Kategória archív: Egyéb

EGYIRÁNYÚ ÚT

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” /Jn.14,6./

Tudjuk, hogy egy egyirányú irreverzibilis utat nem lehet megfordítani, nem lehet – büntetlenül és erős következmények nélkül – irányt változtatni, és autópályán különösen nem lehet visszafordulni szembe anélkül, hogy szabályszegésünkkel fájdalmat, sérülést, vagy halált ne okozzunk magunknak s másoknak. Ezért fontolja jól meg, aki dönt, hogy behajt a házas utcába, s aki már döntött, tudja, hogy urnazárás után voksot leadni (másra?!) már nem lehet, s házastársválasztás pedig egy éleben csak egy van, ha felhajtottál az autópáláyra, menj is végig rajta! Ez nem riogató kép akar lenni, félreértés ne essen – kedves házasság előtt álló fiatalok – , hanem épp ellenkezőleg, bíztató: hiszen csak ezzel a kétséget nem tűrő örök bizalommal lehet hátra dőlni az ülésbe, s kezdődhet csak a nagy utazás becsatolt, megtartó biztonsági övvel, így ugyanis biztosak lehetünk benne, hogy sem a sofőr, sem a mitfárer nem akar majd menet közben – egy éles kanyarban – kiszállni.

Ha valaki egyszer elindul tehát rajta, végig is kell járnia – és ugyanígy van ez a házasság országútján is. A házasság, mint az egyirányú út olyan: egy világos és határozott cél felé vezet, amit csak egyféleképpen lehet végig járni, csakis Krisztussal, s csak előre, s nem hátra. Az „egyirányú út” jelző táblát önkéntesen magunk helyeztük ki az oltárnál, amely előtt mély meghatódással és elköteleződéssel, őszinte visszavonhatatlan felelőségvállalással mondtuk ki egymásnak az élethosszig tartó hűségesküt. Innen már a temetőig csak egy út vezet: a közös és „két igenes egyirányú út”! Egyikünk előtt sincs már többé B-terv. Nem lehet. SOHA. Köt az eskü, vagy ha nem, mit ér (s mit szül? – félelmet!) anélkül a szeretet? „A kocka el van vetve”. Együtt. Ezen az úton, s nem mással, s nem máshová. Te meg Én ezt a házasság nevű egyirányú utat választottuk, ki a házasságkötő teremből, a templomból, el egész a Mennyig, amin csak az Urat visszük magunkkal útitársként (ill. gyakran Ő hordoz minket), s később azokat, akikkel még megajándékoz, ha akar, s ha hagyjuk. 

Jó ezt tudatosítani magunkban újra és újra, hogy együtt anno bejöttünk ebbe a keresztény házas egyirányú utcába, ami nem zsákutca, visz valahova, de csak előre lehet rajta haladni, el egészen a földi lét végéig nevű stop tábláig, ahol is a házasságunk ugyan véget ér, s odaát se folytatódik, hiszen ott ugyanis nem lesz ilyen műfaj, de a házastársak egymást megismerve örök boldogságban örvendhetnek majd az Úr előtt. Ez a magasztos cél vezet, hogy addig egymást segítve, támogatva, s egymásra és másokra is sugározva Jézus szeretetének visszfényét, melegét futhatunk kéz a kézben egyenest a cél felé, az örök élet jutalmáért. S aki vissza akar fordulni, hogy mást kézen ragadva fusson inkább, az kockára teszi a maga és az utcájában vele járók megérkezését. Aki biztosíték nélkül, hitlenül elhagyva szeretteit hűtlenül akar a hűség Urához eljutni, az eltéved, szembe megy az Örök rend által magszabott forgalomi iránnyal, ki tudja, hogy megérkeznek-e mind, s mi lesz majd a számonkéréskor?  Akinek van füle, hallja! Jaj, az önzőknek, hazugoknak és paráznáknak, s a botránkoztatóknak, ha meg nem térnek! /Jel. 22,14-15./ Csak Jézusban van a megváltás. Térjetek meg! Majd egyenest kövessük Jézust!

