Házasságunk Isten műhelyében – 9. rész

/Kategória: ,

Maradjunk együtt!

„Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.”

/Zsolt 85,11–12/

Békesség Istentől, Kedves Házaspárok!

Aki látott már kivágott erdőt, az tudja: a tarvágás után nemcsak a fák tűnnek el, hanem valami a lélekből is. Rideg szél jár akadálytalanul a tuskók között, s a táj mintha azt kiáltaná: itt vége van mindennek. A forgácsot elfújja a szél, a csend megsűrűsödik, s minden az elmúlásról tesz tanúbizonyságot.

Ilyennek látszik néha egy házasság is. Mikor elfogy a madárdal. Mikor kihűl a fészek melege. Mikor a közös élet lombja lehull, s az ember már nem is meri kimondani, amit gondol: vajon van-e innen visszaút? Érdemes-e még? Van-e még jövő? Nem kellene-e inkább kidönteni, elengedni, továbblépni, „újrakezdeni” – valaki mással?

És itt kell megállnunk, mert a Szentírás egészen mást mond, mint a világ:
a válás nem opció (pont).

Amit Isten egybekötött, ember azt el ne válassza! Nem azért, mert Isten örömét leli a szenvedésben, hanem mert Ő a szövetség Istene – s mert Ő tud olyat, amit mi nem: életet támasztani a halálból.

Van a gemenci erdőben egy fa, amelyet okkal neveznek Titánnak. Kivágott nyárfák gyökereiből sarjadt, s a sarjak összefonódva eggyé lettek: három tuskó maradékából 100 év alatt egy óriás nőtt ki, az ország legnagyobb fája. Mintha a föld mélye azt mondta volna: „Nem adom fel.” Mintha az élet, Isten teremtő rendje, a halál fölé emelte volna a zászlót.

S testvérek: ilyen a kegyelem is. A kegyelemnek van egy „csakazértis”-e. Amikor egy házasság eljut oda, hogy már “kivágandó”-nak ítélik egyesek, az Úr még akkor is tud sarjat fakasztani. Ha a gyökér ott marad az öntözött földben, ha a szív nem szakad el teljesen, ha a térd le tud hajolni, s a két ember – ha már kézen fogva nem is, de legalább könyörgésben – Isten elé borul: akkor a “gyökérből” még lehet újra élő fa.

A Zsoltár azt mondja: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak…”

Nem csupán szép költészet ez, hanem házassági titok. Ha Isten irgalma találkozik a mi hűségünkkel, akkor a reménytelenség erdeje is újra zöldülhet. Ha a mennyből alátekint az igazság, s a földből sarjad a hűség, akkor nem csak a békesség jön vissza, hanem a rend is. Nem az „én igazam”, nem a „te igazad”, hanem a Teremtő igazsága.

S van még egy kép, amit nem feledhetünk: a hármas kötél. Férj és feleség sarjai egymásba kapaszkodnak – de közéjük kell a harmadik. Mert két ember szeretete elfogyhat. Az Úré nem. Az Úr jelenléte az, ami eggyé fon, s ami nem könnyen szakad el.

Ezért, ha most úgy érzed: a házasságod erdeje kopár, a te fád kivágásra meg van jelölve, a remény kevés, a szél hideg – akkor nem azt mondd: “könnyebb lesz”, hanem azt: „-Maradjunk együtt!” És ha kell: -„Kezdjük újra!”

Mert az Úr megadja a jót, és a föld újra megtermi gyümölcsét. Ámen.

„Újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.” /2Kir.19,16./

Utazás a házasságunk körül – 8. rész

/Kategória: , ,

JÁRT ÚT

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, és nézzetek körül, és kérdezzétek meg a régi ösvényeket, hol van a jó út, és járjatok rajta; és nyugalmat találtok lelketeknek. De ők mondják: Nem járunk rajta.” /Jer.1,16./

A házasságunk útját járva olykor válaszutakhoz érkezünk. Ilyenkor meg kell állnunk, különösen, ha az Úr mondja, ahogy határozottan teszi ezt e fenti jeremiási Igében. Körül kell néznünk, és bölcs döntést kell hoznunk, hogy merre tovább?! Az Úr arra tanít minket, hogy ne felejtsük el a régi jól bevált ösvényeket, melyek tervrajza a Biblia első lapjain rajzolódik ki előttünk (lapozzuk fel bátran!), igazságos és Isten szerinti utakat, mert ezeken járva lelki békét és áldást találunk.

A mai világ sok új és csábító irányt kínál: önmegvalósítás, önző boldogságkeresés, az elköteleződés könnyed elhagyása, de jaj, ha ezekre térünk, a kapcsolatunk sérül, a családunk széthullhat, gyermekeink lelke reményvesztetté válhat. Az igazi, tartós szeretetre vágyó házaspár nem a könnyebb utat keresi maguknak, hanem a kipróbált, járt utakon halad előre Jézusnak való hálából egymásért és másokért, ahol az Isten által rendelt értékek elődeink által gondosan elhelyezett kilométer kövei vezetik a lépteit. (Erdélyben még láthatók sok helyen az utak mentén a Mária Terézia idejében kitűzött km kövek.)

„A járt utat a járatlanért el ne hagyd, fiam!” – tartja a közmondás, és valóban, az előttünk járók, hívő eleink tapasztalata támpontot jelenthet számunkra. Nézzük meg szüleink, nagyszüleink, dédszüleink életútját! Hogyan tudtak megmaradni a hűségben, a kitartásban, hogyan viselték el együtt a mienknél talán sokszor emberpróbálóbb nehézségeket? Akik pedig elbuktak előttünk, miért tették? – tanuljunk belőle! A rosszpéldáktól elriadhatunk, okulhatunk, a jó példákból pedig meríthetünk erőt és bölcsességet, hogy a mi házasságunk is szilárdan álljon az idők próbái között. Nem mindig a könnyebb, modern új utak, a sztrádák a legjobbak; sokszor a régi, jól bejáratott rómaikori macskaköves utak vezetnek el a valódi boldogsághoz és békességhez.

Ne legyünk azok, akik azt mondják: „Nem járunk rajta!” Ne utasítsuk el Isten kegyelmét és bölcsességét, hanem alázattal és engedelmességgel haladjunk a Jézus járta úton akkor is, ha ezt más utakat csak rövid ideig, házastárs-váltó futásban járók hangosan kritizálják, támadják és elavultnak kiáltják ki. 

