Kategória archív: Cikkek a házasságról

Körforgalom elhagyó Házassággondozási házi feladatok

UTAZÁS A HÁZASSÁGUNK KÖRÜL 5. rész – Körút cikkhez kapcsolódóan, de önállóan is elvégezhető

1. Házi Feladat: Napi 15 perc kapcsolódás

Minden nap találjatok egy negyed órát, ami csak a kettőtökről szól! Nincs telefon, nincs tévé, internet, kütyű, nincs munka, nincs gyerek – csak beszélgetés egymással. Kérdezzétek meg egymástól: „Hogy vagy úgy igazából?” Ez az idő arra szolgáljon, hogy egymásra hangolódjatok, függetlenül attól, milyen hektikus a napotok! (Hé, csak 15 percről volt szó egy másfél órával ezelőtt!)

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” /Róm.12,17./

• Házi Feladat: Kis gesztusok hete

Mindketten válasszatok ki egy-egy apró gesztust, amivel a másik kedvében jártok minden nap legalább egy héten át mától számítva! Lehet ez egy mosoly a reggeli kávé mellé, egy szeretetteljes üzenet a munka közepén, vagy egy ölelés, amikor hazaértek. Az apró figyelmességek folyamatosan táplálják a szeretetet és törődést.

„Minden áldozatot sóval mutass be.” /3Móz.2,13./

3. Házi Feladat: Szombat esti „randik”

Havonta legalább egyszer legyen egy „randiestétek”. Nem kell nagyszabású eseménynek lennie, elég egy közös vacsora, egy séta, vagy akár egy film közös megnézése otthon, de a lényeg, hogy ez az időszak csak rólatok szóljon. A gyerekek túlélnek havi egy-egy órát nélkületek, csak legyen, aki vigyáz rájuk (s lesz is kirendelve, ha nagyon akarjátok). Újítsátok meg a régi „randi hangulatot,” amivel új energiát hozhattok a kapcsolatotokba!

„Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert!” /Ef.4,23./

4. Házi Feladat: Írjatok szerelmes levelet egymásnak!

Ehhez talán nem is kell segítség, ugye? Ebben a hónapban írjatok egy levelet a másiknak. Ebben a levélben fejezzétek ki, miért értékelitek a másikat, mit szerettek benne manapság, milyen közös emléketekre gondoltok vissza szívesen! A levélírás segít szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek a mindennapok forgatagában talán nem kapnak elég figyelmet.

„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” /Jn.13,34-35./

5. Házi Feladat: Heti egy „csapatmegbeszélés”

Hetente egyszer üljetek le, és beszéljétek meg a következő hét legfontosabb teendőit, kihívásait, valamint azokat a pontokat, ahol segítséget várnátok a másiktól. Ez a megbeszélés nem a veszekedésről szól, hanem a közös megoldáskeresésről, hogy elkerüljétek a stresszt és a feszültséget. Tudatosítsátok, hogy egy csónakban eveztek, ráadásul egy irányban!

„Mert ahogyan a test egy, és sok tagja van, és a test tagjai, bármennyien is vannak, egy testet alkotnak, ugyanúgy a Krisztus is.” /1Kor.12,12./

6. Házi Feladat: Közös célkitűzések

Írjátok össze, milyen közös célokat szeretnétek elérni az év során – legyen az a kapcsolatotok fejlesztése, közös hobbi találása, vagy egy régóta vágyott utazás. A közös célok megerősítik a kapcsolatot, és a mindennapi mókuskerékben egy olyan irányt adnak, amely felé együtt haladtok.

„Ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” /Fil.2,2-3./

7. Házi Feladat: Vasárnapi csendes félóra és közös imádság

Próbáljátok ki, hogy vasérnaponként egy fél órát teljes csendben vagytok együtt. Nem kell beszélgetni, csak együtt lenni. Gyönyörködjetek egymás szemében! Ez az időszak arra ad lehetőséget, hogy a fizikai jelenlétet értékeljétek, és közelebb kerüljetek egymáshoz anélkül, hogy a szavak vagy a hétköznapi zaj elvonná a figyelmeteket.

