BHSZ-ESG Belső audit – 1. rész

/Kategória: , ,

A háló, amelyet magunkra vetünk

Megnyílik a házassági belső audit

„Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
/Lk 5,5./

Van az úgy, hogy az ember, miután hosszú időn keresztül becsülettel, erejét nem kímélve, talán még hittel is próbálkozott valamivel, egy idő után elfárad, leül a vízpart szélére, s miközben a kezében maradt kötél erős szálai lassan beleállnak a tenyerébe, már nem annyira azt mérlegeli, hogyan kellene még egyszer nekifognia, hanem inkább azt, vajon van-e egyáltalán értelme újra elindulni, vagy inkább lábat lógatni, mert az éjszaka hosszú volt, a víz sötét, a háló üres, az ember pedig minden becsületes igyekezete ellenére is egyre nehezebben hiszi el, hogy ugyanabban a tóban, ugyanazokkal a társakkal, ugyanabból a csónakból és ugyanazzal a hálóval bármi más történhet, mint ami eddig történt.

Péter valami ilyesmit élhetett át azon a hajnalon, amikor az egész éjszakai munka után a parton mosta az üres hálókat, s bizonyára nem sejtette, hogy éppen akkor készül életének egyik legemlékezetesebb halfogása, amikor ő „szakmailag már lezártnak tekintette a műszakot”; hiszen nem kezdő halász volt, nem könyvből tanulta a mesterséget, hanem egész életét a vízhez kötötte, ismerte annak szagát és szeszélyét, a szél járását, az éjszaka óráit és a háló súlyát, s emberi tapasztalata joggal mondhatta volna: ennek most már nincs értelme.

Jézus azonban megszólal, Péter pedig nem tagadja le az elmúlt éjszakát, nem tesz úgy, mintha nem volna fáradt, s nem kényszerít magára valamiféle kegyes derűlátást sem, hanem egyetlen mondatban odateszi Jézus elé mindazt, amit tud, amit átélt, ami emberileg a nemet indokolná, majd egyetlen apró szóval mindezek fölé emeli Krisztus szavát:

„…de a te szavadra mégis…”

Ebben a mégisben benne van az egész éjszaka hiábavalósága, a kudarc, a józanész, az üres háló és az a keserű belső mondat is, amelyet oly sokszor mondunk magunknak: – „én már megpróbáltam”; ugyanebben a mondatrészben azonban ott feszül valami mindezeknél erősebb is, mert Péter nem a következő kivetés sikerében kezdett hinni, hanem annak szavában, Aki szólt hozzá.

Talán a házasságban is vannak ilyen hosszú éjszakák, amikor az ember már annyi beszélgetést lefolytatott, annyi jó elhatározást tett, annyi sértődést elsimított vagy éppen a szőnyeg alá söpört, hogy lassanként már nem azt kérdezi, hogyan lehetne jobban csinálni, hanem azt, vajon lehet-e még egyáltalán másként; s talán éppen ilyenkor kell meghallanunk ugyanazt a kérdést: mi van akkor, ha az Úr mást mond, mint amit mi már régen kész tényként elfogadtunk?

El tudjuk-e mondani Péterrel: „Uram, én eddig így láttam, így tanultam, így próbáltam, talán még igazam is van sok mindenben – de a te szavadra mégis…”?

Fő üzenet

A házassági ESG belső audit első szabálya az, hogy nem a házastársamat vizsgálom, hanem engedem, hogy Isten Igéje először engem vizsgáljon meg.

MI EZ A SOROZAT, ÉS HOVÁ TARTUNK?

Ezzel a cikkel egy tizennyolc részes közös ESG belső auditra hívjuk a házaspárokat, amelyben hétről hétre más oldalról tartjuk majd Isten Igéjének világosságába közös életünket, miközben egy mai, első hallásra kissé idegennek tűnő gondolkodási keretet, az ESG és a belső audit (felülvizsgálat) világát vesszük kölcsön a világból, mint módszertant ahhoz, hogy régi és örök kérdéseket egy merészen új rendben tegyük föl, ha vállaljátok velünk ezt a kockázatot. ☺

Nem azért, mert a házasság vállalat volna, szó sincs róla, s még kevésbé azért, mert Isten Igéjét korszerűsíteni kellene, az is kizárva, hanem éppen ellenkezőleg: a módszer lehet új, az üzenet azonban örök elve mentén felrázva az érdeklődésünket, s a következő hónapokban mindig a Szentírás marad a mérce, amelyhez nem egymást, hanem önmagunkat szeretnénk odatartani.

