Gyere, beszélgess velem!
Ha igazán szereted őt, akkor a beszélgetés arra szolgál, hogy megajándékozd a jelenléteddel, a vigasztalásoddal, figyelő fülekkel…
Íme új jött létre
A régi kötelékek, ha teljesen el nem is múlnak, el nem szakadnak, mégis halványodnak. Mert valami új jön létre…
Öröm a házasságban
Az esemény címe: Öröm a házasságban.
Dátum: 2018. 02. 17.
Előadók: Weber István és Weberné Zsikai Mária.
Többet szeretettel, mint erővel
Mikor végre szóhoz jutottam, azt mondtam neki, hogy nem azért jöttem, hogy meggyőzzem őt, hanem azért, hogy…
” …nem nyíltan, hanem titokban.”
Jézus jelenlétét gyakran ma is így tapasztaljuk meg. Úgy, hogy nem is látjuk, s még ha sokan kérdezik is, hogy hol van Ő…
Korsó a kúton
Egy asszony Sikárban a kúthoz megy vízért. Viszi a korsót a fején a tűző napon. S még nem tudja, hogy víznél frissítőbbet visz majd haza. Még nem tudja, hogy nem a korsója telik majd meg, hanem a szíve.
„A világ pedig elmúlik…”
„A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is,
de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
1 Jn 2, 17.
Elmúlás és örökkévalóság. Éppen az év vége és kezdete. Az előző év elmúlt nemrég. A maga kívánságaival, a maga újdonságaival, a maga örömeivel és bánataival együtt. De Isten szeretete, a hitünk Jézus Krisztusban, a bizalmunk Istenben örökké megmarad.
Azt mondja János, ne szeressük ezt a világot. Aki ezt a világot szereti nem szeretheti Istent. Karácsonykor pedig azt olvastuk, hogy Isten viszont szerette ezt a világot, mégpedig annyira, hogy elküldte érte az ő fiát. Hogy van ez? Úgy, hogy mi magyarul olvassuk és nincs jobb szavunk rá, de a görög megkülönbözteti a kozmosz kifejezésnek különböző jelentéseit. A világot, amely a teremtett világ, amelyet Isten alkotott és amelyre azt mondta, hogy jó és tökéletes; valamint a korszellemet, amelyet az emberek alkotnak.
Isten szereti ezt a teremtett világot az első perctől fogva. Annyira szereti rajta az embert, hogy emberi formába lépett, vállalva annak minden nyűgét. Nem azon gondolkodott, hogy megérdemeljük-e, hanem egyszerűen szeretetből emberré lett, tanított, példát adott, és megváltást hozott.
Az a világ pedig, ami elmúlik, a világias gondolkodás az Isten nélküli létezés, az Urat elfelejtő, a mindent egybemosó emberi gondolkodás. A test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés. E szó mindazt képviseli és jelenti, ami meggátolja az embert, hogy szeresse Teremtőjét. Többé-kevésbé ugyanazt jelenti Jánosnál, mint a sötétség. Korunk nagy veszélye, hogy hajlamosak vagyunk enyhíteni ezt a figyelmeztetést. Miért, mi a baj a világgal?
Annyi jó dolog van benne. Vannak lehetőségek, alkalmak, hogy jobban megismerjük egymást, a technika fejlődését kipróbáljuk, megtapasztaljuk, sok program van, színház, sportok, filmek, közösségi lehetőségek.
Mi a baj a világgal? Az a baj a világgal és a világias korszellemmel, gondolkodással, hogy nagyon sok mindent kínál, ami önmagában talán még nem is okoz gondot. De elfordítja a tekintetünket Istenről. Elfordítja a figyelmünket a célról. S aki nem látja a célt, hogy tudna afelé haladni?
Kínálnak lehetőséget önmegváltásra, öngyógyításra, hihetetlen tudásra, az élet, a test, a tudás élvezetére, kényelemre és önmagunk felé fordulásra. Ki ne szeretné magát kényeztetni? Megérdemeljük! Valóban! Hiszen egész nap dolgozunk, ki ne érdemelné meg a pihenést, a lazítást, a vidámságot? De ez mind elmúlik, figyelmeztet János.
Viszont az életünk, mi magunk Isten kezében vagyunk! Mennyire másként hangzik ez! Örökké megmarad. Valami örökkévaló részének lenni. Benne lenni valamiben, amiért érdemes küzdeni, és élni. Amely nem változik a divattal, a korral, a lehetőségekkel; mert maga az örökkévalóan létező része. Milyen kegyelmes az Isten, hogy ezt megengedi nekünk! Válasszuk Őt! Szolgáljuk Őt! Ismerjük meg őt napról napra jobban! Mert ő örökké megmarad!
Nagy Krisztina
Miért született Jézus?
23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti:
Velünk az Isten. Máté evangéliuma 1:23
Mindenki céllal születik erre a földre! Nincs senki, aki véletlenül van itt. Éppen ezért születünk úgy, hogy keressük „önmagunkat”, életünk célját, értelmét. Isten belénk teremtette, mindenkiben ott van erre a vágy, az ösztön – de nem mindenki találja meg. Van, akinek félresiklik az életpályája, nem „úgy alakulnak a dolgok” az élete körülményei, vagy rossz döntései miatt, ahogyan szeretné. Van, aki mindenki szemében sikeres, befutott, bálványozott, „bejött neki az élet” – és kiderül, mégse találta meg, mert öngyilkosságba menekül. Te miért születtél? Mivégre vagyunk a világon?
Sokan azt mondják: értelmetlen, önmarcangoló, örömtelen kérdés – pedig szerintem pont ellenkezőleg: felszabadító, az életnek megingathatatlan alapot, tartást adó, ha valaki erre meggyőződéssel, hittel tud felelni.
A mi életünk (szinte) mindenben hasonlít az Úr Jézuséra. Úgy született, mint mi, úgy élt, mint mi – ugyanazokkal kihívásokkal, nehézségekkel szembesült, mint mi. Ugyanúgy volt örömben és hálaadásban része – egészen hasonló volt hozzánk. Miért születetett Jézus?
Milyen érdekes, hogy élete első harminc évéről alig tudunk valamit. Élt, tanult, dolgozott – felkészült. Viszont már gyermekként is tudta, hogy miért született. A 12 éves Jézus a szüleivel felment Jeruzsálembe a templomba az ünnepre. Már hazafelé tartottak, amikor észrevették, hogy Jézus nincs a rokonok, ismerősök közt. Visszamentek. 46Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? (Lukács 2:46–49)
Egész életére jellemző volt, hogy nem a változó körülmények határozták meg – hogy éppen tisztelik, kikezdik, ünneplik, vagy bántják: hanem az, hogy tudta, miért született. Nagyon sokféleképpen, sokaknak, sokszor elmondta, bemutatta, hogy miért jött és ki ő. Azt mondta: 10…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (János 10:10) És ezt ki is fejtette: én vagyok… út, igazság, élet; jó pásztor; juhok ajtaja; a feltámadás és az élet… Kivégzése előtt ezt mondta az őt faggató római helytartónak, Pilátusnak: Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (János 18:37) Amikor meghalt nem azt mondta: itt a vége, elvesztem – hanem azt: 30Elvégeztetett! (János 19:30) Vagyis, amiért jöttem, azt betöltöttem, az készen van. Ez pedig a bűnbocsánat és az örök élet! Elvégezte, hogy békességünk legyen az Istennel, hogy helyreálljon a tönkrement kapcsolat, és újra atyánkká legyen a Teremtő, a Mindenható Isten.
Mindezt egyedül értünk tette, értünk jött, végezte el – hogy Benne, szabadításában legyen életünk biztos alapja, horgonya, kősziklája. Hogy ne sodorjon az élet: a világ, a divat, a rendszer, a szerencse vagy balszerencse, a kiszámíthatatlan körülmények, rossz döntéseink, bűneink vagy mások bűneinek, rossz döntéseinek következményei – hanem sziklaszilárd alapon állva, mindenkor reménységben, hitben, erőben és szeretetben éljük az életünket: mert tudjuk, hogy már az Övéi vagyunk, aki önmagát adta értünk! Ott van, mindent lát, intéz, tud. Gondja van rám, a gyermekére – mindig formál, nevel, mert figyelnem kell rá, tanulnom, keresnem akaratát. Mindig, amíg élek!
Mert, ha az Övé vagyok, ha neki adom életem, akarata alá rendelem magam önként – akkor él bennem hit által. Akkor megértem helyem, küldetésem, célom a világban. Akkor helyére kerül mindaz, ami össze-vissza és zavaros. Akkor tapasztalom, hogy jelen van az életemben: szól, kijelent, meghallgat, válaszol, intéz, alakít, formál… mint Atyám, a Jézus Krisztus által. 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Máté 1:23)
Veled, velem, velünk. Tapasztalod-e, élsz-e már az ő jelenlétében? Karácsonykor ismét ez az evangélium, örömhír hangzik: Velünk az Isten! 17…eljött, békességet hirdetett a távoliaknak, és békességet a közelieknek. (Efézus 2:17) Legyen velünk: legyen békesség Istennel, élettel, önmagunkkal, egymással – karácsonykor (is)! És mindörökké!
Szigeti Miklós
Szüntelen imádkozzatok (2. rész)
„Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van, a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
Titokban kellene imádkozni? És mit tegyen az, akinek csak egy szobája van? Nem ilyesmiről van itt szó! Sokkal inkább arról, hogy az imádság a szív belsejéből jövő legyen. Akkor imádkozzál, amikor a belső szobádban vagy. Legyen meg a helye és ideje az életedben, a napodban. Reggel vagy este mindegy, az a fontos, hogy legyen helye és hogy őszinte legyen. […]
Szüntelen imádkozzatok (1. rész)
„Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
„…szüntelen imádkozzatok…”
Arról szól ez az írás, hogy miért is imádkozzunk, hogyan imádkozzunk, mikor imádkozzunk, mit mondjunk. Segítségünkre lesz és határt szab a közös gondolkodásnak mind a hosszabb igeszakasz, mind ez a kis rövid két szavas. Menjünk hát sorra és haladjunk pontról pontra vele. […]