„Jó csendben várni az Úr szabadítására.” /JerSir 3,26./

Minden este, de kezdetben legalább vasárnap, szánjatok 10 percet közös imádságra. Kérjétek az Úrtól egymás támogatását az életetek különböző területein, és öntsétek ki szíveteket az ÚR és egymás előtt. Ez segít az együttérzés és a kölcsönös támogatás erősítésében.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által!” /Júd,1,20./

Szorgalmi Feladat: Felelősségmegosztás – „kicserélt nap”

Próbáljátok ki, hogy egy napra „kicserélitek” a feladataitokat: amit az egyik fél általában csinál, azt most a másik veszi át és fordítva Ez nemcsak a másik fél munkájának és terheinek megértésében segít, de újfajta közelséget és együttérzést is teremthet.

„Egymásnak terhét, ha hordozzátok,/ úgy tesztek Jézus szava szerint./ Egymásnak terhét, csak hordozzátok,/ mint arra Jézus példája int!”

Ezek a feladatok segíthetnek megtörni a hétköznapi rutinokat, és abban erősíthetnek, hogy tudatosan dolgozzatok a kapcsolatotokon. Találjatok ki mást! Bármit. S ha működi, akár meg is írhatjátok a szerkesztőségünknek egy bizonyságtételként névvel, vagy név nélkül, de hittel és örömmel. A legfontosabb, hogy ne halogassátok ezeket, hanem azonnal kezdjetek bele! Hagyjátok el a körutat! Ebben utat nektek az Úr mutat. Bár az ismétlés a tudás anyja, de aki életét Jézusért elhagyja, az megnyerve Tőle a koszorút is megkapja. „Ne ígérj, cselekedj! Öveket becsatolni!”

„Ezt mondja az Úr: Álljatok meg az utakon és lássatok, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, hogy melyik a jó út, és azon járjatok; akkor nyugalmat találtok lelketeknek. De azt mondták: Nem megyünk!” /Jer.6,16./

Válasszunk! S ha jót akarunk magunknak, mi válaszoljuk azt, hogy Itt vagyok Uram, hallja a te szolgád a te szódat!

Az Európa Rádió Kontinentális reggeli műsorában – 2026.02.10-én – Kovács Károly pszichológussal és családterápiával, mint a BHSZ tagjával

Mitől marad meg egy házasság?

A mai világ sok mindenre azt tanít: ha elromlik, cseréld le.
A gond ott kezdődik, amikor ez a szemlélet az emberi kapcsolatokra is átterjed.

A konfliktus nem azt jelenti, hogy rosszul választottunk.
Két különböző ember él együtt – különböző hozott mintákkal, vágyakkal és reakciókkal – ezért az ütközés természetes. A kérdés nem az, hogy lesz-e, hanem az, hogy mit kezdünk vele.

A beszélgetés egyik fontos felismerése:
nem szerződésben, hanem szövetségben élünk.
A keresztény házasság lényege nem az érzelem állandósága, hanem a hűség döntése – akkor is, amikor nehéz.

A hit azért ad erőt, mert amikor már egyik fél sem elég „okos”, van kihez fordulni segítségért.
Ilyenkor nem a másik hibája kerül előtérbe, hanem az: én mivel járultam hozzá a helyzethez – és innen indul a helyreállás.

A házasság nem attól marad meg, hogy nincs benne feszültség,
hanem attól, hogy mindig van visszatalálás.

Olvasd el a teljes interjút

Európa Rádió – Kontinentális Reggel 2026. február 10.

Interjú Kovács Károllyal – BHSZ – hangzó élőbeszéd alapján szerkesztve

● Műsorvezető:

A következő percekben Kovács Károly pszichológussal, családterapeutával beszélgetünk arról, hogy mennyire érték ma a házasság intézménye, és milyen könnyen mondanak le egymásról a párok egy-egy konfliktus helyzetben. Miért fordul meg a nők és a férfiak fejében az a gondolat, hogy rosszul választottam? Mi az, ami erősíti a kapcsolatokat? Kivel osztjuk meg gondjainkat, hogyan jelenik meg a házasság a Bibliában? Ezen kérdések mentén készült következő beszélgetésünk.

Kovács Károly, klinikai szakpszichológus, családterapeuta. Mennyire könnyen mondanak le ma egymásról az emberek egy párkapcsolatban?

