Utazás a házasságunk körül – 2. rész

MELLÉKÚT

” Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!” /Józs.1,7./

Sokszor a világ és a saját vágyaink mást súgnak, mint amit Isten Igéje mond és mellékutakra csábítanak. Azt mondják, hogy éljünk a pillanatnak, hogy mindenáron kerüljük a konfliktusokat, hogy minden vágyunkat azonnal kielégítsük, mert „csak egyszer élünk”. De Jézus arra hív, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt. Ez az út néha áldozatokkal jár, de a végeredmény az örök életre visz.

Ha letévedünk a főútról, tudnunk kell, hogy a mellékutakon lassabb lesz a haladás, több mindenre kell, majd figyeljünk, nehezebb lesz elkerülnünk, hogy el ne tévedjünk. Házaspárként ngyobb szükségünk lesz a bátor kitartásra az iránymegőrzéshez. Foglalkozhatunk mi férjek, ill. feleségek mellékes dolgokkal, csak nem érdemes, amik nem ártanak ugyan se a másiknak, se a házasságunknak, se a családnak, de nem a lényegi problémákra fókuszálnak erőforrásainkat leköthetik. Mellékút, ha emberi megoldásokkal, módszerekkel, praktikákkal, pszichológiai eszközökkel igyekszünk csupán családi- és házaséletünk megjobbításán munkálkodni, hogy könnyebb és kényelmesebb legyen az utazás a pokolba. Ennek révén is juthatunk ugyan egyről-kettőre, de a haladást valójában csak míveljük, mert bár egész végig úton leszünk, de a végcélt elkerüljük, mert a mennyek országának kapuja a keskeny főút végén vár ránk, a mellékút végén valami más van. (De figyelem, ott is van „valami”, óh, ha csak a semmi lenne!) A mellékutakon való járás fáraszt és leköt, de ha nem csatlakozik végül a főúthoz, felesleges koptatnunk rajta a cipőnket. Sőt!

A törvényt, a tízparancsolatot, a nagyparancsot és Jézus nagyparancsait nem szabad elhagynunk, attól való egyéni és/vagy közös eltérés jobbra-balra, bármerre vakvágányra futtatja a házaséletünk. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21./.

A házasság tehát nem csupán egy földi szövetség, hanem egy mennyei hivatás is. Két ember szövetséges közössége, akik együtt, kéz a kézben, Jézus követésére törekszenek. Ez a szövetség amely elkezdődik az oltárnál, egy élethosszig tartó utazás Krisztussal. Ennek az utazásnak az egyik legfontosabb kérdése: merre tart a lábunk? Vajon tényleg Krisztus nyomdokait követjük? Azt tesszük-e, amit Ő tenne ma a mi helyünkben? WWJD. Vajon az Ő szava, az Ő igéje világítja meg ma is az utunkat, vezeti lépteinket? Vagy a vágyaink által kijelölt mellékutakon járunk? Ha utóbbi, akkor ideje visszatalálnunk!

A főútra való visszatalálásunkra kiváló lehetőségként itt van a Házasság Hete – A Hűség szabadsága. Éljünk a lehetőségekkel keressük az alkalmakat és Krisztust. Áldott utazást!

Folytatjuk. Következik jövő héten a rövide(bb)út.