Az egyirányú út tehát nemcsak egy sima, könnyen járható út, hanem egy folyamatosan figyelemmel kísért, ápolt és Isten vezetésével biztosított közös egyirányú útszakasz, amely végül a célba vezet – együtt, kéz a kézben, Isten áldásával. Isten vezessen minket ezen az egyirányú úton, hogy házasságunk minden napján őszinte szeretettel, türelemmel és hűséggel haladhassunk előre!

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! A Kerülő út következik.

EGYENES ÚT

” Az igazságosságban járó igaz embernek egyenes az útja, de a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” /Példabeszédek11,5./

A házasság egy szent szövetség, amelyet Isten az igazságosság, az őszinteség és a szeretet alapjaira helyezett. A Példabeszédek 11,5 arra tanít minket, hogy az igaz ember, aki az igazságosságban jár, egyenes úton halad. Mit jelent ez egy keresztény házasságban?

Többek között, hogy a keresztény házasság alapismérve, hogy a férj-feleség őszinte egymáshoz, együtt hűségesek Istenhez és egymás iránt is. Az igazságosság pedig azt kívánja, hogy minden döntésüket Isten Igéje szerint hozzák meg (WWJD). Ha egy házaspár Krisztus tanítása mentén vezeti életútját, kapcsolatuk egyre szilárdabbá válik, útjuk az egyenes jól követhető vonaláig egyszerűsödik (mintha zsinóron húznák őket – szokták mondani), csökken a kisodródás veszélye, fogynak a hajtűkanyarok, s ha emelkedők is jönnek, onnan egyre jobb kilátás nyílik az örökkévalóság igazságaira.

A tisztességes életvitel, a becsület és az igazmondás erősíti a házasságot, s meg is követeli azt. Ha a házastársak nyitottak és őszinték egymással, akkor elkerülik, hogy a félreértések vígjátékát követően mások rajtuk nevessenek, a kételkedést és a bizalmatlanságot távol tartja. Egy mély, őszinte testvérbaráti jelzővel is illethető házaskapcsolatban a nehézségeket nem rejtegetik egymás és mások elől műmosollyal, hanem közösen oldják meg Isten vezetésével és ez a megoldás – spontán exoterm (hőtermelő) folyamat lévén – felhevíti őket. Ha nincsenek titkaik, ha életük nyitott könyv egymás előtt, ha bármikor átengedik a számítógépüket, mobiltelefonjukat, híváslistájukat, levelezésüket, messenger üzenetváltásaikat, chatelésüket, bankártya mozgásaikat, bármit a másiknak, mert őszinte és mély közös összefonódott életük egymást erősítő szándékába a bizalmatlanság mételyének vegyülését előrelátó megelőzéssel kezelik, akkor a félelem lelke nem költözik közéjük. A bizalom légköre megőrzi szemeik csillogását, amiben gyönyörködhetnek.

A vers második része figyelmeztetés: „a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” Figyelem! A „saját” itt egy fontos jelző. A házasságban a saját hazugságom, az önzésem, a hűtlenségem és a kölcsönös megbocsátás hiánya repedéseket okozhat, ha felmerül, amelyek előbb-utóbb összeomláshoz vezethetnek. Aki nem Isten igazsága szerint él, az saját hibáiban és bűneiben fog megbotlani. Vigyázzunk magunkra és egymásra, mert a házasságban élő botló a másikat is magával ránthatja a sárba, amelyből a mellettük haladókra is fröccsenhet a földre huppanáskor! (Akinek van füle a hallásra, az érti.)

Az egyenes úton járni nem mindig könnyű. A világ értékrendje gyakran más irányba terelné (a sodorná jobb szó) a házasságokat, de a keresztény házaspároknak minden nap tudatosan kell dönteniük az igazság, a szeretet és a hűség Atyja mellett. Ehhez rendszeres napi Igeolvasásra, házaspáros, családi áhítatra, imádságra, alázatra van szükség, hogy Isten egyenes úton történő vezetése megvalósulhasson az életünkben.