▀ Kovács Károly:

Ez jó kérdés. Én azt gondolom, hogy igenis, meg nem is, könnyen is, meg nem is. Nem gondolnám, hogy bárki, ha már összeházasodott, akkor utána ezt olyan nagyon könnyen megtenné. Biztos megszenvedi, míg eljut odáig, hogy ki akar lépni. Ugyanakkor az egész világunk ebbe az irányba nyom bennünket. Ha belegondolunk,  itt ülünk most egy székben, ami szalag termék. Ha elromlik, bármikor lecserélhetjük, vehetünk újat helyette, és lehetne sorolni, hogy az életünkben hány ilyen van. A régi ember az maga faragta az eszközeit, szerszámait, akár a székét is, ha elromlott megjavította. Móra Ferenc rövid írását még olvastuk a gyerekeinknek, amiben leírja, hogy az eltört kasza pengéből sarlót csinál, majd amikor az is eltörik, akkor szőlő szemző kést. Persze a szalagtermék gyorsabban elkészül, többet el lehet adni, ahogy ezt manapság látjuk. Viszont amikor ez a szemlélet: „fogyasszunk és inkább vegyünk újat!”, ahelyett, hogy „javítsuk meg a régit!”, átmegy az emberi kapcsolatokra is, na akkor jön a probléma.

Bizony a házasságokban is eljutnak oda házaspárok, hogy akkor váljunk el és keressünk mást, aki jobban megfelel az igényeinknek. Bizony sok-sok olyan pont van, amikor lehetne külön menni. (2022-ben a Házasság hetére született videóban beszélünk a Krízisek összekovácsoló erejéről. Maradjunk együtt! című video az alábbi linken megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=H1FK-LxVWC0&t=3s)

Sok ilyen pont van, mert az élet erről szól, hogy állandóan konfliktusba kerülünk, nem egyszerre vágyunk ugyanarra a dologra, mások a kíváncsiságaink, és lehetne sorolni, hogy mennyi különbség van ember és ember között, amik a házasságban is ott vannak.

Amikor ezek -az egyébként otthonról hozott örökségeink, működésmódjaink, látásmódjaink, reakcióink -ütköznek, akkor azt gondoljuk, hogy rosszul választottunk. Majd fontolgatjuk, hogyan kellene tovább menni, és egy idő után azt gondolja az ember, hogy akkor keresnem kellene egy olyat, akivel jobban passzolunk egymáshoz.

●Műsorvezető:

Mennyire kell keresni egyébként ennek az egész jelenségnek a gyökerét a hagyományainkban? Most csak egy példát mondok. Nagyanyáink mondták, hogy – „nagy az asszony köténye, sok minden, alája, fér, ugye?” Na, mit is jelent ez?

▀ Kovács Károly:

Én is hadd mondjak egy ilyet, „mindegy, hogy hol éhezik meg, csak haza gyűjjék vacsorálni.”

Igen, ezek mindig azt a bölcsességet őrzik, hogy bizony vannak problémák, vannak konfliktusok, vannak kísértések akár, de amíg ezt meg tudjuk oldani, amíg elnéző szeretettel tudunk lenni egymás felé, addig nincs baj. Ugye a Biblia azt mondja, hogy “a szeretet sok bűnt elfedez” -a szeretet himnuszában, olvassuk ezt. Talán “az asszony köténye” is erről szólt.

Amíg a kísértéseinkkel is el tudunk bánni, mert kísértés az van, mindig is lesz, de amíg el tudunk bánni vele, és amíg együtt beszéljük meg, tesszük tisztába, harcoljuk meg, addig lehet, hogy éppen még erősíti is a kapcsolatunkat. Csak az a baj, hogy mai világunkban annyira individuálisan éljük már az életünket. Egy családban is sokszor mindenki előveszi a kis kütyüjét, és akkor azzal ott el van, vagy azon keresztül másokkal. Nem azzal törődik, aki ott van mellette. Ha ez időnként előfordul, nem probléma, de amikor intimebb, szorosabb kapcsolatba kerülök, jobban megosztok, lelki dolgokat hozok elő ezekben a kapcsolatokban, a természetes, személyes kapcsolataimban pedig egyre kevésbé, na, akkor megint elkezdődik valami olyan probléma, amit lehet, hogy észre sem veszünk sokáig, de egy idő után ez oda fog vezetni, hogy ki ez az idegen, aki itt van a közelemben. Bezzeg, akivel az előbb cseteltem… Lehet, hogy soha életemben nem láttam, nem tudom milyen ember, és főleg “nem cseresznyéztünk egy tányérból”, ha már itt régieket emlegetjük. Nem viseltünk közös terhet, de olyan jól elbeszélgettünk az előbb. sokkal közelebb vagyok hozzá, mint ahhoz, aki fizikailag mellettem van, de idegenné vált. 

