Utazás a házasságunk körül – 16. rész
VISSZAÚT
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom.” /Hós.14,5./
Amikor egy házasságban elhidegülés vagy sértődés, csalódás, fájdalmak és egymásnak okozott sebek miatt, – kisebb-nagyobb korábbi válaszutaknál hozott rossz döntések nyomán – úgy érezzük, hogy hátrafelé, visszamutató irányba haladunk, oda ahol már voltunk, ahonnan kijönni akartunk, ott mindig Isten kegyelme és irgalma kínál csak egyedüli jó megoldást. Ha a szeretet forrásától elfelé haladunk, hidegülünk, elidegenedünk, fázunk, szorongunk, Ő vissza tudja kanyarítani életutunk, csak bízzunk Benne! A tékozlóknak (a készlet erejéig, amíg tart a kegyelem, előre nem tudhatjuk meddig) van még a disznók vályújától is visszaút, egészen az atyai házig. Sose gondoljuk, hogy soha nem térhetünk már vissza. Ahogy Hóseás könyvében olvassuk, Isten nem elutasít minket a hibáink, bűneink, vagy a házasságunkban tett eltévelyedéseink miatt, hanem visszafordít, mert kegyelmes, irgalma nagy és türelme hosszú. Ő azt mondja, hogy „kigyógyítom (kiszeretem Jézus vére által) őket hűtlenségükből” (se ez számukra ingyen van, de mégis drága fiúi véren szerzett áron) – ha ők is akarják és engedik – a házasságban is ugyanez a gyógyulás, helyreállítás elérhető a számunkra. – Akarjuk? – Akarjuk!
Imádkozzunk!
Te vagy az Út, az Igazság és az Élet. Hálát adunk Neked, hogy házasságunk közös útján nem vagyunk egyedül, hanem Te vezetsz, kísérsz, tanítasz – sokszor csendben, de mindig hűségesen. Köszönjük, hogy amikor válaszúthoz érkezünk, Te nem csak nézed a tétovaságunkat, hanem irányt mutatsz, és ha kell, visszahívsz az egyirányú útra, amely bizton Hozzád vezet.
Urunk, néha kerülőutakon járunk – eltévedünk a saját vágyaink, a sérelmeink, vagy a világ hamis fényei között. Kérünk, ne hagyd, hogy az útvesztők végleg elválasszanak minket egymástól vagy Tőled! Világosítsd meg számunkra az igaz hazautat, és adj bátorságot, hogy a visszafordulásban ne kudarcként, hanem kegyelmi lehetőségként lássuk meg a Te jóságodat!
Taníts meg minket, hogy a keresztutaknál ne csak saját szívünkre hallgassunk, hanem Rád figyeljünk, s hogy a döntéseinkben a Te bölcsességed legyen az iránytűnk. Kérünk, Urunk, ha megfáradunk, ha letérnénk az ösvényről, ha lepadkáztunk, vezesd lépteinket újra az útpadkáról a megszentelődés ösvényére! Ne engedd, hogy a fásultság vagy az önzés letérítsen bennünket a szeretet és a hűség örök útjáról!
Áldd meg házasságunkat, hogy ne csak célba érjünk, hanem útközben is Téged tükrözzünk – a döntéseinkben, a szavainkban, a szeretetünkben, hogy az utunk: bizonyságtétel legyen Rólad – aki elhívtál, kísérsz és megtartasz minket. Ámen.
Vezessen az Úr tovább bennünket!
Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! A keresztút, útkereszteződés következik.
