Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

/Kategória: , ,

Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

UTAZÁS A HÁZASSÁGUNK KÖRÜL 5. rész – Körút cikkhez kapcsolódóan, de önállóan is elvégezhető

  1. Házi Feladat: Napi 15 perc kapcsolódás

Minden nap találjatok egy negyed órát, ami csak a kettőtökről szól! Nincs telefon, nincs tévé, internet, kütyű, nincs munka, nincs gyerek – csak beszélgetés egymással. Kérdezzétek meg egymástól: „Hogy vagy úgy igazából?” Ez az idő arra szolgáljon, hogy egymásra hangolódjatok, függetlenül attól, milyen hektikus a napotok! (Hé, csak 15 percről volt szó egy másfél órával ezelőtt!)

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” /Róm.12,17./

  • Házi Feladat: Kis gesztusok hete

Mindketten válasszatok ki egy-egy apró gesztust, amivel a másik kedvében jártok minden nap legalább egy héten át mától számítva! Lehet ez egy mosoly a reggeli kávé mellé, egy szeretetteljes üzenet a munka közepén, vagy egy ölelés, amikor hazaértek. Az apró figyelmességek folyamatosan táplálják a szeretetet és törődést.

„Minden áldozatot sóval mutass be.” /3Móz.2,13./

3. Házi Feladat: Szombat esti „randik”

Havonta legalább egyszer legyen egy „randiestétek”. Nem kell nagyszabású eseménynek lennie, elég egy közös vacsora, egy séta, vagy akár egy film közös megnézése otthon, de a lényeg, hogy ez az időszak csak rólatok szóljon. A gyerekek túlélnek havi egy-egy órát nélkületek, csak legyen, aki vigyáz rájuk (s lesz is kirendelve, ha nagyon akarjátok). Újítsátok meg a régi „randi hangulatot,” amivel új energiát hozhattok a kapcsolatotokba!

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert!” /Ef.4,23./

4. Házi Feladat: Írjatok szerelmes levelet egymásnak!

Ehhez talán nem is kell segítség, ugye? Ebben a hónapban írjatok egy levelet a másiknak. Ebben a levélben fejezzétek ki, miért értékelitek a másikat, mit szerettek benne manapság, milyen közös emléketekre gondoltok vissza szívesen! A levélírás segít szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek a mindennapok forgatagában talán nem kapnak elég figyelmet.

„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” /Jn.13,34-35./

5. Házi Feladat: Heti egy „csapatmegbeszélés”

Hetente egyszer üljetek le, és beszéljétek meg a következő hét legfontosabb teendőit, kihívásait, valamint azokat a pontokat, ahol segítséget várnátok a másiktól. Ez a megbeszélés nem a veszekedésről szól, hanem a közös megoldáskeresésről, hogy elkerüljétek a stresszt és a feszültséget. Tudatosítsátok, hogy egy csónakban eveztek, ráadásul egy irányban!

„Mert ahogyan a test egy, és sok tagja van, és a test tagjai, bármennyien is vannak, egy testet alkotnak, ugyanúgy a Krisztus is.” /1Kor.12,12./

6. Házi Feladat: Közös célkitűzések

Írjátok össze, milyen közös célokat szeretnétek elérni az év során – legyen az a kapcsolatotok fejlesztése, közös hobbi találása, vagy egy régóta vágyott utazás. A közös célok megerősítik a kapcsolatot, és a mindennapi mókuskerékben egy olyan irányt adnak, amely felé együtt haladtok.

„Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” /Fil.2,2-3./

7. Házi Feladat: Vasárnapi csendes félóra és közös imádság

Próbáljátok ki, hogy vasérnaponként egy fél órát teljes csendben vagytok együtt. Nem kell beszélgetni, csak együtt lenni. Gyönyörködjetek egymás szemében! Ez az időszak arra ad lehetőséget, hogy a fizikai jelenlétet értékeljétek, és közelebb kerüljetek egymáshoz anélkül, hogy a szavak vagy a hétköznapi zaj elvonná a figyelmeteket.

