BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 5. rész
Kik a házasságunk érintettjei?
Szektoranalízis és stakeholder-elemzés – a házasság sohasem magánügy
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
/Mt 5,16./
Vannak házak, amelyekről messziről meg lehet mondani, merről fúj leggyakrabban a szél, mert a kert végében álló öreg fák koronája, bár esztendőről esztendőre új leveleket hajt, mégis valamelyest mindig ugyanabba az irányba hajlik, mintha a sok ezer széljárás lassan beleírta volna törzsükbe annak a vidéknek az uralkodó időjárását; s aki csak egyetlen nyári délutánon látja őket, talán azt gondolja, ilyen formára nőttek, holott alakjukban évtizedek láthatatlan nyomása őrződik.
Valamiképpen így élünk mi is a házasságunkkal együtt, mert bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy közös életünk két ember szabadon választott, zárt világa, amelynek ajtaját este magunk mögött becsukjuk, s odakint marad a zajos világ minden tévedésével együtt, a valóság ennél jóval bonyolultabb: korunk gondolkodása, a körülöttünk látott életminták, a reklámok, filmek, közösségi oldalak, munkatársak beszélgetései, szüleink házasságának emlékei, gyermekkori sebeink és örömeink, azokból fakadó ellenkormányzó túlkapásaink, mind-mind olyan szelek, amelyek időről időre nekifeszülnek közös életünk falainak.
Nem minden szél ellenség, és nem minden, amit a korunk mond, szükségképpen hamis, mégis ostobaság volna úgy tenni, mintha a házasságunk valami légüres üvegbúra alatt élne, amelybe nem szivárog be semmi abból a világból, amely reggeltől estig körülvesz bennünket.
Egy auditor ezt nevezné szektoranalízisnek, vagyis mielőtt részletesen megvizsgálja a működést, előbb körülnéz: milyen világban működik ez a „szervezet”, milyen erők, szokások, elvárások és változások veszik körül, s ezek közül melyek segítik, melyek terhelik, és melyek próbálják lassan olyan irányba hajlítani, amely talán már messze esik az Alapító eredeti tervétől.
A keresztyén házasság számára tehát a kérdés nem az, hogy hat-e ránk a korszellem, hanem az, hogy észrevesszük-e, amikor és ahogyan hat.
FŐ ÜZENET
A házasság nem két ember magánügye és nem is a környezetétől elszigetelt sziget, mert miközben korunk, családi örökségünk és kapcsolataink folyamatosan hatnak ránk, mi magunk is áldást vagy sebeket hordozó hatást gyakorlunk mindazokra, akiket Isten körénk rendelt.
IGE ÉS AUDIT
Az ESG világában az audit egyik első feladata az úgynevezett stakeholderek, vagyis érintett felek azonosítása, ami első hallásra ismét olyan szó, amelyet szívesebben hagynánk egy tárgyalóasztal mellett, mintsem behoznánk a nappalinkba, holott mögötte meglepően egyszerű emberi kérdés rejtőzik: kik azok, akikre hatással van az, ahogyan mi élünk, és kik azok, akiknek az élete, szava, döntése vagy jelenléte hatással van ránk?
A Biblia világában ez a kérdés egyáltalán nem idegen, mert az ember szinte sohasem pusztán önmagában áll Isten előtt; Ábrahám elhívása sem ér véget Ábrahámnál, hanem úgy hangzik, hogy „áldássá leszel”, a szülők hite és hitetlensége nyomot hagy gyermekeiken, egy ember döntése egész családok történetét fordíthatja más irányba, s Jézus sem azt mondja tanítványainak, hogy rejtsék el hitüket valami gondosan lezárt belső szobában, hanem úgy éljenek, hogy világosságuk másokhoz is elérjen.
Az eredeti BHSZ-auditunk ezért tett egy merész, de teológiailag nagyon fontos lépést, amikor az érintettek sorában nem a férjet vagy a feleséget írta az első helyre, hanem Istent, hiszen ha Ő a házasság Alapítója, és ha közös életünk végső célja az Ő dicsősége, akkor házasságunk működése mindenekelőtt Vele kapcsolatban hordoz felelősséget.
Ez különös módon átfordítja a megszokott kérdezésünket, mert ettől kezdve egy konfliktusban már nemcsak az lesz fontos, hogy kinek van igaza, ki kezdte, ki mondta először, és kinek kellene végre belátnia a maga hibáját, hanem az is, hogy amit most teszek, mondok vagy hallgatok, az dicsőíti-e azt az Istent, akinek nevében ezt a szövetséget kötöttük.