Testvéreim, álljunk meg és vizsgáljuk hát meg házasságunk műútját, járható-e?! Vajon hitben járó eleink, keresztény hitéletben példaképeink járt ösvényen utazunk magunk is, vagy „úttörők” vagyunk? Ha letértünk róla, merjünk visszatérni a helyes útra, amelyet Isten rendelt számunkra. 

A folytatásban az életút következik.

Házasságunk Isten műhelyében – 8. rész

/Kategória: ,

Állandó megújulásban

„Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
– Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.”

„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
– Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.”

„Nagy a TE hűséged! Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.”

/Jer.Sir.3,19-25./

Békesség Istentől, Kedves Házaspárok!

A házasság olyan, mint egy kert. És a kerteknek van egy könyörtelen törvénye: ha nem gondozzuk, nem marad meg kertnek –elvadult bozót lesz. Aki nem vet, ne csodálkozzon, ha nem arat! S ha a virág helyett csalán nő, felelőssé nem a csalán tehető. Így van ez a kapcsolataink szántóföldjén is, s annak legféltettebb virágoskertjében: a házasságunkban.

A hétköznapok lassan, észrevétlenül szárítják, merítik ki a földet. Nem egyszerre jön a baj, hanem apránként: elfáradunk, kimerülünk, lecsücsülünk egy kis dombra, s ettől megijedünk, s egymást kérjük számon. Aztán ránk köszönt a tél. Nem a kinti tél, hanem az a fajta, amikor a szívben van hideg. Amikor a mosoly már kényszeredett, az ölelés ritka, a szó rövid, a türelem kopott, s az ember úgy érzi: idegen földön jár – pedig otthon van.

S mégis: az Ige nem enged megállni a csüggedés mocsarában.

„Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.” – mondja a siralmakkal teli szív. De van egy fordulat, amely nélkül nem lehet sem hívő élet, sem házasság:

„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek…”

Mert a megújulás nem onnan indul, hogy a házastársunk megváltozik, hanem onnan, hogy Istenbe kapaszkodunk. Nem a holnaptól és nem is a másiktól várunk megoldást, hanem a kegyelem Urától. Nem Münchhausen báróként próbáljuk saját magunkat kihúzni a süppedő sárból, hanem térdet hajtunk, és kérünk. Mert a mi Istenünk nem fogy ki az irgalomból. Ő nem egyszer ad kegyelmet, hanem naponként.

„Minden reggel megújul.” – Ez nem költészet. Ez evangélium.

És testvéreim: ha az Úr irgalma minden reggel megújul, akkor a házasságunk sem lehet múzeum, ahol régi emlékeket porolgatunk, hanem (ránk-)szabó műhely, ahol Isten dolgozik, ráadásul éppen rajtunk. Meg-megújít, helyreigazít, újra varr, mint kabáton a gombot; újra összezár, mint a szétnyíló zipzárt. Nem azért, mert mi olyan ügyesek vagyunk, hanem mert Ő hűséges.

Állandó megújulásra van szükségünk. Aki azt hiszi, hogy „nekünk nem kell”, az máris veszélyben van. Aki pedig azt gondolja: „nálunk már úgysem lehet”, az még nem nézett elég mélyen Krisztus keresztjére. Mert a megújulás ingyen van – és mégis drága áron vett kegyelem: Jézus vére árán.

Ezért ha ma úgy érzed, hideg van otthon, ne azt mondd: vége. Azt mondd: Uram, fújj tavaszi szelet! Szentlélek, gyújts parazsat! Ne engedd, hogy a szeretetlenség tavának jégtükre alatt elnémuljon a házaséletünk!

A megújulás nem egyszeri ünnep. A megújulás életforma. Gondolataink Krisztus felé fordítása. Imádságban meg nem restülés. Igei táplálkozás. Áldozat. Lemondás. Hídépítés. Megbocsátás. Szolgáló szeretet. És újra, meg újra a kérdés: 

Mit tenne most a helyemben Jézus? /WWJD/

Aki erre nem csak válaszol, hanem engedelmeskedik is – az megtapasztalja házaséletében: nem a télé az utolsó szó.

Mert szeret az Úr, ezért nincs még végünk. Ámen.

Itt a tavasz….

Utazás a házasságunk körül – 7. rész

/Kategória: , ,

MŰÚT

IMÁDSÁG

Mennyei Édesatyánk!

Hálát adunk Neked, mert hívsz és vezetsz bennünket házaspárként a keskeny úton, amely nem a könnyebb, hanem az egyetlen igaz és egyenes, életre vivő út. Tudod, hogy olykor elfáradunk, hogy szívünk elnehezedik a gondok, a kísértések és a kudarcok súlya alatt, de Te erőt adsz, és bíztatsz is, hogy támogassuk, segítsük egymást, amikor egyikünk elgyengül, és világosságot gyújtsz, amikor elbizonytalanodunk a sötétben. Kérünk, támogass minket, hogy ne térjünk le a könnyebbnek látszó széles útra, hanem hittel és bizalommal lépjünk tovább, még akkor is, ha a keskeny kapu előtt nehézségek tornyosulnának, tudván, hogy Jézus érdeméért Te átvezetsz rajt bennünket!

Urunk, taníts meg minket arra, hogy házasságunk erős szövetség legyen, s a Te kezedbe helyezett szent elhívatás betöltésének ajándéka is egyben! Segíts, hogy ne a világ kényelmes, széles útjaira tévelyedjen a lábunk, hanem vállaljuk fel bátran mindenki előtt a szeretetből fakadó áldozatot, a türelmet és a hűséget! Add, hogy egymás terheit örömmel hordozzuk, hogy minden jóban-rosszban meglássuk a növekedés és az erősödés lehetőségét!

Adj nekünk bátorságot, hogy a hétköznapok sodrásában is Rád figyeljünk, hogy a megszokás ne tegye művé a természetes utat, hogy ne fussunk zsákutcákba, semmi se homályosítsa el azt a szeretetet, amely Tőled árad ránk! Segíts, hogy minden nap újra és újra átmenjünk a tű fokán, elhagyva önzésünket, lustaságunkat, fásultságunkat, és helyette a Te kegyelmedbe kapaszkodva építsük közös életünket!