„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” /JerSir 3,26./

Minden este, de kezdetben legalább vasárnap, szánjatok 10 percet közös imádságra. Kérjétek az Úrtól egymás támogatását az életetek különböző területein, és öntsétek ki szíveteket az ÚR és egymás előtt. Ez segít az együttérzés és a kölcsönös támogatás erősítésében.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által!” /Júd,1,20./

Szorgalmi Feladat: Felelősségmegosztás – „kicserélt nap”

Próbáljátok ki, hogy egy napra „kicserélitek” a feladataitokat: amit az egyik fél általában csinál, azt most a másik veszi át és fordítva Ez nemcsak a másik fél munkájának és terheinek megértésében segít, de újfajta közelséget és együttérzést is teremthet.

„Egymásnak terhét, ha hordozzátok,/ úgy tesztek Jézus szava szerint./ Egymásnak terhét, csak hordozzátok,/ mint arra Jézus példája int!”

Ezek a feladatok segíthetnek megtörni a hétköznapi rutinokat, és abban erősíthetnek, hogy tudatosan dolgozzatok a kapcsolatotokon. Találjatok ki mást! Bármit. S ha működi, akár meg is írhatjátok a szerkesztőségünknek egy bizonyságtételként névvel, vagy név nélkül, de hittel és örömmel. A legfontosabb, hogy ne halogassátok ezeket, hanem azonnal kezdjetek bele! Hagyjátok el a körutat! Ebben utat nektek az Úr mutat. Bár az ismétlés a tudás anyja, de aki életét Jézusért elhagyja, az megnyerve Tőle a koszorút is megkapja. „Ne ígérj, cselekedj! Öveket becsatolni!”

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon és lássatok, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, hogy melyik a jó út, és azon járjatok; akkor nyugalmat találtok lelketeknek. De azt mondták: Nem megyünk!” /Jer.6,16./

Válasszunk! S ha jót akarunk magunknak, mi válaszoljuk azt, hogy Itt vagyok Uram, hallja a te szolgád a te szódat!

Utazás a házasságunk körül – 5. rész

/Kategória: , , ,

KÖRÚT

„Ahol nincsen tanácskozás, ott elbukik a nép; de sok tanácsadó által van üdvösség.” /Péld.15,22./

Ahogy egy hegyen épült város felé haladva a szerpentinről messzire látva és körül tekintve, vagy egy nagyobb város körútján korzózva részleteiben felfedezhetjük a város sokszínűségét, úgy a házasságunk útján is fontos, hogy rendszeresen áttekintsük, merre tartunk, és hol is tartunk. A szerpentin úton lehetőség van arra, hogy friss szemmel tekintsünk vissza a kapcsolatunkra és a közös életünkre, a korábbi örömökre és nehézségekre.

A házasságban, ahogy a körforgalom előtt is, szükség van arra, hogy lassítsunk, ha jön valami, néha megálljunk, és tanácsot kérjünk, hogy biztosan a helyes irányba haladjunk. A tanácsadás segíthet abban, hogy tisztán lássuk a céljainkat, és új perspektívát adhat a kihívások kezeléséhez, de nem mindegy, kire hallgatunk. Kik a tanácsadóink, s mi az alapja a tanácsuknak? Ha nem a Szentírás, a bukásban biztosak lehetünk. Ahogyan a városi körúton a közlekedési táblák, irányjelzők és útmutatók segítenek döntéseinkben, úgy a házasságban is fontos, hogy figyeljünk azokra a bölcs tanácsokra, amelyeket Isten Igéje és a keresztény közösségünk nyújt.

– Itt már jártunk. De javu érzés. Vagy inkább: – Így már jártunk! – Éreztünk már ilyet minnyájan, ugye?

Amikor a szívünkhez kapunk, hogy ebben a cipőben már voltunk, ebbe a folyóba már léptünk, azóta is fázunk tőle, s megfogadtuk, hogy többé ezt a hibát nem követjük el! Sőt, bűnbánatot is tartottunk, letettük a kereszt alá, újévi és úrvacsorai fogadalmat is tettünk utána, s mégis újra és újra, egyhelyben járva, topogva, a sarat dagasztva, néha felüdülve, felgyorsítva, a kanyar előtt nagyot fékezve, de végül mindig ugyanoda érkezve, leroskadunk, belehalni, feladni készülünk.

