Kategória archív: Utazás a házasságunk körül

EGYENES ÚT

” Az igazságosságban járó igaz embernek egyenes az útja, de a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” /Példabeszédek11,5./

A házasság egy szent szövetség, amelyet Isten az igazságosság, az őszinteség és a szeretet alapjaira helyezett. A Példabeszédek 11,5 arra tanít minket, hogy az igaz ember, aki az igazságosságban jár, egyenes úton halad. Mit jelent ez egy keresztény házasságban?

Többek között, hogy a keresztény házasság alapismérve, hogy a férj-feleség őszinte egymáshoz, együtt hűségesek Istenhez és egymás iránt is. Az igazságosság pedig azt kívánja, hogy minden döntésüket Isten Igéje szerint hozzák meg (WWJD). Ha egy házaspár Krisztus tanítása mentén vezeti életútját, kapcsolatuk egyre szilárdabbá válik, útjuk az egyenes jól követhető vonaláig egyszerűsödik (mintha zsinóron húznák őket – szokták mondani), csökken a kisodródás veszélye, fogynak a hajtűkanyarok, s ha emelkedők is jönnek, onnan egyre jobb kilátás nyílik az örökkévalóság igazságaira.

A tisztességes életvitel, a becsület és az igazmondás erősíti a házasságot, s meg is követeli azt. Ha a házastársak nyitottak és őszinték egymással, akkor elkerülik, hogy a félreértések vígjátékát követően mások rajtuk nevessenek, a kételkedést és a bizalmatlanságot távol tartja. Egy mély, őszinte testvérbaráti jelzővel is illethető házaskapcsolatban a nehézségeket nem rejtegetik egymás és mások elől műmosollyal, hanem közösen oldják meg Isten vezetésével és ez a megoldás – spontán exoterm (hőtermelő) folyamat lévén – felhevíti őket. Ha nincsenek titkaik, ha életük nyitott könyv egymás előtt, ha bármikor átengedik a számítógépüket, mobiltelefonjukat, híváslistájukat, levelezésüket, messenger üzenetváltásaikat, chatelésüket, bankártya mozgásaikat, bármit a másiknak, mert őszinte és mély közös összefonódott életük egymást erősítő szándékába a bizalmatlanság mételyének vegyülését előrelátó megelőzéssel kezelik, akkor a félelem lelke nem költözik közéjük. A bizalom légköre megőrzi szemeik csillogását, amiben gyönyörködhetnek.

A vers második része figyelmeztetés: „a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” Figyelem! A „saját” itt egy fontos jelző. A házasságban a saját hazugságom, az önzésem, a hűtlenségem és a kölcsönös megbocsátás hiánya repedéseket okozhat, ha felmerül, amelyek előbb-utóbb összeomláshoz vezethetnek. Aki nem Isten igazsága szerint él, az saját hibáiban és bűneiben fog megbotlani. Vigyázzunk magunkra és egymásra, mert a házasságban élő botló a másikat is magával ránthatja a sárba, amelyből a mellettük haladókra is fröccsenhet a földre huppanáskor! (Akinek van füle a hallásra, az érti.)

Az egyenes úton járni nem mindig könnyű. A világ értékrendje gyakran más irányba terelné (a sodorná jobb szó) a házasságokat, de a keresztény házaspároknak minden nap tudatosan kell dönteniük az igazság, a szeretet és a hűség Atyja mellett. Ehhez rendszeres napi Igeolvasásra, házaspáros, családi áhítatra, imádságra, alázatra van szükség, hogy Isten egyenes úton történő vezetése megvalósulhasson az életünkben.

A Példabeszédek 11,5 ígérete biztosít bennünket arról, hogy ha az igazságosságban járunk, Isten ajándékozó szeretete – kegyelemből, csak úgy magától – egyenessé teszi előttünk az utat. Lehet, hogy mi a lábunk nyomán a rövid részleteket nézve nem így látjuk, de a mennyből, az örökkévalóság végtelen távolságából tekintve minden hullámvonalasnak tűnő, de végül a Célhoz vezető életút egyenes, ez biztos.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek próbák, hanem azt, hogy Ő velünk lesz minden napon a világ végezetéig, és a helyes irányban megtart. Keresztény házasságunk, amely az igazság és hűség sziklatalaján áll, Isten áldásában részesül, higgyük el és tapasztaljuk meg! Tegyük próbára az Úrat! Ő állja a szavát, ha mi is kitartunk mellette mindvégig állhatatosan.