Először tisztázzuk majd, ki mondja meg, hogyan működjön a házasság, és mit keres egyáltalán az ESG ebben a különös történetben; azután megismerjük az auditált „szervezetet”, vagyis magát a házasságot, annak Alapítójával, küldetésével és mindazokkal, akikre közös életünk hatással van; később megvizsgáljuk azt a környezetet, amelyet egymás számára teremtünk, kapcsolatainkat, Istentől kapott szerepeinket, közös életünk vezetését és döntéseit, végül pedig eljutunk a feltárt eltérésekhez, azok gyökereihez, a helyesbítéshez és a megújuláshoz.

ESG := E – Environmental (Környezet) – S – Social (Társadalom) – G – Governance (Vezetés)

Mérnöki nyelven valahogy így rajzolható föl előttünk az út:

jelen állapot → mérce → megállapítás → eltérés → gyökérok → helyesbítés → megújulás

Csakhogy mindez nem egy Excel-táblázat hideg rubrikái között történik majd, hanem két ember élő szövetségében, ahol minden eltérés mögött történet, seb, döntés és mulasztás van, s ahol a helyesbítő-megelőző intézkedés, helyreállítás végső reménysége sem valamiféle tökéletes házassági menedzsment, hanem Krisztus kegyelme.

IGE ÉS AUDIT

Van azonban ennek az egész sorozatnak egy szabálya, amelyet már a nyitóértekezlet bejáratánál vastag betűkkel kellene az ajtó fölé írnunk: ezen az auditon nem a házastársunkat vizsgáljuk.

Mert milyen könnyű volna ezt az egész módszert úgy kézbe venni, mint valami gondosan kifent eszközt, amelynek segítségével végre szakszerűen is bizonyíthatjuk, amit amúgy régóta sejtünk, hogy a házasságunk problémáinak tekintélyes része a másik oldalon található; s milyen különös tehetségünk van ahhoz, hogy még a Szentírás tükrét is úgy tartsuk, hogy valamiképpen mindig a mellettünk álló arca látszódjék benne.

Dávid egészen másként áll Isten elé:

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!”
/Zsolt 139,23–24./

Ebben az imádságban nincs vádlottként odahívott házastárs (Betsabé pl. – mit illeget-billeget ugye a királyi palota ablaka előtti ház fürdőjébe?), nincs összehasonlítás és nincs magyarázat arra, hogy a másik miért nagyobb hibás, hanem egy ember áll Isten előtt, s olyan ajtót nyit ki előtte, amely mögött ő maga lakik.

Az Ige ugyanis nem kézi reflektor, amellyel a másik hiányosságait világítjuk meg, hanem tükör, amely elé nekünk kell odaállnunk, s ennek a tükörnek az a kellemetlenül becsületes tulajdonsága, hogy nem azt mutatja, akiről éppen gondolkodunk, hanem azt, aki előtte áll.

Ugyanakkor éppen itt válik el ez az audit minden puszta önfejlesztő módszertől, mert amikor Isten világosságot gyújt bennünk, nem azért teszi, hogy megszégyenítve ott hagyjon, hanem azért, hogy Krisztusban visszahívjon önmagához; amit bűnnek mutat meg, arra bocsánatot, amit elrontottunk, arra újrakezdést, amit pedig saját erőnkből már nem tudunk megváltoztatni, arra kegyelmet készített.

AUDITMEGÁLLAPÍTÁS

Az önvizsgálat nélküli házassági audit könnyen a társunk elleni vádirattá válik, miközben az Ige nem arra adatott, hogy másokat mérjünk vele, hanem arra, hogy először mi magunk álljunk meg előtte.

