Házasságunk Isten műhelyében – 13. rész

/Kategória: , ,

Gondolataink Krisztus szolgálatában

„…és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,…” /2Kor.10,5./

Mivel a házasság Isten akaratából LETT az ember javára és védelmére, a Sátán egyik fő működési területe a házasság. Nem könnyű feladat egy házaspárnak megmaradni a szent életben. A Sátán folyamatosan azon mesterkedik, hogy elbukjunk.

Nézzük milyen támadásokat indít a házasságunk ellen:

– Ahogy Istenbe vetett hitünket, úgy házastársunk iránti bizalmunkat is támadva, kétkedést támaszt bennünk! Csakugyan ezt mondta?

Kérdés:

– Milyen visszatérő gondolatok mérgezik a kapcsolatotokat? (Például: Ő sose.!, Én mindig!)

– Milyen meg nem bocsátott bűn bukkan fel újra és újra, s mérgezi a kapcsolatotokat? (Meg kell bocsátani, s a tenger mélyére dobni!)

– A szétdobáló nagyon ravasz. Ismeri a gyengeségeinket. Isten alkotta testünket is felhasználva kísért a szemünkön, a fülünkön keresztül vágyakat gerjeszt, vagy elgyengíti akaratunkat. Elbagatellizálja a bűnt. Utána vádol és kétségbe ejt. A megbocsátás útjába gördít akadályt: büszkeséget, haragot. Egyszóval mindent tagad, ill. visszájára fordít, amit az Úr Jézus parancsolt. Mit tehetünk? „Öltsétek fel magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” /Ef.6,11./

A konfliktusok gyakran gondolatainkban kezdődnek, s ha nem „csípjük nyakon” , nem „ejtjük foglyul”  ezeket a romboló  gondolatokat, akkor bizony  cselekedetekben is megnyilvánulhatnak, s azok már komoly károkat okozhatnak a kapcsolatokban.

Isten tökéletes leírást, kezelési útmutatást adott nekünk a Bibliában, amelyben le van írva, hogyan éljünk.  „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon”. /Zsolt 16,11./

Ahhoz, hogy tudjunk az isteni tanítás szerint élni, tanulmányoznunk kell az Igét naponta, s meg kell ismerni Jézust. „Meg kell tanulnunk úgy gondolkozni, ahogyan Jézus gondolkozott. „Krisztus értelmére” van szükségünk. Azokat a dolgokat kell értéknek tartanunk, amelyeket Ő értéknek tartott, és megvetni mindazt, amit Ő megvetett. Magunkévá kell tenni Jézus fontossági sorrendjét, azt tekintve fajsúlyosnak, amiről Ő is így vélekedett.” /Forrás: R: C: Sproul: Isten szentsége /

S, ha tudjuk, hogy mennyei Atyánk milyen útmutatást adott nekünk, hogy életünk örömteli és gyümölcsöző legyen, s házasságunkkal Őt dicsőítsük, akkor van igazodási pontunk, világító tornyunk! Micsoda ajándék! A Szentlélek elvezet minket minden igazságra. Tanít minket szeretetben élni, s szolgálni ott ahol élünk. A családunkban, szűkebb környezetünkben, s ahová küld. Az Úr megenged próbatételeket, kisértéseket az életünkben, s azokkal tanít, nevel, nyeseget minket, hogy teremjük a Lélek gyümölcsét.

„Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” /Ef. 4, 2./

Isten szívcserére hív: ne a sértett értelmezés, megsértődés, hanem Krisztus igazsága vezesse reakcióinkat.Szívünkbe írja az Ő törvényét. „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. /Ez.36,26./

Becsüljétek meg egymást, tiszteljétek a társatokat. Tanuljátok meg és gyakoroljátok hogyan kell kifejezni a szeretetet és a tiszteletet egymás iránt. Nem elég, ha te belül, a szíved mélyén szereted, tiszteled a párod. Ő csak akkor fogja megtudni, ha te kifejezed szóval, cselekedettel, érintéssel, érzelmi támogatással, konkrét fizikai segítségnyújtással, virággal, mosollyal.. stb.

