Házasságunk Isten műhelyében 41. rész

/Kategória: , ,

Házasságunk Isten műhelyében 41. rész

Alázat

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”  /Fil.2,3-4/

Alázat? Nem tetszik ez a szó. Na, ne! Én nem alázkodok meg senki előtt! Természetünkből fakadóan inkább felé akarunk kerekedni a másiknak. „Én jobb vagyok”, „én ügyesebb”, „én szebb”, „én irányítok”, „én, én, én…”.

Azt gondolom ezt jól ismered te is, hogy hová vezet. Nincs olyan ember, akiben a fenti vágyak időnként ki nem türemkednének. Olyan sincs, aki ne tapasztalta volna ennek rossz ízét. Amikor legyőzzük a másikat és megromlik a kapcsolat, amikor uralkodunk és mégsem az történik, amire vágytunk, a szeretet, tisztelet biztosan elpárolog a kapcsolatból.

Akkor meg kell alázkodni? Az sem szeretet. Biztos nem az? Vizsgáljuk meg!

Először is Isten előtt kell megalázkodnunk. Játszunk egy kicsit szép magyar nyelvünkkel. Alázat: alá menni valaminek, valakinek. Őt engedni felülre. 

Isten egyedül méltó erre, mert erőseb, de erejét védelmünkre használja /Zsolt.68,8./, bölcsebb, de kész megosztani velünk bölcsességét, ha hittel, kételkedés nélkül kérjük /Jak.1,5-6./, Ő maga a tökéletes szeretet, a dicsőség királya, aki Jézusban nekünk adja dicsőségét, szeretetét /Jn.17,20-26./. Hű, akkor nem is olyan rossz aláállni. Ja, hogy Ő akkor is felettem van, ha én nem akarok aláállni! Milyen ostobák tudunk lenni. Mint a kis gyermek, aki nem hajlandó odaadni a kezében lévő játékát, mert akkor neki nem lesz, pedig a szülője gazdagon megjutalmazná érte. Valójában én nyerek azzal, ha engedem Istent magam felett uralkodni, ha lemondok arról, hogy én diktáljak. Ő fiává fogadott, családjának tagja, királyi gyermek, Jézus barátja és örökös társa vagyok. Van-e hiányom bármiben? Az Úr dicsősége ragyog rajtam. Mennyei Atyám Pártfogót küldött, aki által velem van, gondoskodik rólam. 

Milyen téves hozzáállás, amikor ezt elfelejtve önzővé válok, dicsőségre vágyom, a magam hasznát keresem. Mint egy árva, akinek egyedül kell az életben érvényesülnie, kikaparni a gesztenyét. Pedig pont ezt teszem, amikor házastársam hasznát nem keresem. Erre még külön is felhívja Isten a figyelmünket, segítve egy jó analógiával. Az Efezusi levél 5. része szépen kibontja ezt és 28 versben azt olvassuk, hogy aki feleségét (házastársát) szereti, az önmagát szereti, mert egy testté lettünk, tehát saját testemként szerethetem házastársamat.

Ahogy magamért sok mindent megteszek, ugyanígy tehetek érte is sok mindent, hiszen egyek vagyunk, akkor is magamnak teszem. Amikor másokkal beszélgetünk, akkor sem kell fényezni magamat, nem kell versengenem. Örömmel emelhetem, dicsérhetem társamat. sőt emelhetem őt. 

-Te kivel élnél szívesebben?

Aki nálad különb, szebb, okosabb, jobb, kedvesebb, előzékenyebb, szeretetteljesebb? Vagy inkább olyannal, aki lenézett, legyőzött, megalázott, ügyetlen, ostoba, semmire kellő, lusta, felelőtlen,… (csak idéztem dühünkben kimondott szavainkból – ha te ilyet még sosem gondoltál, bocsáss meg, ne vedd magadra!).

Ha az előbbi szimpatikusabb, akkor kezd el dícsérni, elismerni (biztos, hogy van mit), különbnek tartani, szeretettel keresni az ő hasznát is. Tapasztald meg a csodát: egyre jobban fogod szeretni, mert egyre jobban elhiszed, amit mondasz róla, és egyre jobban ezt gondolod, nemcsak mondod, és egyre jobban olyan is lesz. 

Ed Sheeran gyönyörű Perfect című dalát éneklik a Hamupipőke musicalben egy férfi és egy nő. Mindketten azt mondják, hogy nem érdemeltem meg ezt a szerelmet azt a másikat, akit karjaimban tarthatok. 

Amikor mindketten beteljesítjük a mai igénket, akkor Isten azzal az örömmel ajándékoz meg, hogy a másikban egy kincset kapunk, érdemtelenül -hát becsüljük meg!

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 9. rész

/Kategória: , ,

A házasság mindennapi ökológiája

E – Environment: amit naponta beengedünk, kibocsátunk és magunk után hagyunk

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”
/Ef 4,29./

Van úgy, hogy az ember egy tó partján állva azt gondolja, minden rendben van, mert a víz még csillog, a nád megmozdul a szélben, s ha éppen alkonyodik, a lemenő nap olyan aranyhidat húz a felszínre, amelyen képzeletben akár át is lehetne sétálni a túlsó partra; közben azonban odalent, ahol már nem látunk olyan könnyen, lassan megváltozhat valami, mert egy kevés szennyezés önmagában még talán fel sem tűnik, aztán érkezik hozzá újabb, az is jelentéktelennek látszik, mígnem egyszer csak kiderül, hogy az élő rendszer sokáig hordozta ugyan mindazt, amit beletettünk, de nyomtalanul semmi sem tűnt el, lebontó káros folyamatok zajlottak.

A házasság mindennapi ökológiája is ilyen, mert ritkán egyetlen mondat teszi tönkre, és rendszerint nem egyetlen gyönyörű este teszi boldoggá, hanem azokból az apró, ismétlődő dolgokból épül fel, amelyek mellett hétfőn még könnyedén elsétálunk: hogyan köszönünk reggel, milyen arccal érkezünk haza, letesszük-e a telefont, amikor a másik beszél, tudunk-e még együtt nevetni, meddig hordozunk egy sérelmet, kimondjuk-e időben, hogy „- bocsáss meg!”, s marad-e a napnak olyan csendes szeglete, amelybe nem a képernyő, a munka, a szolgálat, vagy a világ zaja költözik be, hanem Isten örökérvényű élő és ható Igéje.

Az előző auditlépésben azt vizsgáltuk, milyen levegőt lélegzik mellettünk a társunk, most azonban közelebb hajolunk ehhez a láthatatlan családi légkörhöz, mert minden környezeti állapot mögött források, kibocsátások (emissziók), felhalmozódások (akkumuláció), terjedés (transzmisszió) és kölcsönhatások húzódnak meg míg nem környezeti hatás (immisszió) lesz belőle adott helyen és időben, s ugyanez igaz arra a közegre is, amelyet férj és feleség naponta egymás körül teremt.

A kérdés tehát most már nemcsak az, milyen nálunk a levegő minősége, az egészségügyi határétékeket, ill. a tervezési irányértékeket teljesítik-e az egyes komponensek, paraméterek – értjük ugye a hasonlatot? -, hanem az is, mit engedünk bele, mit bocsátunk ki, mit hagyunk benne felhalmozódni vagy tovább terjedni– és honnan érkezik az, ami újra megtisztíthatja.

FŐ ÜZENET

Házasságunk holnapi klímáját nagyrészt azokból az apró dolgokból építjük fel, amelyeket ma még jelentéktelennek gondolunk, ezért nem mindegy, mivel tápláljuk közös életünket, mit hordunk haza, mit engedünk be az ajtón, és mindenekelőtt az, hogy hagyjuk-e Krisztust Igéje és Szentlelke által újra meg újra megtisztítani annak forrását, ami belőlünk a másik felé árad.

IGE ÉS AUDIT

Pál apostol az Efezusi levél negyedik fejezetében meglepően gyakorlati módon beszél az új életről, mert nem engedi, hogy a Krisztus-követés valami vasárnapi, templomi magaslaton lebegjen fölöttünk, hanem lehozza oda, ahol csütörtök este már mindketten fáradtak vagyunk, valaki rosszul mond valamit, a másik még rosszabbul válaszol, s néhány perc múlva már egyikünk sem egészen arra reagál, ami elhangzott, hanem mindarra is, amit az elmúlt hónapokból gondosan megőrzött.

„A nap ne menjen le a ti haragotokkal” – írja Pál /Ef 4,26/, s ebben szinte környezetvédelmi pontossággal jelenik meg a felhalmozódás veszélye, mert ami ma még egyetlen sértettség, az holnapra már üledék lehet, később pedig olyan réteg, amely alatt alig találjuk meg, miről is kezdődött az egész.

Az apostol azonban nem áll meg a haragnál, hanem rögtön a „kibocsátásokhoz” érkezik: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon…”, s az eredeti kép ereje éppen abban rejlik, hogy olyan szóról beszél, amely romlott, rothadó, pusztító, vagyis Pál számára a beszéd nem ártalmatlan hanghullám, hanem olyan valóság, amely vagy építi, vagy rontja azt a közösséget, amelybe bekerül.

A házasságban ezt különösen jól ismerjük, mert vannak mondatok, amelyek után szinte több lesz az oxigén a szobában, és vannak olyanok, amelyek kimondásuk után még órák múlva is ott maradnak a levegőben; vannak hangsúlyok, amelyek biztonságot teremtenek, s vannak félmondatok, vagy akár mozdulatok, gesztusok amelyekhez ugyan jogilag talán nehéz volna kifogást fűzni, mégis pontosan tudjuk, hogy arra szolgáltak, hogy a másik érezze, hol a helye.

Ezért kérdez olyan kellemetlenül pontosan az E-audit is: „-Építőbb a hangom, mint a hallgatásom?”, „-Könnyű mellettem őszintének lenni?”, „-Több reményt viszek haza, mint feszültséget?”, s végül azt is, hogy mellettem könnyű-e hibázni és bocsánatot kérni. 