– Á, ebben az utcában már voltam! Hogy ronthattam el ismét? Ráadásul pont ugyanúgy?
(Egyes szám egyes személyben a felkiáltás arra hívja fel a figyelmünket, hogy az olvasónak csak erre legyen gondja! A királyi többes szám, a továbbiakban csak a szorongásunk hivatott oldani, hogy tudjuk, nem vagyunk a problémával egyedül. J De hogy a házastársam mit rontott el – főleg ismét – az más lapra, az övére tartozik Nem mindegy, hogy Ön vizsgálatot tart? vagy Önvizsgálatot tart az ember?)

Képzelt riportok egy „ugandai” házasságból:

A mókuskerékből kitörni nem sikerült, pedig férjként megfogadtuk, hogy bár a családért dolgozunk, de a családban akarunk maradni, a karriert, a hivatást, amiért égünk – aminek terhét persze a családért cipeljük (de ezt az érzést csak alibizésből engedjük a felszínre) – hátrébb soroljuk, foglalkozunk a feleségünkkel, minőségi időt szánunk a gyerekeinkre, ezentúl máshogy lesz, más lesz a prioritás, meglássátok!

S azon vesszünk észre magunk, hogy megint az értekezletről írjuk a messenger üzenetet: – „Gratulálok fiam a második gólodhoz, kár, hogy nem láttam (amint az elsőt sem), de harmadikat majd megnézem!” (Ha ugyan egy másik apuka – akinél úgy érzem, én jobb vagyok, mert többet keresek neked, ő csak ott van, a tiedet is felveszi videóra és megosztja, mert a jövő héten is üzleti úton leszek, ugye megérted?.)

– „Majd elmegyek, lányom, az énekkari fellépésedre is a székesegyházba, elvileg karácsony előtt, az adventben már szabad leszek a melótól, véget ér a nagy hajtás és, bár nem szeretem, nem is értem az 5-6 szólamú barokkos darabokat, de megyek, mert vársz. Puszi! (S ha nem érek oda, majd bocsánatot kérek, s megyek a húsvétira.)

– „S óh, Szerelmem, neked is viszek egy csokor virágot a házassági évfordulónkra”; de már megint bezárt az összes virágbolt mire hazaindultam (mint tavaly), de majd egy sima hétköznap pótlom (csak el ne felejtsem!), akkor úgy sem várja, jobban örül neki, ja, tavaly is így volt, s lesz jövőre is.

„Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, / A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. / A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,  / És törvényed szerint nem éltem semmiben.” /Ref. 445. ének 2. vers/.

Feleségként megfogadtuk: – „Este hagyjuk a dagadt ruhát másra, a férjünkkel megyünk fel a padlásra!” S a gyerekek csak szálltak és suhogtak a vizes lepedők között a házifeladataikkal kergetve anyát, s mindenkinek a kedvenc pudingját megfőzve, megint nem maradt erő a hárombetűsre.

– „Holnap tényleg kinézek a garázsba, min ügyködik az ember, s ha nem is értem, s tán nem is érdekel igazán, de megkérdezem, mit szerel, s mi lesz a haszna abból a családnak, s megdicsérem, hogy értünk fárad”, de jaj, a barátosnőm válni készül (már évek óta), s sírva hív fel, hogy kiöntse a szívét az álnok férje miatt, s megint nem értem ki, de már be is ért az emberem, akire ráförmedek, mert sáros cipővel bejött, s olajfoltosan hagyta maga után ott a mosdót! – De mit is akartam? Zsörtölődni, vagy megtisztelni őt legalább érdeklődésemmel? No, mindegy, majd holnap (ha nem volna szülői értekezlet, de lesz, s a ház is fut.)

S nap-nap után az ugandai házaspár futja a hasonló ördögi köröket, bár néha érzékelik, hogy a cél megint a startvonal, melyen újra áthaladtak, de még bíznak, hogy majd jobb lesz, újabb mérföldek után (csak úgy magától?), s ha nem fáradnak el, majd kitörnek és változtatnak, vagy betörnek és összetörnek, s felemelt kézzel teszik fel a miérteket. Miért hagytuk, hogy így legyen?!

Ne feledd! Minden fogadkozásod csak annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Ne ígérj, cselekedj! Hadd bíztassalak magammal együtt! Ne halogasd, hagyd abba e cikk olvasását, ha ideáig eljutottál (folytasd később) és tedd meg azt a szolgálatot házastársad felé, ami először adósságodként magadnak felróttál!

A körforgalomból való kijutáshoz mindkettőtök erőfeszítése, de legalább egyikőtök tudatos kezdeményezése szükséges. Úgye milyen jó, hogy megtetted s így olvasod már tovább?

Kitűzhettek magatoknak olyan közös – a körön kívüli és távoli – célokat, amelyekhez a centrifugális erőtér elhagyásával konvergálni tudtok. Segítségképpen néhány konkrét, bátorító feladatot próbálunk felvázolni (több házassággondozással foglalkozó irodalom felhasználásával) – ha gondoljátok, amelyek segíthetnek, hogy valódi változást érjetek el a kapcsolatotokban. Ezek a segítő szándékú házi feladat ajánlások célzottak, gyakorlatiasak (voltak, akik ilyet kértek), és arra irányulnak, hogy segítsenek megtörni a megszokott mintákat, újraépíteni a közelséget, és tudatosabbá tenni a mindennapi figyelmességeket.

Egy külön bejegyzésben itt éritek el: Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

Utazás a házasságunk körül – 4. rész

/Kategória: , ,

TÉVÚT

„Mert elhagyták az Urat, a mi Istenünket, és más isteneket imádtak, akiket nem ismertek.” /Jer.18,15/

Figyelem! A tévutak nincsenek „tévút”-ként felcímkézve, „jó megoldás” álnevet viselnek, ezért gyakran vonzónak tűnnek az utazó házaspároknak. Az élet nehézségei, a kihívások, a konfliktusok könnyen elcsábíthatnak minket olyan utakra, amelyek első pillantásra egyszerűbbnek, gyorsabbnak, kevésbé fájdalmasnak tűnnek. Ilyen tévút lehet például, ha a világ értékrendjeit, normáit tesszük meg mércének a házasságunkban, elhanyagolva, elhalványítva azt, amit Isten Igéje tanít a szeretetről, az elköteleződésről, a megbocsátásról és az áldozatról a Jézust követő útról. Ha rossz a sablon és az etalon, a minta, a másolat még annál is silányabb lesz. Nekünk az örökkévaló Krisztust kell kiábrázolnunk az életünkben, s akkor leszünk áldottak házaséletünkben is.

Jeremiás szavai szerint a tévút mindig Istentől való elfordulással kezdődik. Amikor más kis „isteneket” imádunk – legyen az anyagiasság, karrier, hobbi, önzés, vagy éppen a pillanatnyi boldogságunk keresése, a másik magam vágyai mögé helyezése –, akkor könnyen letérünk a helyes útról. Ez a tévelygés pedig nemcsak a saját lelki életünket rombolja, hanem házasságunkra, sőt gyermekeink és távolabbi családtagjaink életére is igen romboló hatással lehet, akár váláshoz, szakadáshoz, teljes összeomláshoz és végül kárhozatra is juttathatja egyik, másik vagy mindkét felet. A tét nagy, a medve és a Krisztus melletti döntés és követés kérdése nem játék! Örökkévaló következmények súlya nyomja a felelős döntés mérlegének serpenyőjét.

A tévutak felismerése az első lépés a helyes útra való visszatéréshez. Fel kell ismernünk, amikor már nem Isten vezetésére hagyatkozunk, amikor a saját önző vágyaink és céljaink kerülnek előtérbe, és amikor elfelejtjük, hogy a házasságunk célja nem a pillanatnyi boldogság, hanem Isten dicsőségének megmutatása, bizonyságtétel is a kívülállók felé ebben az életszövetségben.