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” /Fil.2,3./

Kérdés: Hogyan lehet mindezt megtenni? Válasz: Szeretettel, lemondással, áldozathozatallal. Krisztus annyira szeretett minket, hogy lemondott a mennyei dicsőségről, s eljött a világba, s odaadta magát a mi bűneinkért. Ámen.

Utazás a házasságunk körül – 12. rész

/Kategória: , , ,

EGYENES ÚT

” Az igazságosságban járó igaz embernek egyenes az útja, de a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” /Példabeszédek11,5./

A házasság egy szent szövetség, amelyet Isten az igazságosság, az őszinteség és a szeretet alapjaira helyezett. A Példabeszédek 11,5 arra tanít minket, hogy az igaz ember, aki az igazságosságban jár, egyenes úton halad. Mit jelent ez egy keresztény házasságban?

Többek között, hogy a keresztény házasság alapismérve, hogy a férj-feleség őszinte egymáshoz, együtt hűségesek Istenhez és egymás iránt is. Az igazságosság pedig azt kívánja, hogy minden döntésüket Isten Igéje szerint hozzák meg (WWJD). Ha egy házaspár Krisztus tanítása mentén vezeti életútját, kapcsolatuk egyre szilárdabbá válik, útjuk az egyenes jól követhető vonaláig egyszerűsödik (mintha zsinóron húznák őket – szokták mondani), csökken a kisodródás veszélye, fogynak a hajtűkanyarok, s ha emelkedők is jönnek, onnan egyre jobb kilátás nyílik az örökkévalóság igazságaira.

A tisztességes életvitel, a becsület és az igazmondás erősíti a házasságot, s meg is követeli azt. Ha a házastársak nyitottak és őszinték egymással, akkor elkerülik, hogy a félreértések vígjátékát követően mások rajtuk nevessenek, a kételkedést és a bizalmatlanságot távol tartja. Egy mély, őszinte testvérbaráti jelzővel is illethető házaskapcsolatban a nehézségeket nem rejtegetik egymás és mások elől műmosollyal, hanem közösen oldják meg Isten vezetésével és ez a megoldás – spontán exoterm (hőtermelő) folyamat lévén – felhevíti őket. Ha nincsenek titkaik, ha életük nyitott könyv egymás előtt, ha bármikor átengedik a számítógépüket, mobiltelefonjukat, híváslistájukat, levelezésüket, messenger üzenetváltásaikat, chatelésüket, bankártya mozgásaikat, bármit a másiknak, mert őszinte és mély közös összefonódott életük egymást erősítő szándékába a bizalmatlanság mételyének vegyülését előrelátó megelőzéssel kezelik, akkor a félelem lelke nem költözik közéjük. A bizalom légköre megőrzi szemeik csillogását, amiben gyönyörködhetnek.

A vers második része figyelmeztetés: „a gonosz ember elbukik a saját gonoszságában.” Figyelem! A „saját” itt egy fontos jelző. A házasságban a saját hazugságom, az önzésem, a hűtlenségem és a kölcsönös megbocsátás hiánya repedéseket okozhat, ha felmerül, amelyek előbb-utóbb összeomláshoz vezethetnek. Aki nem Isten igazsága szerint él, az saját hibáiban és bűneiben fog megbotlani. Vigyázzunk magunkra és egymásra, mert a házasságban élő botló a másikat is magával ránthatja a sárba, amelyből a mellettük haladókra is fröccsenhet a földre huppanáskor! (Akinek van füle a hallásra, az érti.)

Az egyenes úton járni nem mindig könnyű. A világ értékrendje gyakran más irányba terelné (a sodorná jobb szó) a házasságokat, de a keresztény házaspároknak minden nap tudatosan kell dönteniük az igazság, a szeretet és a hűség Atyja mellett. Ehhez rendszeres napi Igeolvasásra, házaspáros, családi áhítatra, imádságra, alázatra van szükség, hogy Isten egyenes úton történő vezetése megvalósulhasson az életünkben.

