Kategória archív: Egyéb

KÖRÚT

„Ahol nincsen tanácskozás, ott elbukik a nép; de sok tanácsadó által van üdvösség.” /Péld.15,22./

Ahogy egy hegyen épült város felé haladva a szerpentinről messzire látva és körül tekintve, vagy egy nagyobb város körútján korzózva részleteiben felfedezhetjük a város sokszínűségét, úgy a házasságunk útján is fontos, hogy rendszeresen áttekintsük, merre tartunk, és hol is tartunk. A szerpentin úton lehetőség van arra, hogy friss szemmel tekintsünk vissza a kapcsolatunkra és a közös életünkre, a korábbi örömökre és nehézségekre.

A házasságban, ahogy a körforgalom előtt is, szükség van arra, hogy lassítsunk, ha jön valami, néha megálljunk, és tanácsot kérjünk, hogy biztosan a helyes irányba haladjunk. A tanácsadás segíthet abban, hogy tisztán lássuk a céljainkat, és új perspektívát adhat a kihívások kezeléséhez, de nem mindegy, kire hallgatunk. Kik a tanácsadóink, s mi az alapja a tanácsuknak? Ha nem a Szentírás, a bukásban biztosak lehetünk. Ahogyan a városi körúton a közlekedési táblák, irányjelzők és útmutatók segítenek döntéseinkben, úgy a házasságban is fontos, hogy figyeljünk azokra a bölcs tanácsokra, amelyeket Isten Igéje és a keresztény közösségünk nyújt.

– Itt már jártunk. De javu érzés. Vagy inkább: – Így már jártunk! – Éreztünk már ilyet minnyájan, ugye?

Amikor a szívünkhez kapunk, hogy ebben a cipőben már voltunk, ebbe a folyóba már léptünk, azóta is fázunk tőle, s megfogadtuk, hogy többé ezt a hibát nem követjük el! Sőt, bűnbánatot is tartottunk, letettük a kereszt alá, újévi és úrvacsorai fogadalmat is tettünk utána, s mégis újra és újra, egyhelyben járva, topogva, a sarat dagasztva, néha felüdülve, felgyorsítva, a kanyar előtt nagyot fékezve, de végül mindig ugyanoda érkezve, leroskadunk, belehalni, feladni készülünk.

– Á, ebben az utcában már voltam! Hogy ronthattam el ismét? Ráadásul pont ugyanúgy?
(Egyes szám egyes személyben a felkiáltás arra hívja fel a figyelmünket, hogy az olvasónak csak erre legyen gondja! A királyi többes szám, a továbbiakban csak a szorongásunk hivatott oldani, hogy tudjuk, nem vagyunk a problémával egyedül. J De hogy a házastársam mit rontott el – főleg ismét – az más lapra, az övére tartozik Nem mindegy, hogy Ön vizsgálatot tart? vagy Önvizsgálatot tart az ember?)

Képzelt riportok egy „ugandai” házasságból:

A mókuskerékből kitörni nem sikerült, pedig férjként megfogadtuk, hogy bár a családért dolgozunk, de a családban akarunk maradni, a karriert, a hivatást, amiért égünk – aminek terhét persze a családért cipeljük (de ezt az érzést csak alibizésből engedjük a felszínre) – hátrébb soroljuk, foglalkozunk a feleségünkkel, minőségi időt szánunk a gyerekeinkre, ezentúl máshogy lesz, más lesz a prioritás, meglássátok!

S azon vesszünk észre magunk, hogy megint az értekezletről írjuk a messenger üzenetet: – „Gratulálok fiam a második gólodhoz, kár, hogy nem láttam (amint az elsőt sem), de harmadikat majd megnézem!” (Ha ugyan egy másik apuka – akinél úgy érzem, én jobb vagyok, mert többet keresek neked, ő csak ott van, a tiedet is felveszi videóra és megosztja, mert a jövő héten is üzleti úton leszek, ugye megérted?.)

– „Majd elmegyek, lányom, az énekkari fellépésedre is a székesegyházba, elvileg karácsony előtt, az adventben már szabad leszek a melótól, véget ér a nagy hajtás és, bár nem szeretem, nem is értem az 5-6 szólamú barokkos darabokat, de megyek, mert vársz. Puszi! (S ha nem érek oda, majd bocsánatot kérek, s megyek a húsvétira.)

– „S óh, Szerelmem, neked is viszek egy csokor virágot a házassági évfordulónkra”; de már megint bezárt az összes virágbolt mire hazaindultam (mint tavaly), de majd egy sima hétköznap pótlom (csak el ne felejtsem!), akkor úgy sem várja, jobban örül neki, ja, tavaly is így volt, s lesz jövőre is.

„Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, / A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. / A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,  / És törvényed szerint nem éltem semmiben.” /Ref. 445. ének 2. vers/.

Feleségként megfogadtuk: – „Este hagyjuk a dagadt ruhát másra, a férjünkkel megyünk fel a padlásra!” S a gyerekek csak szálltak és suhogtak a vizes lepedők között a házifeladataikkal kergetve anyát, s mindenkinek a kedvenc pudingját megfőzve, megint nem maradt erő a hárombetűsre.