„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” /J.14,35./

A tévútra lépés egy hosszabb folyamat eredménye is lehet. Gyakran nem azonnal látjuk, hogy egy rossz irányba indultunk, (lásd Verne Gyula a 15 éves kapitány c. regényében a kis mágnessel enyhén eltérített iránytű okozta irányváltás végül egy másik kontinensre vezetett) hanem csak később derül ki, amikor már messze eltávolodtunk a helyes úttól, hogy egyre sötétebb az út, egyre több az akadály, nehézség, gond és baj, eluralkodik az istentelenség. Ezért is fontos a rendszeres önvizsgálat, és a HúH, azaz a Házasságmegújítás (ezzel kapcsolatban érdemes honlapunkon körülnézni J), hogy Krisztus fényében lássuk az életünket, házasságunkat, és időben észre vegyük, ha rossz irányba tartunk, s mielőbb visszafordulhassunk.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” /Zsolt.139,23-24./

A visszatérés a tévutakról azonban mindig lehetséges. Isten kegyelme végtelen, és ha megértjük, hogy eltévedtünk, és újra az Ő vezetését őszintén keressük, akkor Ő mindig készségesen szíven ragad, kézen fog és visszavezet bennünket a helyes főútra (emlékszünk még az első részre), ha követjük a hívó szavát. Ahogy Jeremiás is figyelmeztet, elhagyhatjuk az Urat, de Ő sosem hagy el minket teljesen, és mindig készen áll arra, hogy visszafogadjon, ha megtérünk hozzá. Ezért örök a hálánk felé.

Fontos tehát, hogy a házasságunkban is mindig Isten vezetésére hagyatkozzunk, és elkerüljük azokat a tévutakra való letéréseket, amelyek csak látszólag kecsegtetnek rövid távú jobbulással, sikerekkel, de hosszú távon a kapcsolatunk és életünk romlásához vezethetnek. Adj éberséget nekünk Urunk!

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő héten utunkat a házasságunk körül! A KÖRÚT következik majd.

Utazás a házasságunk körül – 3. rész

/Kategória: , , ,

RÖVID(EBB) ÚT

„Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.” / Péld.14,12./

Az élet sokszor kínál rövid(ebb) utakat, gyors megoldásokat, amelyek vonzónak tűnhetnek, különösen a házasságban, ahol a kihívások és nehézségek közepette azonnali enyhülést keresnénk. Ezek a gyors megoldások azonban gyakran nem veszik figyelembe az áldozathozatal és a hosszú távú fejlődés fontosságát. A házasság egy olyan szövetség, amely időt, türelmet és elkötelezettséget igényel mindkét féltől. A Példabeszédek könyvében található figyelmeztetés arra emlékeztet bennünket, hogy bár egy út kezdetben egyenesnek, könnyűnek tűnhet, ha nem Krisztus az irányító, akkor hosszú távon elvezethet a kapcsolatunk elhalványulásához vagy sajnos széteséséhez is akár. Mindkét félnek résen kell tehát lennie, ha például új állást keres, ha új lakóhelyet, újabb autót választ, ha új munkatársi, vagy baráti viszonyba kerül, ha új feladatot, szolgálatot vállal, vagy hobbit kezd, azaz, ha útelágazás előtt fontos döntést hoz, s azt imádságban az Úr és egymás elé terjeszti.

A rövid(ebb) út választása a házasságban lehet például a konfliktusok kerülése, a nehéz beszélgetések elhalasztása, szőnyeg alá söprése, vagy az elszánt elköteleződés megkerülése. Ezek az utak könnyebbnek tűnhetnek, de nem vezetnek a valódi megoldásokhoz. Ha mindig csak a könnyebb utat választjuk, vizsgáljuk meg, vajon nem-e a széles utat járjuk.

Az egyik legnagyobb veszély az, ha házaspárként nem látjuk meg időben, hogy egy látszólag „egyenes” út végül a kapcsolatunk halálához vezethet. Óh, hány válóper előtti házaspár mondta: „hogy ha azon a bizonyos válaszúton, ott, évekkel ezelőtt, akkor, a másik döntést hoztuk volna meg, akkor, ma nem lennének a tönk szélén.”