A Példabeszédek 11,5 ígérete biztosít bennünket arról, hogy ha az igazságosságban járunk, Isten ajándékozó szeretete – kegyelemből, csak úgy magától – egyenessé teszi előttünk az utat. Lehet, hogy mi a lábunk nyomán a rövid részleteket nézve nem így látjuk, de a mennyből, az örökkévalóság végtelen távolságából tekintve minden hullámvonalasnak tűnő, de végül a Célhoz vezető életút egyenes, ez biztos.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek próbák, hanem azt, hogy Ő velünk lesz minden napon a világ végezetéig, és a helyes irányban megtart. Keresztény házasságunk, amely az igazság és hűség sziklatalaján áll, Isten áldásában részesül, higgyük el és tapasztaljuk meg! Tegyük próbára az Úrat! Ő állja a szavát, ha mi is kitartunk mellette mindvégig állhatatosan.

Kedves házaspárok, válasszátok tehát az Élet Egyenes Útját! Legyetek egymás iránt gyengédek, járjatok bátran és megalkuvás nélkül Isten igazságában, és építsétek a kapcsolatotokat Krisztus szilárd útalapjára! Ha így tesztek, Isten vezetni fog benneteket a számotokra kijelölt legszebb keskeny úton, és házasságotok hosszú távon is áldott és erős marad. 

Ámen.

Vezessen az Úr tovább bennünket!

Folytassuk a következő számban utunkat a házasságunk körül! Az Egyirányú út következik.

Házasságunk Isten műhelyében – 12. rész

/Kategória: , ,

A párod Isten ajándéka. Vigyázz rá!

„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és a házasélet legyen tiszta.” /Zsid.13,4./

Ha veszünk, vagy ajándékba  kapunk valami értékes tárgyat, akkor arra nagyon vigyázunk, óvjuk, gondozzuk. Gondoljunk csak Antoine de Saint-Exupéry a Kis herceg című művéből megismert rózsára, amely művészien fejezi ki a feltétlen szeretet, az igazi kötődés és felelősségvállalás fontosságát.

”Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám”.

Amikor összeházasodtunk fogadalmat tettünk az Úr színe  előtt, hogy szeretni fogjuk egymást egy életen át, hűek leszünk egymáshoz, s házastársunkkal szentül fogunk élni.

A házasság Isten életre szóló ajándéka, szent szövetség. A szent élet alapja a kizárólagos szeretet, a bizalom, s az őszinteség. Mindig, minden körülmények között meg kell őrizni a megbízhatóságot, s az igazmondást!

„….Mondjatok igazat egymásnak!…” /Zak.8,16./

„… vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat….” /E.4,2./

A bizalom alapja az őszinteség, vagyis, hogy igazat mondunk. Mindig.

A kapcsolatépítés csak az igazság talaján képzelhető el. Amikor két ember (egy férfi és egy nő!) ismerkedik egymással, az a vágyuk, hogy minél jobban megismerjék egymást. Kezdetben mindenki szebbnek, jobbnak látja a másikat. Valójában igyekszünk is jobb színben feltüntetni magunkat. A szerelem elvakíthat. Sokszor nem is a valóságot, hanem egy képzelt képet lát maga előtt az ember, amely irreális is lehet. (Rózsaszínű szemüveg!) Fantáziájával kiszínezi az ember a valóságot.

Az ifjú pár házasságot köt, s boldogan, szerelemben él. S telik múlik az idő, s lassan kitisztul a kép. Sőt, az is előfordul, hogy ismét irreális képet lát, de most szürkében (lekerült a rózsaszínű szemüveg). Kezdi észre venni a másik hibáit, megismeri gyenge pontjait, furcsa, esetleg zavaró szokásait.

Minden kapcsolatban vannak nézeteltérések, konfliktusok, viták. Ez nem baj, ha tudjuk Isten tanítása szerint kezelni a helyzetet. Az igazság kimondása nem támadás, hanem a kapcsolat építése, jobbítása, ha szeretettel tesszük. A cél nem a társunk feletti győzelem, hanem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” /Ef.4,31./

Vagyis: szeretetben mondjuk meg az igazat!

