Feleségként kétféle tapasztalatom van a párommal való beszélgetéseimről. Van olyan, amikor a munka után hazaér, látszik rajta, hogy telis-tele van mondanivalóval, szinte lehetetlen leállítani. Vagy éppen az ellenkezője: holtfáradt, és mindent harapófogóval kell kihúzni belőle. Pedig végre magam is szeretném megosztani, hogy mi történt velem aznap. Lehet, hogy már órák óta erre várok. Nem csak magam miatt akarok vele beszélgetni. Vágyom arra, hogy megismerjem, és persze számítok rá, hogy jobban meg fog érteni. Mély, tartalmas gondolatai vannak a morcos külső mögött, lenyűgöző ember, hihetetlenül gazdag személyiséggel. Szeretnék őszinte és átlátszó lenni a számára (1 Mózes 2,25).

Most hirtelen arra gondolok, vajon milyen állapotban lesz, amikor ismét találkozunk…

Lehet, hogy nem áll készen újabb 15 perces monológomra? Mit tehetek ilyenkor, hogyan vonhatom be a beszélgetésbe a szerelmemet? A párbeszédbe, amely mindkettőnknek örömöt és megelégedést hoz?

Hadd osszak meg néhány gyakorlati ötletet, beszédfordulatot, bibliai gondolatot, ami segíthet:

A kevesebb több!

Ahhoz, hogy a férjem többet beszéljen, nekem kevesebbet kell. Ha öt másodpercet várok, miután befejezte a mondandóját, meglepődve tapasztalhatom, mennyire sok mindent tesz még hozzá, miután nem siettem azonnal belevágni a szavába.

Néhány gyakorlati ötlet:

Ne szakítsd félbe, ne vedd át a szót, még akkor sem, ha úgy érzed, tanácstalan.

Ne tereld a párbeszédet, elérve, hogy végre rólad legyen szó.

Ha levegőt vesz, csak röviden jelezd, érted őt, jelen vagy a párbeszédben.

Ne fejezd be a mondatait! Ne reagáld túl! Ne mutasd be, hogy lám, különb vagy!

Tarts egyensúlyt, tudva, hogy a beszélgetésben a rád fordított idő lehet, hogy arányosan mutatja önzésedet, hiszen elveszed a férjedtől a rá szánt perceket, hogy saját céljaidra használd. Ha igazán szereted őt, akkor a beszélgetés arra szolgál, hogy megajándékozd a jelenléteddel, a vigasztalásoddal, figyelő fülekkel… a lehetőséggel, hogy beszélhet valakihez. Hozzád. Segítőtársa van, nincs egyedül.

Beszélj az ő nyelvén!

Kanyargós, nyusziugrándozáshoz hasonlítható, mindenre kiterjedő beszámolónk megértése néhanapján olyan mértékű erőfeszítést igényel egy férfitól, hogy teljesen elveszíti a fonalat és mondhatni kimerül. Párunk legkedvesebb időtöltése valószínűleg nem a kávézóban töltött több órás beszélgetés. (Igen, tudom … magam sem értem, hogy miért nem …, de ez van.)

Sokan mondják, hogy a férfiak és a nők két külön világban élnek és a nemek párbeszéde valójában kultúraközi kommunikáció, ezért van annyi félreértés és konfliktus.

A tekervényes spagetti-kommunikáció kiküszöbölésére megállapodtam a férjemmel, hogy a végeredményt mondom el először, és visszafelé avatom be az apró részletekbe. Így nem érzi úgy, hogy egy végtelenített elbeszélés során elvész a szavak erdejében. (Hova akar kilyukadni? Ha ennyi mindent mond el, mikor érünk a lényeghez?)

Jobb, ha kicsit megállunk pihenni, mielőtt egy újabb történetbe kezdenénk. Így kevésbé csapoljuk meg szerelmünk beszélgetésre szánt energiáit. Ráadásul még arra is lesz alkalma, hogy bekapcsolódjon. Ha így építjük fel a beszélgetést, sokkal többet kérdez azokról a gondolatokról, amik felkeltették az érdeklődését. Így ráadásul megspórolhatjuk, hogy kiüljön az ábrázatunkra a „reflektorfényben bámuló szarvas” rémült arckifejezése, ami a másiknak elég hajmeresztő.

Lehet, hogy a te férjed egész más? Nincsenek általánosan érvényes szabályok, amelyek mindenkire rutinszerűen alkalmazhatóak. Jobb, ha annak megértésére törekszel, hogy milyen beszélgetési mód illik a te férjedhez.

 

Kérj engedélyt a belépésre!

Megtisztelem férjemet, ha megkérdezem, alkalmas-e számára egy érzékeny téma felvetése.

Megfelelő neked, hogy most beszélgessünk, vagy éppen nagyon benne vagy valamiben?

Feltehetek neked egy kérdést? Visszatérhetünk most a múltkori témánkra?

Bevezethetem így is: „Lehet, hogy nem fog neked tetszeni, de …” aztán legnagyobb meglepetésemre azt mondja: „Nos drágám, soha nem tudhatod! Lehet, hogy tetszeni fog.”

Találd el a ritmust!

Egy férfinak a fárasztó nap után hazaérkezve, időre van szüksége, hogy maga mögött hagyja a munka világát, és képes legyen új impulzusokat befogadni. Adj neki lehetőséget, hogy „agya semmi dobozában való átmeneti pihi után”, egész központi idegrendszerét újra munkába állítsa. Vedd figyelembe, hogy a rengeteg tennivaló okozta stressz nyomása alól nehéz kiengedni, ha úgy érzi többet veszített, mint nyert a nap folyamán.

Érdemes könnyedebb kérdéssel fogadnod:

Mi volt ma jó neked a munkahelyeden?

Örömök, csalódások?

Megtalálod a mindkettőtöknek megfelelő beszélgetés-ritmust?

Ötlet: Lehet, hogy akkor kell belehuppanni a fotelbe egy csésze koffeinmentes kávéval, amikor a gyerekek már alszanak. Ha együtt utaztok az autóban, ki lehet kapcsolni a zenét és beszélgetést kezdeményezni. Vagy lehetne tiétek a péntek este és menjetek el randizni…

Tegyél fel kérdéseket, amelyek a számára is hívogatóak.

Használd a jól bevált kapcsolatteremtő készségedet, amelyekkel olyan mély párbeszédeket tudsz elindítani, és próbálj mélyebbre menni. Kérdezz, és segíts a felszínre hozni a lényeget, vagyis a vágyait és a félelmeit.

Milyen volt neked ez a helyzet?

Miről félsz, mi történhet?

Mit remélsz, mi fog megváltozni?

Mit szeretnél, mi történjen?

Próbálj gyengéden eljutni a szívéhez.

Hogyan kapcsolódhatsz be a mondandójába?

Nagyon keményen hangzik.

Készületlenül ért mindez?

Nehéz lesz ezt megvalósítani…

Úgy látom komolyan megküzdöttél ezzel.

Legyél olyan segítőtársa, aki mellett fontosnak érezheti magát.

… ne erőlködj, hogy bebizonyítsd, milyen jó feleség, mennyire remek barát vagy. Ha magaddal vagy elfoglalva, nem lehetsz jó hallgató …

… elfogadhatod, könyörületes szívvel, ha a bukásairól, elveszettségéről számol be. Ne feledd, Isten kedvessége vezet bennünket megtérésre és késztet felállásra, ha elhasalunk, elakadunk (Róma 2,4).

… ha a megfelelő pillanatban hívod fel a figyelmét egy gyengeségére, felépíted ahelyett, hogy lerombolnád. Kiterjeszted felé a kegyelmet (Efézus 4,29). Tartózkodj attól, hogy megváltoztasd, tanácsokat adj. Ne zúdíts a nyakába kész megoldásokat. Főleg addig ne, amíg nem érti, hogy közeledni szeretnél hozzá …

… vele vagy az élet sok megterhelő, elvégzendő feladata között.

… meghallgatod, zavartalan, teljes jelenléteddel. (Tedd le a telefonodat, a mosni valót, vagy a hajtogatni valót!)

… a kérdéseiddel segíted, hogy még jobban megértse önmagát (nem azt, ahogy te látod őt, vagy a helyzetet).

… gyengéd érdeklődéseddel, olyan területekre is rávilágíthatsz, amelyeknek a felszínre hozatala kifejezetten merésznek tűnik.

… megmutathatod neki, hogy milyen valójában, még akkor is, ha néha csúf a kép. A gyengéd, csendes, de határozott hangodnak megvan az a képessége, hogy meggyőzze a férjedet, ti ketten vagytok benne egy komplikált helyzetben. És tudod, ilyenkor mi történik? Megerősíted a férjedben az evangéliumot: több vagy, mint a gyengeségeid összessége. Nem kell teljesítened, hogy közel kerülj hozzám. Nem egymás ellen dolgozunk, hanem egymásért, közösen megyünk szembe a problémával. Mond el a vágyaidat, ahelyett, hogy kontrollálni próbálnád.

Különböző személyiségtípusokhoz tartozunk, de ez soha nem mentség az irigységre, az önzésre, a rejtőzködésre, hogy bedugd a fülest a füledbe és elszállj képzeletben valahova a zene szárnyán megvigasztalva magad, egyedül.

Keressétek meg, hogyan tudjátok mindkettőtök igényeit betölteni, és hogyan tehetitek le Jézus kezébe az egymással szembeni türelmetlen elvárásaitokat. Ettől jobb lesz a házasságotok, nem?

Weberné Zsikai Mária