A következő érintett természetesen maga a házastársunk, csakhogy itt is könnyű észrevétlenül rossz irányból olvasni a stakeholder-térképet, mert amikor meghalljuk, hogy „érintett fél”, ösztönösen arra gondolunk, milyen jogos elvárásaink vannak vele szemben, holott az Ige újra meg újra éppen ellenkező irányba fordít bennünket: nem elsősorban azt mondja meg, hogy mit követelhetek a társamtól, hanem azt, hogy mivel tartozom neki.
A férjet nem azzal kezdi tanítani, hogy milyen feleséget érdemel, hanem arra hívja, hogy úgy szeresse feleségét, mint Krisztus az egyházat; a feleségnek sem valamiféle követeléskatalógust ad férjével szemben, hanem saját Istentől kapott felelősségéhez vezeti, s ez az egész gondolkodás élesen szembemegy korunk egyik legerősebb sodrásával, amely kapcsolatainkat oly gyakran abból az irányból értékeli, hogy mit kapok belőlük én.
A bibliai kérdés ennél kényelmetlenebb és egyben felszabadítóbb:
Mit adok én?
És még mielőtt ezt szépen megválaszolhatnánk, megjelennek a következő érintettek is: a gyermekeink, akik talán akkor is auditálják a házasságunkat, amikor mi erről mit sem sejtünk, csakhogy ők nem kérdőívet töltenek ki, hanem figyelnek; látják, hogyan szól apa anyához, hogyan néz anya apára, hogyan hordozunk egy sérelmet, hogyan kérünk vagy nem kérünk bocsánatot, hogyan imádkozunk, hogyan beszélünk egymásról mások előtt, és hogyan változik meg a levegő a szobában, amikor valamelyikünk belép az ajtón.
A gyermek számára a szülők házassága ugyanis nem elmélet a szeretetről, hanem az első hosszú tanfolyam, amelyen megtanulja, hogy mit jelent férfinak és nőnek, férjnek és feleségnek, hűségesnek, irgalmasnak vagy éppen keménynek lenni; s ezért különösen súlyos az auditori kérdés:
Örülnénk-e, ha gyermekeink egyszer olyan házasságban élnének, mint amilyet most tőlünk látnak?
Ez a kérdés nem azért van, hogy szülőként bűntudatba taszítson bennünket, mert tökéletes házasságot egyetlen gyermek sem kapott örökül, hanem azért, hogy felismerjük: még a hibáink kezelésével is tanítunk, hiszen gyermekünk számára talán éppen az válik az egyik legfontosabb örökséggé, ha azt látja, hogy apa és anya tud bocsánatot kérni, újrakezdeni, megalázkodni Isten előtt, és nem szégyelli kimondani azt, hogy valamiben tévedett.
A stakeholder-térkép pedig itt még korántsem ér véget, mert ott állnak körülöttünk a szülők és apósok-anyósok, testvérek, rokonok, barátok, gyülekezeti közösség, sőt bizonyos értelemben a következő nemzedék is; mindannyian kapcsolódnak ahhoz a szövetséghez, amelyet ketten kötöttünk, noha természetesen nem azonos módon és nem azonos joggal.
Ezért majd később külön is vissza kell térnünk az elhagyás és tisztelet különös bibliai egyensúlyához, mert az új házassági egység megszületésével a prioritás valóban megváltozik, miközben a szülők iránti tisztelet nem szűnik meg; az eredeti anyagunk ezt nagyon pontosan így fogalmazza: a prioritás megváltozik, de a tisztelet nem szűnik meg.
Mindez azonban már előkészít bennünket a következő auditlépéshez is, mert ha egyszer föltérképeztük, kik és milyen erők hatnak a házasságunkra, valamint azt is, kikre hatunk mi, akkor szinte magától megszületik a következő kérdés: melyek ezek közül a valóban lényeges hatások, kockázatok és lehetőségek?
Ott kezdődik majd a kettős lényegesség vizsgálata.