– „Holnap tényleg kinézek a garázsba, min ügyködik az ember, s ha nem is értem, s tán nem is érdekel igazán, de megkérdezem, mit szerel, s mi lesz a haszna abból a családnak, s megdicsérem, hogy értünk fárad”, de jaj, a barátosnőm válni készül (már évek óta), s sírva hív fel, hogy kiöntse a szívét az álnok férje miatt, s megint nem értem ki, de már be is ért az emberem, akire ráförmedek, mert sáros cipővel bejött, s olajfoltosan hagyta maga után ott a mosdót! – De mit is akartam? Zsörtölődni, vagy megtisztelni őt legalább érdeklődésemmel? No, mindegy, majd holnap (ha nem volna szülői értekezlet, de lesz, s a ház is fut.)

S nap-nap után az ugandai házaspár futja a hasonló ördögi köröket, bár néha érzékelik, hogy a cél megint a startvonal, melyen újra áthaladtak, de még bíznak, hogy majd jobb lesz, újabb mérföldek után (csak úgy magától?), s ha nem fáradnak el, majd kitörnek és változtatnak, vagy betörnek és összetörnek, s felemelt kézzel teszik fel a miérteket. Miért hagytuk, hogy így legyen?!

Ne feledd! Minden fogadkozásod csak annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Ne ígérj, cselekedj! Hadd bíztassalak magammal együtt! Ne halogasd, hagyd abba e cikk olvasását, ha ideáig eljutottál (folytasd később) és tedd meg azt a szolgálatot házastársad felé, ami először adósságodként magadnak felróttál!

A körforgalomból való kijutáshoz mindkettőtök erőfeszítése, de legalább egyikőtök tudatos kezdeményezése szükséges. Úgye milyen jó, hogy megtetted s így olvasod már tovább?

Kitűzhettek magatoknak olyan közös – a körön kívüli és távoli – célokat, amelyekhez a centrifugális erőtér elhagyásával konvergálni tudtok. Segítségképpen néhány konkrét, bátorító feladatot próbálunk felvázolni (több házassággondozással foglalkozó irodalom felhasználásával) – ha gondoljátok, amelyek segíthetnek, hogy valódi változást érjetek el a kapcsolatotokban. Ezek a segítő szándékú házi feladat ajánlások célzottak, gyakorlatiasak (voltak, akik ilyet kértek), és arra irányulnak, hogy segítsenek megtörni a megszokott mintákat, újraépíteni a közelséget, és tudatosabbá tenni a mindennapi figyelmességeket.

Egy külön bejegyzésben itt éritek el: Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

RÖVID(EBB) ÚT

„Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.” / Péld.14,12./

Az élet sokszor kínál rövid(ebb) utakat, gyors megoldásokat, amelyek vonzónak tűnhetnek, különösen a házasságban, ahol a kihívások és nehézségek közepette azonnali enyhülést keresnénk. Ezek a gyors megoldások azonban gyakran nem veszik figyelembe az áldozathozatal és a hosszú távú fejlődés fontosságát. A házasság egy olyan szövetség, amely időt, türelmet és elkötelezettséget igényel mindkét féltől. A Példabeszédek könyvében található figyelmeztetés arra emlékeztet bennünket, hogy bár egy út kezdetben egyenesnek, könnyűnek tűnhet, ha nem Krisztus az irányító, akkor hosszú távon elvezethet a kapcsolatunk elhalványulásához vagy sajnos széteséséhez is akár. Mindkét félnek résen kell tehát lennie, ha például új állást keres, ha új lakóhelyet, újabb autót választ, ha új munkatársi, vagy baráti viszonyba kerül, ha új feladatot, szolgálatot vállal, vagy hobbit kezd, azaz, ha útelágazás előtt fontos döntést hoz, s azt imádságban az Úr és egymás elé terjeszti.

A rövid(ebb) út választása a házasságban lehet például a konfliktusok kerülése, a nehéz beszélgetések elhalasztása, szőnyeg alá söprése, vagy az elszánt elköteleződés megkerülése. Ezek az utak könnyebbnek tűnhetnek, de nem vezetnek a valódi megoldásokhoz. Ha mindig csak a könnyebb utat választjuk, vizsgáljuk meg, vajon nem-e a széles utat járjuk.

Az egyik legnagyobb veszély az, ha házaspárként nem látjuk meg időben, hogy egy látszólag „egyenes” út végül a kapcsolatunk halálához vezethet. Óh, hány válóper előtti házaspár mondta: „hogy ha azon a bizonyos válaszúton, ott, évekkel ezelőtt, akkor, a másik döntést hoztuk volna meg, akkor, ma nem lennének a tönk szélén.”

Bevonjuk-e mi is életútdöntésünkbe az Urat, vagy csak úgy döntögetünk, mint a kiskirályok, aztán csak rázzuk az öklünket, ha kisiklik a vonat? Ha csak gyors és nem valódi megoldást keresve látszatmegoldásokat alkalmazunk, ha álmegoldásokkal élve, a sebeket bekötözzük, de a gyulladást belül nem orvosoljuk s végül az elmérged, elgennyesedik, s mélyebb konfliktus betegségében jelentkezik később, ne csodálkozzunk!

Ezért olyan fontos, hogy közös imádságban és az Ige fényében vizsgáljuk meg az életünket és a döntéseinket!

Nem szabad megelégednünk a felszínes megoldásokkal, hanem bátorságot kell merítenünk ahhoz, hogy szembe nézzünk a nehezebb utakkal is, tudva, hogy Krisztus vezetésével végül azok az utak fognak az örök életre és a házasságunk megerősödéséhez is vezetni.