Kedves házaspárok, válasszátok tehát az Élet Egyenes Útját! Legyetek egymás iránt gyengédek, járjatok bátran és megalkuvás nélkül Isten igazságában, és építsétek a kapcsolatotokat Krisztus szilárd útalapjára! Ha így tesztek, Isten vezetni fog benneteket a számotokra kijelölt legszebb keskeny úton, és házasságotok hosszú távon is áldott és erős marad. 

Ámen.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! Az Egyirányú út következik.

MENEKÜLŐ (EGÉR) ÚT 

„Nem jött rátok kísértés, csak emberi; de hű az Isten, aki nem engedi, hogy kísértessetek a ti erőtökön felül; hanem a kísértéssel együtt el is készít egy kiutat, hogy elviseljétek.”/1Kor.10,13./

Akaratlanul a házasságban olykor elérkezhetnek nehezebb fagyos „téli” elhidegülős időszakok is akár, amikor az egyik- vagy másik -, de rosszabb, ha egyszerre -mindkét fél elbizonytalanodik, fáradt, túlterhelt, vagy kísértés éri. Ilyenkor sokan menekülőutat (egérutat) keresnek: lehet ez egy szakítószilárdságot próbáló harmadik személy, a munkamánia alkoholizmusa, a hobbiba menekülés ópiuma, a szolgálatba temetkezés, a digitális világba való elmerülés vagy akár egy belső depresszív visszahúzódás, mély lelki válság, megfáradás, elerőtlenedés, vagy bármi, amely ideiglenes esetleg tartósan eltávolítja a házastársakat egymástól és/vagy az Úrtól.

Az útjaink mentén mindig vannak a kísértő, csábító, szétdobáló által ígéretes útjelzőtáblával ellátott „egérutak„, könnyebbséget ígérő vonzó kerülők, levágások, amelyek gyors megoldást, előrehaladást, előzési lehetőséget ígérnek a konfliktusok elkerülésére, de ezek gyakran zsákutcába vezetnek, ahonnét csak visszafordulni lehet, vagy kiszakítani a zsák végét, kitörni, szakadni belőle. A kísértés pillanatában a menekülés nem mindig a helyes döntés. Az Ige azt mondja, hogy Isten mindig készít egy kiutat („Én vagyok az Út az igazság és az élet” – mondja Jézus.), de ez a kiút NEM a házasságból való kilépést vagy az egymástól való elidegenedést jelenti. Hanem olyan egy Utat, amelyen, ha kell előre menekülve és a kísértésnek visszatámadva segít elviselni a próbákat, megoldani a konfliktusokat, és megerősíteni a kapcsolatunkat. Álljatok ellene és elfut tőletek! Ne mi, hanem az ördög fusson! Szóba se álljunk a kísértővel, ne akarjuk kibogozni a szálakat emberi erővel, mert azzal csak erőst gúzsbakötjük magunkat, mint a légy a pókhálóba, belekavarodunk, hanem drasztikusan vágjuk el a bűn fonalát, mondván: jövel Uram Jézus! -, s üljünk le az Ő lábaihoz, hallgassuk meg, mit tanácsol!: „Én sem ítéllek el: eredj el és többé ne vétkezz! /Ján.8,11./ Ez a lényeg! Bocsássunk meg egymásnak, magunknak, s tartsuk meg az Úr parancsát! Többé ne! S a kísértés elfut tőlünk, s haladhatunk életfőutunkon bátran és boldogan tovább, a menekülő egérutakra még csak nem is gondolva.

A házasságból menekülés helyett Isten arra hív, hogy forduljunk „föl-felé, hozzuk elé a nehézségeinket, és az Ő segítségével dolgozzunk közösen a megoldáson! Nem vagyunk egyedül a próbákban: ne feledjük, a házasság egy hármas kötelék, ahol Isten jelen van, hogy erőt adjon.

Ezért, amikor a kísértések és a próbák megjelennek, ne a könnyebb egérutat keressük gyáván, hanem bátran az áldozatos, de hosszútávon gyümölcsöző megoldást: a párbeszédet, a megbocsátást, az értékeinkhez és házastársunkhoz való szövetséges ragaszkodást. Isten gondoskodik rólunk, és biztos kiutat ad, amely nem szétválaszt, hanem újra egyesít!