AUDITMEGÁLLAPÍTÁS
A házasságunk falai nem állítják meg sem a világ felől érkező hatásokat, sem a belőlünk kifelé induló következményeket, ezért felelőtlenség volna úgy élni, mintha csak az számítana, mi ketten hogyan érezzük magunkat benne; a bibliai házasság Isten előtt áll, társunk életét formálja, gyermekeink jövőjébe ír, és akarva-akaratlanul tanúságot tesz valamiről azok előtt is, akik körülöttünk élnek.
AUDITKÉRDÉSEK
1. Ha őszintén elkészíteném házasságunk „szektoranalízisét”, melyik három külső hatást nevezném meg, amely ma a legerősebben formálja gondolkodásunkat, döntéseinket és egymáshoz való viszonyunkat?
2. Ha pedig elkészíteném az érintetti térképet, kik azok az emberek, akik ma a legtöbb áldást — vagy éppen a legtöbb terhet — kapják abból, ahogyan mi férjként és feleségként élünk?
HETI LÉPÉS
Ezen a héten vegyünk elő egy papírlapot, írjuk középre a két keresztnevünket, húzzunk köré egy kört, majd lassan rajzoljuk föl mindazokat, akiknek élete valamiképpen kapcsolódik a házasságunkhoz: Istent természetesen ne valamiféle „külső stakeholderként” helyezzük el a rajzon, hanem inkább az egész fölé és köré, hiszen Ő az Alapító és az Úr; azután kerüljenek mellénk gyermekeink, szüleink, rokonságunk, gyülekezetünk, barátaink és mindazok, akik valóban részei közös életünknek.
Amikor elkészült a térkép, ne egymás kapcsolatait kezdjük minősíteni, hanem válasszunk ki egyetlen nevet, és tegyük föl ezt a kérdést:
„Mit kap ez az ember abból, ahogyan mi ketten élünk?”
Talán áldást, biztonságot és reménységet, talán feszültséget vagy bizonytalanságot, talán pedig olyasmit, amit eddig észre sem vettünk; ám éppen ezért készítünk auditot, mert csak azzal tudunk felelősen kezdeni valamit, amit előbb hajlandók vagyunk meglátni.
IMÁDSÁG
Urunk Jézus Krisztus, bocsásd meg nekünk, amikor úgy éltünk házasságunkban, mintha annak minden következménye megállna saját otthonunk falainál, és nem vettük észre, hogy szavaink, döntéseink, hűségünk, szeretetünk és mulasztásaink hullámai mások életéhez is elérnek; kérünk, adj tiszta látást ahhoz, hogy felismerjük korunknak azokat a hangjait is, amelyek lassan, észrevétlenül távolítanának bennünket a Te rendettől, miközben azt hisszük, csupán úgy gondolkodunk, ahogyan ma mindenki más.
Taníts bennünket úgy élni egymás mellett, hogy társunk ne követeléseink terhét, hanem szeretetünk biztonságát tapasztalja; gyermekeink ne tökéletes szülőket lássanak bennünk, hanem olyan apát és anyát, akik tudnak megtérni, megbocsátani és újrakezdeni; családunk és közösségünk pedig ne pusztán szép szavakat halljon tőlünk a házasságról, hanem valamit megsejthessen abból a hűségből, amellyel Te hordozol bennünket. Őrizz meg attól, hogy a világ sodrása észrevétlenül magával vigyen, és add, hogy ott is a Te szavad legyen számunkra irány, ahol minden más hang az ellenkező irányba hív. Ámen.
KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS
Most már körülnéztünk abban a világban, amelyben házasságunk él, és elkezdtük fölrajzolni azokat is, akik hatnak ránk, illetve akikre mi gyakorolunk hatást; ám egyetlen audit sem állhat meg annál, hogy hosszú listát készít minden lehetséges tényezőről, mert előbb-utóbb meg kell kérdeznie azt is, mi ezek közül valóban lényeges.
A következő részben ezért két irányba fordítjuk egyszerre a tekintetünket: megvizsgáljuk, mi történik velünk a világ hatására, és mi történik a körülöttünk élőkkel a mi működésünk következtében, vagyis elérkezünk ahhoz a különös ESG-fogalomhoz, amely első hallásra talán még a „stakeholdernél” is távolibbnak tűnik a házasságtól, mégis meglepően pontos kérdéseket tud föltenni nekünk.
BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 6. rész
Kettős lényegesség: mi hat ránk, és mi hogyan hatunk?
DMA – Double Materiality Assessment
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
/Péld 4,23./
A módszer új. Az üzenet örök.