AUDITKÉRDÉSEK

1. Készen állok-e arra, hogy ma s a következő hetekben ne a házastársamat, hanem önmagamat vizsgáljam?

2. Amikor Isten Igéje valami kellemetlent mutat meg bennem, kész vagyok-e engedelmeskedni, vagy előbb megkeresem, miben hibásabb nálam a másik?

HETI LÉPÉS

Ezen a héten egyetlen helyzetet figyeljünk meg tudatosan: amikor társunk valamely jól ismert gyengesége fölbosszant, mielőtt megszólalnánk vagy a régi védekezési rend szerint reagálnánk, tegyük föl magunkban ezt a kérdést:

„Uram, ebben a helyzetben mit szeretnél bennem elvégezni?” (WWJD)

Nem kell egy hét alatt megjavítani a házasságunkat, s még csak látványos eredményt sem kell produkálnunk; az első helyesbítő lépés most csupán annyi, hogy a vizsgálat irányát a másikról visszafordítjuk önmagunk felé. Aztán, ha élünk, folytatjuk….

IMÁDSÁG

Urunk Jézus Krisztus, Te jobban ismersz bennünket annál, mint ahogyan mi ismerjük önmagunkat, s látod házasságunknak azokat a szép részeit is, amelyekért hálásak lehetünk, és azokat az elrejtett zugait is, amelyekbe mi már talán régóta nem szeretünk benézni. Kérünk, adj bátorságot ahhoz, hogy ne társunk hibáit gyűjtsük össze, hanem először önmagunkat engedjük a Te Igéd világosságába állítani; őrizz meg attól, hogy a Szentírást fegyverként használjuk egymás ellen, és taníts úgy hallgatni szavadra, hogy amikor mást mondasz, mint amit mi megszoktunk, akkor is ki tudjuk mondani: „de a te szavadra mégis”!

Vizsgálj meg bennünket, Urunk, ismerd meg szívünket, mutasd meg, hol járunk téves úton, s ahol bűnt találunk magunkban, vezess bennünket Krisztus keresztjéhez, ahol nemcsak ítéletet, hanem bocsánatot és újrakezdést is találunk. Add, hogy ezen az úton ne egymás bíráivá, hanem egymásért imádkozó, alázatosabb társakká váljunk, és munkáld bennünk azt, amit mi saját erőnkből nem tudunk elvégezni! Ámen.

KÖVETKEZŐ AUDITLÉPÉS

Ha már tudjuk, kit vizsgálunk, a következő kérdés az lesz, mihez mérjük azt, amit találunk, mert eltérésről csak akkor beszélhetünk, ha van hiteles mércénk.

BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT – 2. rész

Ki mondja meg, hogyan működjön a házasság?

Az audit mércéje

„…de a te szavadra mégis…”

A módszer új. Az üzenet örök.
Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026 – ESG Belső audit

HAMAROSAN ÚJ SOROZAT INDUL A BHSZ OLDALÁN!

/Kategória: ,

Mi lenne, ha egyszer nem a házastársunkat vizsgálnánk meg – hanem a házasságunkat engednénk Isten Igéjének fényébe állítani?

Első hallásra talán furcsán fér meg egymás mellett néhány szó: házasság, ESG, belső audit, stakeholder- kettős lényegesség elemzés (DMA), IRO, GAP, CAPA… Mintha három öltönyös auditor tévedt volna be egy házaspáros vagy családos hétre, aktatáskával a kezében.

Pedig lehet, hogy éppen egy mai módszer segít új kérdéseket feltenni egy nagyon régi, Istentől kapott szövetségről.

Hamarosan induló, 18 részes sorozatunkban ötven kérdésen keresztül járjuk körül házasságunk légkörét, kapcsolatainkat, Istentől kapott szerepeinket, vezetését, kockázatait, eltéréseit – és a megújulás lehetőségeit.

Az első kérdéstől:

  1. ) „Mi az a legnagyobb áldás, amit a házasságunkban Istentől kaptunk?”

egészen az ötvenedikig:

50.) „Mit szeretnénk, hogy rólunk mondjanak gyermekeink, unokáink a házasságunk láttán?”

És közben végig ugyanaz marad a mérce.

Nem az ESG. Nem a kor divatja. Hanem Isten Igéje.

Az ESG csak eszköz lesz a kezünkben.

A módszer új. Az üzenet örök.

📖 BHSZ–ESG BELSŐ AUDIT
Krisztusközpontú Biblia Házasságirányítási Rendszer – BHSZ ISO 777:2026

Hamarosan péntek esténkénti megjelenéssel indulunk. Érdemes velünk tartani.

#BHSZ #Házasság #BibliaiHázasság #ESG #BelsőAudit #Házassággondozás #Párkapcsolat #KrisztusKözpontúHázasság

Házasságunk Isten műhelyében 32. rész

/Kategória: ,

Türelemmel

„Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretetben, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” /Ef 4,2–3./

Békesség Istentől, Kedves Házaspárok!

Aki valaha elültetett egy facsemetét, tudja, milyen különös vállalkozás a kertészkedés: az ember dolgozik valamiért, aminek növekedését valójában nem tudja siettetni, mert kiáshatja a gödröt, fellazíthatja a földet, vizet hordhat a gyökerekhez, karót verhet a vékony törzs mellé, hogy el ne törje a szél, megmetszheti a beteg ágat, sőt még beszélhet is hozzá, ha úgy tetszik – de egyetlen centiméterrel sem tudja fölfelé húzni anélkül, hogy éppen azt ne sértené meg, aminek növekedését annyira szeretné.

A növekedést nem lehet erőltetni.

Talán azért olyan nehéz ezt elfogadnunk a házasságban, mert amikor éveken, évtizedeken keresztül ugyanannak az embernek a közelében élünk, lassan már nemcsak szépségeit ismerjük olyan közelről, ahogyan senki más, hanem gyengeségeinek térképét is; tudjuk, hol botlik meg újra, melyik mondatát hallottuk már százszor, melyik rossz szokása kíséri makacsul közös életünket, s melyik az a tulajdonsága, amelyet valaha talán kedves különcségnek láttunk, de amelyet a sokadik közös év hétköznapjaiban már egyre nehezebb mosolyogva elviselnünk.

S valahol itt születik meg a türelmetlenség, s ha nem vigyázunk, a hűtlen szív melegágyává válhat.

Nem feltétlenül hangos haraggal érkezik, hanem először csak egy sóhajban, egy szemforgatásban, egy félbehagyott mondatban, abban a bizonyos hangsúlyban, amelyet rajtunk kívül talán senki sem venne észre, de a társunk pontosan ismer; aztán egyre gyakrabban gondoljuk: „-Hányszor mondjam még?” „-Miért nem érted?” „-Miért nem tudsz végre megváltozni?”

S talán észre sem vesszük, hogy közben lassan kertészből hajcsárrá lettünk.

Már nem öntözzük azt, amit Isten növeszt a másikban, hanem húzzuk fölfelé a hajtást, mert szerintünk gyorsabban kellene nőnie; nem megtámasztjuk, amikor gyenge, hanem bosszankodunk rajta, hogy miért nem erősebb; nem örülünk annak a néhány friss rügynek, amely már megjelent rajta, hanem azt az ágat nézzük, amely még mindig csupasz.

Pedig közben elfeledjük, mit mond az Ige a növekedés csodálatos titkáról:

„..Újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. […] A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.” /2Kir 19,30–31./

Ő műveli ezt – nem mi!

Milyen nehéz ezt elfogadnunk éppen a házasságban, ahol olykor észrevétlenül nemcsak társai, hanem kertészei, metszőollói, növekedési felügyelői, már-már átformálói szeretnénk lenni egymásnak, mintha rajtunk múlna, mikor ereszt végre mélyebb gyökeret a másik, mikor hajt lombot azon az ágán, amelyet mi már oly régóta türelmetlenül csupasznak látunk, és mikor terem végre olyan gyümölcsöt, amilyet mi már réges-régen elvárnánk tőle.