A Példabeszédek 11,5 ígérete biztosít bennünket arról, hogy ha az igazságosságban járunk, Isten ajándékozó szeretete – kegyelemből, csak úgy magától – egyenessé teszi előttünk az utat. Lehet, hogy mi a lábunk nyomán a rövid részleteket nézve nem így látjuk, de a mennyből, az örökkévalóság végtelen távolságából tekintve minden hullámvonalasnak tűnő, de végül a Célhoz vezető életút egyenes, ez biztos.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek próbák, hanem azt, hogy Ő velünk lesz minden napon a világ végezetéig, és a helyes irányban megtart. Keresztény házasságunk, amely az igazság és hűség sziklatalaján áll, Isten áldásában részesül, higgyük el és tapasztaljuk meg! Tegyük próbára az Úrat! Ő állja a szavát, ha mi is kitartunk mellette mindvégig állhatatosan.

Kedves házaspárok, válasszátok tehát az Élet Egyenes Útját! Legyetek egymás iránt gyengédek, járjatok bátran és megalkuvás nélkül Isten igazságában, és építsétek a kapcsolatotokat Krisztus szilárd útalapjára! Ha így tesztek, Isten vezetni fog benneteket a számotokra kijelölt legszebb keskeny úton, és házasságotok hosszú távon is áldott és erős marad. 

Ámen.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! Az Egyirányú út következik.

SZÉLES ÚT vs. KESKENY ÚT

SZÉLES ÚT 

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a vesztébe visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”/Máté 7:13./

A házasélet országútját járóknak a „SZÉLES ÚT” azt a könnyen követhető, csábító, ám végül mégis szakadékba, pusztulásba vezető irányt jelenti, amely az Isten nélküliség, a kompromisszumok nélküli önérvényesítés, az elköteleződés hiánya, az önző vágyak kielégítése és a felelősséghárítás jellemzői mentén halad. Ezen a széles úton sokan, sajnos többen járnak, mert kényelmes, kevés áldozatot követel, és a Világ normáival (ma különösen is) teljes összhangban van.

A széles úton haladó házasságok gyakran olyan csapdákba esnek, mint a tisztelet és szeretet hiánya, a hűtlenség, a megbocsátás elutasítása, vagy az a téves nézet, hogy a boldogságot, – ha már a tűz szításának gondatlan elmaradása okán otthon kihűlt a kályha, elfogyott, lila köd felszállt – máshol kell keresni. A világ és a rossztanácsadó arra buzdítja a házaspárokat, hogy ha egy kapcsolat nehézzé válik, egyszerűen lépjünk tovább, mert „megérdemeljük a boldogságot”. Ez az út azonban a szakadékba vezet. A pillanatnyi könnyebbség ára a hosszú távú boldogtalanság, a kapcsolatok romlása és a szövetség elárulása, megszakadása, életvezetési VÁLSÁG, melyből csak Jézus lehet a VÁLTSÁG.

Isten azonban figyelmeztet: ne engedjük, hogy a világ és annak csábításai elvakítsanak minket! A házasság nem egy könnyen módosítható, közös megegyezéssel, vagy egyoldalúan felmondható szerződés, hanem egy szövetség, amelyben a felek egymás mellett esküvel megerősítve egyszer és mindenkorra döntöttek, Isten áldásával. A széles út a felszínes megoldások, a türelmetlenség és a bűn felé visz, sodor, de nem vezet valódi beteljesedéshez. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy sokan ezt az utat választják – nem a tömegvonzás, hanem a Jézus követése a bölcsek és jó házasságban élők titka, az Isten keskeny útjának keresése és megtartása az üdvös.

vs.

KESKENY ÚT 

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” /Máté 7:14./

A házasságban a „KESKENY ÚT” az az út, amely Isten elhívása szerint valódi életet és áldást hoz. Ez az út nem a könnyebbik választás, hanem a helyes döntések, az alázat, az áldozatkészség és az elkötelezettség krisztusi útja. Kevesen találják meg, mert erőfeszítést igényel – de azok, akik ezen járnak, végül elnyerik a jutalmat, az örök élet koronáját is.

