Házasságunk Isten műhelyében 28. rész

/Kategória: , ,

Haragudj, de ne cimborálj az ördöggel 2. rész

„Haragudhattok, de ne vétkezzetek… se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” /Ef.4,26-27./

A múlt héti áhitatban bevallottam, hogy amikor munka után hazajön feleségem, néha belemélyedve talál valamilyen netezésbe. Ilyenkor alig veszem észre, ami fáj neki és dühös lesz, mert nem figyelek rá. Persze nem kell, hogy minden kiessen a kezemből, mert ő hazajött. Van, amikor ő is megvárja, amíg kapcsolódni tudunk egymáshoz.

Azonban lehet úgy is gondolkodni, hogy legfontosabb feladatom, hogy házastársammal keressem az egységet és építsem kapcsolatunkat. Ha neki fontos, hogy hazajőve kiöntse a szívét, megossza terheit vagy éppen örömeit, akkor erre készülhetek is. Tudom, hogy mikor érkezik, várjam őt örömmel, készüljek a randira! Igen, így tettük fiatalon, a szerelem idején. Az elhidegülés lassú folyamatára éppen ez jellemző, hogy már nem epekedve várjuk egymást, már nem azt keressük, hogy milyen jóval lepjem meg, miket meséljek el neki, hogyan vigasztaljam, hogyan örüljünk vagy sírjunk együtt. A szerelem idején ezt a lángoló érzelmeink segítették. Ma, amikor csak pislákol szerelmünk, tudatosan érdemes cselekednünk. 

Ha tesszük a szeretet cselekedeteit, az érzelmek majd felzárkóznak. Sokan mondják: nem akarok képmutató lenni, ezért, ha nem érzem a szeretetet, akkor nem is teszem. Képmutató akkor vagyok, ha nem jó szívvel (szívünk az értékrendünk, személyiségünk központja a Biblia szerint és nem az érzelmek székhelye) teszem és őszintén azt, amit teszek, hanem közben mást gondolok. Ha viszont őszintén akarom tenni a jót, akkor is, ha nem érzem közben a szeretetet, akkor nem képmutató vagyok, hanem felnőtt ember, akit nem a pillanatnyi érzelmei vezérelnek. Isten gondoskodik minden szükségünkről, ha mi a tőle kapott feladatot végezzük. A megfelelő érzelmek majd megjönnek. Így nem adok helyet, az ördögnek, ha nem helyezem az Istentől kapott feladatom elé a vágyaim vezérelte “nagyon fontos dolgaimat”. Ezekben is kapok segítséget, csak nem Istentől, hanem az ellenségtől. Szóval kire hallgatok? 

Ezt neked is tudatosan kell eldöntened. Akire hallgatsz, annak átadod az irányítást, annak engedelmeskedni fogsz. Akár tudod, akár nem, szolgája leszel!

„Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.” /Róm.6,20-22./

Ahhoz, hogy helyet se adjak az ördögnek, még egy dolog kell. Megvizsgálni gondolataimat, mert ott adunk a legtöbbször helyet a vádlónak, embergyilkosnak (ördög újabb nevei, melyek leleplezik szándékát). A saját sebzettségemet – mert ezt jelzi a haragom, mondjam ki az Úrnak /62.Zsoltár 9./, Ő megvigasztal és ad új meglátást. Megmutatja, hogy milyen indulatok vannak bennem. Leleplezi gondolataimat. Már bosszút forraltam, vagy saját sebeimet nyalogattam, talán eszembe jutott az a munkatársam, aki mindig meghallgat és megért (erről majd a jövő héten), innen már csak egy lépés és már házasságtörő gondolataim is megjelennek (paráznaság, válás). Ha az Úrnak mondom ki, akkor ő bűnlátásra, bűnvallásra segít. Erőt ad ahhoz, hogy visszatérjek a szeretethez. A harag igénk szerint nem bűn. Ha helyesen kezelem, kimondom Istennek, aztán a páromnak is, énközléssel, akkor nem bűn lesz belőle, hanem Isten szerinti építés.

