Házasságunk Isten műhelyében 36. rész

A szeretet türelmes, nem rója fel a rosszat

Bibliánkban Pál első levele a Khorintusiakhoz 13. részének 4-5 verséből szeretnénk kiemelni néhány szót, s leírni néhány gondolatot. Javasoljuk előtte azonban az említett verseket olvassuk el egészében. A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 

Ha magamba nézek, be kell látnom, hogy alapvetően türelmetlen vagyok. Régi természetem szerint olyan nagyon jóságos sem vagyok, s a régi sérelmek is fel-fel bukkannak néha! Ha éppen nem vigyázok, nem figyelek, szóhoz is jutnak. Akkor nem is szeretem a feleségemet!? Dehogynem! Nem akarok türelmes és jóságos lenni!? Hogyne akarnék! Vagy a valós, vagy vélt sérelmeimet gondosan feljegyzem a kis noteszembe? Szó sincs ilyesmiről! Nincs is rá szükség. Néha egészen élesen felbukkannak gondolataimban régi emlékek. Jók és rosszak egyaránt, anélkül, hogy feljegyzést készítettem volna róluk. Istenünk a megtérésünk pillanatától elkezdte bennünk a jó munkát. A megszentelődés folyamatában tanít minket, s Krisztusra tekintve, tőle tanulva gyakorolhatjuk a türelmet. Az Efézusiakhoz írt levél 4,2-ben az apostol arra kéri a testvéreket, hogy éljenek elhívásukhoz méltó életet: „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel.” 

Ez a kérés a ma élő hívő emberekre is vonatkozik. Imádságban kérhetjük Istentől a türelmet, s az Ő Szentlelke képessé tesz minket a nehézségek, kellemetlen, fájdalmas események türelmes elhordozására. Az életünk nehéz próbatételei között Isten egészen közel jön hozzánk.  Szinte átölel, vigasztal, erősít. Olyan dolgokra is képessé tesz, amit nem is feltételeztünk volna magunkról. Aki bizalommal fordul hozzá, azt hihetetlen erővel és türelemmel ruházza fel. Mi hajlamosak vagyunk felemlegetni régi sérelmeket. pedig ez nem helyes! Ahogyan Isten megbocsátotta a mi bűneinket, s a tenger mélyére vetette, nekünk is úgyanúgy kell megbocsátani. Többé már nincsenek azok a bűnök, mert eltörölte álnokságainkat, mint a felleget. Krisztus felvitte a keresztre minden undokságunkat, haragunkat, s az Ő halála egyszeri, tökéletes, mindenre elég áldozat! 

• Te mit „tartasz számon” a párodban, amit ideje lenne elengedni?

Az agapé szeretet elengedi a tartozáslistát, nem könyvel, hanem épít és remél. 

Az apostol az AGAPÉ-ról , az önzetlen, Isteni szeretetről beszél! Egyedül Ő képes feltételek –és személyválogatás nélküli, soha el nem múló szeretetre. Mi lesz akkor így a mi házasságainkkal, s egyéb kapcsolatainkkal, közösségeinkkel?

Az újjászületett ember, aki az élő Istennel és az Ő fiával, Jézus Krisztussal éli földi életét, kapja ajándékul, hogy Isten szeretetét megtapasztalja és tovább adja azt. . Elengedve minden sérelmet, nem bosszút forralva, hanem felmentést keresve a fájdalmat okozó számára. Kegyelmet nyert bűnösként megbocsátva az ellene vétkezőnek. 

Ez nem könnyű! Az agapé idegen óénünk számára. A szeretet nem csak érzelem, amit egymás iránt táplálunk. Ha így lenne Jézus nem parancsolta volna meg, hogy egymást szeressük! Amikor azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /János 13, 34-/ –egy tudatos döntésre, s engedelmességre szólít fel. Ha engedelmeskedünk a felszólításának, s követjük Őt, betölt minket Szentlelkével, s képessé tesz a türelemre, s a sérelmek elengedésére. 

Az 1 Kor. 13 tehát nem a mi ideig való és feltételekhez kötött szeretetünkről, hanem Teremtő Urunk soha el nem múló, önzetlen szeretetéről szól. 

Kérjük Istent, hogy a mi szíveinkbe is adja ezt a szeretetet, s tegyen képessé minket mások javát keresve békességben élni, az Ő dicsőségére! Ámen.