Kérünk, töltsd meg szívünket irgalommal és megbocsátással, hogy ne egymás hibáit tartsuk számon, hanem mindig a megértés és a békesség útját válasszuk! Segíts, hogy a próbák idején is együtt haladjunk előre, kéz a kézben, nem a saját erőnkből, hanem a Te kegyelmed erejéből! S örömünk is add, hogy Téged dicsérjen, a boldogságunk pedig Rólad tegyen bizonyságot.

Hálát adunk Neked, hogy velünk vagy, hogy soha nem hagysz magunkra, és hogy szereteted megtart minket minden élethelyzetben. Áldj meg minket kérünk, hogy házasságunk a Te dicsőségedet hirdesse, és életünk végéig hűségesen járjunk a keskeny úton, amely az örök életre vezet! Ámen.

Békesség Istentől! Kedves Testvérek!

Örömmel köszöntünk benneteket újra a házasságunk körül folytatott „út-azásunk” hetedik részében! A Főút •Mellékút • Rövid(ebb)út • Tévút Körút • Vándorút/Zarándokút megismerése után, ahogy az Úr vezetése alatt haladunk a műút, következik. Öveket becsatolni!

MŰÚT

„Kiáltás: Az Úr előtt készítsétek elő a pusztában az Úr útját, egyengessétek a kopár földön Istenünk ösvényeit!”/Ézs.40,3./

A házaspáros közös utunk olyan, mint egy gondosan épített műút. Kezdetben sima, egyenes, könnyen járható. Örömmel lépünk rá, és tele vagyunk reménnyel, hogy rajta haladva eljutunk közös végcélunkhoz. Ám, ahogy az idő múlik, az út felszínén repedések keletkezhetnek, az idő és az élet viharai nyomot hagyhatnak rajta, és ha nem figyelünk, kátyúk jelenhetnek meg, amelyek akadályozhatják az előrehaladást.

Így van ez a házasság országútján is. Ha nem ápoljuk, ha nem fordítunk figyelmet egymásra, ha nem töltjük be szeretettel és türelemmel a keletkező hézagokat, hajszálrepedéseket, akkor a gondatlan mulasztás (a megelőző útkarbantartás elmaradása) az első keményebb tél beálltakor a befolyt víz jéggé dermedt feszítő erejének ellenállni egyre kevésbé bíró tágabb repedéseket eredményeznek a felső, kopó aszfaltfelületen, a kapcsolat is elhidegülve megrongálódik, az út járhatatlanná válik. De Isten kegyelme olyan, mint a hűséges útfelújítóé: ha Őrá bízzuk magunkat, ha közösen kérjük vezetését, akkor megerősít bennünket, és Ő képes kisimítani a megfáradt szívek útját. Az Úr az útfenntartó, de mi vagyunk az útkarbantartók s az utazók is egyben.

Testvéreim, építsük, gondozzuk hát házasságunk műútját! Töltsük meg a réseket szeretettel, megbocsátással és figyelemmel, hogy az ne váljon repedezetté, veszélyesen göröngyössé, keréktörően kátyússá, hanem egyenes és biztonságos haladást elősegítő legyen a magunk, a mellettünk haladó kisebbek és az utánunk jövő nemzedékek számára is, amelyen egymás kezét fogva, Isten vezetésével juthatunk a célfelé előre, felfelé mi és a többiek egyaránt! Áldott útkarbantartásra fel!

Arra azonban figyeljünk, hogy a műutat az Úr előtt készítsük! Ez annyit tesz, hogy az Ő tekintete előtt. Ne egymás szemében akarjuk tündökölni kátrányos kantáros ruhánkban a lapátnyélre fáradtan támaszkodva a nap végén műmosolyt erőltetve magunkra, hogy az arra járók csodálják az utunkat, házasságunkat, amit kifelé mutatunk, nem! Ne legyen embereknek való megfelelés, művi tettetés a házas útépítők erőfeszítéseiben, hanem inkább alázattal arra törekedjünk, hogy a felszínen a legfelső réteg alatt mélyen legyen az út kellően megalapozott, művészien kidolgozott. Nem az aszfalt finom egyenletes tükörsimasága, a ráfestet útjelek dizájnja teszi az utat tartósan járhatóvá, hanem a megalapozottsága, a kellő mélység, a megfelelő rétegrend azok erős kapcsolata és tömörsége. A házasságunk is csak akkor áll ki földrengéseket, esőzéseket, fagyot, ha a Kősziklára alapoztuk. Útkarbantartáskor tehát, ha kell, kátyúfoltozás helyett merjük fölmarni az aszfaltot, a felső látszó réteget, s erősítsük meg a mélyben az alapot! Keressük meg a pusztában a homokréteg lefúvásával a kősziklaalapot, s vezessük tovább azon házasságunk útját!

A következő rész a Járt út lesz.

Házasságunk Isten műhelyében – 7. befejező rész

/Kategória: , ,

Gondját viselte

„Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.” /Lk.10,35./

A házastársi szeretet igazi próbája nem ott ér végett, amikor hirtelen fellángol bennünk az együttérzés. Nem is ott, amikor egyszer odalépünk, egyszer megölelünk, egyszer rendezzük a dolgainkat. Az igazi próba sokkal később jön: amikor elmúlik a meghatottság, és marad a valóság. Maradnak a szürke hétköznapok, a visszatérő terhek, a régi beidegződések, a fáradtság, a kísértések és elmarad a mindvégig való kitartás. Az irgalmas samaritánus története ezért ér végtelenül komoly mondattal:

„…és gondját viselte.”

Nem csak egyszer segített. Nem csak “rááldozott” egy estét. Nem csak eljátszotta a jó embert. Hanem ott maradt. Vállalta a folyamatot. Értette, hogy a gyógyulás nem villámcsapás, hanem út. Nem “pillanat”, hanem hordozás. Férjek, férfiak! Összecseng ez bennünk a házassági eskünk szövegével?

S testvérek, valahol itt dől el a házasságunk gyógyulásának, megújulásának kérdése is. Mert a házasság nem ígéret, nem egyetlen “szép korszak”, szikra, szalmaláng. A házasság mindennapi gondviselés, vagy a másik oldalról segítő, támogató tiszteletteljes szolgálat. A házasság a társunk életének felvállalása. Nemcsak akkor, amikor erős és kedves, olyankor könnyű, arról nem is kell beszélnünk, hanem akkor is, amikor sebzett, nehéz, türelmetlen, fáradt, erről már érdemes, hogy bátorítsuk egymást, s hogy újra könnyű legyen. Aki házasságot köt, az nem csupán örömet választ, hanem felelősséget is vesz fel.