„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”/Ef.4, 32./

Ha Isten igaznak nyilvánított engem (megtértem, elfogadtam a bűnbocsánatot) hogyan mondhatnék nem igaz dolgokat?! Aki igazat mond, Istent dicsőíti. Aki hazudik, az ördögöt szolgálja.

Kérdések:

– El tudom-e fogadni a „kényes” igazságot, még, ha szeretettel mondják is?

– Mi az a „kényes” téma, amit halogatsz kimondani, és hogyan tudnád ezt nem vádolva felhozni?

A házasságban az is alapvető igény, hogy vonjuk be egymást életünk történéseibe. Osszuk meg egymással az élményeinket, magyarán mondjuk el, hogy mi történt velünk, amikor távol voltunk napközben egymástól! Ne legyenek titkaink egymás előtt! S, ha netán elbuktunk egy kisértésben, vagy elkövettünk valami bűnt, s gyötrődünk lelkünkben, azt minél előbb mondjuk el a házastársunknak!

Amikor feszültség van egy házasságban gyakori probléma, hogy a társunk csak hiányt szenved valamiben, vagy hiányzik a szeretet kifejezése, esetleg kimondása. Hiányzik egy ölelés, egy kicsit több egymásra figyelés. Talán úgy érzi az egyik fél, hogy nem kap elég szeretetet, vagy tiszteletet a másiktól, vagy fordítva. Nagy ajándék és nagy áldás, ha az estét Isten előtt együtt elcsendesedve tudjuk befejezni. Tudunk hálát adni, s megköszönni mindazt, amit a nap során kaptunk. Nagy öröm, ha békességgel a szívünkben tudunk nyugovóra térni.

„a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” /Ef.4,26-27./

Utazás a házasságunk körül – 11. rész

/Kategória: , , ,

SZÉLES ÚT vs. KESKENY ÚT

SZÉLES ÚT 

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a vesztébe visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”/Máté 7:13./

A házasélet országútját járóknak a „SZÉLES ÚT” azt a könnyen követhető, csábító, ám végül mégis szakadékba, pusztulásba vezető irányt jelenti, amely az Isten nélküliség, a kompromisszumok nélküli önérvényesítés, az elköteleződés hiánya, az önző vágyak kielégítése és a felelősséghárítás jellemzői mentén halad. Ezen a széles úton sokan, sajnos többen járnak, mert kényelmes, kevés áldozatot követel, és a Világ normáival (ma különösen is) teljes összhangban van.

A széles úton haladó házasságok gyakran olyan csapdákba esnek, mint a tisztelet és szeretet hiánya, a hűtlenség, a megbocsátás elutasítása, vagy az a téves nézet, hogy a boldogságot, – ha már a tűz szításának gondatlan elmaradása okán otthon kihűlt a kályha, elfogyott, lila köd felszállt – máshol kell keresni. A világ és a rossztanácsadó arra buzdítja a házaspárokat, hogy ha egy kapcsolat nehézzé válik, egyszerűen lépjünk tovább, mert „megérdemeljük a boldogságot”. Ez az út azonban a szakadékba vezet. A pillanatnyi könnyebbség ára a hosszú távú boldogtalanság, a kapcsolatok romlása és a szövetség elárulása, megszakadása, életvezetési VÁLSÁG, melyből csak Jézus lehet a VÁLTSÁG.

Isten azonban figyelmeztet: ne engedjük, hogy a világ és annak csábításai elvakítsanak minket! A házasság nem egy könnyen módosítható, közös megegyezéssel, vagy egyoldalúan felmondható szerződés, hanem egy szövetség, amelyben a felek egymás mellett esküvel megerősítve egyszer és mindenkorra döntöttek, Isten áldásával. A széles út a felszínes megoldások, a türelmetlenség és a bűn felé visz, sodor, de nem vezet valódi beteljesedéshez. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy sokan ezt az utat választják – nem a tömegvonzás, hanem a Jézus követése a bölcsek és jó házasságban élők titka, az Isten keskeny útjának keresése és megtartása az üdvös.

vs.