Imádkozom, hogy visszatalálva az Úrhoz, visszataláljunk küldetésünkhöz: kitartóan és képmutatás nélkül szeressük házastársunkat, és ne csak szóval, se nyelvvel, hanem valóságosan és cselekedettel! Ámen.

Házasságunk Isten műhelyében 27. rész

/Kategória: , ,

Haragudj, de ne cimborálj az ördöggel 1. rész

„Haragudhattok, de ne vétkezzetek… se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” /Ef.4,26-27./

Hogyan ne adjak helyet az ördögnek? Egyáltalán ki az az ördög, ismerem én, mi közünk egymáshoz? Én aztán nem adok neki helyet!

Az ember a hétköznapokban éli az életét, teszi a dolgát és reagál az őt érő impulzusokra. Ritkán gondolunk arra, hogy a bennünket érő hatások rángatnak. Csak reagálunk, ahelyett, hogy tudatosan válaszolnánk rájuk, vagy tudatosan elkerülnénk őket, hogy azt tudjuk tenni, abban a folyamatban maradjunk, amit reggel elkezdtünk, mert az a feladatunk, erre kaptunk megbízatást. Többször tapasztaltam, hogy gépen dolgozva a felugró üzenetnek időt, helyet adtam, végül sokkal többet, mint gondoltam, és így attól vettem el a drága időmet, ami a feladatom lett volna.

A Biblia szerint sáfárok vagyunk, időnket, energiánkat, tehetségünket, sőt kapcsolatainkat, benne legfontosabbként a házasságunkat is azért kapjuk, hogy felelősen gazdálkodjunk vele. Aki adta, az számon fogja kérni. Ráadásul nem magánügy, hogy hogyan sáfárkodunk, mert másokra is hatással vagyunk. Amikor megosztok egy Fb bejegyzést, vajon milyen hullámokat ver a kibertérben, s aztán a szívekben, fejekben, majd kapcsolatainkban. Megbotránkoztatok vele vagy építek? Jobbá lesz tőle, aki olvasta, vagy csak indulatokat gerjesztettem, mely akár kihat az ő házasságára is.

Egyáltalán ez a feladatom, vagy csak pihenő szünetet tartottam feladatom végzése közben – csak a 10 percből sokkal több lett. Elvitte az én figyelmemet, gondolataimat is a témámtól. 

Keresztyének azt mondjuk, hogy minket Isten Lelke vezérel, Jézust követjük. Ha nem azt viszem tovább, amibe belekezdtem, akkor most valami/valaki más kezdett vezérelni. Így lehet tudatlanul is helyet adni egy másik főnöknek. Nem szándékosan, nem tudatosan, de a félrevezető ellenségnek (az ördög további nevei: vádló, szétdobáló, rágalmazó, uszító, hibáztató, ellenálló, hazugság atyja) adtam oda a vezetést, rábíztam magamat, és így neki teremtem gyümölcsöt.

Azt gondolnánk, hogy csak azzal adunk neki helyet, ha indulatosan kiabálunk, verekedünk (szavainkkal mélyebb sebeket tudunk adni, mint kezünkkel). Mostanában előfordult, hogy házastársam hazajött és én éppen a neten lógtam, olvasgattam, kommenteltem, megosztottam. Alig vettem észre jelenlétét, majd gyorsan el is felejtettem, annyira magával ragadott az izgalmas világ, amibe belefeledkeztem. Amikor szóvá tette, még nekem állt feljebb, hogy ő lépett bele az én folyamatomba! Haragudtam, vagy csak bosszús voltam, mert lelepleződtem, hogy ki és mi a fontosabb nekem. 

Mindketten haragszunk, most hogyan ne vétkezzünk? Sátán alig várja, hogy kezünkbe vegyük az ügyet, és saját természetünk szerint oldjuk meg. Na ekkor garantáltan helyet adunk a nagy megtévesztőnek. 

Mai igénk tanulsága, hogy haragunkban az egyetlen biztos hely, ha Istenhez fordulunk. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” /50. Zsoltár 15./ Ilyenkor Isten leleplezi belső világunkat, megmutatja, hogy kire hallgatunk, és segítségével visszatalálhatunk a békességbe és szeretetbe. 

Ne késlekedj, próbáld ki, gyakorold!