Pedig a növekedés titka nem a mi kezünkben van. Mi öntözhetünk szeretettel, megtámaszthatunk szelídséggel, inthetünk igazságban, hordozhatjuk egymást imádságban, de életet fakasztani, gyökeret mélyíteni, rügyet pattantani és valódi gyümölcsöt érlelni csak az Úr tud. De Ő biztosan.

S talán éppen itt kezdjük megérteni Pál szavát: „türelemmel; viseljétek el egymást szeretetben.”

A bibliai türelem ugyanis nem közöny, nem mindent ráhagyó engedékenység, s nem azt jelenti, hogy a bűnt jónak nevezzük vagy a romboló dolgokat szó nélkül eltűrjük; hanem szeretetből vállalt lelassulás, amely teret enged annak, hogy Isten is munkálkodjék a társamban, és nem akarja mindenáron a saját órájához igazítani azt, amit az Úr talán egészen más ritmusban és eszközökkel formál.

Mert lehet, hogy amit mi odafent mozdulatlanságnak látunk, annak mélyén már növekszik a gyökér.

Lehet, hogy miközben mi még a csupasz ágat nézzük, Isten már a tavaszt készíti; sőt az is lehet, hogy miközben türelmetlenül várjuk a másik változását, az Úr éppen az ő lassúságán keresztül munkálja a miénket, tanítva bennünket szelídségre, alázatra, önmegtagadásra, arra a szeretetre, amely már nem azért szeret, mert a másik végre megfelel az elvárásainknak, hanem mert őt kaptuk társul Istentől.

Talán ezért kerül egymás mellé Pálnál az alázatosság, a szelídség és a türelem, mert a türelmetlenségünk mélyén sokszor ott lapul a saját menetrendünk is: ennyi év után ezt már tudnia kellene, ezt már meg kellett volna értenie, ezen már túl kellene lennie.

Csakhogy Isten kertjében nincs két egyformán növekvő fa.

Van, amelyik korán virágzik, van, amelyik később; az egyiknek előbb mélyre kell eresztenie gyökereit, mielőtt látványosan növekedni kezd, a másikat megtépázta egy régi vihar, s idő kell, amíg újra koronát nevel – de a jó Kertész egyik mellett sem áll türelmetlenül, az órájára mutogatva.

És vajon velünk hány esztendeje türelmes az Úr? Hányszor botlottunk ugyanabba, hányszor ígértük meg, hogy mostantól másképp lesz, majd álltunk ismét ugyanazzal a régi gyengeségünkkel Előtte – Ő pedig mégsem tépett ki bennünket kertjéből, hanem metszett, öntözött, visszahívott, megbocsátott, és újabb tavaszt adott.

Talán innen kezdődik a házastársi türelem is: annak felismeréséből, hogy én magam is Isten türelméből élek.

Ezért amikor legközelebb azt érzed, hogy már megint elfogyott a türelmed, ne csak azt kérdezd: „Miért ilyen ő?”, hanem azt is: „Mi az, ami bennem most türelmetlenséget szül a társam felé – és mi áll mögötte?”

S aztán talán könnyebb lesz újra mellé állni, öntözni azt, ami növekszik, megtámasztani azt, ami gyenge, örülni annak az egyetlen apró rügynek is, amely tegnap még nem volt ott – a növekedés titkát pedig visszaadni Annak, aki egyedül képes életet fakasztani.

Mert a szeretet nem húzza fölfelé a növényt.

Öntöz, megtámaszt, remél – és türelmesen vár.

Hiszen:

„A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.”

Ámen.

Búcsúzás Istvántól

/Kategória: , ,

A Budapest-Kelenföldi Református Gyülekezet házaspárok között végzett szolgálatához évek óta kapcsolódik a BHSZ. Nyári házaspáros csendeshetükön minden évben egy-egy BHSZ-es szolgáló házaspár vezeti a délelőtti előadásokat és közös alkalmakat.

Ezt a szép együttműködést az első kelenföldi házaspáros csendeshéten Gödör István és felesége, Zita szolgálata indította el. István halálhíre a gyülekezet házaskörének tagjait is mélyen megrendítette. Szeretettel adjuk közre a kelenföldi házaskör búcsúzását, amellyel Istvánra emlékeznek.

Mennyei Édes Atyám!

Itt állunk megrendülten, összetörten. A hétköznapok természetes folyása hirtelen megszakadt, kimondhatatlan veszteség és fájdalom költözött a helyére. Minden ami, addig adatott: a gyönyörű, Neked szolgáló, Téged dicsőítő család élete, egyik pillanatról a másikra megszakadt. S mi itt vagyunk, míg István már Veled, Uram.

Valahol tudjuk, hogy a döntés csak Tenálad van, mégis amikor meg kel állni akaratod előtt, és elfogadni az elmúlás könyörtelen bizonyságát, és elveszítünk valakit, akkor minden összetörik. Ilyenkor érezzük minden porcikánkban a fizikai valónkat, ember voltunk terhét, ilyenkor törnek fel bennünk a legmélyebb életkérdéseink. Zúgnak, morajlanak:

Ő komolyan vette, amit kértél Uram, hogy “menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!” /Mt.28,19./ Feleségével, Zitával járta a gyülekezeteket, bizonyságot tettek Rólad hitükkel, házastársakként, férjként, feleségként, családként. Annyit adtál rajtuk keresztül, hitet, szeretetet és életet, ott ahová küldted Őket. 2022-ben hozzánk küldted Őket, Kelenföldre, a református gyülekezet körébe. Tőled kaptunk Tőlük, Drága Úr Jézus, szeretnénk mi is adni most Nekik, mi is megállunk most előtted Uram, megrendülve, Zitával és a családdal együtt érezve, hordozva terhüket esténként imaközösségeinkben.

Felfoghatatlan. Nincsenek válaszaink, a mi értelmünk nem fér össze Uram, a Te hatalmas bölcsességeddel, még csak a közelébe sem érhet. – Drága Urunk, két világ közt vagyunk, “tükör által homályosan” /1Kor.13,12-/ látunk. Itt vagyunk a Te csodálatos teremtett világodban, amin láthatjuk, ahogyan Te alkottad. Téged dicsér minden teremtmény, téged dicsér föld és ég, téged dicsér István családja. Olyan hirtelen, olyan váratlanul… Benned való hitük az egyetlen reménység. Hatalmas szereteted, felénk nyújtott karod Jézus Krisztusban a miénk, az örök élet reménysége, az újra találkozás reménységébe vetett bizalom az egyetlen vigasztalásunk. Találkozni fogunk. Nyújtsd ki kezed Uram, nap, mint nap, óráról órára, minden pillanatban, erősítsd Őket, Tőled jövő szent erővel! Add meg Uram, hadd kapaszkodjanak Beléd, vezesd Őket, Te légy a világosság, az Út, az élet minden napjukon!

Drága István, testvérünk is így élt, így küzdött, így járta földi útját: Veled. Veled örült, Veled sírt, Rád tekintett, erősen fogta a kezed. – Add meg Uram, hogy ez az erő ott lehessen most is, a mi fizikai valóságunkban, terjeszd ki rájuk bölcsességed határát, mert ott lehetnek csak válaszok, ott lehet csak vigasztalás. Így itt állva, mást nem tehetünk, el kell, hogy fogadjuk, meg kell, hogy nyugodjunk abban az egyedül Tőled jövő, “minden értelemet meghaladó békességben”, ami csak Tőled van, ami megnyugvást adhat. A Beléd vetett hit ad erőt elviselni, a Beléd vetett hit ad erőt felfogni és elfogadni, hogy Nálad van minden bölcsesség, hogy Te vagy, aki bölcsen igazgatsz mindeneket. A Te véget nem érő szereteted vigasztal, mert “sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” /Róm.8,38-39./

István felmutatja a Bibliai Házassággondozó Szolgálat egyesület legnagyobb üzenetét, a mi Urunk Jézus Krisztus legfőbb parancsolatát, hogy szeressük egymást!

“Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” /Jn.13,34./