KESKENY ÚT 

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” /Máté 7:14./

A házasságban a „KESKENY ÚT” az az út, amely Isten elhívása szerint valódi életet és áldást hoz. Ez az út nem a könnyebbik választás, hanem a helyes döntések, az alázat, az áldozatkészség és az elkötelezettség krisztusi útja. Kevesen találják meg, mert erőfeszítést igényel – de azok, akik ezen járnak, végül elnyerik a jutalmat, az örök élet koronáját is.

A keskeny úton járni azt jelenti, hogy nem a világ komfortos mintái szerint élünk, hanem Isten akaratát követjük szorosabban egymásra hagyatkozva. A házasságban ez az önzetlen szeretet, a megbocsátás gyakorlása, a másik fél tisztelete (feleség) és szeretete (férj), valamint az Istenbe vetett hit örök fenntartása által valósul meg. A nehézségek és előjeltől független próbák ellenére ezen a keskeny úton való házaspáros utazás megerősíti a kapcsolatot, és a házaspárok közösen élhetik meg Isten kegyelmét és vezetését.

A keskeny út nem magányos, mert Isten velünk vándorol rajta. Ha Őrá hagyatkozunk, erőt kapunk a kitartáshoz és a megpróbáltatások elviseléséhez is, hogy ne zavarjon a széles úton szembejövők gyalázkodása sem. Ne féljünk a nehézségektől, mert minden akadály, mely nem győz le bennünket egyben lehetőség is arra, hogy növekedjünk a hitben és erősödjünk a szeretetben. Legyünk azok között, akik nemcsak rátalálnak erre a keskeny útra, hanem hűségesen végig is járják, Isten kegyelmével és áldásával! (Figyeljetek életük végére! – unokáink, sőt dédunokáink halálunk után is figyelni fogják mintáinkat.)

Következi az Egyenes út.

Házasságunk Isten műhelyében 11. rész

/Kategória: , ,

Szánj időt a társad meghallgatására!

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,….” /Jak.1,19./

A Jakab levele 1,19 Igevers 5 különböző fordítását vizsgálva megállapítható, hogy a kezdő megszólítás után Istenünk üzenete számunkra 3 fordításban is (MRE Kálvin kiaó 2008, ÚR. Károli, Károli) szó szerint ugyanaz: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,…”

A Csia fordításban a „szólás” helyett a „beszéd”-et használja. Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a beszédre, késedelmes a haragra.

Az Egyszerű fordítású Bibliában a bevezető megszólítás után így hangzik a központi üzenet: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat és jól gondolja meg mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú.

Kedves Házaspárok! Most, a bevezető megszólításra hadd hívjuk fel a figyelmeteket!

Két fordítás is így kezdődik: „Tanuljátok meg tehát szeretett testvéreim:”(MRE Kálvin kiadó, Egysz. Ford. )

Egy fordítás Így kezdődik: Tudjátok, szeretett testvéreim. (Újonnan Rev. Károli)

Egy másik így: Tudjátok ti ezt jól, szeretett testvéreim. (Csia L. ford.)

Egy pedig így: Azért szeretett atyámfiai. (Károli G.)

A különböző kezdő szavak arra engednek következtetni, hogy az olyan „művészi” szintre fejleszthető készségek, mint a „gyors hallás, ”a „késedelmes szólás”,  „késedelmes harag”- megtanulhatók, elsajátíthatók. Kellő gyakorlattal és türelemmel a tanulásból tudás lehet.

Kérdezlek testvérem! Mikor hallgattad meg a párodat, úgy, hogy szívből figyeltél rá, s megpróbáltad megérteni az ő gondolatait? Mikor volt úgy, hogy közben nem a válaszon gondolkodtál, nem az ellenérveidet fogalmaztad? Mikor hallgattad végig úgy, hogy nem szóltál közbe, nem igazítottad ki?

A türelmes, figyelmes meghallgatás a szeretet cselekedete, s a beszélgetőtárs (házastársunk) iránti tisztelet kifejezése is. Azt fejezzük ki vele, hogy fontos vagy nekem, érdekel, amit mondasz, meg akarlak érteni. Sok férjnek/feleségnek csak az a fontos, hogy elmondja a saját gondolatait (hogy elmondja a magáét). A beszélgetőtársát (férjét/feleségét, apját/anyját, gyermekét…) nem hallgatja meg. Tele van magával.

