Házasságunk Isten műhelyében 22. rész

Tisztelet és megbecsülés

„…a feleség pedig tisztelje férjét.” /Ef.5,33./

A tisztelet fogalmát gyakran félreértjük és összekeverjük a teljes egyetértéssel vagy az alárendeltséggel. Valójában a megbecsülés nem azt jelenti, hogy mindenben azonos a véleményünk, hanem azt, hogy őrizzük a másik méltóságát, még a nézeteltérések idején is. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Amikor egy feleség tisztelettel fordul a férje felé, egy olyan biztonságos érzelmi talajt hoz létre, amelyben a férfi bátrabban vállal felelősséget. A férfiak számára a tisztelet olyan létszükséglet, mint a levegő: ha érzi, hogy bíznak benne és értékelik az erőfeszítéseit, az motiválja őt arra, hogy valódi védelmezővé és gondoskodó társsá váljon. A tisztelet maga az építő erő, melyből fakadó felelősségvállalás teremti meg a feleség számára azt az érzelmi és egzisztenciális biztonságot, amelyre a női lélek vágyik.

Kedves feleségek! Mivel ez egy körforgást eredményez, éppen ezért jó látni, hogy a tisztelet nem csupán egy belső attitűd, nem megalkuvás, nem az egyéniség feladása, hanem sokkal inkább a közös életút elősegítése. A tisztelet a férj iránt apró, hétköznapi döntések sorozata, amivel a házasságot így a férfi és a feleség egymással karöltve, Krisztus Urunk segítségével közösen építi és fejleszti.

Fontos, hogy ne csak az eredményt dicsérjük meg, hanem a szándékot és a munkát is. Egy rövid üzenet napközben: „Köszönöm, hogy ennyit dolgozol értünk, hálás vagyok érte” – hatalmas erőt tud adni. Nem helyes, ha tiszteletlenül beszél a feleség a férjéről barátok, családtagok vagy a gyerekek jelenlétében. A lojalitás a tisztelet legmagasabb foka. Jó néven veszi egy férj, ha a feleség kikéri a tanácsát, és azt érzi, hogy számít a látásmódja. Ez erősíti benne az érzést, hogy ő a család szellemi és gyakorlati építő köve. Még akkor is, ha nem ért egyet minden lépéssel a feleség, fejezze ki, hogy bízik párja képességeiben. A kritika lebont, a bizalom épít.

Amikor a feleség megelőlegezi ezt a tiszteletet (még akkor is, ha a férje épp nem „teljesít” 100%-osan), valójában a férje szívében lévő Krisztus-arcot hívja elő. A férfi, akit tisztelnek, vágyik arra, hogy szeressen. A férfi, akit értékelnek, vágyik arra, hogy adjon. A tisztelet tehát nem azért jár, mert a férj hibátlan, hanem azért, mert ő az a társ, akit Isten rendelt a feleség mellé, akinek a tisztelete a leggyorsabb út az ő szívéhez, amin keresztül a szeretet visszaáramolhat.

Ez a tisztelet tehát nem egy néma behódolás, hanem egy aktív, építő erő, amely képessé teszi a férfit arra, hogy úgy szeresse feleségét, ahogy Krisztus szerette az egyházat: féltőn, óvón és mindent odaadva, egyben rámutatva arra, hogy a házasság Isten terve szerint egy olyan különleges szövetség, amelyben a felek kölcsönösen segítik egymást a teljesség felé. Míg az előző heti igevers a férjeket Krisztus-i önfeláldozó szeretetre hívja, a mostani igevers pedig a feleségekhez szól, egy olyan kulcsot adva a kezükbe, amely alapjaiban határozza meg az otthon légkörét: a tiszteletet.

Ez az a körforgás, amit a Biblia felette nagy „titoknak” nevez, ami megmutatja, hogy hogyan válhat a feleség tisztelete a férj „üzemanyagává”, amiből az erőt merítheti az önfeláldozáshoz. 

Krisztus szeretete az egyház iránt önfeláldozó volt. Ahhoz, hogy egy férfi képessé váljon „meghalni” a saját vágyainak, kényelmének vagy igazának, és a felesége érdekeit tegye Krisztus utáni első helyre, éreznie kell, hogy van miért és kiért áldozatot hoznia, éppen ezért elengedhetetlen, ha úgy tetszik Isteni törvényszerűség, hogy „…a feleség pedig tisztelje férjét.” Ámen.