Utazás a házasságunk körül – 4. rész
TÉVÚT
„Mert elhagyták az Urat, a mi Istenünket, és más isteneket imádtak, akiket nem ismertek.” /Jer.18,15/
Figyelem! A tévutak nincsenek „tévút”-ként felcímkézve, „jó megoldás” álnevet viselnek, ezért gyakran vonzónak tűnnek az utazó házaspároknak. Az élet nehézségei, a kihívások, a konfliktusok könnyen elcsábíthatnak minket olyan utakra, amelyek első pillantásra egyszerűbbnek, gyorsabbnak, kevésbé fájdalmasnak tűnnek. Ilyen tévút lehet például, ha a világ értékrendjeit, normáit tesszük meg mércének a házasságunkban, elhanyagolva, elhalványítva azt, amit Isten Igéje tanít a szeretetről, az elköteleződésről, a megbocsátásról és az áldozatról a Jézust követő útról. Ha rossz a sablon és az etalon, a minta, a másolat még annál is silányabb lesz. Nekünk az örökkévaló Krisztust kell kiábrázolnunk az életünkben, s akkor leszünk áldottak házaséletünkben is.
Jeremiás szavai szerint a tévút mindig Istentől való elfordulással kezdődik. Amikor más kis „isteneket” imádunk – legyen az anyagiasság, karrier, hobbi, önzés, vagy éppen a pillanatnyi boldogságunk keresése, a másik magam vágyai mögé helyezése –, akkor könnyen letérünk a helyes útról. Ez a tévelygés pedig nemcsak a saját lelki életünket rombolja, hanem házasságunkra, sőt gyermekeink és távolabbi családtagjaink életére is igen romboló hatással lehet, akár váláshoz, szakadáshoz, teljes összeomláshoz és végül kárhozatra is juttathatja egyik, másik vagy mindkét felet. A tét nagy, a medve és a Krisztus melletti döntés és követés kérdése nem játék! Örökkévaló következmények súlya nyomja a felelős döntés mérlegének serpenyőjét.
A tévutak felismerése az első lépés a helyes útra való visszatéréshez. Fel kell ismernünk, amikor már nem Isten vezetésére hagyatkozunk, amikor a saját önző vágyaink és céljaink kerülnek előtérbe, és amikor elfelejtjük, hogy a házasságunk célja nem a pillanatnyi boldogság, hanem Isten dicsőségének megmutatása, bizonyságtétel is a kívülállók felé ebben az életszövetségben.
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” /J.14,35./
A tévútra lépés egy hosszabb folyamat eredménye is lehet. Gyakran nem azonnal látjuk, hogy egy rossz irányba indultunk, (lásd Verne Gyula a 15 éves kapitány c. regényében a kis mágnessel enyhén eltérített iránytű okozta irányváltás végül egy másik kontinensre vezetett) hanem csak később derül ki, amikor már messze eltávolodtunk a helyes úttól, hogy egyre sötétebb az út, egyre több az akadály, nehézség, gond és baj, eluralkodik az istentelenség. Ezért is fontos a rendszeres önvizsgálat, és a HúH, azaz a Házasságmegújítás (ezzel kapcsolatban érdemes honlapunkon körülnézni J), hogy Krisztus fényében lássuk az életünket, házasságunkat, és időben észre vegyük, ha rossz irányba tartunk, s mielőbb visszafordulhassunk.
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” /Zsolt.139,23-24./
A visszatérés a tévutakról azonban mindig lehetséges. Isten kegyelme végtelen, és ha megértjük, hogy eltévedtünk, és újra az Ő vezetését őszintén keressük, akkor Ő mindig készségesen szíven ragad, kézen fog és visszavezet bennünket a helyes főútra (emlékszünk még az első részre), ha követjük a hívó szavát. Ahogy Jeremiás is figyelmeztet, elhagyhatjuk az Urat, de Ő sosem hagy el minket teljesen, és mindig készen áll arra, hogy visszafogadjon, ha megtérünk hozzá. Ezért örök a hálánk felé.
Fontos tehát, hogy a házasságunkban is mindig Isten vezetésére hagyatkozzunk, és elkerüljük azokat a tévutakra való letéréseket, amelyek csak látszólag kecsegtetnek rövid távú jobbulással, sikerekkel, de hosszú távon a kapcsolatunk és életünk romlásához vezethetnek. Adj éberséget nekünk Urunk!
Vezessen az Úr tovább bennünket!
Folytassuk a következő héten utunkat a házasságunk körül! A KÖRÚT következik majd.