S van a házasságban egy nagyon veszedelmes pont (néha ki sem mondva): “eddig és ne tovább.” “én már mindent megtettem.” “én ezt már nem bírom.” “ha nem változik, én sem fogok.” Ez emberileg néha érthető, de biblikusan nézve mégis ijesztő, mert a házasság nem csupán emberi síkon, hanem legfőképpen Isten előtt kötött szövetség. És az Úr a szövetség Istene. Ő nem csak elkezd velünk valamit, hanem véghez is viszi a Krisztus Jézus napjára. Ő nemcsak felkarol, hanem hordoz is, nem adja fel soha, velünk van minden napon a világ végezetéig. Ő nemcsak megbocsát egyszer, hanem újra és újra és megint. „Irgalma minden reggel megújul.” És aki ebben él, annak a házasságában is meg kell jelenjen valami ebből: nem végtelen türelem a bűnhöz, hanem hit Jézusban és hűséges kitartás a gyógyulás reményében egymáshoz. A „gondját viselte” azt jelenti: figyelt rá, figyelemmel kísérte. Megnézte, hogyan van. Nem hagyta magára. Nem adta vissza a rablóknak. Nem mondta: “most már oldd meg!”. Hanem ott maradt, míg erő nem lett a tagokban, míg az élet vissza nem tért.

És itt hadd legyen egy kemény kérdés: Ki viseli ma a gondját a házasságunknak?

Mi magunk, ketten? Mert gondviselés nélkül a házasság is elvadul. A kertet is gondozni kell, különben benövi a gaz. A sebet is ápolni kell, különben felszakad. A csecsemőt is tisztába kell tenni, s időnként a házasságunkat is. A szeretetet is táplálni kell, különben megfárad. A házasság nem önfenntartó. A házasság nem „megy csak úgy, magától”, „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. – Mit gondoltok, miért itt van a népmesék vége, s nincs folytatás? Mert arról már nincs meseszép tapasztalata a vágyálmot kergető és azt utolérő, mérsékelten fiatalnak. A házasság kegyelem, de a kegyelmet nem szabad félvállról véve elhanyagolni.

És most érkezünk el oda, ahol az evangélium újra átjár bennünket: mi magunk alkalmatlanok vagyunk erre a hűségre. Nincs bennünk elég türelem, tisztaság, szelídség. Főként ott nincs, ahol már sok sebet adtunk és kaptunk. S ezért van szükség arra, hogy Krisztus legyen irgalmas samaritánus a mi házasságunkban is.

Mert Jézus nem csak megmentett – hanem gondunkat is viseli naponként. Nem csak elkezdte – be is fejezi a jó munkát bennünk és ezáltal közöttünk. Nem csak mellénk állt – velünk is marad minden napon a világ végezetéig. És ha ő viseli a mi gondunkat, akkor mi sem mondhatjuk könnyedén a társunknak: “old meg egyedül”, inkább „segítek, hogy együtt oldjuk meg.”

Kedves Férj/Feleség! A sorozat zárásként legalább csak ennyit vigyetek magatokkal: a házasságban nem az a művészet, hogy egyszer jól indultunk, hanem az, hogy a gondját viseljük napról napra, imádságban, bocsánatkérésben és megbocsátásban, hordozásban.

És ha majd egyszer a mi erőnk elfogy, akkor ne feledjük: a samaritánus Krisztusban nem fárad el. Ő ma is az, aki odajön, felemel, kötöz, visz, és gondunkat viseli. S ha Ő így szeretett minket, akkor általa mi is képesek lehetünk így szeretni egymást. Szeressünk hát így! Ámen.


Egymásnak terhét, ha hordozzátok,
úgy tesztek Jézus szava szerint.
Egymásnak terhét csak hordozzátok,
mint arra Jézus példája int!

Utazás a házasságunk körül – 6. rész

/Kategória: , ,

VÁNDORÚT / ZARÁNDOKÚT

/1Pét.2,11./
„Szeretteim, kérlek titeket, mint idegeneket és vándorokat, hogy tartózkodjatok a test kívánságaitól, amelyek háborúznak a lélek ellen.”

A „vándorút” egy hosszú, fáradságos, de gyakran gazdag tapasztalatokkal teli utazást jelent úgy általában. Ha keresztényként vándorlunk, akkor ugyanerre azt mondjuk: „zarándokút”. Ez az utazás nem csupán fizikailag, hanem érzelmileg és szellemileg is egyaránt igénybe vesz bennünket, mint házaspárt, ahol új felfedezéseket tehetünk a világban és a saját lelkünkben is, s még nagy harcokat is láthatunk, tapasztalhatunk.

„Mert jobb lett volna ezeknek, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól.” /2Pét.2,21./

Kemény Ige ez Zarándokok! Amely felhív a komoly elhatározásra, elköteleződésre, szövetségvállalásra, amely kitartásra késztett, bizonyosságot és kizárólagosságot vár el tőlünk, ami pedig biztonságba ágyazza a házaspári kapcsolatunkat, felbecsülhetetlenné téve annak értékét. A házassági eskü után az út egyirányú. Vigyázzunk és folyamatosan kormányozzunk ellen, ha sodornak, s végül majd az angyalok az Úréi közé sorolnak.

A házasélet vándor- és zarándokútjának ajándékai:

A fenntartható fejlődés: A házasságunk egy olyan utazás, ahol folyamatosan tanulhatunk egymástól és fejlődhetünk, s felgerjeszthetjük a Szentlélek tüzét egymásban is. Ahogy a vándor új világokat, helyeket fedez fel, úgy mi is új szakaszokat és kihívásokat élünk át házasságunkban egy-egy életszakaszi kihívásban, amelyek, ha túléljük, formálnak bennünket és a hitünket.

