Házasságunk Isten műhelyében 25. rész
Kölcsönösség az intimitásban
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”/1Móz.1, 27./
„Azután ezt mondá az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő segítőtársat” /1Móz.2,18./
A hozzáillő társ olyasvalaki, aki illeszkedik, passzol hozzá, kiegészíti. Együtt válnak teljessé. A párválasztás idején mindenki arra vágyik, hogy megtalálja az igazit. Azt, akit az Úr neki rendelt.
„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté.
/1. Móz.2,24./
Az egy testté válás, a személyes intim kapcsolódás, a szexuális kapcsolatban valósul meg. A két ember a házasságban eggyé lesz.
Az intimitás a mély, meghitt, őszinte, kölcsönös bizalmi kapcsolat alapja. Amikor nem félünk megmutatni igazi valónkat, leplezetlenül megnyílhatunk egymás előtt. El merjük mondani a vágyainkat, félelmeinket. Amikor nem takargatjuk magunkat, hanem le merünk vetkőzni egymás előtt, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Nincsenek titkaink egymás előtt. Meg merjük mutatni a sebeinket, a hibáinkat. .Csodálatos ajándék az intimitás! Nincs benne félelem, sem rejtőzködés, mert közel engedjük magunkhoz a párunkat, akit szeretünk, s ő viszont szeret. Engedjük, hogy megérintsen, s nem kell félnünk tőle, mert bízunk benne, s tudjuk, hogy mindenkor a legjobbat akarja nekünk, ahogyan mi is neki. Teljesen egymásnak adjuk magunkat.
Az /1Kor.7,3./-ban a házasságon belüli szexualitásról így tanít Pál apostol:
„A férfi teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt!”
Pál szakít a megszokott tulajdonlásra épülő, csak a férfiaknak „jogot” adó házasság „rendjével”. A hangsúlyt a kölcsönösségre és az egymás iránti figyelemre, tiszteletre helyezi. A házassági fogadalom szent elköteleződést jelent a fizikai, lelki és érzelmi szükségletek betöltésére. Fogadalmunkat csak Isten segítségével vagyunk képesek megtartani. Az önzetlen, érdek nélküli szeretetre (agapéra) csak Ő tehet képessé, mert emberi (óemberi) természetünktől ez idegen!
A házasságban nincs alá-fölé rendeltség! Bár feladatköreink különbözőek, Isten egymás mellé rendelt bennünket. A szereteten alapuló kapcsolat biztonságot nyújt a világ kísértéseivel szemben. A szexualitás nem teljesítmény, hanem kölcsönös ajándékozás és egymásra hangolódás. A nyílt kommunikáció védi és erősíti a szövetséget.
Kérdés:
- Miről lenne fontos őszintén beszélnetek: vágyakról, félelmekről, vagy határokról az intimitásban?
- Tudod-e mire vágyik a házastársad?
- Mi az a konkrét dolog, amire a párodnak ma szüksége van?
Ha tudod, teljesítsd azt szeretettel! Ne várj viszonzást!
Ha nem tudod, törekedj arra, hogy jobban megismerd a férjed/feleséged vágyait!
Pál az 1/Kor.7,3./-ban a szexuális vágyak miatti bűnöktől akar megvédeni, felszólító módot használva. Ha valaki nem tud uralkodni magán (ezen a téren), jobb, ha megházasodik. A házasságban a szexuális együttlét védelem alatt van. Ezért írja Pál apostol a Szentlélek által vezérelve, hogy a házasfelek nem urai a maguk testének, mert tartoznak a házastársuknak azzal, hogy teljesítik házastársuk szükségleteit. Az intimitás hiánya a házasságban, Isten iránti engedetlenség.
– Hány házasság vált börtönné, végződött válással emiatt? Isten ajándéka az intimitás , természetes örömforrás.
Az egészséges, harmonikus kapcsolat megerősítője. Jó hatással van egész személyiségünkre. Nélkülözhetetlen tehát a házasságban a kölcsönös, legmélyebb intimitás, az egymás megismerése, mind testi, mind lelki „működésének” felkutatása! Ennek eszközei az imaközösség, lelki beszélgetés és a rendszeres szexuális együttlét.
Áldja az ÚR a házaspárokat! Ámen.