Amikor imádkozunk, Istennel beszélgetünk. Isten is válaszol, ha meghallgatjuk. Ha tudunk csendben várni a szavára.

Felgyorsult életünkben gyakran előfordul, hogy valóban nincs elegendő időnk egymásra. Arra, hogy, megosszuk egymással lényünk belsejét, s kitárjuk a szívünket egymás előtt, s megmutassuk magunkat. Vigasztaljon minket az, amit az Igéből kiolvastunk, hogy ez megtanulható.  Gyakorolni kell! A mi Atyánk ismeri a mi benső gondolatainkat is. Tudja, mire van szükségünk, mire vágyunk, s azt pedig mi tudjuk, ha kiáltunk hozzá, Ő meghallgat. „Ha kiált hozzám én meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban” /Zsolt.91,15./

A mindennapi életünkben előfordul, hogy csak logisztikai feladatokat, sürgős elintézendőket tudunk egymással megbeszélni. Az élet gyors iramot diktál, szinte „pörgünk”, percre be van osztva az időnk, nincsenek üres járatok. Nap végére majd elszédülünk, s azt mondjuk, nincs időnk, elfáradtunk. Időt kell biztosítani a meghitt házastársi beszélgetésre. A házaspári kohézió, s az intimitás megőrzése miatt is fontos a jó kommunikáció fenntartása. Érdemes hetirendet készíteni, s a teendőket úgy beosztani, hogy legyen idő a logisztikán kívül is beszélgetni egymással, csakazértis. Ügyes szervezéssel megoldható. Jó, ha van egy viszonylag stabil, a család életéhez igazított rendje ezeknek a beszélgetős alkalmaknak.

Nekünk a legjobb beszélgetéseink általában a két lányunkkal közös erdei sétákon, kirándulásokon voltak. Útközben mindenki elmondhatta, ami a szívét nyomta. Menet közben a beszélgető partnerek is cserélődtek, s közben csodálhattuk a teremtett világ szépségeit is, s tiszta levegőt szívhattunk, mókázhattunk, nevethettünk, énekelhettünk.

Konfliktusok, sértődések minden kapcsolatban előfordulhatnak, s ha nem tudjuk időben, s szeretettel tisztázni az esetleges félreértéseket, akkor abból harag lehet. A haragból pedig nem származik semmi jó, az rossz tanácsadó. A harag indulatot szül, s tovább mérgesedhet egy rendezetlen helyzet, „.mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát” /Jak.1,20./ „A szeretet nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.” /1 Kor.13,5./

Ha Isten akarja és élünk, a jövő héten arról olvashattok, hogyan mondjuk meg jól az igazat?

UTAZÁS A HÁZASSÁGUNK KÖRÜL – 10. rész

/Kategória: , , ,

MENEKÜLŐ (EGÉR) ÚT 

„Nem jött rátok kísértés, csak emberi; de hű az Isten, aki nem engedi, hogy kísértessetek a ti erőtökön felül; hanem a kísértéssel együtt el is készít egy kiutat, hogy elviseljétek.”/1Kor.10,13./

Akaratlanul a házasságban olykor elérkezhetnek nehezebb fagyos „téli” elhidegülős időszakok is akár, amikor az egyik- vagy másik -, de rosszabb, ha egyszerre -mindkét fél elbizonytalanodik, fáradt, túlterhelt, vagy kísértés éri. Ilyenkor sokan menekülőutat (egérutat) keresnek: lehet ez egy szakítószilárdságot próbáló harmadik személy, a munkamánia alkoholizmusa, a hobbiba menekülés ópiuma, a szolgálatba temetkezés, a digitális világba való elmerülés vagy akár egy belső depresszív visszahúzódás, mély lelki válság, megfáradás, elerőtlenedés, vagy bármi, amely ideiglenes esetleg tartósan eltávolítja a házastársakat egymástól és/vagy az Úrtól.