Bevonjuk-e mi is életútdöntésünkbe az Urat, vagy csak úgy döntögetünk, mint a kiskirályok, aztán csak rázzuk az öklünket, ha kisiklik a vonat? Ha csak gyors és nem valódi megoldást keresve látszatmegoldásokat alkalmazunk, ha álmegoldásokkal élve, a sebeket bekötözzük, de a gyulladást belül nem orvosoljuk s végül az elmérged, elgennyesedik, s mélyebb konfliktus betegségében jelentkezik később, ne csodálkozzunk!

Ezért olyan fontos, hogy közös imádságban és az Ige fényében vizsgáljuk meg az életünket és a döntéseinket!

Nem szabad megelégednünk a felszínes megoldásokkal, hanem bátorságot kell merítenünk ahhoz, hogy szembe nézzünk a nehezebb utakkal is, tudva, hogy Krisztus vezetésével végül azok az utak fognak az örök életre és a házasságunk megerősödéséhez is vezetni.

Utazás a házasságunk körül – 2. rész

/Kategória: , ,

MELLÉKÚT

” Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!” /Józs.1,7./

Sokszor a világ és a saját vágyaink mást súgnak, mint amit Isten Igéje mond és mellékutakra csábítanak. Azt mondják, hogy éljünk a pillanatnak, hogy mindenáron kerüljük a konfliktusokat, hogy minden vágyunkat azonnal kielégítsük, mert „csak egyszer élünk”. De Jézus arra hív, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt. Ez az út néha áldozatokkal jár, de a végeredmény az örök életre visz.

Ha letévedünk a főútról, tudnunk kell, hogy a mellékutakon lassabb lesz a haladás, több mindenre kell, majd figyeljünk, nehezebb lesz elkerülnünk, hogy el ne tévedjünk. Házaspárként ngyobb szükségünk lesz a bátor kitartásra az iránymegőrzéshez. Foglalkozhatunk mi férjek, ill. feleségek mellékes dolgokkal, csak nem érdemes, amik nem ártanak ugyan se a másiknak, se a házasságunknak, se a családnak, de nem a lényegi problémákra fókuszálnak erőforrásainkat leköthetik. Mellékút, ha emberi megoldásokkal, módszerekkel, praktikákkal, pszichológiai eszközökkel igyekszünk csupán családi- és házaséletünk megjobbításán munkálkodni, hogy könnyebb és kényelmesebb legyen az utazás a pokolba. Ennek révén is juthatunk ugyan egyről-kettőre, de a haladást valójában csak míveljük, mert bár egész végig úton leszünk, de a végcélt elkerüljük, mert a mennyek országának kapuja a keskeny főút végén vár ránk, a mellékút végén valami más van. (De figyelem, ott is van „valami”, óh, ha csak a semmi lenne!) A mellékutakon való járás fáraszt és leköt, de ha nem csatlakozik végül a főúthoz, felesleges koptatnunk rajta a cipőnket. Sőt!

A törvényt, a tízparancsolatot, a nagyparancsot és Jézus nagyparancsait nem szabad elhagynunk, attól való egyéni és/vagy közös eltérés jobbra-balra, bármerre vakvágányra futtatja a házaséletünk. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21./.

A házasság tehát nem csupán egy földi szövetség, hanem egy mennyei hivatás is. Két ember szövetséges közössége, akik együtt, kéz a kézben, Jézus követésére törekszenek. Ez a szövetség amely elkezdődik az oltárnál, egy élethosszig tartó utazás Krisztussal. Ennek az utazásnak az egyik legfontosabb kérdése: merre tart a lábunk? Vajon tényleg Krisztus nyomdokait követjük? Azt tesszük-e, amit Ő tenne ma a mi helyünkben? WWJD. Vajon az Ő szava, az Ő igéje világítja meg ma is az utunkat, vezeti lépteinket? Vagy a vágyaink által kijelölt mellékutakon járunk? Ha utóbbi, akkor ideje visszatalálnunk!

