Házasságunk Isten műhelyében – 15. rész

Bocsássatok meg!

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” /Ef.4,32/

Vajon – a múlt heti áhitat nyomán – hogy sikerült naplózni reakcióidat, kit választottál az elmúlt napokban. Én megfigyeltem és be kell vallanom, gyakran nem az Új Emberem reagált. Mire észbe kaptam, már előugrott Óemberem és “megoldotta a problémát”. Házastársam felsóhajtott, hogy már megint napok óta nem segítek. Nyeltem és nem szóltam. 

Félreértés ne essék: ez is bűn, azaz céltévesztés. Nem attól vagyok jó keresztyén, hogy elhallgatok és lenyelem az indulataimat. Az elfojtott negatív érzelmektől csak megbetegszik a testem (infarktus, gyomorfekély, stb.). Megbetegszik tőle a kapcsolatunk is, persze akkor is, ha indulatom felgerjeszti haragomat és dühöm tüzét ráöntöm a társamra. Talán magadra ismersz a következő listában: kiabálás, káromkodás, eltúlzás, cinikus megjegyzések, a másik szidása, csapkodás, bosszúállás, stb., a másik véglet: csak gondolatban perelni, kifelé pedig mosolyogni, vagy elfordulni, nem reagálni a másikra, fagyos hallgatásba burkolózni, visszatartani információkat, szívességeket, jó cselekedeteket (mert nem érdemli meg).

Visszatérve a csendben maradásom nem tartott sokáig, mert egyre jobban feszített az a gondolat, hogy meg kell védeni magam (eszembe se jutott a két héttel korábbi áhítat, pedig olvastam! ☺). Csak később esett le, hogy nem Jézushoz menekültem.

A mai igénk azt mondja: “…ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Istennek szüntelenül meg kell bocsátania, mert szüntelenül vétkezünk. Isten fiainak valljuk magunkat, de nem “Isten lelke vezérel. ”Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” /Róm.8,14./

Isten pedig igaz Bíró, aki nem hagyja büntetlenül a vétket. Az Ő kegyelme és irgalmas szeretete, hogy a büntetést nem rajtunk hajtja végre, hanem Fián. Krisztus miattunk, helyettünk halt meg, és értünk, hogy nekünk életünk lehessen. Tudok-e ilyen irgalmas lenni. Előtte pont ezt mondja: “Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak,”

A jóságos szó jelentése: jóindulatú, becsületes, kegyes, barátságos, jó, alkalmas, hasznos. Az irgalmas szó jelentése: együttérző, könyörületes, megindulni képes.

Megvizsgáltam magam. Amikor feleségem kifejezte elégedetlenségét, együtt éreztem vele? Ő sokat tesz azért, hogy rend és tisztaság legyen, pedig ő még dolgozik, én meg már nyugdíjas vagyok. Becsületes voltam? Az elmúlt napokban többször rendetlenséget hagytam magam után, egyszer nem, de csak ezt veszem figyelembe és ezért akarok visszavágni? 

Hasznos, alkalmas voltam? Korábban azt olvassuk: “Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” /Ef.4,29/ Károli fordításában a “jó” helyett a “hasznos” szó szerepel. Ennek a szónak a jelentésében is ott van a jóindulat, jóakarat.

Már azt hittem, hogy most milyen jól reagáltam, nem szóltam, aztán csak megjegyeztem indulat és sértődöttség nélkül, hogy mi az “igazság”, vagyis az én meglátásom -és mégis elbuktam. Nem tudok ilyen lenni. Hát ezért kellett Krisztusnak keresztre menni. 

Hála néki! Ez a hála és öröm motiváljon, hogy akkor én is így bocsássak meg társamnak. Hogy legyek együttérző, jóságos. Ha ő vétkezik is -mert ahogyan kifejezte magárahagyottságát, az sem volt helyes -akkor is lássak mögé, lássam meg csalódottságát, szükségét. Tudjak megindulni sebzettségén, amit én okoztam, és ne a viszont sebzettségemet nyalogassam. Arra keressem az építő választ. Ehhez ad erőt az Úr. Ámen.

Jövő vasárnap tovább vizsgáljuk a megbocsátás kérdését, azt követő vasárnap pedig azt, hogy hogyan tudjuk megtenni mindezt, ha nekünk is fáj vérző sebünk.