Az útjaink mentén mindig vannak a kísértő, csábító, szétdobáló által ígéretes útjelzőtáblával ellátott „egérutak„, könnyebbséget ígérő vonzó kerülők, levágások, amelyek gyors megoldást, előrehaladást, előzési lehetőséget ígérnek a konfliktusok elkerülésére, de ezek gyakran zsákutcába vezetnek, ahonnét csak visszafordulni lehet, vagy kiszakítani a zsák végét, kitörni, szakadni belőle. A kísértés pillanatában a menekülés nem mindig a helyes döntés. Az Ige azt mondja, hogy Isten mindig készít egy kiutat („Én vagyok az Út az igazság és az élet” – mondja Jézus.), de ez a kiút NEM a házasságból való kilépést vagy az egymástól való elidegenedést jelenti. Hanem olyan egy Utat, amelyen, ha kell előre menekülve és a kísértésnek visszatámadva segít elviselni a próbákat, megoldani a konfliktusokat, és megerősíteni a kapcsolatunkat. Álljatok ellene és elfut tőletek! Ne mi, hanem az ördög fusson! Szóba se álljunk a kísértővel, ne akarjuk kibogozni a szálakat emberi erővel, mert azzal csak erőst gúzsbakötjük magunkat, mint a légy a pókhálóba, belekavarodunk, hanem drasztikusan vágjuk el a bűn fonalát, mondván: jövel Uram Jézus! -, s üljünk le az Ő lábaihoz, hallgassuk meg, mit tanácsol!: „Én sem ítéllek el: eredj el és többé ne vétkezz! /Ján.8,11./ Ez a lényeg! Bocsássunk meg egymásnak, magunknak, s tartsuk meg az Úr parancsát! Többé ne! S a kísértés elfut tőlünk, s haladhatunk életfőutunkon bátran és boldogan tovább, a menekülő egérutakra még csak nem is gondolva.

A házasságból menekülés helyett Isten arra hív, hogy forduljunk „föl-felé, hozzuk elé a nehézségeinket, és az Ő segítségével dolgozzunk közösen a megoldáson! Nem vagyunk egyedül a próbákban: ne feledjük, a házasság egy hármas kötelék, ahol Isten jelen van, hogy erőt adjon.

Ezért, amikor a kísértések és a próbák megjelennek, ne a könnyebb egérutat keressük gyáván, hanem bátran az áldozatos, de hosszútávon gyümölcsöző megoldást: a párbeszédet, a megbocsátást, az értékeinkhez és házastársunkhoz való szövetséges ragaszkodást. Isten gondoskodik rólunk, és biztos kiutat ad, amely nem szétválaszt, hanem újra egyesít!

A folytatásban a Széles és a Keskeny út következik.

Házasságunk Isten műhelyében – 10. rész

/Kategória: ,

Az odafennvalók idelenn kezdődnek

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafenn vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!”
/Kol 3,1–2/

Kedves Házaspárok!

Van, amikor Isten úgy tanít, hogy nem magyaráz – hanem felvisz. Nem egy újabb mondattal, hanem egy új nézőponttal. Az ember addig azt hiszi, mindent jól lát, amíg egyszer csak fel nem ér egy magas hegyre, és rá nem döbben: eddig csak lentről láttam.

Pál apostol is valami ilyen magaslatra hív:
„az odafennvalókkal törődjetek”. 

Nem menekülés ez a földi felelősségek elől, nem álmodozó kegyesség, hanem iránytű. Mert lehet házat építeni úgy, hogy közben elvész az otthon. Lehet családot vezetni úgy, hogy közben kisiklik a házasság. Lehet dolgozni úgy, hogy közben megkeményedik a szív. Lehet programot szervezni úgy, hogy közben elfelejtünk egymás szemébe nézni. És lehet “mindent csinálni” úgy, hogy közben nem törődünk az odafennvalókkal.

Pedig az odafennvalók nem valami ködös távoli díszletek. Az odafennvaló: Krisztus. És Krisztus nélkül minden csak széteső részlet, kifáradó próbálkozás, kormánynélküli hajózás.