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz! Mert ő megsebesített, és meg is gyógyít minket; megverte, és bekötözi sebeit.” /Hós.6,1./

A közös cél: A vándorúton a zarándokló házaspárként közös célunk abszolút meghatározza és kijelöli magát az utat. ”Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” – mondja Jézus. (E három fő célt keresi minden ember. Itt áll előttünk.) A házasságban is fontos, hogy a közös legyen a fő cél, a mennyei haza és az odavezető úton a kisebb és alárendelt célok, amelyeket együtt tűzzünk ki, legyenek azok családi tervek, közös álmok vagy a lelki növekedés. A lényeg a Krisztus követés!

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”  /Zsolt.25,4./

1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.

A kihívások és nehézségek: A házaspáros zarándoklat, a vándorút nem mindig könnyű; sőt, a legritkábban az, legfeljebb időszakosan, hogy erőre kapjunk, felüdüljünk, lendületet vegyünk, az úton akadályokkal és nehézségekkel találkozhatunk, néha komolyabbakkal is. Hasonlóan, a házasságunkban is lehetnek nehéz pillanataink, merjük bevallani, még kínlódásaink is, amelyek próbára teszik a kapcsolatunkat ugyan, de ezeken keresztül lehetőség nyílik a megerősödésre, hisz amelyik hármas fonál nem szakad el, az erős, mégpedig attól az Úrtól, Aki fentről harmadikként azt átszövi. Nem ígért az Úr könnyű életet az övéinek, de áldottat igen.

„És mondták egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor szólott nékünk az úton, és mikor magyarázta nékünk az írásokat?” /Lk.24,32./

Az együttes felfedezés öröme: Ahogy a zarándok és a vándor új tájakat fedez fel, úgy a házastársak is felfedezhetik egymásban rejlő mélységeket és szépségeket, újra és újra, ugyanazt és mindig mást. A közös élmények és a felfedezések gazdagítják a kapcsolatunkat. Érdemes ezeket gyűjtenünk (Lássátok múlt heti Házi Feladatlistát!). Nem az élményeket kell hajszolnunk, ne essünk tévedésbe! A közös munkának (még a közönséges házimunkának is), szolgálatnak (kicsinek és magasztosnak is) sokkal gazdagítóbb és tartósabb öröme van, mint a semmitevő nyaralásnak csúfolt közös időtékozlásnak. Lássuk meg az együttben a gyümölcstermő örömöt a körülményektől függetlenül. Tudjunk együtt szűkölködni is, ne csak bővelkedni! S ne kaszával menjünk vetni, jó megadással lenni, s türelemmel élni.

„Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!” /Róm.11,33./

Az Isten vezetése: A vándorúton, zarándoklat közben sokan keresik az Isteni útmutatást, hogy biztonságban és helyesen haladjanak. A házaséletünkben is fontos, hogy Isten vezetését kérjük, hogy közösen járhassunk el a helyes úton, és megtalálják az örök értékeket, a múlhatatlan boldogságot: Jézus Krisztussal való együttlétet.

„Hagyd az Úrra a te utadat, bízzál benne, majd ő teljesíti.” /Zsolt.37,5./

A közösség és támogatás: A vándorúton gyakran találkozunk másokkal, más házaspárokkal, akik hasonló utat járnak. Erősíthetjük, vagy éppen gyengíthetjük is ám egymást. Vigyázzunk, hogy hogyan élünk, mit mutatunk, mit beszélünk! Ezért is fontos a hitben járók közössége, a barátok és a család támogatása, akik segíthetnek a nehéz időkben, akikre számíthatunk, és akik viszont számíthatnak ránk. Ahol szabad őszintén beszélnünk, ahol nem kell szerepet játszanunk, ahol kinyílhatunk, ahol találkozhatunk egymással és az Úrral. (Például egy keresztény házaskörben vagy táborban.)

„Ha letértek jobbra vagy balra, halljátok majd a fületekben a szót, amely így szól: ‘Ez a helyes út, ezen járjatok!’ /Ézs.30,21./

A vándorút és a zarándoklat a közös házaspári utazás jelentőségét festi elénk, a fejlődést az együtt megküzdött kihívások és közös imádságok által megerősödő Istenbe vetett hitünk, ami segít abban, hogy szövetséges házastársként együtt boldoguljunk az élet rögös ösvényein.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! A Műút fog következni.

BHSZ Családos Hét 2026 – Árral szemben!

/Kategória: ,

Egy hét, ami nem csak pihentet – hanem újraépít.

Kedves családok, szülők, házaspárok!

Van, amikor a mindennapokban úgy érezzük:
csak haladunk… szervezünk… dolgozunk… nevelünk… intézünk… 😅
és egyszer csak ott a kérdés:

👉 hol marad közben a házasság?
👉 hol marad a család lelki élete?
👉 hol marad a közös, Isten előtti megállás?

Pedig a családot nem elég “egyben tartani”…
A családot építeni kell.
És van, amit nem lehet futtában, csak úgy félvállról.

Ezért hívunk benneteket idén nyáron is a BHSZ Családos hétre! 🙌

🏕️ Családos hét – de nem “csak nyaralás”

Ez egy olyan tábor, ahol:

✅ együtt vagytok családként
✅ közben Isten Igéje vezet és formál
✅ a házasság és a szülői szolgálat is erősödik
✅ a gyerekek sem csak “elvannak”, hanem ők is kapnak útravalót

És a legfontosabb, amit sokan kérdeznek:

👶👧🧒 A délelőtti alkalmakon és az áhítatok alatt a gyerekekre vigyázók / gyermekfoglalkozók sokasága várja a kicsiket és nagyokat, hogy a szülők valóban tudjanak figyelni, elcsendesedni, épülni – és egymás felé is fordulni. 

Bibiliai Házassággondozó Szolgá…

🌊 “Árral szemben” – mert ezt jelenti ma hűségesen élni

Nem titkolt vágyunk:
hogy a családjaink ne sodródjanak a korral,
hanem árral szemben menjenek. 🌊💪

📖 „Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”
(Zsoltárok 16,8)

🌿 Miről szól ez az egy hét?

Arról, hogy Isten előtt megállva:

🙏 megerősödünk hitben
💛 megerősödünk házastársként
🏡 megerősödünk családként

…hogy legyen miből élni, amikor újra beindul a “daráló”.

És hisszük:
nem e pár napot kell csak “túlélni”…
hanem ennek az egy hétnek kell segítenie, hogy a többit is jól éljük.

👨‍👩‍👧‍👦 Kiknek szól?