● Műsorvezető:

Mennyire patriarchális ilyen tekintetben a Biblia egyébként, hogyha a házasságról, a párkapcsolatokról van szó, mennyire férfi központú, mennyire nézi el jobban mondjuk a férfi bűnöket, mint a nőit?

▀ Kovács Károly:

Én azt látom, hogy Isten androgün, ha lehet ezt mondani, ő nem férfi, nem nő. Lehet, hogy atyának szólítjuk, itt csak zárójel bejegyzem meg, a Viskó című regényben nagyon izgalmasan van ez, ahogy sokáig nőként jelenik meg a férfi számára Isten. Mert hogy arra volt szükség, a női minőségre. Szóval Isten demokratikus, és hogy szokták ezt mondani? Ő nem tesz különbséget nemek között, hanem egyformán szereti azt, akit ő formált és a teremtés egyik variációja szerint ugye férfivá és nővé teremtette az embert. Az Újszövetségben pedig már nincs férfi, sem nő, mert egyek vagyunk Krisztusban. Így együtt tudjuk kiábrázolni az ő képmását. Tehát én sehol nem látom a Bibliában, hogy ő mondjuk férfipárti lenne. Amikor megszületett az Újszövetség nagyon is modern volt, az a gondolat, hogy a nőket ugyanúgy tisztelni kell, mint a férfiakat, mert az akkori társadalom nem ilyen volt.

Például a Péter levélben olvassuk azt, hogy “„ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében…” /1.Péter 3,7./ – és még ott az ígéret is, illetve a figyelmeztetés -” hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” Tehát ha én nem tisztelném a feleségemet, mint amit sokszor férfiként várjuk el az asszonyainktól, nem jó, hogyha ezt nagyon erőteljesen várom. Az a jó, hogyha úgy élek, hogy önként is tisztelni tudjon a másik. De ugyanígy kölcsönösen nekem is tisztelnem kell őt. Egyformán szeretnem kell.

Amit sokszor félreért a világ, és talán a kérdés is erre utalt, hogy van egy munkamegosztás. A férfi a vezető, a nő pedig a segítőtárs, a hozzá illő segítőtárs. A Biblia ilyen fogalmat is mondott, hogy “ti feleségek engedelmeskedjetek a férjeteknek”. Ez a mai ember, a mai nők fülének nagyon nem tetszik, de csak gondoljunk bele, beülnék most ketten a kocsiba. Ön egy nő, én egy férfi vagyok, valamelyikünk oda ül a volánhoz. Vajon jó lenne, ha a másik oda kapkodna? Nem. Viszont aki meg a volánnál ül, nem biztos, hogy a térképet ki tudja nyitni, elő tudja venni, vagy mondjuk, ma már a GPS-be be tudja ütni, hogy hova is akarunk menni. Azt meg akkor a másiknak kell tenni. Tehát ez egy munkamegosztás. Nem értékbeli különbség, nem rangsor, hanem egyszerűen egy munkamegosztás. Nekem férfiként kell vállalom a vezető szerepet, ráadásul a mester bemutatta ezt, és az ő bemutatásában a vezetés, az a szolgáló vezetés. Ráadásul az életét is odaadó, szolgáló vezetés. Ő úgy szeretett bennünket, mint urunk, mint vezetőnk, hogy az életét is odaadta értünk.

Ha így gondoljuk végig, akkor már nem gondolom, hogy olyan nagy kiváltság vezetőnek lenni, felelősség és tényleg kiváltság, de nem azért, mert jobb vezetőnek lenni, mint beosztottnak. 

● Műsorvezető:

Azt azért közismert, hogy a Biblia ószövetségi részeiben bizonyos keretek között a többnejűség és a házasságon kívüli kapcsolat elfogadott volt. Most ezt egy mai ember, hogy értékelje?

▀ Kovács Károly:

Nagyon érdekes. Egyszer a zsidók megkérdezik Jézust, pont ez a kérdés van ott, az feszül bennük, merthogy már az volt a kultúrájukban, hogy hát a férfinak bocsánatos bűn vagy spongyát rá, az asszonyt meg halálra kell kövezni. Hát mekkora igazságtalanság. És akkor megkérdezik Jézust, hogy te mit mondasz, Mester? Mózes nekünk válólevelet adott. Vagyis, hogyha meguntam a feleségemet, elküldhettem, de azért adjak neki egy válólevelet. Az egy kicsit enyhítette a nő helyzetét. Azt mondja Jézus, hogy nem így volt ez kezdettől fogva. Tehát ott feltárja azt, hogy Isten gondolkodásában szó sem volt, többnejűségről szó sem volt, ilyen különbség tételről, hogy a férfinak megengedett, a nőnek meg nem.

Kezdettől fogva, és itt visszautal a teremtési Igére, hogy “elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten eggyé”. És még hozzáteszi azt is, hogy amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza. És mondja nekik, hogy a ti keményszívűségetek miatt engedte meg Isten, hogy elváljatok, és adott válólevelet. Éppen a válólevéllel egy kicsit védte azért az asszonyt. Tehát szó sincs róla, hogy ezt Isten gondolta így, hogy na fiúk, gyertek ide, mi egy kupacba jó cimborák leszünk, és nekünk bármit szabad, bezzeg a nőknek… Isten nem így gondolkodik. Ő halálosan szereti a nőket ugyanúgy, mint a férfiakat. Ha mi ezt így gyakorolnánk, férfiak, akkor nem lett volna szükség az emancipációs mozgalmakra

● Műsorvezető:

Mi az az alapigazság, ami mentén az ilyen frigyekben, talán szeretetteljesebben megoldódnak az esetleges konfliktusok? A legjobb házasság is kivan téve kísértéseknek. Mi ad erőt ahhoz, hogy ellenálljunk ezeknek. Most erről is beszélgetünk Kovács Károly pszichológussal, családterapeutával.

Ön gyülekezeti tag is, tehát hitben élő ember, és családterapeuta. Hogy látja, hogy azok az emberek, akik hitben kötik meg a házasságukat, sokkal jobban megharcolnak érte, vagy sokkal komolyabban veszik a házasság szentségét? Tehát mennyit segíthet a hit?

▀ Kovács Károly:

 Nagyon sokat. Egyébként a Kőműves Kelemen balladájában halljuk ugye az énekből, hogy “hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet”. Tehát mindenki hisz, csak az nem mindegy, hogy miben hiszünk. Ha én egy hazugságban hiszek, az is messze menőkig hatni fog rám. Aszerint fogok élni, amiben hiszek. Ha az igazságban hiszek, akkor az fog vinni engem. Ha nem hiszek az igazságban, attól még az igazság, igazság marad, én fogok tévedni. Úgyhogy a hit kérdése egy izgalmas kérdés, pszichológus szemmel különösen.

De a kérdésre visszatérve, azért segíthet, mert a keresztény ember ugye Isten színe előtt köti meg a házasságát, és mi szövetséget kötünk. Nem szerződést írunk, hanem szövetséget kötünk.

Az a különbség, hogy a szövetség ráadásul vérszerződés az arról szól, hogyha én megszegem ezt a szövetséget, akkor halállal lakoljak. Holtomiglan, holtodiglan, hűséget esküdtünk. Óriási a felelősség. Nagyon kemény. Meg is kérdezik a tanítványok, amikor Jézus beszél így a házasságról, hogy mester, hát akkor ki köt házasságot egyáltalán? És itt megint egy nagyon fontosat mond a mester, mert azt mondja, hogy ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Na a keresztény ember pont ezért megy oda Istenhez, és vele hármas szövetséget köt. Megfogadja azt, hogy hűséges leszek, holtáig vagy holtomig, kitartok mellette, ráadásul nem csak a jóban, hanem a rosszban is. Nem csak az egészségben, hanem a betegségben is. Nem csak a boldog, hanem a boldogtalan állapotában is. De a végén azt mondjuk ki, hogy és Isten engem ebben segítsen meg, mert magamtól nem fog menni. Én hiszem, hogy a házasság az transzcendens intézmény, emberileg nem lehetséges jól élni. A legjobb házasságok is valahogy zötyögnek ahhoz képest, mint amit Isten eltervezett, ha viszont őt hívjuk segítségül, akkor a legrosszabbnak tűnő, totálisan már elromlott házasságot is fel tudja támasztani Isten, meg tudja újítani.

És mi a Bibliai Házassággondozó Szolgálatunkban nem egy ilyen házasság megújulást láttunk már. Amikor készek voltak a felek oda igazítani Isten igéjéhez, Isten üzenetéhez a házasságukat, akkor elkezdett működni. Tehát nem a házasság intézményével van a baj, hanem a működtetőkkel.

● Műsorvezető:

Na most említette, hogy szövetségről van szó, egyfajta szövetségről, és megint egy kicsit vissza kell nyúlnom a régmúltba. Több házasság működött ugye gazdasági és egyéb alapokon, aztán azt gondolták, a szülők előjogaikkal élve összeadnak két fiatalt, majd csak megszeretik egymást. És a mai világban is előfordult, csak talán fordítva működik egy kicsit, hogy a szerelemnek induló házasság, aztán később egy ilyen gazdasági-szövetséggé alakul.

Milyen érdekes ez! Ön is lát ilyet?

▀ Kovács Károly:

Igen, és mennyivel jobb a régi. Mert egyre inkább szeretem a másikat, és szeretetben élhetem az életemet, míg ma meg tényleg a szeretet meghidegül, és marad a gazdasági kötelék. Ma amikor a nők is dolgoznak, és ugyanúgy felelős beosztásokba kerülhetnek, keresni tudnak, már nem szorulnak rá annyira a férfi ilyen jellegű gondoskodására. Szóval, nekem jobban tetszik az első.

Nemrég hallottam, nem tudom, hogy ez anekdota, vagy tényleg megtörtént, egy magyar fiú, meg egy indiai fiú utaznak a vonaton, és az indiai srác mondja, hogy megyek haza, most lesz az esküvőm. A magyar fiú felsóhajt, hogy de jó neked, biztos gyönyörű szép párod van, mire az indiai fiú, még nem láttam. Nem láttad -nem is értette a magyar srác, hogy miről szól a történet -akkor hogy veheted el? Az indiai fiú mondja, hogy semmi baj, hát elveszem, és lesz időnk megszeretni egymást. És ez nem csak szép történet, hanem működik. 

Pontosan azért, mert az ember annyira a feje tetejére áll, kifordítva gondol mindent manapság -egyébként mindig ilyen volt az ember Isten nélkül, mindent a feje tetejére állítunk. Ráadásul, ha már a házasság nehézségeiről beszélünk, nem szabad elfelejteni, keresztényként belelátunk abba a valóságba, amibe a biológiai szemünkkel nem láthatunk, a szellemvilágba. Isten világosan értésünkre adja, hogy a nagy ellenség, az mindent, ami szent, amit Isten széppé akar tenni, azt le akarja rombolni. És a házasság talán az egyik legnagyobb célpontja, mert a házassággal Isten azt akarja elmesélni, legalábbis az övéi házasságával a világnak, hogy: “na látjátok, hogy szereti ez a két ember egymást? Én, az Isten így szeretlek benneteket.” /Efezus 5,32./

Jaj, jaj, jaj, vajon erről szól-e a házasságunk, tényleg rajtunk keresztül Isten szeretetét látják-e meg az emberek? De jó lenne, ha így lenne!

● Műsorvezető:

Egy másik jelenség, hogy egyre jobban kitolódik a házasságkötések ideje, tehát egyre később házasodnak a fiatalok, ezt is meg lehet figyelni, nem mindenkinél igaz, de azért egy ilyen tendencia is megfigyelhető. Vajon mi állhat ennek a háttérében? Félnek a fiatalok a csalódástól, vagy egyfajta álomvilágban élnek a házassággal kapcsolatban, vagy egyáltalán mit sugall ezzel kapcsolatban a média, a filmek? Mire vágyik ma egy fiatal, ha házasságról van szó? 

▀ Kovács Károly:

Nagyon jókat sorolt föl, és eszembe is jutott, hogy még az előző kérdése sem válaszoltam, de a kettőre együtt tudok, merthogy így van, nagyon sok minden van a mai világunkban, ami nem segíti a pártalálást. Például az sem, hogy vajon vannak-e olyan fórumaink, ahol lehet találkozni.

Régen a falu ember elment a táncházba, és ott Pista Juliskával táncolt, ismerkedtek egymással. Ma milyen lehetőségek vannak. A plázába bemegyünk, ott csavarogni? Vajon lehet ott jól ismerkedni? Na, lehetne még sorolni, hogy mi minden nehézsége van a mai fiatalságnak.

Mindenképpen megemlítem, hogy egyre több rossz példát látnak. A feleségem olyan helyen dolgozik, ahol tanulókkal találkozik, és el szokta mondani a statisztikát, hogy egy-egy osztályban majdnem a fele a gyerekeknek már nem épp, egészséges családban él, hanem elvált, újraházasodott szülőkkel, vagy gyereküket egyedül nevelő anyákkal. Elképzelhetjük, hogy a fiú szerepet, a fiú mintát -bár most elugorhatnánk akár a gender kérdésig, de nem akarok -tehát, hogy a fiú mintát egy fiú az édesanyjától a legjobb szándék mellett sem fogja látni.  Vagy az sem, hogy egy nővel, hogyan kell viselkedni. Azt akkor látná, ha az édesapja ott lenne, és időnként összevesznének, aztán kibékülnének, ez is nagyon fontos tanítás a gyerekeknek. Aztán látná azt, hogy hogyan tiszteli a feleségét az édesapja.

És az édesanyja is, hogy tiszteli az ő férjét? Ha nincs együtt a család, már rögtön hendikeppel indulunk, mert nem látjuk, nem tudjuk megtanulni. Úgyhogy nem könnyű. Kitolódik a tanulás ideje, később állnak munkába a fiatalok, valóban ott lehet a félelem is, másrészt a kényelem is. Ez megtalálja az anyákat és az apákat. Tehát a szülők felelőssége is, hogy mennyire kényesztetik el a gyereküket. Voltam én már ilyen műsorban is meghívva, hogy “papabank, mamahotel”. Ezt a kérdéskört nem kell ragozni, mert mindenki ismeri. Persze, hogy nehéz kimozdulni akkor, amikor otthon mindenem megvan. Hiányzik viszont az a szeretet, az a minőségű kapcsolódás, ami egy partnerrel, egy párral lehetne. Persze a párom nem fog nekem rögtön főzni, kimosni a büdös zoknimat és a többi. Ehhez már komoly kölcsönös elköteleződés kell, ami megint nehezen megy a mai fiataloknak. Pedig amire vágynak, amit kergetnek, ti.: az önismeret, önfejlesztés, kiteljesedés, az pont az elkötelezett kapcsolatban lehet megvalósítani. Könnyű ezt belátni, ha zenére, sportra, tudományra, stb. gondolunk. Csak az fejlődik, aki teljesen elkötelezte magát, és szívvel lélekkel végzi az adott tevékenységet.

● Műsorvezető:

Visszatérve még egy gondolat erejéig, a házasságok megmentésére. Tehát az a lényeg, hogy valakinek okosnak kell lenni egy ilyen helyzetben. Ugye?

▀ Kovács Károly

Így van, sőt, nagyon jó, ha mindketten okosak vagyunk. És itt jön a hit szerepe (arra sem válaszoltam te jó ég), mert amikor hármas fonál van, ugye azt mondja a Biblia, az nehezen szakad el, amikor Istennel szövetségben éljük már az életünket. Akkor, amikor mi mindketten már nem vagyunk elég okosak, már hajt a vad indulatunk, a természetünk, a keresztény ember jobb híján, és tényleg nincs jobb, mindig az ő megváltójához fut oda. “Uram, látod, hát baj van.” Nem szereti a feleségen, de szerintem nagyon igaz, hogy mi úgy szoktunk veszekedni, ahogy rögtön az első pár is. Amikor számonkéri Ádámot Isten, hogy mit tett, akkor Ádám rögtön azt mondja, hogy az asszony, akit te adtál, uram, tehát Isten, te vagy a hibás. Rossz asszonyt adtál.

És én is így szoktam oda menni, hogy “Uram, hát az asszony, akit tőled kaptam” ajándékba, mert józan pillanataimban látom, hogy mekkora ajándékot kaptam a feleségemben. De a bajban, a konfliktusban rosszabbul, sötétebben látjuk egymást, és bizony ott a probléma, hogy akkor most ki van itt mellettem? Ellenség, vagy jó barát? Amikor Istenhez futunk a problémáinkkal, az okosság nála van. Ő a bölcs. De ő kész nekünk adni a bölcsességét, ha kérjük, és nem kételkedünk, és akkor már így tudunk visszamenni. Sőt, egész pontosan ugye, én azzal megyek oda, hogy “Uram, baj van a feleségemmel, meg még veled is, mert te adtad tévedésből”. Isten ilyenkor megnyugtat, és megnyitja a szememet arra, hogy én mit csináltam? Én mivel járultam hozzá a helyzethez, ami kialakult. Úgyhogy vissza már azzal tudok menni, hogy bocsáss meg drágám, látom, hogy ezt hibáztam.

Tehát ezért is jó hármasban élni. A hit, ezt a pluszt jelenti, hogy velünk mindig ott van a mi “családterepeutánk”. Mindig lehet hozzámenni és segítséget kérni. És ezért mindketten tudunk okossá válni.. Talán amire célzott, hogy elnézni, nem ragaszkodni mindenáron valami olyan problémához, ami nem örökérvényű, hanem megtanulni és túllépni rajta. Megtanulni, bölcsen elhallgatni. Na, ez az, amit így mond a szentírás, hogy a szeretet sok bűnt elfedez. 

● Műsorvezető:

Kovács Károly pszichológussal, családterapeutával beszélgettünk a házasságról.

Európa Rádió – Kontinentális Reggel 2026. február 10.

MELLÉKÚT

” Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!” /Józs.1,7./

Sokszor a világ és a saját vágyaink mást súgnak, mint amit Isten Igéje mond és mellékutakra csábítanak. Azt mondják, hogy éljünk a pillanatnak, hogy mindenáron kerüljük a konfliktusokat, hogy minden vágyunkat azonnal kielégítsük, mert „csak egyszer élünk”. De Jézus arra hív, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztünket, és kövessük Őt. Ez az út néha áldozatokkal jár, de a végeredmény az örök életre visz.

Ha letévedünk a főútról, tudnunk kell, hogy a mellékutakon lassabb lesz a haladás, több mindenre kell, majd figyeljünk, nehezebb lesz elkerülnünk, hogy el ne tévedjünk. Házaspárként ngyobb szükségünk lesz a bátor kitartásra az iránymegőrzéshez. Foglalkozhatunk mi férjek, ill. feleségek mellékes dolgokkal, csak nem érdemes, amik nem ártanak ugyan se a másiknak, se a házasságunknak, se a családnak, de nem a lényegi problémákra fókuszálnak erőforrásainkat leköthetik. Mellékút, ha emberi megoldásokkal, módszerekkel, praktikákkal, pszichológiai eszközökkel igyekszünk csupán családi- és házaséletünk megjobbításán munkálkodni, hogy könnyebb és kényelmesebb legyen az utazás a pokolba. Ennek révén is juthatunk ugyan egyről-kettőre, de a haladást valójában csak míveljük, mert bár egész végig úton leszünk, de a végcélt elkerüljük, mert a mennyek országának kapuja a keskeny főút végén vár ránk, a mellékút végén valami más van. (De figyelem, ott is van „valami”, óh, ha csak a semmi lenne!) A mellékutakon való járás fáraszt és leköt, de ha nem csatlakozik végül a főúthoz, felesleges koptatnunk rajta a cipőnket. Sőt!

A törvényt, a tízparancsolatot, a nagyparancsot és Jézus nagyparancsait nem szabad elhagynunk, attól való egyéni és/vagy közös eltérés jobbra-balra, bármerre vakvágányra futtatja a házaséletünk. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” /Mt 7,21./.

A házasság tehát nem csupán egy földi szövetség, hanem egy mennyei hivatás is. Két ember szövetséges közössége, akik együtt, kéz a kézben, Jézus követésére törekszenek. Ez a szövetség amely elkezdődik az oltárnál, egy élethosszig tartó utazás Krisztussal. Ennek az utazásnak az egyik legfontosabb kérdése: merre tart a lábunk? Vajon tényleg Krisztus nyomdokait követjük? Azt tesszük-e, amit Ő tenne ma a mi helyünkben? WWJD. Vajon az Ő szava, az Ő igéje világítja meg ma is az utunkat, vezeti lépteinket? Vagy a vágyaink által kijelölt mellékutakon járunk? Ha utóbbi, akkor ideje visszatalálnunk!

A főútra való visszatalálásunkra kiváló lehetőségként itt van a Házasság Hete – A Hűség szabadsága. Éljünk a lehetőségekkel keressük az alkalmakat és Krisztust. Áldott utazást!

Folytatjuk. Következik jövő héten a rövide(bb)út.