S hadd mondjam ki: a családnak is kell magaslat. Fel kell időnként menni. Nem testben feltétlenül, hanem lélekben. Ki kell néha kapaszkodni a hétköznapok alacsony útjairól a magasabb nézőpontra, ahol másképp látszik ugyanaz. Ahol, ami lenn óriásinak tűnt, az kicsivé lesz. Ahol, ami lenn szép volt, az jelentéktelennek bizonyul. És ahol valami, amit lenn csúfnak véltünk, fentről nézve kap értelmet.

Ezért van szükség megállókra. Pihenőkre. Lelkierő-szigetekre, csendes napokra, hetekre. Ahogyan az árral szemben úszó halnak is szüksége van menedékkövekre, hogy újra nekifeszülhessen, úgy kell nekünk is: a családi fészek, a házastársi ima, a gyermekkel való igei foglalkozás, a Szentírás olvasása, a közös reggeli-esti családi és/vagy házaspáros áhítat, a vasárnapi istentisztelet. Nem időveszetség és teher ez, hanem hullámtörő kövek, amelyek mögött az Úr friss oxigénhez enged.

A baj az, hogy a sodrás szeretné ezt elhitetni velünk: “nincs időd megállni”. Pedig aki nem áll meg, azt nem az idő viszi előre, hanem a sodrás viszi el. S olyankor az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy minden dolga megvolt, csak az Úr nélkül volt meg. S minden rendben volt, csak a lélek nem volt rendben.

Testvérek, az odafennvalókkal törődés idelenn kezdődik: a családban, a házasságban, a gyermeknevelésben, a hétköznapi imádságban. Abban, hogy újra “felkapcsoljuk az áramszedőt a trolibuszunkon”, s nem akkumulátorról próbáljuk élni a keresztyén életet – mert az csak ideig-óráig visz.

Ezen a héten tehát ne nehéz fogadalmakat tegyünk. Csak ennyit: felnézek Jézusra. 

Nem csak vasárnap. Hétfőn is. Kedden is. Fáradt estén is. Kapkodó reggelen is. Mert aki az odafennvalókkal törődik, az nem elszakad a földiektől – hanem helyükre teszi őket – s közelebb kerül a házastársához is.

És aki így jár, azt és annak házaséletét nem a sodrás formálja, hanem a Krisztusi szeretet. Ámen.

Utazás a házasságunk körül – 9. rész

/Kategória: , , ,

ÉLETÚT

„Minden utadon gondolj Rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” /Péld.3,6./

A házasságig vezető életútja minden embernek egyéni és egyedi, de a házassági szövetségkötéstől már csak egyedi, (tehát sajátos, mindenki másétól különböző), de többé nem egyéni, hanem (házas)társas, sőt a később beszálló gyermekekkel, menyekkel, vőkkel, nászokkal, unokákkal bővülő nagycsaládi közös életúttá összefonódó országos életúthálózat. Ezért felelőséggel tartoznak az egyenes és oldalági útépítők, hogy társadalmunkat, keresztény közösségünket megtartani képes erős, sűrű hálót szőnek-e, vagy elejtően szakadozottat. Kihullanak-e belőle a ránk bízottak, vagy megtartatnak. Emberhalászokká tett bennünket az Úr, milyen családi és házashálóval járunk a nagy vízen?

Nekünk, ma házasságban élő keresztyén pároknak „csak” gondolnunk kell Rá, és Ő egyengeti utunkat. Ez ígéret, amiben bízhatunk. De a kis Vuk is gondolt Karakra, amikor éhesen megette tást, a vadkacsát s a fejét hagyta csak meg az öreg rókának. Mi ne így gondoljunk Őrá: hogy hát igen fontos a hit, a szentírás, az Istentisztelet, meg minden, de a nappalink nem attól világos, hanem a led lámpák művi fényével pótoljuk az Ige világosságának hiányát a sötétben! Házaséletutunk legyen egyengetett, az Úr dicsősége és Jézus váltságműve által úthengerelt sima és gördülékeny! Gondoljunk hát az Úttervezőre és kövessük útmutatását a Szentírást, s engedjük, hogy házaspárként arra vezessen bennünket, amerre Ő azt sokunk érdekében jónak tartja!

A folytatásban az Egérút következik.