Ezek a kérdések azért kemények, mert nem engedik, hogy a házasság környezeti állapotát a másik kibocsátási adataiból számítsam ki, miközben a saját kéményemre gondosan nem telepítek AMS-t: folyamatos emisszió mérőműszert; nekem kell megvizsgálnom, mit viszek haza a munkából, milyen hangon beszélek, mennyi figyelmet adok, hogyan hallgatok, s vajon azok, akik velem élnek, több reményt kapnak-e tőlem, mint amennyi feszültséget kénytelenek elhordozni miattam.

Csakhogy az otthon levegőjét nemcsak az alakítja, amit mi kibocsátunk, hanem az is, amit beengedünk, mert a ház ajtaján ma már úgy is be lehet hozni a világot, hogy közben senki sem nyitja ki az ajtót: elég hozzá egy telefon, amelyen keresztül hírek, képek, munkák, összehasonlítások, reklámok, idegen vélemények, politika és a korszellem egész hangzavara beköltözhet közénk, miközben az a két ember, aki valaha azért kereste egymás társaságát, mert alig győzött beszélni egymással, egyszer csak egymás mellett ül, és két különböző világot görget az ujjával. Háááááát….

Az ESG belső audit ezért korábban már feltette a kérdést, hogy – több időt töltünk-e Isten Igéjével, mint amennyire a közösségi média formál bennünket, és Krisztus vagy a korszellem alakítja-e erősebben a gondolkodásunkat? Ez nem technológiaellenes riadó, hanem annak felismerése, hogy valami mindig formál bennünket, s amit sokáig engedünk a szemünkön, fülünkön és gondolatainkon keresztül belénk áramlani, abból előbb-utóbb valami a házastársunkra is jut. „Az odafelvalókkal törődjetek!”

Éppen ezért a házasság lelki ökológiájában nem lehet mellékes kérdés a rendszeres közös áhítat, bibliaolvasás és imádság, amelynek helyét minden házaspár a saját életének ritmusában találhatja meg, akár reggel, mielőtt szétszalad velük a világ, akár este, amikor már mindketten magukkal hozták a nap porát.

Környezetvédelmi szakemberként persze képzeletben néha keresek valami berendezést, amely kiszűri a hét során felgyülemlett ingerültséget, leválasztja a sértettséget, megköti a rossz szavakat, és lehetőleg folyamatos üzemben Krisztus jó illatát bocsátja a családi légtérbe, csakhogy ilyen gépet még egyetlen műszaki katalógusban sem találtam, s magam sem tudtam megtervezni; Isten azonban adott valami sokkal egyszerűbbet és mélyebbet, amikor férjet és feleséget újra meg újra ugyanahhoz az Igéhez hív, hogy reggel, mielőtt szétszalad velük a világ, vagy este, amikor már mindketten magukkal hozták a nap porát, együtt nyissák ki a Bibliát, együtt csendesedjenek el, és együtt hajtsák meg fejüket az előtt, aki mindkettőjük Ura.

Ez tehát nem műszaki megoldás, hanem (Gyökössy Endre bácsi szavaival élve:) első, felső és belső: első, mert minden más házasságjavító próbálkozást meg kell előznie; felső, mert nem belőlünk, hanem Krisztustól érkezik; és belső, mert nem a körülményeinket kozmetikázza, hanem a szívünkben kezdi el azt a munkát, amelynek jó illatát aztán a mellettünk élő ember is megérezheti.

Pál apostol éppen erről a különös illatról beszél, amikor azt írja, hogy Isten „Krisztus ismeretének illatát” terjeszti általunk, és hogy „Krisztus jó illata vagyunk” /2Kor 2,14–15/; ez pedig megóv bennünket attól a félreértéstől, mintha a keresztyén családnak saját lelki teljesítményéből kellene valamilyen mesterséges kegyességillatot előállítania, hiszen a jó illat forrása nem mi vagyunk, hanem Krisztus, akinek közelségében mi magunk is átjáródunk valamivel abból, amit aztán továbbviszünk. 

Ezért lehet a közös Biblia valóban nyitott ablak a házasságban, amelyen keresztül újra és újra beáramolhat közénk Isten Igéjének tiszta levegője, a közös imádság pedig az a hely, ahol két ember végre abbahagyja egymás auditálását, és együtt áll oda az egyetlen Úr elé, aki mindkettőjüket ismeri, mindkettőjük bűnét leleplezi, mindkettőjüknek kegyelmet kínál, és mindkettőjüket képes megváltoztatni.

Milyen nehéz ugyanis néhány perccel később ugyanazzal a hideg haraggal nézni arra az emberre, akinek a kezét az imént megfogtam, és akinek terheit név szerint Isten elé vittem; s milyen különös változás történhet egy házasságban, amikor a megszokott mondat, hogy „Uram, változtasd meg őt!”, lassan átalakul azzá, hogy „Uram, mutasd meg, mit akarsz bennem megváltoztatni, és segíts úgy szeretnem őt, ahogyan Te szeretsz engem.”

Itt ér össze az E-láb azzal a bibliai védőernyővel is, amelyet auditunk korábbi szakaszában már megvizsgáltunk, hiszen az 50 kulcskérdés között ott áll: „Megfelel-e házasságunk a bibliai esernyő-modellnek?” Amikor férj és feleség együtt hajol Isten Igéje fölé, nem egyikük áll a másik fölé, hanem mindketten újra tudatosan Krisztus uralma alá húzódnak, ahol a férj vezetése sem önkény, a feleség tisztelete sem alávetett némaság, hanem mindkettőjük életét ugyanannak az Úrnak a szeretete és rendje határozza meg.

Talán ezért nem az a legnagyobb veszély egy keresztyén házasságban, amikor egyszer nagy vihar támad, mert a vihart legalább mindenki észreveszi, hanem amikor hónapokon át nem nyitjuk ki együtt az ablakot Krisztus felé, s közben észrevétlenül hozzászokunk a levegőhöz, amelyben élünk. Ismerős?

Pál azonban az efézusi szakasz végén nem hagy bennünket egy hosszú környezetvédelmi tiltólistával, hanem elvezet az evangéliumig: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!” /Ef 4,32./

Ez a mondat mindennek a forrása, mert nem azt mondja, hogy bocsáss meg, hátha akkor Isten is megbocsát neked, hanem éppen fordítva mutatja az utat: abból adj tovább, amit Krisztusban már te is kaptál!

A házasság mindennapi ökológiájának megújulása ezért nem ott kezdődik, hogy két ember elhatározza, mostantól kulturáltabban kommunikál, kevesebbet telefonozik és rendszeresen megtartja az esti áhítatot, mert ezek fontos gyümölcsök lehetnek, de a gyökér mélyebben van; ott kezdődik, ahol két bűnös ember újra felismeri, hogy ugyanabból a kegyelemből él, ugyanannak a keresztnek az árnyékában áll, és egyiküknek sincs olyan erkölcsi magaslata, ahonnan biztonságosan lefelé auditálhatná a másikat.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Házasságunk lelki környezete a mindennapok apró be- és kibocsátásaiból épül fel, de valódi megújulása nem pusztán jobb szokásokból születik, hanem abból, hogy férj és feleség újra meg újra Krisztus uralma, Igéje és kegyelme alá áll, s abból a békességből, megbocsátásból és jó illatból ad tovább a másiknak, amelyet előbb maga is Tőle kapott.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Mi formálja erősebben házasságunk mindennapi légkörét: Krisztus Igéje és a közös imádság, vagy mindaz a zaj, amelyet naponta beengedünk az életünkbe?

2. Amit nap mint nap „kibocsátok” a hangommal, figyelmemmel, hallgatásommal és reakcióimmal, abból több reményt, biztonságot és építést kap-e a társam, mint feszültséget?

3. Van-e rendszeres közös időnk, amikor férjként és feleségként együtt állunk Isten Igéje elé, együtt imádkozunk egymásért, és újra tudatosan Krisztus védőernyője alá húzódunk?

HETI LÉPÉS

A következő héten jelöljünk ki legalább három reggelt vagy estét, amikor húsz percre félretesszük mindazt, ami egyébként sürgősnek látszik, együtt elolvasunk egy rövid igeszakaszt, majd nem általában a családért, a munkáért és a világ nagy dolgaiért imádkozunk először, hanem név szerint egymásért, végül pedig megkérdezzük: „Uram, mit szeretnél ma bennem megváltoztatni, hogy a társam számára több legyen rajtam keresztül Krisztus jó illatából?”

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, bocsásd meg, hogy olyan sok mindent beengedünk otthonunkba, miközben olykor éppen Téged hagyunk az ajtó előtt, s hogy könnyebben találunk időt a világ zajára, mint arra, hogy együtt elcsendesedjünk Igéd fölött; bocsásd meg azokat a szavainkat, amelyek nem építettek, a haragot, amelyre ráment a nap, a sértettséget, amelyet gondosan megőriztünk, és mindazt, amit a másiknak kellett belőlünk naponta elhordoznia.

Vonj bennünket újra a Te uralmad alá, taníts férjként és feleségként együtt hallgatni Igédre és őszintén imádkozni egymásért, hogy ne magunkból próbáljunk békességet, türelmet és szeretetet előállítani, hanem abból adjunk tovább, amit Tőled kaptunk; tisztítsd közös életünk forrását, hogy otthonunkban a Te békességednek legyen tere, gyermekeink pedig ne csupán azt lássák, hogy szüleik Bibliát olvasnak és imádkoznak, hanem azt is megtapasztalják, hogy Krisztus kegyelme valóban megváltoztatja azt, ahogyan egymással beszélünk, megbocsátunk és szeretünk. Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Az E-láb végére érve már láttuk, milyen levegőkörnyezetet teremtünk egymás számára, majd azt is, hogyan alakítják ezt a levegőminőséget mindennapi szokásaink, szavaink, figyelmünk, sértettségeink és lelki forrásaink, a következő auditlépésben azonban elérkezünk ahhoz a kérdéshez, amely minden házasságban előbb-utóbb ott áll előttünk: ha Isten férfit és nőt egyaránt a maga képmására teremtett, majd kettőjüket eggyé kapcsolta, vajon az egység azt jelenti-e, hogy ugyanolyanná kell válniuk, vagy éppen az a Teremtő bölcsessége, hogy egyként, de nem egyformán éljenek?