➡️ azoknak, akik fáradtak
➡️ azoknak, akik küzdenek
➡️ azoknak, akik szeretnék, hogy a gyermekeik “jól lássák” a házasságot
➡️ és azoknak is, akik csak ennyit mondanak:

„Nincs nagy baj, csak szeretnénk megelőzni… és tudatosan erősíteni a családunkat.”

✅ Jelentkezés / részletek

📌 BHSZ Családos hét 2026
➡️ Részletek és jelentkezés itt: https://bhsz.hu/csalados-het/

📣 Ha tetszik az irány: lájk + megosztás, hadd jusson el minél több családhoz! 😊
Ha Isten akarja, és élünk: találkozunk nyáron! 🌿⛺

#BHSZ #CsaládosHét #ÁrralSzemben #keresztyéncsalád #házasság #gyermeknevelés #IstenIgéje

Házasságunk Isten műhelyében – Elvitte egy fogadóba – 6. rész

/Kategória: , ,

6. rész

Elvitte egy fogadóba

„Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.” /Lk.10,35./

A sebzett házastárs nem feltétlen az út szélén és azonnal gyógyul meg. Ott legfeljebb életben marad, ott legfeljebb túlél, de a gyógyulásnak más levegő kell. Fedél kell. Csend kell. Biztonság kell. Olyan hely, ahol a veszély nem ér utol újra, ahol nem muszáj védekezni, ahol nem kell menekülni, ahol a lélek kifújhatja magát.

Ezért az irgalmas samaritánus történetében a következő mondat már nem a sebekről, nem is a bajról szól, hanem „a” helyről:

„elvitte egy fogadóba.”

A samaritánus nem végzett félmunkát. Nem mondta: “- Én ennyit tudtam.” Nem mondta: “- A többi már a te dolgod.” Hanem vitte tovább. A segítségnek lett folytatása. Az irgalomnak lett meghitt otthona.

S milyen sokszor itt merül ki a házasságunkban is az irgalmasság – előző részekben tárgyalt – lépéssorozata. Mert sok mindenben eljutunk a “bekötözésig”. Néha odalépünk, néha bekötjük, néha már-már úgy tűnik, rendeződik is, a helyzet javul, a tünetek múlnak, a vihar elcsendesedett. Aztán visszazuhanunk a hétköznapokba, a munkába, a fáradtságba, a régi ritmusba… és a seb megint felszakad. Óh! Mintha a kötszer csak átmeneti lenne, mintha az irgalom csak egyetlen estére volna elegendő, mintha a kiengesztelődésnek nem lenne folytatása, nem állandósul.

Pedig a gyógyulás helyet igényel. Fogadót (nem kórházat).

A “fogadó” nem csupán egy épület. A fogadó inkább légkör. A (be)fogadó az a tér, ahol nem támadás van, hanem biztos menedék. A fogadóban nem a kérdés jön szembe először, nem a vád, nem a tanítás, hanem a befogadás. S ami a legfontosabb: ott is marad. Mert a sebzett ember mellett maradni aranyat ér.

Testvéreim, ez a házasság egyik legszebb és legnehezebb szolgálata: fogadóvá lenni egymás számára. Olyan hellyé, ahová a másik bármikor visszajöhet. Olyan otthonná, ahol nem fél kimondani, hogy fáj. Olyan közeggé, ahol nem kell mindig erősnek lenni. Olyan házzá, ahol a gyógyulásnak lehetősége van, s még sincs benn kórházszag.

De ehhez sokszor előbb nekünk kell megtérni. Mert a mi otthonunk könnyen lehet ítélőszék is. A mi szavaink könnyen válhatnak ostorozóvá. A mi csendünk könnyen lehet büntetés. A mi tekintetünk könnyen emelhet falat. És ilyenkor az otthon már nem fogadó, hanem csatatér.

Ezért a fogadóba-vitel valójában ezt jelenti: a házasságot olyan hellyé tenni, ahol Krisztus uralkodik. Mert ahol Krisztus uralkodik a szívekben, ott van kiáradó kegyelem. Ott lehet bűnt vallani, ott lehet sírni, ott lehet újrakezdeni, ott van “második esély”. Ott nincs végleg eldobva senki, ott az igazság nem pusztít, hanem gyógyít.

És ismét evangéliumhoz érünk: mert mi is ilyen fogadóba kerültünk. Nem a világ fogadott be, hanem Krisztus. Ő a mi menedékünk. Ő a mi rejtekünk. Ő az a hely, ahol a bűnös ember nem meg-, de nem elítéltetik, hanem örök életre támad fel. S ha mi kegyelemből ilyen otthonra találtunk, akkor a házasságunk sem lehet más: menedék, gyógyulás, helyreállítás a szövetséges társam számára.

Kedves Férj/Feleség! Vajon a te otthonod fogadó-e? A te szavaid menedéket adnak-e a párodnak? A te jelenléted gyógyít-e, vagy inkább nyomaszt? Nem az a kérdés: tökéletes-e? Nem is az, hogy nincsenek-e sebeitek. Hanem az: a sebzett hitvesed talál-e nálad helyet, ahol gyógyulhat?

A samaritánus elvitte egy fogadóba. (Vigyétek el ti is egymást egy fogadóba!) Nem hagyta az út szélén. És ezzel a történet új mélységbe lép: gondját viselte. Folytatjuk, jön a sorozat utolsó része…

Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

/Kategória: ,

Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

UTAZÁS A HÁZASSÁGUNK KÖRÜL 5. rész – Körút cikkhez kapcsolódóan, de önállóan is elvégezhető

  1. Házi Feladat: Napi 15 perc kapcsolódás

Minden nap találjatok egy negyed órát, ami csak a kettőtökről szól! Nincs telefon, nincs tévé, internet, kütyű, nincs munka, nincs gyerek – csak beszélgetés egymással. Kérdezzétek meg egymástól: „Hogy vagy úgy igazából?” Ez az idő arra szolgáljon, hogy egymásra hangolódjatok, függetlenül attól, milyen hektikus a napotok! (Hé, csak 15 percről volt szó egy másfél órával ezelőtt!)

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” /Róm.12,17./

  • Házi Feladat: Kis gesztusok hete

Mindketten válasszatok ki egy-egy apró gesztust, amivel a másik kedvében jártok minden nap legalább egy héten át mától számítva! Lehet ez egy mosoly a reggeli kávé mellé, egy szeretetteljes üzenet a munka közepén, vagy egy ölelés, amikor hazaértek. Az apró figyelmességek folyamatosan táplálják a szeretetet és törődést.