A keskeny úton járni azt jelenti, hogy nem a világ komfortos mintái szerint élünk, hanem Isten akaratát követjük szorosabban egymásra hagyatkozva. A házasságban ez az önzetlen szeretet, a megbocsátás gyakorlása, a másik fél tisztelete (feleség) és szeretete (férj), valamint az Istenbe vetett hit örök fenntartása által valósul meg. A nehézségek és előjeltől független próbák ellenére ezen a keskeny úton való házaspáros utazás megerősíti a kapcsolatot, és a házaspárok közösen élhetik meg Isten kegyelmét és vezetését.

A keskeny út nem magányos, mert Isten velünk vándorol rajta. Ha Őrá hagyatkozunk, erőt kapunk a kitartáshoz és a megpróbáltatások elviseléséhez is, hogy ne zavarjon a széles úton szembejövők gyalázkodása sem. Ne féljünk a nehézségektől, mert minden akadály, mely nem győz le bennünket egyben lehetőség is arra, hogy növekedjünk a hitben és erősödjünk a szeretetben. Legyünk azok között, akik nemcsak rátalálnak erre a keskeny útra, hanem hűségesen végig is járják, Isten kegyelmével és áldásával! (Figyeljetek életük végére! – unokáink, sőt dédunokáink halálunk után is figyelni fogják mintáinkat.)

Következi az Egyenes út.

MENEKÜLŐ (EGÉR) ÚT 

„Nem jött rátok kísértés, csak emberi; de hű az Isten, aki nem engedi, hogy kísértessetek a ti erőtökön felül; hanem a kísértéssel együtt el is készít egy kiutat, hogy elviseljétek.”/1Kor.10,13./

Akaratlanul a házasságban olykor elérkezhetnek nehezebb fagyos „téli” elhidegülős időszakok is akár, amikor az egyik- vagy másik -, de rosszabb, ha egyszerre -mindkét fél elbizonytalanodik, fáradt, túlterhelt, vagy kísértés éri. Ilyenkor sokan menekülőutat (egérutat) keresnek: lehet ez egy szakítószilárdságot próbáló harmadik személy, a munkamánia alkoholizmusa, a hobbiba menekülés ópiuma, a szolgálatba temetkezés, a digitális világba való elmerülés vagy akár egy belső depresszív visszahúzódás, mély lelki válság, megfáradás, elerőtlenedés, vagy bármi, amely ideiglenes esetleg tartósan eltávolítja a házastársakat egymástól és/vagy az Úrtól.

Az útjaink mentén mindig vannak a kísértő, csábító, szétdobáló által ígéretes útjelzőtáblával ellátott „egérutak„, könnyebbséget ígérő vonzó kerülők, levágások, amelyek gyors megoldást, előrehaladást, előzési lehetőséget ígérnek a konfliktusok elkerülésére, de ezek gyakran zsákutcába vezetnek, ahonnét csak visszafordulni lehet, vagy kiszakítani a zsák végét, kitörni, szakadni belőle. A kísértés pillanatában a menekülés nem mindig a helyes döntés. Az Ige azt mondja, hogy Isten mindig készít egy kiutat („Én vagyok az Út az igazság és az élet” – mondja Jézus.), de ez a kiút NEM a házasságból való kilépést vagy az egymástól való elidegenedést jelenti. Hanem olyan egy Utat, amelyen, ha kell előre menekülve és a kísértésnek visszatámadva segít elviselni a próbákat, megoldani a konfliktusokat, és megerősíteni a kapcsolatunkat. Álljatok ellene és elfut tőletek! Ne mi, hanem az ördög fusson! Szóba se álljunk a kísértővel, ne akarjuk kibogozni a szálakat emberi erővel, mert azzal csak erőst gúzsbakötjük magunkat, mint a légy a pókhálóba, belekavarodunk, hanem drasztikusan vágjuk el a bűn fonalát, mondván: jövel Uram Jézus! -, s üljünk le az Ő lábaihoz, hallgassuk meg, mit tanácsol!: „Én sem ítéllek el: eredj el és többé ne vétkezz! /Ján.8,11./ Ez a lényeg! Bocsássunk meg egymásnak, magunknak, s tartsuk meg az Úr parancsát! Többé ne! S a kísértés elfut tőlünk, s haladhatunk életfőutunkon bátran és boldogan tovább, a menekülő egérutakra még csak nem is gondolva.