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 10. rész

Egyként, de nem egyformán

S – Social: azonos méltóság, különböző elhívás, közös Úr

A módszer új. Az üzenet örök.
„…de a te szavadra mégis…” /Lk 5,5./

Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

Házasságunk Isten műhelyében 40. rész

/Kategória: , ,

Teherhordozás

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”    /Gal.6,2./

A múlt héten azzal a kérdéssel zártuk, hogy a párunk ellentétes álláspontja, nagyon más meggyőződése vajon nem Isten segítsége a javunkra?

Hogyan lehet segítőm az, akinek a gondolatai, tettei szöges ellentétei az én meggyőződéseimnek? Kérdezd csak meg az Urat, és ne lepődj meg a felismeréseden! Hadd segítsek néhány saját megdöbbenésemen:

Először egy könnyen érthető analógiát mutatok. Amikor az autópályán megyek, egyszer csak a GPS feldobja, hogy menjek le egy mellékútra, az gyorsabb lesz, mert itt később dugóba jutok. Bízom-e a GPS-ben, ráállok az ajánlatára, vagy nem, tudok jobbat? 

Isten így akar vezetni bennünket, néha a látásunkkal ellentétes irányba. Ezek a helyzetek tesztelik, hogy komolyan gondoljuk-e, vagy csak mondogatjuk: „Hitben járok, nem látásban”.

Saját házasságunkból ízelítőül:

1.) „-Már megint otthagytad a mosatlant!” Bosszant, amikor ezzel jön a feleségem. Egyezségünk szerint ő főz, én mosogatok. Miért nem hagyja meg nekem, hogy kivigyem a szemetet és elmosogassak akkor, amikor azt én gondolom. Még ma is dohogok emiatt, pedig megbeszélve a dolgot, az eszemmel már belátom, hogy miért lenne fontos az ő kéréséhez igazodnom. Ha este otthagyom a mosatlant, akkor reggel – amikor én még alszom – ő nem tud főzni, hanem először rendet kell raknia. Azért vállaltam a mosogatást, hogy megosszuk a terheket, de így csak papíron az enyém, valójában ez is rámarad. A szemét kérdésében sem vagyunk egységben. Én félig szemetes zsákot nem vinnék ki, mert pazarlás. Az ő orra viszont érzékenyebb. Vajon mi a nagyobb szeretet, ha beáldozom a fél zsákot, vagy ha megspórolom, de az ő szenvedése árán. A szeretet kreatív. Feleségem jobban szeretett, mert egy jó ötlettel állt elő. Használjuk a kisebbik kukát, kisebb zsákkal, ami hamarabb tele lesz. Így az én szempontom se lett leseperve! 

2.) Párom szeret időben, vagy percekkel hamarabb odaérni, nekem ez nehéz és nem is olyan fontos, úgy gondolom, hogy néhány perc késés belefér. Az viszont nagyon zavar, amikor el kezd noszogatni. Azért is, mert sokszor én gondolok arra is, amit ő otthon felejtene. Ezért igazságtalannak tartom a sürgetést. Javasoltam neki, hogy ne sürgessen, hanem induljon el. Az sokkal jobb ösztönző. Egyszer megtette. Valóban segített: félig felhúzott nadrággal szaladtam utána, de így időben odaértünk. Láttam, hogy milyen jól érezte magát, hogy nem késtünk. Mivel nem a sürgetés miatti zúgolódás volt bennem, ekkor szabad lettem arra, hogy megértsem, neki milyen terhet jelent késni, amit miattam elszenved. Azóta, amikor sürget, azt átfordítom magamban és kérésnek tekintem (valójában az is), nem bántásnak, így nem harcolok, hanem terhet hordozok (ez segít gondolatban, hogy sokkal jobban tudjak hozzáállni).

3.) Párom sok mindenért aggódik. Kiakadok rajta, hogy miért nem viszi az Úrhoz, miért nem bízik benne jobban. Mai igénk úgy folytatódik, hogy „4Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg…!” Megértettem, hogy szeretetlenül bánok vele, ahelyett, hogy imádkoznék érte. Isten a közbenjárásra akar ösztönözni.

Sok ilyen „apró” probléma van a hétköznapokban, amit, ha nem oldunk meg, akkor megkeserítik az életünket. Apróságok? Vajon ezeken keresztül az Úr miben, hogyan akar formálni? Újra olvasva nevetségesnek tűnik, hogy milyen apróságok és mennyire félre tudunk menni, harcot csinálunk egy megoldandó feladatból. A másikat korholjuk, ahelyett, hogy magunkat vizsgálnánk.

Megértettem, hogy a szeretet, a másik terhének hordozása fontos, és nem söpörhetjük félre, kreatív szeretetre van szükség, erőfeszítésre. Ha megtesszük, az a jutalmunk és megelégedésünk, hogy betöltjük vele „Krisztus(szeretet) törvényét”. 

Te látod már, hogy szövetséges társadon keresztül Isten mit munkál benned? Ehhez alázatra van szükséged -erről legközelebb.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 8. rész

/Kategória: , ,

Milyen levegőt lélegzik mellettem a társam?

E – Environment: a házasság belső légköre

Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

„Jobb egy falat száraz kenyér békességben, mint a zsíros lakoma viszálykodással.”
/Péld 17,1./

Vannak házak, amelyekbe belépve az ember még le sem tette a kabátját, nem kínálták hellyel, s talán egyetlen komoly mondat sem hangzott el, mégis érzi, hogy jó lesz ott maradni egy darabig, mert valami nehezen megnevezhető nyugalom lakik a falak között, amely nem a bútorokból, nem a függöny színéből, s még csak nem is abból fakad, hogy katonás rendben sorakoznak-e a cipők az előszobában, hanem az emberek hangjából, egymásra nézéséből, abból, ahogyan az egyik félbehagyja mondatát, hogy meghallgassa a másikat, s ahogyan egy gyermek úgy szalad keresztül a szobán, hogy közben nem kell a felnőttek arcát fürkésznie, vajon milyen időjárás uralkodik odabent.

Másutt minden szép, rendezett, akár egy katalógusban, a poharak csillognak, az asztal terítve, mégis ösztönösen halkabban tesszük le a csészét, mert a levegőben ott feszül valami elvárás féle, amelynek nincs színe, szaga vagy hivatalos mértékegysége, mégis pontosabban jelzi egy család állapotát, mint sok hosszú magyarázat.

Környezetvédelmi emberként hajlamos lennék erre a láthatatlan családi levegőre is mérőállomást telepíteni, természetesen megfelelően kalibrált műszerrel, hiteles adatgyűjtéssel és olyan kijelzővel, amely estére szépen megmutatná, mennyi türelmetlenséget, sértettséget, figyelmetlenséget, fáradtságot, szeretetet vagy békességet bocsátottunk ki egymás felé, bár attól tartok, némelyik napi eredmény kellemetlenebb volna egy elmarasztaló hatósági helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvnél.

A családi légkör(Családi kör, Egy estém otthon) ugyanis nem mérhető ppm-ben, mégis folyamatosan belélegezzük, s ami ennél kényelmetlenebb, nem csupán haszonélvezői vagy épp elszenvedői vagyunk, hanem magunk is alakítjuk, mert minden mondatunk, hangsúlyunk, hallgatásunk, érintésünk, ingerültségünk, figyelmünk és bocsánatkérésünk hozzátesz vagy elvesz valamit ahhoz a láthatatlan közeghez, amelyben a másik ember mellettünk él.

Most pedig, amikor a belső audit előkészítő szakasza után végre belépünk az ESG első nagy területére, az E – Environment, vagyis a környezet vizsgálatába, nem azt kérdezzük, milyen a házunk energetikai állapota, komfort fokozata, hanem valami sokkal személyesebbet: milyen környezet vagyok én annak az embernek, akit Isten mellém rendelt?

FŐ ÜZENET

A házasság valódi környezeti állapota nem elsősorban abból látszik, milyen otthont építettünk magunk köré, hanem abból, milyen emberré válhat mellettünk a társunk (gyermekeinkről nem is beszélve), mert nap mint nap mi magunk alakítjuk azt a lelki atmoszférát, amelyben ő szeret, küzd, növekszik, elfárad, újrakezd, vagy éppen lassan megtanul védekezni.

IGE ÉS AUDIT

A Példabeszédek könyve különös mérleget állít elénk, amelynek egyik serpenyőjében mindössze egy darab száraz kenyér fekszik, a másikban pedig bőséges lakoma, s ha csupán azt néznénk, mi látható, megfogható és megszámolható, aligha volna kétséges, melyiket választanánk; Isten Igéje azonban a száraz falat mellé odatesz egyetlen szót, a másik oldalra pedig egy másikat, s ettől az egész mérleg egyszerre átbillen: békesség az egyik oldalon, viszálykodás a másikon. – ugye így már nem nehéz dönteni, vagy mégis?

A Biblia ezzel nem a szegénységet dicsőíti, és nem azt állítja, hogy a terített asztallal volna baj, hanem azt leplezi le, milyen könnyen összetévesztjük az otthon jólétét az otthon jóllétével, miközben Isten egészen más mércével méri mindazt, amit mi sikeres családi életnek nevezünk.

A bibliai békesség ugyanis több annál, hogy pillanatnyilag senki sem veszekszik, hiszen egy otthon lehet feltűnően csendes úgy is, hogy valójában régen nincs benne békesség, mert két ember már nem harcol ugyan, csupán feladta, hogy elérje a másikat, s a konfliktusok helyén olyan hallgatás nőtt, amely kívülről nyugalomnak látszik, belül azonban már a távolság hangja.