„Minden áldozatot sóval mutass be.” /3Móz.2,13./

3. Házi Feladat: Szombat esti „randik”

Havonta legalább egyszer legyen egy „randiestétek”. Nem kell nagyszabású eseménynek lennie, elég egy közös vacsora, egy séta, vagy akár egy film közös megnézése otthon, de a lényeg, hogy ez az időszak csak rólatok szóljon. A gyerekek túlélnek havi egy-egy órát nélkületek, csak legyen, aki vigyáz rájuk (s lesz is kirendelve, ha nagyon akarjátok). Újítsátok meg a régi „randi hangulatot,” amivel új energiát hozhattok a kapcsolatotokba!

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert!” /Ef.4,23./

4. Házi Feladat: Írjatok szerelmes levelet egymásnak!

Ehhez talán nem is kell segítség, ugye? Ebben a hónapban írjatok egy levelet a másiknak. Ebben a levélben fejezzétek ki, miért értékelitek a másikat, mit szerettek benne manapság, milyen közös emléketekre gondoltok vissza szívesen! A levélírás segít szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek a mindennapok forgatagában talán nem kapnak elég figyelmet.

„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” /Jn.13,34-35./

5. Házi Feladat: Heti egy „csapatmegbeszélés”

Hetente egyszer üljetek le, és beszéljétek meg a következő hét legfontosabb teendőit, kihívásait, valamint azokat a pontokat, ahol segítséget várnátok a másiktól. Ez a megbeszélés nem a veszekedésről szól, hanem a közös megoldáskeresésről, hogy elkerüljétek a stresszt és a feszültséget. Tudatosítsátok, hogy egy csónakban eveztek, ráadásul egy irányban!

„Mert ahogyan a test egy, és sok tagja van, és a test tagjai, bármennyien is vannak, egy testet alkotnak, ugyanúgy a Krisztus is.” /1Kor.12,12./

6. Házi Feladat: Közös célkitűzések

Írjátok össze, milyen közös célokat szeretnétek elérni az év során – legyen az a kapcsolatotok fejlesztése, közös hobbi találása, vagy egy régóta vágyott utazás. A közös célok megerősítik a kapcsolatot, és a mindennapi mókuskerékben egy olyan irányt adnak, amely felé együtt haladtok.

„Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” /Fil.2,2-3./

7. Házi Feladat: Vasárnapi csendes félóra és közös imádság

Próbáljátok ki, hogy vasérnaponként egy fél órát teljes csendben vagytok együtt. Nem kell beszélgetni, csak együtt lenni. Gyönyörködjetek egymás szemében! Ez az időszak arra ad lehetőséget, hogy a fizikai jelenlétet értékeljétek, és közelebb kerüljetek egymáshoz anélkül, hogy a szavak vagy a hétköznapi zaj elvonná a figyelmeteket.

„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” /JerSir 3,26./

Minden este, de kezdetben legalább vasárnap, szánjatok 10 percet közös imádságra. Kérjétek az Úrtól egymás támogatását az életetek különböző területein, és öntsétek ki szíveteket az ÚR és egymás előtt. Ez segít az együttérzés és a kölcsönös támogatás erősítésében.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által!” /Júd,1,20./

Szorgalmi Feladat: Felelősségmegosztás – „kicserélt nap”

Próbáljátok ki, hogy egy napra „kicserélitek” a feladataitokat: amit az egyik fél általában csinál, azt most a másik veszi át és fordítva Ez nemcsak a másik fél munkájának és terheinek megértésében segít, de újfajta közelséget és együttérzést is teremthet.

„Egymásnak terhét, ha hordozzátok,/ úgy tesztek Jézus szava szerint./ Egymásnak terhét, csak hordozzátok,/ mint arra Jézus példája int!”

Ezek a feladatok segíthetnek megtörni a hétköznapi rutinokat, és abban erősíthetnek, hogy tudatosan dolgozzatok a kapcsolatotokon. Találjatok ki mást! Bármit. S ha működi, akár meg is írhatjátok a szerkesztőségünknek egy bizonyságtételként névvel, vagy név nélkül, de hittel és örömmel. A legfontosabb, hogy ne halogassátok ezeket, hanem azonnal kezdjetek bele! Hagyjátok el a körutat! Ebben utat nektek az Úr mutat. Bár az ismétlés a tudás anyja, de aki életét Jézusért elhagyja, az megnyerve Tőle a koszorút is megkapja. „Ne ígérj, cselekedj! Öveket becsatolni!”

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon és lássatok, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, hogy melyik a jó út, és azon járjatok; akkor nyugalmat találtok lelketeknek. De azt mondták: Nem megyünk!” /Jer.6,16./

Válasszunk! S ha jót akarunk magunknak, mi válaszoljuk azt, hogy Itt vagyok Uram, hallja a te szolgád a te szódat!

Utazás a házasságunk körül – 5. rész

/Kategória: , ,

KÖRÚT

„Ahol nincsen tanácskozás, ott elbukik a nép; de sok tanácsadó által van üdvösség.” /Péld.15,22./

Ahogy egy hegyen épült város felé haladva a szerpentinről messzire látva és körül tekintve, vagy egy nagyobb város körútján korzózva részleteiben felfedezhetjük a város sokszínűségét, úgy a házasságunk útján is fontos, hogy rendszeresen áttekintsük, merre tartunk, és hol is tartunk. A szerpentin úton lehetőség van arra, hogy friss szemmel tekintsünk vissza a kapcsolatunkra és a közös életünkre, a korábbi örömökre és nehézségekre.

A házasságban, ahogy a körforgalom előtt is, szükség van arra, hogy lassítsunk, ha jön valami, néha megálljunk, és tanácsot kérjünk, hogy biztosan a helyes irányba haladjunk. A tanácsadás segíthet abban, hogy tisztán lássuk a céljainkat, és új perspektívát adhat a kihívások kezeléséhez, de nem mindegy, kire hallgatunk. Kik a tanácsadóink, s mi az alapja a tanácsuknak? Ha nem a Szentírás, a bukásban biztosak lehetünk. Ahogyan a városi körúton a közlekedési táblák, irányjelzők és útmutatók segítenek döntéseinkben, úgy a házasságban is fontos, hogy figyeljünk azokra a bölcs tanácsokra, amelyeket Isten Igéje és a keresztény közösségünk nyújt.

– Itt már jártunk. De javu érzés. Vagy inkább: – Így már jártunk! – Éreztünk már ilyet minnyájan, ugye?

Amikor a szívünkhez kapunk, hogy ebben a cipőben már voltunk, ebbe a folyóba már léptünk, azóta is fázunk tőle, s megfogadtuk, hogy többé ezt a hibát nem követjük el! Sőt, bűnbánatot is tartottunk, letettük a kereszt alá, újévi és úrvacsorai fogadalmat is tettünk utána, s mégis újra és újra, egyhelyben járva, topogva, a sarat dagasztva, néha felüdülve, felgyorsítva, a kanyar előtt nagyot fékezve, de végül mindig ugyanoda érkezve, leroskadunk, belehalni, feladni készülünk.

– Á, ebben az utcában már voltam! Hogy ronthattam el ismét? Ráadásul pont ugyanúgy?
(Egyes szám egyes személyben a felkiáltás arra hívja fel a figyelmünket, hogy az olvasónak csak erre legyen gondja! A királyi többes szám, a továbbiakban csak a szorongásunk hivatott oldani, hogy tudjuk, nem vagyunk a problémával egyedül. J De hogy a házastársam mit rontott el – főleg ismét – az más lapra, az övére tartozik Nem mindegy, hogy Ön vizsgálatot tart? vagy Önvizsgálatot tart az ember?)

Képzelt riportok egy „ugandai” házasságból:

A mókuskerékből kitörni nem sikerült, pedig férjként megfogadtuk, hogy bár a családért dolgozunk, de a családban akarunk maradni, a karriert, a hivatást, amiért égünk – aminek terhét persze a családért cipeljük (de ezt az érzést csak alibizésből engedjük a felszínre) – hátrébb soroljuk, foglalkozunk a feleségünkkel, minőségi időt szánunk a gyerekeinkre, ezentúl máshogy lesz, más lesz a prioritás, meglássátok!

S azon vesszünk észre magunk, hogy megint az értekezletről írjuk a messenger üzenetet: – „Gratulálok fiam a második gólodhoz, kár, hogy nem láttam (amint az elsőt sem), de harmadikat majd megnézem!” (Ha ugyan egy másik apuka – akinél úgy érzem, én jobb vagyok, mert többet keresek neked, ő csak ott van, a tiedet is felveszi videóra és megosztja, mert a jövő héten is üzleti úton leszek, ugye megérted?.)

– „Majd elmegyek, lányom, az énekkari fellépésedre is a székesegyházba, elvileg karácsony előtt, az adventben már szabad leszek a melótól, véget ér a nagy hajtás és, bár nem szeretem, nem is értem az 5-6 szólamú barokkos darabokat, de megyek, mert vársz. Puszi! (S ha nem érek oda, majd bocsánatot kérek, s megyek a húsvétira.)

– „S óh, Szerelmem, neked is viszek egy csokor virágot a házassági évfordulónkra”; de már megint bezárt az összes virágbolt mire hazaindultam (mint tavaly), de majd egy sima hétköznap pótlom (csak el ne felejtsem!), akkor úgy sem várja, jobban örül neki, ja, tavaly is így volt, s lesz jövőre is.

„Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, / A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. / A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,  / És törvényed szerint nem éltem semmiben.” /Ref. 445. ének 2. vers/.

Feleségként megfogadtuk: – „Este hagyjuk a dagadt ruhát másra, a férjünkkel megyünk fel a padlásra!” S a gyerekek csak szálltak és suhogtak a vizes lepedők között a házifeladataikkal kergetve anyát, s mindenkinek a kedvenc pudingját megfőzve, megint nem maradt erő a hárombetűsre.

– „Holnap tényleg kinézek a garázsba, min ügyködik az ember, s ha nem is értem, s tán nem is érdekel igazán, de megkérdezem, mit szerel, s mi lesz a haszna abból a családnak, s megdicsérem, hogy értünk fárad”, de jaj, a barátosnőm válni készül (már évek óta), s sírva hív fel, hogy kiöntse a szívét az álnok férje miatt, s megint nem értem ki, de már be is ért az emberem, akire ráförmedek, mert sáros cipővel bejött, s olajfoltosan hagyta maga után ott a mosdót! – De mit is akartam? Zsörtölődni, vagy megtisztelni őt legalább érdeklődésemmel? No, mindegy, majd holnap (ha nem volna szülői értekezlet, de lesz, s a ház is fut.)

S nap-nap után az ugandai házaspár futja a hasonló ördögi köröket, bár néha érzékelik, hogy a cél megint a startvonal, melyen újra áthaladtak, de még bíznak, hogy majd jobb lesz, újabb mérföldek után (csak úgy magától?), s ha nem fáradnak el, majd kitörnek és változtatnak, vagy betörnek és összetörnek, s felemelt kézzel teszik fel a miérteket. Miért hagytuk, hogy így legyen?!

Ne feledd! Minden fogadkozásod csak annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Ne ígérj, cselekedj! Hadd bíztassalak magammal együtt! Ne halogasd, hagyd abba e cikk olvasását, ha ideáig eljutottál (folytasd később) és tedd meg azt a szolgálatot házastársad felé, ami először adósságodként magadnak felróttál!

A körforgalomból való kijutáshoz mindkettőtök erőfeszítése, de legalább egyikőtök tudatos kezdeményezése szükséges. Úgye milyen jó, hogy megtetted s így olvasod már tovább?

Kitűzhettek magatoknak olyan közös – a körön kívüli és távoli – célokat, amelyekhez a centrifugális erőtér elhagyásával konvergálni tudtok. Segítségképpen néhány konkrét, bátorító feladatot próbálunk felvázolni (több házassággondozással foglalkozó irodalom felhasználásával) – ha gondoljátok, amelyek segíthetnek, hogy valódi változást érjetek el a kapcsolatotokban. Ezek a segítő szándékú házi feladat ajánlások célzottak, gyakorlatiasak (voltak, akik ilyet kértek), és arra irányulnak, hogy segítsenek megtörni a megszokott mintákat, újraépíteni a közelséget, és tudatosabbá tenni a mindennapi figyelmességeket.

Egy külön bejegyzésben itt éritek el: Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok