Interjú Kátoli Gáborral
A Szeka Tábor és az Apa és Én Túlélőtábor szervezője tett bizonyságot a Reformátusok Lapjában gyermekkoráról, apaságról és Mennyei Atyánkba vetett hitéről. A cikket keressétek a február 16-i számban, a gyülekezetben vagy az újságárusoknál.
„Gyerek- és ifjúkorom családi nehézségeit is felhasználta Isten abban, hogy ez a fajta szolgálat – apák és gyermekeik kapcsolata – a szívügyemmé váljon. Édesapámmal, aki maradéktalanul betöltötte ezt a szerepét első tizennégy életévemben, miattam megszakadt a kapcsolatunk. Nyolc év után tékozló fiúként azért kerestem föl bocsánatkérésemmel, mert házasodásunk előtt Steinbach József balatonalmádi lelkipásztor – hitre jutásom idején lelki atyám – azt javasolta nekünk, rendezzük a vitás kérdéseket lehetőleg mindenkivel. Édesapám szeretettel visszafogadott. Azóta vallom: az apa-gyermek viszonynak egész életre kiható jelentősége van. Ráadásul mély értelmű viszonylat ez. Jó esetben jelképezi, kiábrázolja az Atya és a Fiú kapcsolatát. Isten nemcsak a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, apákat, hanem megtisztelt azzal is, hogy testileg szülei lehetünk másoknak, s ezáltal részt vegyünk a teremtésben. Az ő ajándéka – a Biblia szerint – a gyermek, de tetszett neki, hogy bevonjon, felhasználjon a teremtő munkájába, hogy aztán ránk is bízza gyermekünket. A szülővé, illetve apává válás arra is jó, hogy jobban át tudjuk érezni, milyen az, amikor az Atya féltőn szeret minket. Gondoskodik rólunk és gonddal nevel, figyel ránk” – idézi fel Kátoli Gábor. Hetedik lapszámunk névjegy rovatából ismerjék meg a Szekszárdi Református Egyházközség tagját, aki a Bibliai Házassággondozó Szolgálat vezetőségében is szolgál. #névjegy#hit#szekszárd
Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a Reformátusok Lapjának facebook oldalát is!