A házasságból menekülés helyett Isten arra hív, hogy forduljunk „föl-felé, hozzuk elé a nehézségeinket, és az Ő segítségével dolgozzunk közösen a megoldáson! Nem vagyunk egyedül a próbákban: ne feledjük, a házasság egy hármas kötelék, ahol Isten jelen van, hogy erőt adjon.

Ezért, amikor a kísértések és a próbák megjelennek, ne a könnyebb egérutat keressük gyáván, hanem bátran az áldozatos, de hosszútávon gyümölcsöző megoldást: a párbeszédet, a megbocsátást, az értékeinkhez és házastársunkhoz való szövetséges ragaszkodást. Isten gondoskodik rólunk, és biztos kiutat ad, amely nem szétválaszt, hanem újra egyesít!

A folytatásban a Széles és a Keskeny út következik.

JÁRT ÚT

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon, és nézzetek körül, és kérdezzétek meg a régi ösvényeket, hol van a jó út, és járjatok rajta; és nyugalmat találtok lelketeknek. De ők mondják: Nem járunk rajta.” /Jer.1,16./

A házasságunk útját járva olykor válaszutakhoz érkezünk. Ilyenkor meg kell állnunk, különösen, ha az Úr mondja, ahogy határozottan teszi ezt e fenti jeremiási Igében. Körül kell néznünk, és bölcs döntést kell hoznunk, hogy merre tovább?! Az Úr arra tanít minket, hogy ne felejtsük el a régi jól bevált ösvényeket, melyek tervrajza a Biblia első lapjain rajzolódik ki előttünk (lapozzuk fel bátran!), igazságos és Isten szerinti utakat, mert ezeken járva lelki békét és áldást találunk.

A mai világ sok új és csábító irányt kínál: önmegvalósítás, önző boldogságkeresés, az elköteleződés könnyed elhagyása, de jaj, ha ezekre térünk, a kapcsolatunk sérül, a családunk széthullhat, gyermekeink lelke reményvesztetté válhat. Az igazi, tartós szeretetre vágyó házaspár nem a könnyebb utat keresi maguknak, hanem a kipróbált, járt utakon halad előre Jézusnak való hálából egymásért és másokért, ahol az Isten által rendelt értékek elődeink által gondosan elhelyezett kilométer kövei vezetik a lépteit. (Erdélyben még láthatók sok helyen az utak mentén a Mária Terézia idejében kitűzött km kövek.)

„A járt utat a járatlanért el ne hagyd, fiam!” – tartja a közmondás, és valóban, az előttünk járók, hívő eleink tapasztalata támpontot jelenthet számunkra. Nézzük meg szüleink, nagyszüleink, dédszüleink életútját! Hogyan tudtak megmaradni a hűségben, a kitartásban, hogyan viselték el együtt a mienknél talán sokszor emberpróbálóbb nehézségeket? Akik pedig elbuktak előttünk, miért tették? – tanuljunk belőle! A rosszpéldáktól elriadhatunk, okulhatunk, a jó példákból pedig meríthetünk erőt és bölcsességet, hogy a mi házasságunk is szilárdan álljon az idők próbái között. Nem mindig a könnyebb, modern új utak, a sztrádák a legjobbak; sokszor a régi, jól bejáratott rómaikori macskaköves utak vezetnek el a valódi boldogsághoz és békességhez.

Ne legyünk azok, akik azt mondják: „Nem járunk rajta!” Ne utasítsuk el Isten kegyelmét és bölcsességét, hanem alázattal és engedelmességgel haladjunk a Jézus járta úton akkor is, ha ezt más utakat csak rövid ideig, házastárs-váltó futásban járók hangosan kritizálják, támadják és elavultnak kiáltják ki. 

Testvéreim, álljunk meg és vizsgáljuk hát meg házasságunk műútját, járható-e?! Vajon hitben járó eleink, keresztény hitéletben példaképeink járt ösvényen utazunk magunk is, vagy „úttörők” vagyunk? Ha letértünk róla, merjünk visszatérni a helyes útra, amelyet Isten rendelt számunkra. 

A folytatásban az életút következik.