Ha ennek a lelki klímának a gyökerét keressük, egészen a teremtés kertjéig kell visszamennünk, ahol a férfi és az asszony még úgy állhatott Isten és egymás előtt, hogy „mindketten mezítelenek voltak… mégsem szégyellték magukat” /1Móz 2,25/, vagyis nem volt szükségük takarózásra, szerepjátékra, önvédelemre vagy rejtőzködésre; a bűneset után azonban szinte azonnal megjelenik mindaz, amit házasságainkban oly fájdalmasan jól ismerünk, hiszen előbb elrejtőznek, majd amikor Isten kérdez, Ádám már mutat is a másikra: „Az asszony, akit mellém adtál…” /1Móz 3,12/.

Mintha egyetlen bibliai fejezet alatt megváltozna az emberi kapcsolatok egész légköre, mert a biztonság helyére félelem, a nyitottság helyére rejtőzködés, az egység helyére önvédelem és vádaskodás kerül, s ennek az ősi történetnek a visszhangját halljuk akkor is, amikor hibánk után gyorsabban magyarázkodunk, mint bocsánatot kérünk, amikor saját részünk megvallása helyett hamarabb találjuk meg a másikét, vagy amikor gyengeségünket inkább elrejtjük, mert nem vagyunk bizonyosak abban, hogy biztonságban lesz-e annak a kezében, akire rábíznánk.

A házasság légköre ezért nem egyszerűen kommunikációs vagy pszichológiai kérdés, hanem mélyen lelki kérdés, mert a bűn nemcsak rossz cselekedeteket terem, hanem rossz levegőt is: gyanakvást, önvédelmet, vádlást, büszkeséget, sértett hallgatást és azt az Ádám óta ismerős emberi mozdulatot, amelyben, amikor Isten megkérdezi, mi történt, már keressük is, kire mutathatnánk.

És itt férjként kénytelen vagyok a mérőszondát magam felé fordítani, mert nagyon könnyű volna ezt a fejezetet úgy értelmeznem, hogy közben elégedetten megállapítom: nálunk azért összességében megfelelő a környezeti teljesítmény, legfeljebb időnként Feleségem oldaláról tapasztalható némi határérték-közeli kibocsátás, csakhogy ezen az auditon, mint már az elején megállapodtunk, a műszer makacsul mindig visszafordul ahhoz, aki éppen a kezében tartja.

Így azt kell megkérdeznem, milyen levegőt viszek Én haza – Krisztus jóillatát? -, amikor testben ugyan átlépem az ajtót, de fejben még bent maradok a gyárban, amikor valaki beszél hozzám, én pedig fél füllel hallgatom, mert közben már a következő feladaton jár az eszem, s vajon milyen érzés lehet annak, aki egész nap várt rám, azt tapasztalni, hogy megérkeztem ugyan, de valójában mégsem vagyok még/már ott.

Ezért kap különös hangsúlyt az életünkben a JELEN LENNI gondolata, mert a családi élet egyik nagy tévedése éppen az, hogy összekeverjük a fizikai jelenlétet a valódi jelenléttel, holott lehet ugyanabban a szobában ülni úgy, hogy közben mindenki egészen máshol jár, a telefon világít, a munka vagy a szolgálat tovább zakatol a fejünkben, s annak, aki mellettünk ül, lassan meg kell tanulnia, hogy figyelmünkből mindig csak a maradék jut neki. 

Az E-audit ezért azt is megkérdezi, hogy biztonságos közeg vagyok-e a társam számára, vagyis elmondhatja-e mellettem, ha fél, hibázott, elfáradt vagy tanácstalan, anélkül hogy gyengesége később vitaanyagként kerüljön elő, s végső soron azt is, hogy az én jelenlétem mellett kibontakozhat-e annak, akinek Isten teremtette, vagy lassan megtanul úgy alkalmazkodni hozzám, hogy közben önmaga egyre kisebb lesz.

A szeretet ugyanis nem átalakítási projekt, amelynek végén a házastársunk végre megfelel a fejünkben őrzött tervrajznak, hanem olyan közeg, amelyben segítjük kibontakozni azt, amit nem mi terveztünk bele, hanem Isten; ahogyan a jó talaj sem rángatja fölfelé a növényt, hogy gyorsabban nőjön, hanem megtartja a gyökereit, vizet és táplálékot ad neki, s engedi, hogy azzá legyen, amivé a Teremtő alkotta.

Mindezeknek pedig vannak különösen szenzitív „mérőműszerei”, mégpedig a gyermekeink, akik gyakran hamarabb érzékelik a szülők kapcsolatának légnyomásváltozásait, mint ahogyan mi magunk szavakat találnánk rájuk, mert olvasnak a hangsúlyból, a tekintetekből, abból, hogyan hallgatunk el egymás mellett, s abból is, hogy egy konfliktus után megszületik-e a bocsánatkérés, vagy csak vastagabb lesz közöttünk a fal.

Mindezek után azonban elérkezünk az E-audit legmélyebb kérdéséhez, amely már nem a kommunikációnkat, hanem otthonunk Urát vizsgálja:

Jézus otthon érezné magát nálunk?

Nem azt kérdezzük, találna-e Bibliát a polcon, vagy nyitva az asztalon, Igéket a falon, imádságot az étkezés előtt vagy vasárnaponként üres helyet utánunk a templomi padban, mert Krisztus jelenléte nem vallásos berendezési tárgy, hanem azt vizsgáljuk, hogy otthon lenne-e abban, ahogyan egymással beszélünk, ahogyan a másik gyengeségéhez fordulunk, ahogyan igazat mondunk, bocsánatot kérünk és megbocsátunk, s abban is, ahogyan akkor szeretjük egymást, amikor a szeretet már nem könnyű érzésként érkezik, hanem engedelmességgé nehezedik, s abban, hogy van-e rendszeres házaspáros/családi áhítat, imádság.

És éppen itt fordul át az audit evangéliummá, mert ha mindeddig csupán azt mondtuk volna, hogy teremtsetek jobb családi légkört, akkor legfeljebb egy igényes házassági tréning végére jutottunk volna, Jézus azonban nem azt mondja tanítványainak, hogy szedjétek össze magatokat, legyetek békésebb emberek, és vigyetek haza valamivel kellemesebb atmoszférát, hanem ezt mondja:

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.”
*/Jn 14,27./

Ebben rejlik az E-audit evangéliumi fordulópontja, mert a békesség végső forrása nem a házasságunk, hanem Krisztus, s mi azért tudunk békességet vinni egymás életébe, mert előbb békességet kaptunk Tőle; azért tudunk megbocsátani, mert nekünk is megbocsátott, azért merhetjük letenni önvédelmünket, mert előtte nincs mit bizonyítanunk, s azért tudunk újra odafordulni ahhoz, akit tegnap talán megsebeztünk, mert kegyelme nemcsak leleplezi azt, amit elrontottunk, hanem új kezdetet is nyit előttünk.

A keresztyén otthon tehát nem attól lesz Krisztus otthona, hogy soha nincs benne feszültség, könny, fáradtság vagy konfliktus, hanem attól, hogy a feszültségnél újra és újra nagyobb lehet Krisztus békessége, a bűnnél nagyobb az Ő kegyelme, a büszkeségnél erősebb a bocsánatkérés, az eltávolodásnál pedig erősebb az a szeretet, amellyel Ő előbb szeretett bennünket.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Otthonunk lelki klímáját nem a falak és nem a körülmények alakítják elsősorban, hanem azok a mindennapi szavak, reakciók, hallgatások, érintések és döntések, amelyekből lassan kialakul az a közeg, amelyben a társunk mellettünk él, ezért az E-audit legmélyebb kérdése végül nem az, milyen környezetben élünk, hanem az, milyen lelki környezet vagyunk mi magunk annak, akit Isten ránk bízott.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Otthonunk légköre Krisztus békességét tükrözi?

2. Házastársam mellett kibontakozhat-e az, akinek Isten teremtette?

3. Jézus otthon érezné magát nálunk?

HETI LÉPÉS

Egy olyan estén, amikor már nem kell rohanni sehová, tegyük félre a telefont, forduljunk egymás felé, és kérdezzük meg azt, amire valószínűleg nincs kényelmes, gyors válasz: „Milyen érzés mostanában mellettem élned a hétköznapokban, drágám?”, majd aki kérdez, ezen az estén ne magyarázza meg, miért érti rosszul a másik, ne készítse fejben saját védekezését, hanem próbáljon valóban jelen lenni, s a beszélgetés végén mondjon ki egy dolgot, amiért hálás, és egyet, amiért bocsánatot kér.

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, Te ismered otthonunk láthatatlan levegőjét, hallod azokat a hangsúlyokat is, amelyeket más nem hall, látod rejtőzködésünket, önvédelmünket és azt is, milyen emberré válik mellettünk az, akit ránk bíztál; bocsásd meg, amikor testben ugyan jelen voltunk, de szívvel távol maradtunk, amikor fáradtságunkat, sértettségünket, büszkeségünket vagy önzésünket annak kellett belélegeznie, akit szeretünk.

Köszönjük, hogy nem csupán békességet követelsz tőlünk, hanem Krisztusban békességet adsz nekünk, ezért kérünk, abból a kegyelemből taníts bennünket egymás felé fordulni, amelyből mi magunk is élünk, hogy otthonunk olyan hely lehessen, ahol lehet növekedni, hibázni, bűnt megvallani, bocsánatot kérni, megbocsátani és újrakezdeni, gyermekeink pedig, amikor egyszer visszagondolnak arra, milyen volt közöttünk felnőni, ne tökéletességre emlékezzenek, hanem arra, hogy Krisztus békességének és kegyelmének valóban volt helye közöttünk. Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

A lelki klíma azonban nem valami titokzatos pára, amely egyik reggel egyszerűen békésen, másik este pedig fojtogatóan ereszkedik a családra, hanem napról napra mi magunk formáljuk mindazzal, amit behozunk az otthonunkba, amit egymás felé „kibocsátunk”, aminek időt és figyelmet adunk, s azzal is, amitől figyelmünket elvonni engedjük, ezért a következő részben az E-lábat még közelebbről vizsgáljuk meg, és megnézzük, hogyan alakítja közös életünk mindennapi ökológiáját a hangnemünk, konfliktuskezelésünk, telefonunk, időnk, figyelmünk és megbocsátásunk.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 9. rész

A házasság mindennapi ökológiája

E – Environment: amit naponta beengedünk, kibocsátunk és magunk után hagyunk

A módszer új. Az üzenet örök.
Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

„…de a te szavadra mégis…” /Lk 5,5./

Házasságunk Isten műhelyében 39. rész

/Kategória: , ,

BIZALOM

„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik” /Zsolt.37,5./

– Á, ezt nekem kell intéznem, az a biztos, megtervezem és kivitelezem. Nos igénk nem az olyan esetekre vonatkozik, amit így lehetne intézni. Sokkal inkább azokra a spontán helyzetekre, amikor első felindulásból reagálunk. Erre utal a folytatás: „6világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.7 Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!”

Én azt tapasztalom, hogy Isten mindig kész leleplezni a tévedéseimet és segít a valódi igazsághoz igazodnom. Ehhez persze oda kell menni Hozzá, el kell mondanom neki, hogy mit gondolok, ahogy a zsoltáros is tette, kiöntötte a szívét Isten előtt, és azután kérte, hogy vizsgálja meg.

Ez sokszor önmegtagadást jelent, nehéz elengedni (vélt) igazamat. Egy házaspári, családi vitában, egy nézetkülönbségben hevesen tudunk ragaszkodni saját álláspontunkhoz. Többnyire érdekünk fűződik hozzá, kényelmünk, élvezetünk, máskor meg az értékrendünk, lelkiismeretünk diktálja a véleményünket. Ritkán gondolunk arra, hogy ez csak a saját nézőpontunkból látszik igaznak. Valóban önmegtagadásra van szükség ahhoz, hogy átmenjünk a másik oldalra és onnan is megvizsgáljuk a kérdést. Ebből az új nézőpontból megláthatjuk a másik igazát is. Ezt segíti az empátia – beleérezni a másik helyzetébe, majd felismerni az ő „igazát”, az ő nézőpontjából érvényes meglátását. 

– Akkor most kinek van igaza? Itt jön a bizalom. Hiszem-e, bízom-e Istenben, hogy Ő tényleg „6felhozza igazságodat, mint a világosságot, és jogodat, mint a delet”? (Károli fordítása -A nap egészen biztosan feljön, és eljön a dél feltartózhatatlanul. Bízom-e így Istenben? Bízom-e abban, hogy tényleg az lesz az igazság és jogosság, Ő látja jól?

Bízom-e abban, hogy házastársam felett is Isten az Úr, hogy van hatalma vele szemben is? Amikor a másik nagyon ragaszkodik a saját igazához, el tudom-e engedni, tudok-e várni csendben az Úrra? Hogyan tegyek le a haragomról? Azt érzem, hogy az elönt, és tehetetlen vagyok, indulataim uralkodnak rajtam. Nehéz kérdések!

Milyen áldás rendszeresen olvasni a Bibliát, Isten szerelmes levelét, mely által vezetni tudja azt, aki kész odabízni magát. Ahogy elmélkedtem mai igénken, Szentlélek sorba elém hozta az igéket, melyek választ adtak kérdéseimre.

62. Zsoltár 6-9. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”  Ha neki öntöm ki szívemet, akkor Ő le tud csendesíteni, meg tud védeni.

Vajon minden esetben igazam van? Arra is fényt derít az Úr, amikor csak vélt igazságom van. Ezt a folyamatot írja le a 139. Zsoltár vége. A zsoltáros heveskedik, azt gondolja igaza van, hiszen azokat gyűlöli, akik Istent gyűlölik (no meg neki is ellenségei lettek) és vágyik arra, hogy Isten megölje a bűnöst. Mégsem nyugszik itt meg, hanem kéri, hogy „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (139. Zsoltár 23-24) Milyen jó, hogy a Mindenható és Gondviselő Istenre bízhatom az igazságot, mert Ő az igaz bíró.

Van még egy kérdés, melyre végkép nem gondolunk: – Vajon Isten nem a házastársamon keresztül akar valamit üzenni vagy kimunkálni bennem?: Ha feleségem hozzám illő, segítőtárs, vagy férjem felelős vezetőm, akkor lehet, hogy általa nyitogatja a szememet arra, amit magamtól nem látok. Erről legközelebb!

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 7. rész

/Kategória: , , ,

Rés a pajzson

IRO – Impact – Risk – Opportunities / Hatások, kockázatok és lehetőségek

Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

„Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.”
/Péld 4,26./

A régi várfalakat járó őrök aligha az egész várat nézték egyszerre, mert tudták, hogy az ellenségnek nincs szüksége arra, hogy minden tornyot ledöntsön, minden kaput betörjön és az egész falat maga alá temesse; elég egyetlen hely, ahol meglazult a kő, ahol a habarcsot kimosta az eső, ahol az őrszem már csak megszokásból pillant oda, s ahol a keskeny repedés, amely tegnap még jelentéktelennek látszott, egyszer csak átjáróvá válik.

Kívülről közben a vár még egészen tekintélyes lehet, loboghat rajta a zászló, nyikoroghat rendben a felvonóhíd, reggel kinyílhat a kapu, este pedig ugyanúgy bezárulhat, mint évek óta minden nap, miközben odabent senki sem sejti, hogy valahol már rés támadt a pajzson.

A házasság veszélyei is ritkán érkeznek csatajelenettel, mert legtöbbször nem egyetlen nagy esemény rombolja le, amit évekig építettünk, hanem a sok apró elmozdulás, amelyet ideig-óráig könnyű megmagyarázni. Egy beszélgetést holnapra hagyunk, a holnapból jövő hét lesz; egy sérelmet nem rendezünk, csak félretesszük; az imádság, amely valaha természetes része volt közös életünknek, lassan alkalmi vendéggé válik; a telefon egyre biztosabb helyet kap közöttünk az ágyban, az asztalnál és a kanapén, miközben egymás felé egyre ritkábban fordulunk teljes figyelemmel.

Nem omlott össze semmi. Csak egy kissé meglazult.

A múlt heti DMA-vizsgálatban azt néztük meg, milyen hullámok érkeznek a házasságunkba, és milyenek indulnak el belőlünk mások felé. Most azonban ennél egy lépéssel tovább kell mennünk, mert nem minden hatás egyformán fontos, és nem mindegyik vezet ugyanoda; vannak közöttük olyanok, amelyek már most sebeznek, olyanok, amelyekből később komoly baj születhet, és olyanok is, amelyekben Isten éppen a megújulás lehetőségét készíti.

Az ESG nyelve ezt három szóval foglalja össze: 

Impacts, Risks, Opportunities – Hatások, Kockázatok, Lehetőségek.

Mi pedig egyetlen kérdéssé egyszerűsíthetjük:

  • Ha ma semmin sem változtatunk, hová jutunk azon az úton, amelyen most járunk?

FŐ ÜZENET

A házasság jövője sokszor nem egyetlen nagy döntésnél dől el, hanem azokban a ma még aprónak látszó hatásokban, kockázatokban és lehetőségekben, amelyekből lassan irány, az irányból pedig sorsszerű út válik.

IGE ÉS AUDIT

A Példabeszédek könyve különös pontossággal fogalmaz, amikor nem azt mondja: nézd meg, hol áll a lábad, hanem azt: „Ügyelj, hogy merre tart.”

A kettő nem ugyanaz.

Egy út lehet ma még kényelmes, sima és széles, miközben biztosan rossz helyre vezet; és lehet egy keskenyebb, nehezebb ösvény, amelyen minden lépés több figyelmet kíván, mégis életre visz. A házasságban is gyakran úgy ítélünk a jelenről, hogy közben nem kérdezzük meg, mi lesz belőle akkor, ha ugyanígy folytatjuk.

Az IRO első eleme ezért a hatás.

A hatás nem valami távoli lehetőség, hanem az, ami már most történik közöttünk.

Ha rendszeresen gúnyosan beszélek a társammal, annak hatása van; ha konfliktusaink után napokig büntető csend telepszik közénk, annak is van; ha este rendszeresen egymás mellé ülünk, beszélgetünk, imádkozunk, és gyermekeink látják, hogy nemcsak vitatkozni, hanem kibékülni is tudunk, annak ugyanúgy van következménye.

Ezért hangsúlyozzuk, hogy egy jól működő házasság békét, biztonságot és hitet sugározhat maga körül, míg egy válságban lévő kapcsolat sebei rendszerint nem állnak meg a két ember között, hanem elérik a gyermekeket, a tágabb családot és a gyülekezetet is. 

A kérdés azonban itt még nem ér véget, mert az auditor tovább néz, s azt kérdezi: mi lehet ebből később?

Ez a kockázat.

A kockázat még nem feltétlenül bekövetkezett baj, inkább figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi iránynak van következménye. Talán ma még csak azt vesszük észre, hogy kevesebbet beszélgetünk, de mi lesz ebből öt év múlva; talán most még csak néhány rendezetlen sértődést őrzünk, de hány fér el belőlük egy ember szívében; talán ma még természetesnek vesszük, hogy lelki kérdésekben külön utakon járunk, de mi történik akkor, amikor majd nagy döntéseket kell együtt meghoznunk?

A legveszélyesebb repedések gyakran éppen azok, amelyekkel megtanultunk együtt élni.

Idővel már nem is nevezzük őket problémának, hanem személyiséggel, családi örökséggel, temperamentummal vagy elfoglaltsággal magyarázzuk őket: „én ilyen vagyok”, „ő mindig ilyen volt”, „nálunk ez így működik”.