A folytatásban a Széles és a Keskeny út következik.

JÁRT ÚT

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, és nézzetek körül, és kérdezzétek meg a régi ösvényeket, hol van a jó út, és járjatok rajta; és nyugalmat találtok lelketeknek. De ők mondják: Nem járunk rajta.” /Jer.1,16./

A házasságunk útját járva olykor válaszutakhoz érkezünk. Ilyenkor meg kell állnunk, különösen, ha az Úr mondja, ahogy határozottan teszi ezt e fenti jeremiási Igében. Körül kell néznünk, és bölcs döntést kell hoznunk, hogy merre tovább?! Az Úr arra tanít minket, hogy ne felejtsük el a régi jól bevált ösvényeket, melyek tervrajza a Biblia első lapjain rajzolódik ki előttünk (lapozzuk fel bátran!), igazságos és Isten szerinti utakat, mert ezeken járva lelki békét és áldást találunk.

A mai világ sok új és csábító irányt kínál: önmegvalósítás, önző boldogságkeresés, az elköteleződés könnyed elhagyása, de jaj, ha ezekre térünk, a kapcsolatunk sérül, a családunk széthullhat, gyermekeink lelke reményvesztetté válhat. Az igazi, tartós szeretetre vágyó házaspár nem a könnyebb utat keresi maguknak, hanem a kipróbált, járt utakon halad előre Jézusnak való hálából egymásért és másokért, ahol az Isten által rendelt értékek elődeink által gondosan elhelyezett kilométer kövei vezetik a lépteit. (Erdélyben még láthatók sok helyen az utak mentén a Mária Terézia idejében kitűzött km kövek.)

„A járt utat a járatlanért el ne hagyd, fiam!” – tartja a közmondás, és valóban, az előttünk járók, hívő eleink tapasztalata támpontot jelenthet számunkra. Nézzük meg szüleink, nagyszüleink, dédszüleink életútját! Hogyan tudtak megmaradni a hűségben, a kitartásban, hogyan viselték el együtt a mienknél talán sokszor emberpróbálóbb nehézségeket? Akik pedig elbuktak előttünk, miért tették? – tanuljunk belőle! A rosszpéldáktól elriadhatunk, okulhatunk, a jó példákból pedig meríthetünk erőt és bölcsességet, hogy a mi házasságunk is szilárdan álljon az idők próbái között. Nem mindig a könnyebb, modern új utak, a sztrádák a legjobbak; sokszor a régi, jól bejáratott rómaikori macskaköves utak vezetnek el a valódi boldogsághoz és békességhez.

Ne legyünk azok, akik azt mondják: „Nem járunk rajta!” Ne utasítsuk el Isten kegyelmét és bölcsességét, hanem alázattal és engedelmességgel haladjunk a Jézus járta úton akkor is, ha ezt más utakat csak rövid ideig, házastárs-váltó futásban járók hangosan kritizálják, támadják és elavultnak kiáltják ki. 

Testvéreim, álljunk meg és vizsgáljuk hát meg házasságunk műútját, járható-e?! Vajon hitben járó eleink, keresztény hitéletben példaképeink járt ösvényen utazunk magunk is, vagy „úttörők” vagyunk? Ha letértünk róla, merjünk visszatérni a helyes útra, amelyet Isten rendelt számunkra. 

A folytatásban az életút következik.

VÁNDORÚT / ZARÁNDOKÚT

/1Pét.2,11./
„Szeretteim, kérlek titeket, mint idegeneket és vándorokat, hogy tartózkodjatok a test kívánságaitól, amelyek háborúznak a lélek ellen.”

A „vándorút” egy hosszú, fáradságos, de gyakran gazdag tapasztalatokkal teli utazást jelent úgy általában. Ha keresztényként vándorlunk, akkor ugyanerre azt mondjuk: „zarándokút”. Ez az utazás nem csupán fizikailag, hanem érzelmileg és szellemileg is egyaránt igénybe vesz bennünket, mint házaspárt, ahol új felfedezéseket tehetünk a világban és a saját lelkünkben is, s még nagy harcokat is láthatunk, tapasztalhatunk.

