat igét, ami segíteni fog -csak fogadjam szelíden, ahogy Jakab mondja.

Kívánom, hogy tapasztaljuk meg újra és újra, hogy Istenhez kiáltani milyen áldás, hogy Ő tud lecsendesíteni, új nézőpontot adni, megvédeni az ördögtől, a szeretetben megtartani. Általa tud megvalósulni az a csoda, hogy „semmilyen bomlasztó beszéd nem hagyja el a szánkat, csak akkor szólunk, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” vö.: /Ef.4,29./

Ámen