Csakhogy Isten Igéje nem azt kérdezi, megszoktuk-e, hanem azt, merre vezet.

Az eredeti előadásunk a Róm 12,2 felszólítását ezért szinte lelki kockázatfigyelésként használja: a világ formálni akar, és nem az a döntő kérdés, érnek-e bennünket hatások, hanem az, melyiknek engedjük, hogy alakítson bennünket. 

Ha azonban itt megállnánk, az IRO nem lenne más, mint a házassági bajok kissé elegánsabb nevű leltára.

Pedig van benne egy harmadik szó is:

Lehetőség.

Mert ahol rést találunk, ott nemcsak veszélyt fedeztünk fel, hanem azt a pontot is, ahol javítani lehet.

Lehet, hogy ugyanazon veszekszünk tíz éve, de talán most először nem azt kérdezzük, kinek van igaza, hanem azt, miért fáj ez ennyire mindkettőnknek. Lehet, hogy régóta nem imádkoztunk együtt, de ma este újra elkezdhetjük. Lehet, hogy egy rossz családi mintát hordozunk magunkban, amely már szüleink házasságát is megsebezte, ám Krisztus kegyelmében nem kötelező továbbadnunk mindazt, amit örököltünk.

Így válik a felismert kockázat kegyelmi lehetőséggé.

A BHSZ-ESG audit IRO-kérdései ezért egymásból következnek: – ha semmin sem változtatunk, milyen lesz a házasságunk öt év múlva, és mire hív most bennünket Isten? 

Ez utóbbi talán a legfontosabb.

Nem az, hogy mire kellene Istennek rávennie a házastársamat. Hanem:

Mire hív most bennünket?

Mert a rés felismerése még nem javítja meg a falat, a diagnózis nem gyógyít meg senkit, és a gondosan kitöltött auditlap sem ment meg egyetlen házasságot sem. Ehhez mozdulni kell!

Az eredeti előadás jegyzeteiben ezért áll olyan egyszerűen, mégis találóan: „Nem elég a célt látni; Jézus járható útja kell.” (Váczi)

És itt válik külön a mi auditunk minden puszta önfejlesztéstől, mert nem abban reménykedünk, hogy elég ügyes elemzéssel majd megjavítjuk önmagunkat, hanem abban, hogy Krisztus nemcsak megmutatja a rést, hanem képes helyreállítani azt is, amit mi hosszú évek alatt meglazítottunk.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

A legveszélyesebb házassági kockázat gyakran nem az, amit már fájdalmasan érzünk, hanem az, amit annyira megszoktunk, hogy többé nem tekintünk eltérésnek; amit azonban Isten világosságra hoz, abból kegyelmében a helyreállítás kezdőpontja lehet.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Ha semmin sem változtatnánk, milyen lenne a házasságunk öt év múlva?

2. Hol van ma az a „rés a pajzson”, amely kicsinek látszik, mégis komoly kockázatot hordozhat?

3. Milyen változásra hív bennünket Isten éppen ezen a területen?

HETI LÉPÉS

Vegyünk elő egy lapot, és írjunk egymás mellé három szót: HATÁS – KOCKÁZAT – LEHETŐSÉG, majd válasszunk ki egyetlen olyan területet, amelyet a DMA során fontosnak találtunk.

  1. Mi történik most? – Ez a hatás.
  2. Mi lehet ebből öt év múlva? – Ez a kockázat.
  3. Mire hív bennünket Isten már ezen a héten? – Ez a lehetőség.

Nem kell egyszerre az egész várfalat újjáépíteni; elég, ha ma őszintén megmutatjuk Krisztusnak azt az egy rést, amelyről már régóta tudjuk, hogy ott van.

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, Te nemcsak azt látod, ahol ma állunk, hanem azt is, merre tart az utunk, ezért kérünk, adj bátorságot ahhoz, hogy ne takarjuk el előled és egymás elől kapcsolatunk repedéseit, és ne nevezzük természetesnek azt, amit Te helyre szeretnél állítani! Mutasd meg, mely hatások sebeznek bennünket, mely kockázatokat szoktuk meg annyira, hogy már észre sem vesszük őket, és hol készítettél lehetőséget az újrakezdésre!

Őrizz meg attól, hogy mindezt egymás ellen fordítsuk, és taníts arra, hogy először önmagunkat engedjük világosságodba állni; ahol pedig rés támadt közöttünk, lépj oda kegyelmeddel, hogy ne csupán felismerjük az utat, hanem a Te szavadra el is induljunk rajta! Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Az előkészítő vizsgálat lassan véget ér, hiszen már tudjuk, kik az érintettek, milyen hatások érkeznek hozzánk, mit indítunk tovább, és hol rejtőznek azok a kockázatok, amelyekre idejében érdemes felfigyelnünk.

Most pedig elkezdődik a tényleges ESG-audit első nagy területe.

Belépünk az otthonunkba, és valami olyasmit kezdünk mérni, aminek nincs hőmérője, pedig mindenki azonnal megérzi:

milyen levegőt teremtünk egymás számára?

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 8. rész

Milyen levegőt lélegzik mellettem a társam?

E – Environment: a házasság belső légköre

A módszer új. Az üzenet örök.
Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

„…de a te szavadra mégis…” /Lk 5,5./

Házasságunk Isten műhelyében 38. rész

/Kategória: , ,

Adjátok meg a tiszteletet!

A tiszteletről szólunk ebben a részben: a házassági együttélés keretein belül. 

Mielőtt Igénkre térünk, néhány szót ejtenék a tiszteletről általában: testi – lelki jóllétünk alapigényei közé tartozik a tisztelet iránti vágyunk. Ha tisztelnek, az azt üzemi, érezteti, jelenti számomra, hogy úgy viselkednek velem, hogy emberi méltóságom ne sérüljön, elismerik a jogaimat és értékelik a képességeimet. Elfogadnak engem, mint Isten teremtményét. Személyiségemet nem akarják feltétlen és gyökeresen megváltoztatni. 

A tisztelet a Bibliában az Isten iránti hódolattal kezdődik, és kiterjed a szülőkre a házastársakra, a világi hatóságokra, valamint minden emberre. A mai Igénkben a házastársunk iránti tiszteletet emeljük ki.

Mai Igénk: Péter apostol 1. levelének 3. részéből a 7. vers

„A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.” /K.G.F./

„Ugyanígy férjek, ti is megértően bánjatok a feleségetekkel! Úgy tiszteljétek őket, mint a gyengébbeket illik! De tiszteljétek őket úgy is, mint akikkel együtt kaptátok az örök élet kegyelmét! Így bánjatok velük! Ellenkező esetben hiába imádkoztok, nem lesz semmi eredménye!” /EFO/

„És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályokba.” /UFO/.

Ha meg akarjuk érteni ennek a versnek az üzenetét, nem szabad kiragadni a szövegkörnyezetből. Ajánlom elolvasásra az egész részt, de legalább a 3. részt az elejétől. 

A 2. rész 18. verssorban az apostol a szolgákat inti Jézus iránti engedelmességre. 

A 3.1-ben : „Ehhez hasonlóan ti asszonyok is..”

Majd a 3.7-ben így: „A férfiak hasonlóképpen, „ „Ugyanígy férjek”..

Jól látható ebből, hogy a kölcsönös tiszteletre szólít fel, s ez egyezik a teljes írás emberképével, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig.

A férfi elsődleges szükséglete a tisztelet. Az asszony biztonságra, kiszámíthatóságra vágyik leginkább. Amíg a szülői házban él, ezt apja biztosítja számára. Az Ő oltalma alatt él. Ő gondoskodik róla. Férjhez menve ugyanezt várja el férjétől/ urától, ahogyan Sára nevezte férjét, Ábrahámot. /3.6./

A férfi vágyik a tiszteletre, elsősorban a családjában. Sajnos korunkban, társadalmunkban a tiszteletadás hanyatlóban van. Sokszor szülő-gyermek viszonylatban is.

Fenti Igénkben Péter apostol a férjeket szólítja fel a tiszteletadásra, s hogy megértően éljenek feleségükkel, sőt adják meg nekik az örököstársaknak kijáró tiszteletet! A „gyengébb edény” – kifejezés itt egyáltalán nem degradáló. Isten előtt egyenlőek vagyunk. Éppen a fizikai adottságok, s a társadalmi viszonyok miatt szorul védelemre az asszony. Ma már ez sem természetes, hiszen a nők is dolgoznak, jogaik vannak, vezető szerepet is betölthetnek, akár az ország vezetésében is. /Az ebből fakadó nehézségekről külön cikket írhatnánk./

A tiszteletlenség mérgezi a kapcsolatokat. A kölcsönös tisztelet épít. A házasságban megoszlanak a feladatok, a felelősségek. A házassági szerepeinkben nem versengünk, hanem egymás szolgálatában állunk. Akkor van öröm és tiszteletadás egy családban, ha mindenki a „helyén” van. Tudja és teszi a dolgát a másikért, a családért. S mindezt jókedvvel, örömmel, hálás szívvel. 

A kommunikáció fontosságát nem lehet túlbecsülni. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy érzéseinket kivetítjük a társunkra. „Miért mondta/csinálta, miért nem mondta/nem csinálta ezt?” (Nem tisztel!!) Egy rövid kérdéssel tisztázható a helyzet. Ha nem kérdezünk rá, magunkban forralgatjuk, s százszor elismételjük, ami történt… s mindeközben nem tisztázzuk – a helyzet elmérgesedhet, s falat építhetünk kettőnk közé. Az is előfordulhat, hogy a következő interakciót már ezen keresztül értékeljük, szinte megerősítést várva, a téves érzéseink igazolására. 

Úgy gondolom, hogy társunkat is megtiszteljük azzal, ha nem őrizgetünk vélt sérelmeket. 