„Mert jobb lett volna ezeknek, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.” /2Pét.2,21./

Kemény Ige ez Zarándokok! Amely felhív a komoly elhatározásra, elköteleződésre, szövetségvállalásra, amely kitartásra késztett, bizonyosságot és kizárólagosságot vár el tőlünk, ami pedig biztonságba ágyazza a házaspári kapcsolatunkat, felbecsülhetetlenné téve annak értékét. A házassági eskü után az út egyirányú. Vigyázzunk és folyamatosan kormányozzunk ellen, ha sodornak, s végül majd az angyalok az Úréi közé sorolnak.

A házasélet vándor- és zarándokútjának ajándékai:

A fenntartható fejlődés: A házasságunk egy olyan utazás, ahol folyamatosan tanulhatunk egymástól és fejlődhetünk, s felgerjeszthetjük a Szentlélek tüzét egymásban is. Ahogy a vándor új világokat, helyeket fedez fel, úgy mi is új szakaszokat és kihívásokat élünk át házasságunkban egy-egy életszakaszi kihívásban, amelyek, ha túléljük, formálnak bennünket és a hitünket.

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz! Mert ő megsebesített, és meg is gyógyít minket; megverte, és bekötözi sebeit.” /Hós.6,1./

A közös cél: A vándorúton a zarándokló házaspárként közös célunk abszolút meghatározza és kijelöli magát az utat. ”Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” – mondja Jézus. (E három fő célt keresi minden ember. Itt áll előttünk.) A házasságban is fontos, hogy a közös legyen a fő cél, a mennyei haza és az odavezető úton a kisebb és alárendelt célok, amelyeket együtt tűzzünk ki, legyenek azok családi tervek, közös álmok vagy a lelki növekedés. A lényeg a Krisztus követés!

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”  /Zsolt.25,4./

1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.

A kihívások és nehézségek: A házaspáros zarándoklat, a vándorút nem mindig könnyű; sőt, a legritkábban az, legfeljebb időszakosan, hogy erőre kapjunk, felüdüljünk, lendületet vegyünk, az úton akadályokkal és nehézségekkel találkozhatunk, néha komolyabbakkal is. Hasonlóan, a házasságunkban is lehetnek nehéz pillanataink, merjük bevallani, még kínlódásaink is, amelyek próbára teszik a kapcsolatunkat ugyan, de ezeken keresztül lehetőség nyílik a megerősödésre, hisz amelyik hármas fonál nem szakad el, az erős, mégpedig attól az Úrtól, Aki fentről harmadikként azt átszövi. Nem ígért az Úr könnyű életet az övéinek, de áldottat igen.

„És mondták egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor szólott nékünk az úton, és mikor magyarázta nékünk az írásokat?” /Lk.24,32./

Az együttes felfedezés öröme: Ahogy a zarándok és a vándor új tájakat fedez fel, úgy a házastársak is felfedezhetik egymásban rejlő mélységeket és szépségeket, újra és újra, ugyanazt és mindig mást. A közös élmények és a felfedezések gazdagítják a kapcsolatunkat. Érdemes ezeket gyűjtenünk (Lássátok múlt heti Házi Feladatlistát!). Nem az élményeket kell hajszolnunk, ne essünk tévedésbe! A közös munkának (még a közönséges házimunkának is), szolgálatnak (kicsinek és magasztosnak is) sokkal gazdagítóbb és tartósabb öröme van, mint a semmitevő nyaralásnak csúfolt közös időtékozlásnak. Lássuk meg az együttben a gyümölcstermő örömöt a körülményektől függetlenül. Tudjunk együtt szűkölködni is, ne csak bővelkedni! S ne kaszával menjünk vetni, jó megadással lenni, s türelemmel élni.

„Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!” /Róm.11,33./

Az Isten vezetése: A vándorúton, zarándoklat közben sokan keresik az Isteni útmutatást, hogy biztonságban és helyesen haladjanak. A házaséletünkben is fontos, hogy Isten vezetését kérjük, hogy közösen járhassunk el a helyes úton, és megtalálják az örök értékeket, a múlhatatlan boldogságot: Jézus Krisztussal való együttlétet.