A főútra való visszatalálásunkra kiváló lehetőségként itt van a Házasság Hete – A Hűség szabadsága. Éljünk a lehetőségekkel keressük az alkalmakat és Krisztust. Áldott utazást!

Folytatjuk. Következik jövő héten a rövide(bb)út.

Utazás a házasságunk körül – 1. rész

/Kategória: , ,

Békesség Istentől! Kedves Testvérek!

Hadd hívjunk benneteket, mint házastársakat egy „út-azásra”, amit mindenki a maga házassága körül tehet meg, imádságos szívvel és a Szentírást forgatva és az Urat segítségül hívva. Sokszor hallottuk már, hogy a házasság olyan, mint egy nagy utazás (van, aki egyenest a 40 éves pusztai vándorláshoz hasonlítja). Vizsgáljuk hát meg, hogy honnan hová tartunk, milyen utakon is járhatunk házaséveink alatt, milyen adottságaink, lehetőségeink, válaszutaink lehetnek? Gondoljuk át – többek között – mi lehet a különbség, ha a házasságunkat más és más típusú utakon járatjuk, éljük, hogy miként lehet útelágazáshoz érve változtatni a kitaposott ösvényen, a széles útról a keskenyre kanyarodva, mitől lehetünk boldogabbak, földes mellékútról négysávos főútra érve miként gyorsíthatunk, hogyan segíthet egy-egy hosszabb kerülő út a mielőbbi célhoz, vagy például mi óvhatja meg házassági szövetségünk a tévutak belógó tövisbokrainak megtépázásától. Ilyen és ehhez kapcsolatos témák feldolgozására hívunk benneteket e cikksorozatban. Akinek van kedve, utazzon velünk a házassága körül! Öveket becsatolni!

„Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz!” /Péld.4:26/

Sofőrként legtöbben a főutakat, autópályákat szeretjük, mert az kényelmesebb, gyorsabb, kevésbé rázós, mint az alsóbbrendű mellékutak, amiknek bár tudjuk, hogy van létjogosultságuk, de rohanó világunkban mégis inkább a praktikusságot kedveljük. 

A házaséletünkben is azt szeretjük, ha száguldhatunk, ha egyszerűen és gyorsan célba érhetünk, ha nem akadályoznak a haladásban, ha nem jön szembe senki és semmi, s ha még a szemünkbe sem világít, az különösen komfortos. Lehetőségünk volt-van-lesz ilyen sztrádán haladnunk, csak a fenti Ige szerint, ügyelnünk kell arra, hogy merre tart a lábunk! 

Helyes irányba kell, fordítsuk a szekérrudat, ha a göröngyös, kátyús, mélyen ázott saras földutakat, veszélyes szerpentineket el akarjuk kerülni. Szükséges, hogy a legfőbb utat megtaláljuk, s azon akarjunk járni. Ehhez azonban elsőként a célt kell, meghatározzuk! Hová is akarunk együtt eljutni? Az oltártól az első házavatón át, a keresztelőkig, onnan a ballagásokig, majd az érettségi bankettek, diplomaosztók, örömszülőség áldásai, unokák zsivaja, nyugdíj fémjelezte állomásokon át a semmibe ugrásig? Bizonnyal nem csak ennyi az úticélunk, hogy az út menti virágok illatától megrészegülve azok gyümölcseiből minél többet betakarítsunk, hanem ennél jóval messzebb tekintünk. Ezekről sem elfeledkezve, hálás szívvel az Úrtól kapott ajándékként elfogadva, de az el nem múló hervadhatatlan koszorú megszerzése lehet csak egy keresztény házaspár közös élet- és úticélja. Ehhez pedig azon a főúton kell járnunk, amely út maga Jézus, Aki azt mondta magáról, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak Énáltalam.” /Jn.14,6./ 

A legalapvetőbb tehát, hogy tisztázzuk: keresztény-e valójában a házasságunk? 0-1-2 átadott életű, hívő keresztyén ember alkotja-e? Minden kerekünkkel a főúton vagyunk-e, vagy – később látni fogjuk – tévúton? Hisszük-e valóban, hogy egyedül Jézus az út, hogy csak Ő vezethet el bennünket az Atyához, az örök boldogsághoz? Ha nem, meg kell térnünk! Mert különben céltalanul úton haladunk, mely a kárhozatba visz, s a házasságunkat szépítgetni olyannyira felesleges, mint a múmiákat sminkelgetni. Ha pedig igen, s nem csak névleg, hanem tényleg, akkor ez úton követnünk kell Jézust /Mk.8,34./ bármi áron! Akkor van értelme és lehetőség arról gondolkodnunk, hogy mi módon lehet biztos és egyre virágosabb közös életutunk, merre tartson a lábunk? Ki vezessen? Az Úr, a férj vagy az asszony? Melyik úton induljunk tovább s mit (ne) vigyünk magunkkal. Tisztázzuk tehát elsőként az Úr előtt megállva, hogy kicsoda nekünk, nekem életemben és halálomban Jézus Krisztus?! A FŐ úton haladunk?

A keresztyén házasságban mindkét félnek az a legfontosabb feladata, hogy saját életét Krisztusnak szentelje, s az ezáltal nyert világossággal és erővel szolgálja a házastárását. Ez nem csupán egy egyszeri döntés, hanem mindennapos odaadást és a naponkénti szövetség megerősítést igényel. (Hogy a főútról a mellékútara, a tévútra pedig végképp le ne kanyarodjunk, sodródjunk.) Ahogyan Pál apostol is írja: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” /Gal.2,20./. Ez az élet Krisztusban egy folyamatos fő úton való előrehaladás (ami nem feltétlen jelent könnyű és kényelmes, kihívásoktól mentes utazást, de mindenképpen a fő célra tekintést igen) az Ő vezetése alatt. Az igazi boldogság és harmónia abban rejlik, hogy nem mi akarjuk irányítani és a főúton tartani az életünket és házasságunkat, hanem átadjuk a gyeplőt, a kormányt (az ostort is) Jézusnak, hogy Ő vezessen az élet (mikor milyen szükség szerinti) útjain.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lehet az, hogy Jézus vezesse a házasságunkat? Először is, mindkét félnek el kell fogadnia, hogy Krisztus a legfőbb vezető. Ez nemcsak azt jelenti, hogy elismerjük az Ő uralmát, hanem hogy készek vagyunk engedelmeskedni az Ő akaratának, s hogy ismerjük az Ő hangját, aminek engedelmeskedni akarunk. Másodszor, hogy a kormánynál egy fő ülhet csak, a férj, akinek a vezetésre az ÚR jogosítványt és ahhoz szükséges képességekkel ellátva kötelezvényt is adott. A segítőtárs pedig segítő és társ szerepében teljesedik ki. Ez az engedelmesség pedig gyakran nem kényelmes sem az Urat követni igyekvő férjnek sem, s a férjnek engedelmeskedve, kettejüket követni szándékozó feleségnek sem. A „fő” minősítő jelző az út szó előtt nem (mindig) az egyszerűbb utat jelenti, sőt, sokszor a nehezebb, kanyargósabb út a főút, amelyen Isten vezet minket. De ha ezt az utat járjuk, az végül a legbiztosabb és hőn óhajtott célhoz vezet: a mennyei Atyához.

Az autós példát elhagyva a házasság Krisztus kezében olyan, mint egy tandem kerékpár, ahol mindkét félnek egyensúlyban kell lennie, de az irányt egyértelműen az elöl ülő, Jézust követő szabja meg. Ezért is elengedhetetlen, hogy mindkét fél személyesen járjon hitben, hogy tudjanak együtt előre és kissé felfelé tekinteni. Ha az egyik fél letér az útról, az a közös haladást is akadályozza. Így a gyakori közös imádság, a Biblia naponkénti olvasása, az Isten előtt való elcsendesedés kulcsfontosságú ahhoz, hogy megtaláljuk a főutat és őrizzük a helyes irányt.