„Ha haragusztok is ne vétkezzetek!” : a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” /Ef.4,26./

Rendezzétek a problémás helyzeteket minél előbb, s béküljetek meg egymással!

A kiegyensúlyozott, békés együttélés alapfeltétele tehát a kölcsönös tiszteletadás, az egymást segítő és építő Istentől kapott szeretet. 

Aranyszabály: 

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták”

Házasságunk Isten műhelyében 37. rész

/Kategória: , ,

TISZTASÁG – Legyen megbecsült a házasság!

Kedves Házaspárok!

Ezen a vasárnapon a Zsidókhoz írt levél 13. részének 4. versével kapcsolatban osztunk meg veletek néhány gondolatot. Az Igét több fordításban tanulmányoztuk. Most csak néhányat hozunk elétek:

1. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.” /Újfordítású Biblia/

2. „Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és a feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán, mert Isten elítéli a szexuális bűnben élőket és a házasságtörőket!” /Egyszerű ford./

3. „Tiszteletre méltó a házasság és a szeplőtelen házaságy. A paráznákat és a házasságtörőket ugyanis az Isten meg fogja ítélni.” /Csia Lajos ford./

Mindhárom fordításban hangsúlyt kap a házasság tisztelete, megbecsülése, s a testi kapcsolat tisztasága, vagyis a kizárólagosság, a monogámia. 

Isten a házasságot

egy férfi és egy nő

közötti örök szövetségnek adta.

A házaspárok  életre szóló örök hűségben, megbonthatatlan  egységben élhetnek együtt, s nehéz helyzetekben is  kitarthatnak egymás mellett, s ezáltal még mélyebbé, értékesebbé válhat a szövetségük. Atyánk oltalomból és szeretetből adta a házasságot, hogy örömünk legyen benne. Éljünk hát ezzel a csodálatos ajándékkal és lehetőséggel!

A szívünk az értékrendünk centruma, ezért tanácsolja Isten az övéinek: 

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” /Péld.4,23./

A szívünkből indulnak ki a gondolataink, s az azt követő cselekedeteink. Ezért kell idejében foglyul ejteni a kártékony gondolatokat. 

„Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!” /Énekek éneke 2,15./

„Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.” /Énekek éneke 4,12./

A kiskertünkben is könnyebb dolgunk van, ha gondozzuk, s idejekorán megtisztítjuk a gazoktól, s nem hagyjuk felnőni, elburjánzani azokat.

Ha Istenhez ragaszkodó keresztyén értékrendet valló házaspárok vagyunk, vagy azokké szeretnénk formálódni, akkor is érnek bennünket kísértések, csábítások. Bárhol, bármikor. Váratlanul, de reménység szerint nem felkészületlenül. Pl.: Munkahelyen, iskolában, edzőteremben, tömegközlekedési eszközön… stb. Ha felismerjük ezeket, s időben Isten elé visszük imádságban, Ő megerősít, s képessé tesz minket az ellenállásra. 

Alapigénk /Zsid.13,4./ második részéből kitűnik, hogy teremtő Atyánk meg fogja ítélni mindazokat, akik megszegik a fogadalmukat. Érdemes ezen is elgondolkodni. Tehát amikor a társam ellen vétek a hűtlenségemmel, megszegem Isten tilalmát, ugyanúgy, mint az első emberpár az édenkertben elkövetett első bűneset során. Az elkövetett hűtlenség mélységesen fájdalmas károkat okoz a házasságban és annak valamennyi közvetett-közvetlen érintettje életében is. Megrendül a bizalom, s beszennyeződik mindaz, ami egykor tiszta volt és szeplőtelen! Jaj!

Van azonban reménységünk! Jézus Krisztus! 

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” /1Ján.1,9./

Ahhoz hogy a bizalom helyre álljon a kapcsolatban, el kell hagyni a bűnt. Bocsánatot kell kérni, s megszakítani minden kapcsolat, amely a bűnhöz láncolhatna. Nem könnyű feladat, de lehetséges. 

Tudjuk, hogy az egér és a róka bármilyen bájos kis teremtmények is, számunkra kárt okozhatnak. Ezért igyekszünk távol tartani őket az otthonunktól, gazdaságunktól. Ha azonban a Tom és Jerryt, vagy a Vuk-ot nézzük a tv-ben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a macskával szemben az egérnek, a vadásszal szemben pedig a rókának drukkolunk. Hoppá! Kész átverés, ugye? – gondoltuk volna, olyan ártatlan kedves kis mesék. A filmművészetben is számtalan olyan alkotás van, ahol felszabadító pozitív önmegvalósításként ábrázolja a megcsalást. S ezáltal a hűtlenséget „megszelídíti”, s általánosan elfogadhatóvá igyekszik tenni. Jó ezeket kritikával nézni, vagy még inkább, elkerülni.

Sajnos nem csak a filmekben, de a valódi életünkben is megjelenik a hűtlenség. Sok esetben a félrelépett fél nem akarja abbahagyni a külső kapcsolatát, s ezzel leírhatatlan fájdalmat okoz házastársának, gyermekeinek. A becsapott, megcsalt fél leértékelődik a saját szemében is. Úgy érzi nem volt elég jó a párjának, lecserélték… A veszteség vagy válás okozta trauma feldolgozása mind a szülőket, mind a gyerekeket megviseli. A kisebb gyermekek gyakran magukat hibáztatják szüleik kisiklása, életgerinctörése, válása miatt. Egyre több csonka család van, s ebből számos nehézség következik. Anyagi és lelki következményekkel egyaránt. Nem akarjuk ezeket most részletezni, hiszen sajnos túl gyakran is találkozunk mindannyian ilyen szomorú valós borús helyzetben élőkkel. 

Tegyétek fel a kérdést önmagatoknak: Miben kell ma tudatosabban őriznetek a házasságotokat?!

Házasságunk Isten műhelyében 36. rész

/Kategória: , ,

A szeretet türelmes, nem rója fel a rosszat

Bibliánkban Pál első levele a Khorintusiakhoz 13. részének 4-5 verséből szeretnénk kiemelni néhány szót, s leírni néhány gondolatot. Javasoljuk előtte azonban az említett verseket olvassuk el egészében. A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 

Ha magamba nézek, be kell látnom, hogy alapvetően türelmetlen vagyok. Régi természetem szerint olyan nagyon jóságos sem vagyok, s a régi sérelmek is fel-fel bukkannak néha! Ha éppen nem vigyázok, nem figyelek, szóhoz is jutnak. Akkor nem is szeretem a feleségemet!? Dehogynem! Nem akarok türelmes és jóságos lenni!? Hogyne akarnék! Vagy a valós, vagy vélt sérelmeimet gondosan feljegyzem a kis noteszembe? Szó sincs ilyesmiről! Nincs is rá szükség. Néha egészen élesen felbukkannak gondolataimban régi emlékek. Jók és rosszak egyaránt, anélkül, hogy feljegyzést készítettem volna róluk. Istenünk a megtérésünk pillanatától elkezdte bennünk a jó munkát. A megszentelődés folyamatában tanít minket, s Krisztusra tekintve, tőle tanulva gyakorolhatjuk a türelmet. Az Efézusiakhoz írt levél 4,2-ben az apostol arra kéri a testvéreket, hogy éljenek elhívásukhoz méltó életet: „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel.” 

Ez a kérés a ma élő hívő emberekre is vonatkozik. Imádságban kérhetjük Istentől a türelmet, s az Ő Szentlelke képessé tesz minket a nehézségek, kellemetlen, fájdalmas események türelmes elhordozására. Az életünk nehéz próbatételei között Isten egészen közel jön hozzánk.  Szinte átölel, vigasztal, erősít. Olyan dolgokra is képessé tesz, amit nem is feltételeztünk volna magunkról. Aki bizalommal fordul hozzá, azt hihetetlen erővel és türelemmel ruházza fel. Mi hajlamosak vagyunk felemlegetni régi sérelmeket. pedig ez nem helyes! Ahogyan Isten megbocsátotta a mi bűneinket, s a tenger mélyére vetette, nekünk is úgyanúgy kell megbocsátani. Többé már nincsenek azok a bűnök, mert eltörölte álnokságainkat, mint a felleget. Krisztus felvitte a keresztre minden undokságunkat, haragunkat, s az Ő halála egyszeri, tökéletes, mindenre elég áldozat! 

  • Te mit „tartasz számon” a párodban, amit ideje lenne elengedni?

Az agapé szeretet elengedi a tartozáslistát, nem könyvel, hanem épít és remél. 

Az apostol az AGAPÉ-ról , az önzetlen, Isteni szeretetről beszél! Egyedül Ő képes feltételek –és személyválogatás nélküli, soha el nem múló szeretetre. Mi lesz akkor így a mi házasságainkkal, s egyéb kapcsolatainkkal, közösségeinkkel?

Az újjászületett ember, aki az élő Istennel és az Ő fiával, Jézus Krisztussal éli földi életét, kapja ajándékul, hogy Isten szeretetét megtapasztalja és tovább adja azt. . Elengedve minden sérelmet, nem bosszút forralva, hanem felmentést keresve a fájdalmat okozó számára. Kegyelmet nyert bűnösként megbocsátva az ellene vétkezőnek. 

Ez nem könnyű! Az agapé idegen óénünk számára. A szeretet nem csak érzelem, amit egymás iránt táplálunk. Ha így lenne Jézus nem parancsolta volna meg, hogy egymást szeressük! Amikor azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /János 13, 34-/ –egy tudatos döntésre, s engedelmességre szólít fel. Ha engedelmeskedünk a felszólításának, s követjük Őt, betölt minket Szentlelkével, s képessé tesz a türelemre, s a sérelmek elengedésére. 

Az 1 Kor. 13 tehát nem a mi ideig való és feltételekhez kötött szeretetünkről, hanem Teremtő Urunk soha el nem múló, önzetlen szeretetéről szól. 

Kérjük Istent, hogy a mi szíveinkbe is adja ezt a szeretetet, s tegyen képessé minket mások javát keresve békességben élni, az Ő dicsőségére! Ámen.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 3. rész

/Kategória: , ,

Mit keres az ESG a házasságban?

Egy XXI. századi példázat

„Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik.”
/Mt 13,34./

Különös társaság érkezik ma a házasságunk ajtajához, mert az E, az S és a G betűk első pillantásra nagyjából úgy festenek egy keresztyén házasságról szóló cikksorozat címében, mint három sötét öltönyös hivatalnok egy falusi lakodalomban: talán udvariasan hellyel kínáljuk őket, de azért fél szemmel figyeljük, vajon ki hívta meg őket, mit keresnek itt, és mikor veszik elő a nyomtatványokat.

A gyanakvás ráadásul nem is teljesen indokolatlan, hiszen az ESG a XXI. századi gazdasági és vállalati élet nyelvéből érkezik közénk, ahol környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kérdéseket rendeznek e három betű alá, s innen valóban meglehetősen hosszú útnak látszik eljutni a férjhez, aki este fáradtan ér haza, a feleséghez, aki talán már egész nap várta, hogy végre beszélhessen vele, a gyerekekhez, a vasárnapi ebédhez, a közös imádsághoz vagy ahhoz a régi mondathoz, amelyet tíz éve nem sikerült egészen megbocsátani.

Mégis van valami érdekes abban, ahogyan Jézus tanított, mert amikor Isten országának örök valóságairól beszélt, nem valamiféle földi élettől gondosan megtisztított vallásos nyelvet használt, hanem körülnézett azon a világon, amelyben hallgatói éltek, s egyszer csak beszélni kezdett a magvetőről, aki kiment vetni, a pásztorról, aki elveszített egy juhot, a gazdáról, aki munkásokat fogadott, a kereskedőről, aki igazgyöngyöt keresett, a sáfárról, akinek egyszer számot kellett adnia, s a szőlőről, amelyről a gazda joggal várt gyümölcsöt. A kép a hétköznapokból érkezett, az igazság azonban Istentől.

Valami hasonlóra vállalkozunk mi is, természetesen azzal a fontos különbséggel, hogy az ESG-t nem tesszük bibliai tanítássá, és a Bibliát sem próbáljuk egy modern vállalati rendszer kézikönyvévé alakítani; egyszerűen kölcsönveszünk egy mai szemüveget, hogy segítségével olyan kérdéseket vegyünk észre, amelyekre azután már nem az ESG, hanem Isten Igéje ad választ.

FŐ ÜZENET

Az ESG ebben a sorozatban nem új mérce a Biblia mellett, hanem egy mai kérdezési rend, amely segít több oldalról megvizsgálni házasságunk működését; a módszer lehet új, de a mérce, az igazság és a helyreállítás útja változatlanul Isten Igéjében és Krisztusban van.

IGE ÉS AUDIT

Az előző részben letettük az audit mércéjét az asztalra: nem a közvéleményhez, nem a kor divatjához, nem más házasságokhoz és még csak nem is saját érzéseinkhez mérünk, hanem Isten Igéjéhez. Éppen ezért most már biztonságosan elővehetünk egy modern módszert is, mert tudjuk, hol a helye: nem ülhet a bírói székbe, legfeljebb kérdéseket tehet föl.

Az ESG három betűje három nagy nézőpontot jelöl. Az E – Environmental a környezetre kérdez rá; az S – Social az emberi kapcsolatokra, felelősségekre és egymásra gyakorolt hatásokra; a G – Governance pedig arra, hogyan történik a vezetés, milyen rend szerint születnek döntések, és ki vagy mi határozza meg végül az irányt.

Ha ezt a három ablakot óvatosan átemeljük a házasság házára, egyszerre érdekes kérdések jelennek meg előttünk.

Az E (Environment/Környezet) – ablakán át majd azt vizsgáljuk, milyen „környezetet” teremtünk egymás számára, mert egy otthonnak nemcsak hőmérséklete, világítása és levegője van, hanem lelki klímája is; lehet olyan hely, ahol az ember mer beszélni, hibázni, örülni és hazatérni, de lehet olyan is, ahol mindenki előbb a másik arcáról olvassa le az aznapi időjárás-jelentést. Hogy mindez pontosan mit jelent, azt később külön auditáljuk majd.

Az S (Social/Társadalom) ablakán át kapcsolataink kerülnek látótérbe: férj és feleség, egység és különbözőség, Istentől kapott szerepek, egymás szolgálata és az a különös valóság, hogy a házasság sohasem csupán két ember magánügye, mert ami közöttünk történik, annak hullámai elérik gyermekeinket, családunkat és másokat is.

A G (Goverment/Vezetés) ablakán át pedig majd a Szentlélek a kormányzáshoz vezet bennünket, ahol azt kérdezzük meg, ki vezeti valójában közös életünket, hogyan születnek döntéseink, minek van vétójoga fölöttünk, s vajon Krisztus uralma csak szépen hangzó alapelv-e házasságunk „irányítási politikájában”, vagy hétfő este is jelent valamit, amikor két különböző akarat ül ugyanannál az asztalnál.

Ennyit azonban most elég látnunk belőlük, mert a következő hetekben mindhárom ajtót külön kinyitjuk; ha már most bejárnánk minden szobát, mire odaérnénk, nem maradna mit fölfedeznünk. ☺

Az ESG számunkra tehát nem tanítás, hanem rendszerező eszköz, s talán éppen ebben lehet hasznos. A házasság ugyanis olyan összetett élő valóság, amelyben könnyen arra a területre figyelünk, amely éppen fáj, miközben észrevétlen marad valami más, ami lassan ugyan, de évek óta formál bennünket. Egy jól fölépített audit ezzel szemben arra kényszerít, hogy ne csak oda nézzünk, ahová amúgy is néznénk, hanem végigjárjuk a teljes rendszert.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Az ESG nem mondja meg, milyen legyen a biblián alapuló házasság; csupán segít rendszerezni a kérdéseinket arról, milyen környezetet teremtünk, hogyan élünk kapcsolatainkban, és mi irányítja közös életünket. A válaszokat és a mércét továbbra sem a módszertől, hanem Isten Igéjétől várjuk.

Talán ezért nevezhetjük ezt az egész vállalkozást egy XXI. századi példázatnak: mai fogalmakat veszünk kézbe, de nem azért, hogy azok átírják az örök igazságot, hanem hogy segítsenek odavezetni bennünket hozzá.

S itt kell egy másik veszélyre is figyelnünk, mert minden rendszernek megvan az a kísértése, hogy önmagát fontosabbnak gondolja annál, amit szolgál. Ha tizennyolc rész után remekül tudjuk majd, mi az auditkritérium, a GAP, a gyökérok vagy a helyesbítő intézkedés, de közben nem lettünk alázatosabb férjek és feleségek, nem tanultunk jobban szeretni, megbocsátani, szolgálni és Krisztusnak engedelmeskedni, akkor legfeljebb sikeresen auditáltuk a kudarcunkat.

A jó módszer ugyanis nem cél, hanem szolga.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Kész vagyok-e úgy végigjárni ezt a tizennyolc részes auditot, hogy ne csupán érdekes gondolatokat gyűjtsek, hanem engedjem, hogy a kérdések valóban elérjék házasságunk működését és benne az én felelősségemet?

2. Ha ma e három ablakon át néznék rá közös életünkre — a közöttünk uralkodó légkörre, kapcsolatainkra és döntéseink irányára — melyiknél érezném leginkább, hogy érdemes lesz majd hosszabban megállnunk?

HETI LÉPÉS

Ezen a héten még ne akarjunk javítani, elemezni vagy pontozni semmit, hanem egy nyugodt alkalommal próbáljuk meg három szóval leírni házasságunk jelenlegi állapotát, majd — ha társunk is szívesen részt vesz benne — kérjük meg őt ugyanerre, anélkül, hogy egymás három szavát azonnal megmagyaráznánk, megcáfolnánk vagy kijavítanánk!

Ez még nem minősítés és nem hibajegyzék, csupán egy pillanatfelvétel arról, honnan indulunk; mert egy auditnak, akárcsak egy hosszabb útnak, nemcsak célja, hanem kiindulópontja is van.

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, köszönjük, hogy Igéd igazsága nem változik együtt a korok divatjával, s miközben körülöttünk új fogalmak, módszerek és rendszerek születnek, Te ugyanaz maradsz, és szavad ma is világosság az utunkon. Adj nekünk bölcsességet ahhoz, hogy mindabból, amit korunk eszközként a kezünkbe ad, azt használjuk, ami segít tisztábban látni, de semmit ne engedjünk arra a helyre, amely egyedül Téged és Igédet illet.

Kérünk, amikor házasságunk környezetét, kapcsolatainkat, vezetését és döntéseit vizsgáljuk majd, őrizz meg bennünket a puszta elemzés hidegségétől, és ne engedd, hogy a módszer fontosabbá váljék annál, akit szolgálnia kell. Add, hogy minden kérdés végül Hozzád vezessen, minden felismert eltérés bűnbánatra indítson, minden bűnbánat a keresztedhez vigyen, és kegyelmedből valódi változás szülessen bennünk, hogy ne csupán többet tudjunk a házasságról, hanem egyre inkább úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Most már tudjuk, kit vizsgálunk: önmagunkat, tudjuk, mihez mérünk: Isten Igéjéhez, és azt is tisztáztuk, mire használjuk az ESG-t: kérdezési és rendszerezési keretként.

Most végre beléphetünk az auditált „szervezet” ajtaján, ahol egy valódi auditor talán először az alapító okiratot, a tevékenység célját és a felelősségi rendet kérné el tőlünk; a házasság esetében azonban különös dokumentum kerül majd az asztalra, mert kiderül, hogy ezt a szövetséget nem mi találtuk ki, s még az alapításának gondolata sem tőlünk származik.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 4. rész

A házasság alapító okirata

Ki alapította, kié, és miért van?

A módszer új. Az üzenet örök.