„Hagyd az Úrra a te utadat, bízzál benne, majd ő teljesíti.” /Zsolt.37,5./

A közösség és támogatás: A vándorúton gyakran találkozunk másokkal, más házaspárokkal, akik hasonló utat járnak. Erősíthetjük, vagy éppen gyengíthetjük is ám egymást. Vigyázzunk, hogy hogyan élünk, mit mutatunk, mit beszélünk! Ezért is fontos a hitben járók közössége, a barátok és a család támogatása, akik segíthetnek a nehéz időkben, akikre számíthatunk, és akik viszont számíthatnak ránk. Ahol szabad őszintén beszélnünk, ahol nem kell szerepet játszanunk, ahol kinyílhatunk, ahol találkozhatunk egymással és az Úrral. (Például egy keresztény házaskörben vagy táborban.)

„Ha letértek jobbra vagy balra, halljátok majd a fületekben a szót, amely így szól: ‘Ez a helyes út, ezen járjatok!’ /Ézs.30,21./

A vándorút és a zarándoklat a közös házaspári utazás jelentőségét festi elénk, a fejlődést az együtt megküzdött kihívások és közös imádságok által megerősödő Istenbe vetett hitünk, ami segít abban, hogy szövetséges házastársként együtt boldoguljunk az élet rögös ösvényein.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! A Műút fog következni.

KÖRÚT

„Ahol nincsen tanácskozás, ott elbukik a nép; de sok tanácsadó által van üdvösség.” /Péld.15,22./

Ahogy egy hegyen épült város felé haladva a szerpentinről messzire látva és körül tekintve, vagy egy nagyobb város körútján korzózva részleteiben felfedezhetjük a város sokszínűségét, úgy a házasságunk útján is fontos, hogy rendszeresen áttekintsük, merre tartunk, és hol is tartunk. A szerpentin úton lehetőség van arra, hogy friss szemmel tekintsünk vissza a kapcsolatunkra és a közös életünkre, a korábbi örömökre és nehézségekre.

A házasságban, ahogy a körforgalom előtt is, szükség van arra, hogy lassítsunk, ha jön valami, néha megálljunk, és tanácsot kérjünk, hogy biztosan a helyes irányba haladjunk. A tanácsadás segíthet abban, hogy tisztán lássuk a céljainkat, és új perspektívát adhat a kihívások kezeléséhez, de nem mindegy, kire hallgatunk. Kik a tanácsadóink, s mi az alapja a tanácsuknak? Ha nem a Szentírás, a bukásban biztosak lehetünk. Ahogyan a városi körúton a közlekedési táblák, irányjelzők és útmutatók segítenek döntéseinkben, úgy a házasságban is fontos, hogy figyeljünk azokra a bölcs tanácsokra, amelyeket Isten Igéje és a keresztény közösségünk nyújt.

– Itt már jártunk. De javu érzés. Vagy inkább: – Így már jártunk! – Éreztünk már ilyet minnyájan, ugye?

Amikor a szívünkhez kapunk, hogy ebben a cipőben már voltunk, ebbe a folyóba már léptünk, azóta is fázunk tőle, s megfogadtuk, hogy többé ezt a hibát nem követjük el! Sőt, bűnbánatot is tartottunk, letettük a kereszt alá, újévi és úrvacsorai fogadalmat is tettünk utána, s mégis újra és újra, egyhelyben járva, topogva, a sarat dagasztva, néha felüdülve, felgyorsítva, a kanyar előtt nagyot fékezve, de végül mindig ugyanoda érkezve, leroskadunk, belehalni, feladni készülünk.

– Á, ebben az utcában már voltam! Hogy ronthattam el ismét? Ráadásul pont ugyanúgy?
(Egyes szám egyes személyben a felkiáltás arra hívja fel a figyelmünket, hogy az olvasónak csak erre legyen gondja! A királyi többes szám, a továbbiakban csak a szorongásunk hivatott oldani, hogy tudjuk, nem vagyunk a problémával egyedül. J De hogy a házastársam mit rontott el – főleg ismét – az más lapra, az övére tartozik Nem mindegy, hogy Ön vizsgálatot tart? vagy Önvizsgálatot tart az ember?)

Képzelt riportok egy „ugandai” házasságból:

A mókuskerékből kitörni nem sikerült, pedig férjként megfogadtuk, hogy bár a családért dolgozunk, de a családban akarunk maradni, a karriert, a hivatást, amiért égünk – aminek terhét persze a családért cipeljük (de ezt az érzést csak alibizésből engedjük a felszínre) – hátrébb soroljuk, foglalkozunk a feleségünkkel, minőségi időt szánunk a gyerekeinkre, ezentúl máshogy lesz, más lesz a prioritás, meglássátok!

