Interjú Kátoli Gáborral

A Szeka Tábor és az Apa és Én Túlélőtábor szervezője tett bizonyságot a Reformátusok Lapjában gyermekkoráról, apaságról és Mennyei Atyánkba vetett hitéről. A cikket keressétek a február 16-i számban, a gyülekezetben vagy az újságárusoknál.

„Gyerek- és ifjúkorom családi nehézségeit is felhasználta Isten abban, hogy ez a fajta szolgálat – apák és gyermekeik kapcsolata – a szívügyemmé váljon. Édesapámmal, aki maradéktalanul betöltötte ezt a szerepét első tizennégy életévemben, miattam megszakadt a kapcsolatunk. Nyolc év után tékozló fiúként azért kerestem föl bocsánatkérésemmel, mert házasodásunk előtt Steinbach József balatonalmádi lelkipásztor – hitre jutásom idején lelki atyám – azt javasolta nekünk, rendezzük a vitás kérdéseket lehetőleg mindenkivel. Édesapám szeretettel visszafogadott. Azóta vallom: az apa-gyermek viszonynak egész életre kiható jelentősége van. Ráadásul mély értelmű viszonylat ez. Jó esetben jelképezi, kiábrázolja az Atya és a Fiú kapcsolatát. Isten nemcsak a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, apákat, hanem megtisztelt azzal is, hogy testileg szülei lehetünk másoknak, s ezáltal részt vegyünk a teremtésben. Az ő ajándéka – a Biblia szerint – a gyermek, de tetszett neki, hogy bevonjon, felhasználjon a teremtő munkájába, hogy aztán ránk is bízza gyermekünket. A szülővé, illetve apává válás arra is jó, hogy jobban át tudjuk érezni, milyen az, amikor az Atya féltőn szeret minket. Gondoskodik rólunk és gonddal nevel, figyel ránk” – idézi fel Kátoli Gábor. Hetedik lapszámunk névjegy rovatából ismerjék meg a Szekszárdi Református Egyházközség tagját, aki a Bibliai Házassággondozó Szolgálat vezetőségében is szolgál. #névjegy#hit#szekszárd

https://www.facebook.com/Reflap/posts/pfbid0pLWeXPnZjtwmC7zaU2YyTHNM1YgFh7gwX5a9hz73ipe6qAbkLpu6Vay3xShY3CHnl

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a Reformátusok Lapjának facebook oldalát is!

Imahetek után házasság hete

Kovács Károly, pszichológus, munkatársunk írását közölte a Reformátusok Lapja február eleji lapszámában. Ebből hoztunk egy idézetet:

„A Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársaként az elmúlt harminc évben azt értettem meg, hogy a házasság Isten találmánya az ember megsegítésére: kiment a magányból, örömöt hoz, testi-lelki, sőt szellemi örömöt, életet adó és felnevelő, gondozó bölcsővé, menedékké válik, a legkisebb közösséggé, ahol tanulni, gyakorolni lehet a szeretetet, gyógyulni a múlt sebeiből, ahol Istent meg lehet ismerni. Az efezusi levél ötödik részében Isten egy nőtlen ember szájába adja a küldetést a házasokra vonatkozóan. Felette nagy titoknak nevezi Pál apostol azt a szeretetet a házasok között, amely Krisztus és az ő egyháza közötti viszonyra mutat. Ez a párhuzam jelzi, hogy a keresztyén házasság nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy.”

A cikket a lap honalpján is közölték, itt olvashatjátok el.
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/imahetek-utan-hazassag-hete/?fbclid=IwY2xjawIlIapleHRuA2FlbQIxMQABHWftgOS5kM4IFzwW7A6giBK8tyhanFhxJ96tJ_lUyJVqa70ibN3oIka8IQ_aem_0R1IP3zD2aFLcsl5xePnUg

Házasság: Öröm, vagy üröm? Egység, vagy kétség?

Ezzel a címmel szervezett házaspári napot a Bibliai Házassággondozó Szolgálat 2008. április 12-én Debrecenben. A programnak a Híd Alapítvány nagyterme adott (majdnem szűkös) otthont, a szervező és megvalósító munkatársi kör szinte kizárólag a Debrecen Nagyerdői Gyülekezetből került ki.

A cím hordozza azt a feszültséget, mely minden, a legjobb(nak vélt) házasságnak is kérdése: Egység van-e közöttünk? Ha úgy is éreznénk, ebben mindig vannak tartalékok. Be kell ismernünk, fel kell fedeznünk, lépnünk, tennünk kell, mert így lehet teljesebb, örömmel teli életünk, nekünk, kettőnknek együtt.

A nap házigazdája Kozma György volt, áhítatot pedig felesége, Gál Judit tartott a program elején. A Judit által elmondottak alapja az 1Mózes 30, 1-8. és 23. versek voltak, Jákób és Ráhel házasságának konfliktusáról. Elégedetlen feleség, dühös férj, egy „megoldás” és senkinek nincs békessége. Egy régi történet, vagy mégse? Jákób és Ráhel egymástól várnak megoldást közös életükben. Vannak ajándékok, melyeket nem megszerezni, hanem elfogadni kell. Erre példa, ahogyan praktikái után már Istentől kap gyermeket Ráhel.

Az első előadás, melyet Mózes Áron tartott, a haragról és kezeléséről szólt. Megállapíthatjuk: mindannyian haragszunk, vagy látványosan, vagy magunkba fojtva. Az érintett témakörök a harag célját a harag kezelésének feltételeit, mederbe terelését tárgyalták. Vizsgáltuk, hogy mikor jogos, illetve indokolatlan a haragunk, hogyan kezeljük a házasságban és a harag kapcsán miként gyakoroljuk a megbocsátást?

A déli szünetet, találkozásokat, kötetlen beszélgetéseket, könyvvásárlást követően Kovács Károly előadására került sor „Öröm az egységben” címmel. Az általa kibontott témák: A látásmódcsere (Róm.12,2; Isten akarata a házasság, melyet áldásként teremtett, és megáldott; Isten megoldásai, melyek következtében örömmel telhet meg házasságunk: áldani, építeni, közösségben megosztani mindent, amink van, és amik vagyunk, valamint az érintés hatalma; végül a felhívás tettekre: „Dönts és cselekedj!” A gyakorlatias pontokon segítségére volt felesége, Kata.

Az előadások után a kérdések következtek, de még a zárás után is sokan maradtak, beszélgettek, teremtettek kapcsolatot, jeleztek vissza. A hivatalos rész Mózes Áron összegzésével és Gál Judit imádságával zárult.

A nap folyamán sokat énekeltünk Győri Márti vezetésével, a könyvasztalt pedig a Szarvasi Református Gyülekezet biztosította.

Legyen mindenért, amit megérthettünk és megtapasztalhattunk együtt, az Úré a dicsőség és a hála!