S azon vesszünk észre magunk, hogy megint az értekezletről írjuk a messenger üzenetet: – „Gratulálok fiam a második gólodhoz, kár, hogy nem láttam (amint az elsőt sem), de harmadikat majd megnézem!” (Ha ugyan egy másik apuka – akinél úgy érzem, én jobb vagyok, mert többet keresek neked, ő csak ott van, a tiedet is felveszi videóra és megosztja, mert a jövő héten is üzleti úton leszek, ugye megérted?.)

– „Majd elmegyek, lányom, az énekkari fellépésedre is a székesegyházba, elvileg karácsony előtt, az adventben már szabad leszek a melótól, véget ér a nagy hajtás és, bár nem szeretem, nem is értem az 5-6 szólamú barokkos darabokat, de megyek, mert vársz. Puszi! (S ha nem érek oda, majd bocsánatot kérek, s megyek a húsvétira.)

– „S óh, Szerelmem, neked is viszek egy csokor virágot a házassági évfordulónkra”; de már megint bezárt az összes virágbolt mire hazaindultam (mint tavaly), de majd egy sima hétköznap pótlom (csak el ne felejtsem!), akkor úgy sem várja, jobban örül neki, ja, tavaly is így volt, s lesz jövőre is.

„Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, / A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. / A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,  / És törvényed szerint nem éltem semmiben.” /Ref. 445. ének 2. vers/.

Feleségként megfogadtuk: – „Este hagyjuk a dagadt ruhát másra, a férjünkkel megyünk fel a padlásra!” S a gyerekek csak szálltak és suhogtak a vizes lepedők között a házifeladataikkal kergetve anyát, s mindenkinek a kedvenc pudingját megfőzve, megint nem maradt erő a hárombetűsre.

– „Holnap tényleg kinézek a garázsba, min ügyködik az ember, s ha nem is értem, s tán nem is érdekel igazán, de megkérdezem, mit szerel, s mi lesz a haszna abból a családnak, s megdicsérem, hogy értünk fárad”, de jaj, a barátosnőm válni készül (már évek óta), s sírva hív fel, hogy kiöntse a szívét az álnok férje miatt, s megint nem értem ki, de már be is ért az emberem, akire ráförmedek, mert sáros cipővel bejött, s olajfoltosan hagyta maga után ott a mosdót! – De mit is akartam? Zsörtölődni, vagy megtisztelni őt legalább érdeklődésemmel? No, mindegy, majd holnap (ha nem volna szülői értekezlet, de lesz, s a ház is fut.)

S nap-nap után az ugandai házaspár futja a hasonló ördögi köröket, bár néha érzékelik, hogy a cél megint a startvonal, melyen újra áthaladtak, de még bíznak, hogy majd jobb lesz, újabb mérföldek után (csak úgy magától?), s ha nem fáradnak el, majd kitörnek és változtatnak, vagy betörnek és összetörnek, s felemelt kézzel teszik fel a miérteket. Miért hagytuk, hogy így legyen?!

Ne feledd! Minden fogadkozásod csak annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Ne ígérj, cselekedj! Hadd bíztassalak magammal együtt! Ne halogasd, hagyd abba e cikk olvasását, ha ideáig eljutottál (folytasd később) és tedd meg azt a szolgálatot házastársad felé, ami először adósságodként magadnak felróttál!

A körforgalomból való kijutáshoz mindkettőtök erőfeszítése, de legalább egyikőtök tudatos kezdeményezése szükséges. Úgye milyen jó, hogy megtetted s így olvasod már tovább?

Kitűzhettek magatoknak olyan közös – a körön kívüli és távoli – célokat, amelyekhez a centrifugális erőtér elhagyásával konvergálni tudtok. Segítségképpen néhány konkrét, bátorító feladatot próbálunk felvázolni (több házassággondozással foglalkozó irodalom felhasználásával) – ha gondoljátok, amelyek segíthetnek, hogy valódi változást érjetek el a kapcsolatotokban. Ezek a segítő szándékú házi feladat ajánlások célzottak, gyakorlatiasak (voltak, akik ilyet kértek), és arra irányulnak, hogy segítsenek megtörni a megszokott mintákat, újraépíteni a közelséget, és tudatosabbá tenni a mindennapi figyelmességeket.

Egy külön bejegyzésben itt éritek el: Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok